Arany János: Mátyás anyja
  -------------------------

  Szilágyi
  Örzsébet
  Levelét megirta;
  Szerelmes
  Könnyével
  Azt is telesirta.

  Fiának
  A levél,
  Prága városába,
  Örömhírt
  Viszen a
  Szomorú fogságba:

  "Gyermekem!
  Ne mozdulj
  Prága városából;
  Kiveszlek,
  Kiváltlak
  A nehéz rabságból.

  Arannyal,
  Ezüsttel
  Megfizetek érted;
  Szívemen
  Hordom én
  A te hazatérted.

  Ne mozdulj,
  Ne indulj,
  Én egyetlen árvám!
  Ki lesz az
  Én fiam,
  Ha megejt az ármány?

  Adassék
  A levél
  Hunyadi Mátyásnak,
  Tulajdon
  Kezébe,
  Senkinek se másnak."

  Fekete
  Viaszból
  Nyom reá pecsétet;
  Könyöklőn
  Várnak az
  Udvari cselédek.

  "Ki viszi
  Hamarabb
  Levelem Prágába?
  Száz arany
  Meg a ló
  Teste fáradsága."

  "Viszem én,
  Viszem én,
  Hét nap elegendő."
  "Szerelmes
  Szívemnek
  Hét egész esztendő!"

  "Viszem én,
  Hozom én
  Válaszát három nap."
  "Szerelmes
  Szívemnek
  Három egész hónap!"

  "Istenem,
  Istenem,
  Mért nem adál szárnyat,
  Hogy utol-
  Érhetném
  Az anyai vágyat!" --

  S ahol jön,
  Ahol jön
  Egy fekete holló;
  Hunyadi
  Paizsán
  Ül ahhoz hasonló.

  Lecsapott,
  Lecsapott
  Fekete szélvészből.
  Kikapá
  Levelét
  Az anyai kézből.

  "Hamar a
  Madarat!...
  El kell venni tőle!"
  Szalad a
  Sokaság
  Nyomba, hogy lelője.

  Madarat
  Nem egyet,
  Százat is meglőnek;
  Híre sincs,
  Nyoma sincs
  A levélvivőnek.

  Napestig
  Az erdőn
  Űzeti hiába:
  Éjfelen
  Kocognak
  Özvegy ablakába.

  "Ki kopog?
  Mi kopog?
  Egy fekete holló!
  Nála még
  A levél,
  Vagy ahhoz hasonló.

  Piros a
  Pecsétje,
  Finom a hajtása:
  Oh áldott,
  Oh áldott
  A keze-irása!"


             (1854)