XI. évfolyam 4. szám

Áldott Karácsonyt!

2001. december 2.

Ádventi reménységünk

Az idő órája ismét ádventre mutat, és ez a hangulatos időszak figyelmeztet, hogy készüljünk karácsonyra, szemléljük a Megtestesülés titkát, tegyük alkalmassá magunkat az üdvözítő Krisztussal való találkozásra. Izajás próféta így jelzi előre népe számára a Messiás eljövetelét: “A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad.” (Iz 9,1) Az évenként visszatérő ünnepléssel a fényt, a világosságot keressük, és valljuk, hogy ezt Krisztusban találjuk meg, “mert – folytatva Izajás jövendölését – gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Béke Fejedelme.” (Iz 9,5) Ádvent utat mutat a sötétségből a világosságra.

A sötétség ma is körülvesz bennünket. A bűn jelen van közöttünk. A terrorizmus, a háborúk, embermilliók kiszolgáltatott helyzete, a mindenütt jelenlevő gyűlölet és félelem a sötétség árnyait teríti ránk. Globalizált világunkban bárhol is jelenik meg a bűn, annak következményei mindenhol éreztetik hatásukat. Ezért a szabadulást jelző ádventi üzenete: “Jön az Úr! – Készüljetek fogadására!”, különösen is időszerű.

Izajás ilyen nevekkel tiszteli meg a várva várt Messiást: “Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Béke Fejedelme.” (Iz 9,5) És ha arra gondolunk, hogy mennyi tanácstalanság, gyengeség és békétlenség van ma is bennünk és körülöttünk, igazán szívből ismételhetjük az ádventi kérést: “Jöjj el édes Üdvözítőnk!”.

Manapság sokat beszélünk a Globalizációról, arról a jelenségről, hogy a világ egyre egységesebbé válik, a kommunikáció révén világrészek kerülnek közel egymáshoz, különböző vállalkozások átszövik a világot, a legkülönbözőbb eseményekről szerezhetünk tudomást. Mindennek sok áldása mellett veszélyeit is tapasztaljuk. Az ember szinte képtelen feldolgozni a sok információt, ami nap mint nap éri. Igaz és hamis, jó és rossz, bűn és erény egy szintre kerülnek. A legkülönbözőbb vélemények áradatában élünk. Mindez kiszolgáltatottá, bizonytalanná teheti az embert. Vagy áldozatává lesz hangzatos híreknek, ravasz célzatossággal kieszelt szólamoknak, vagy gyanakvóvá válik minden állítással szemben és bezárkózik. Ilyen helyzetben különösen szükség van szilárd és megbízható támpontra, amihez igazodhatunk, amihez viszonyítva különbséget tudunk tenni igaz és hamis, jó és rossz, hasznos és ártalmas között. Ez a biztos pontot Krisztus! “Az Út, az Igazság és az Élet!” Az “örömhír” a világ számára. “Csodálatos Tanácsadó” Az ádventi gyakorlatok, az ünneplés lehetőséget kínál, hogy találkozzunk Vele, hogy útmutatásai szerint járjuk életünk útját.

A szellemi és erkölcsi bizonytalanság erőtlenné tesz bennünket, gyengévé a jó megtételében, védtelenné a kísértések elkerülésében. Jézus Krisztusban az erős Isten jelent meg közöttünk. Tanításából erő árad, és aki hozzá csatlakozik, részesedik erejéből. Megmaradni a becsületes úton, kitartani az igazság mellett, követni a szeretet parancsát, élni tisztességes emberként, sokszor hősies elszántságra van szükség. Mindehhez Jézus kínálja nekünk a segítséget, az emberi jó szándékot megtermékenyítő kegyelmet. Búcsúbeszédében Jézus – az Utolsó Vacsorán – ezekkel a szavakkal bátorítja tanítványait: “Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33). Föltámadása után pedig így köszönti őket: “Békesség nektek!” (Jn 20,21) Jézus élete, tanítása, halála és feltámadása Isten erejének emberben való megdicsőülése. Aki ezt megérti, aki életével Jézus nyomába lép, az megtapasztalja Isten erejét, és megtalálja az igazi békességet. Az Egyház szolgálatával, az igehirdetéssel, az ünnepléssel és a szentségek kiszolgáltatásával ezt a gazdagságot tárja ki előttünk. Azt kívánom, hogy az ádventi szent idő, az Egyház szolgálata, a szent liturgia, az ádventi gyakorlatok (ima, elmélyedés, bűnbánat, a szeretet gyakorlatai) vigyenek közelebb mindnyájunkat a fény, az erő és békesség forrásához, a köztünk emberként megszületett Isten Fiához!

Bosák Nándor, debrecen-nyíregyházi püspök

 

Jézus iskolája

Mindannyiunk életében előfordult már, hogy valamilyen nagy vizsgára készültünk. Szakmunkásvizsga, érettségi, nyelvvizsga, egyetemi, főiskolai szigorlat, államvizsga stb. Minden ilyen alkalmat megelőzött egy preparációs időszak, tallózás, lapozgatás, tanulgatás, és következett a számonkérés előtt egy intenzívebb munka, amikor össze kellett szedni minden “apait-anyait”, hogy szégyent ne valljunk a megmérettetésen. Valahogy így jellemezhetjük karácsonyi felkészülésünket, s minden évben visszatérő probléma, hogyan tudunk kellőképpen a kisded befogadására felkészülni.

Nagy segítséget nyújt nekünk Jézus élete. Az évközi időszak, amely a nyári és őszi igeliturgiát öleli fel, kellő “preparációs” időszakot engedélyezett, hisz Jézus iskolájában tanultunk. Az adventben az intenzív felkészülés kezdődik, de mire erre sor kerül, Jézus pedagógiájában el kell mélyednünk. Mit is mondott? “Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.” (Lk 17,6) Jézus meggyógyított tíz leprást, s csak egy akadt közülük, aki megköszönte. (Lk 17,11–19) Isten meghallgatja azokat, akik állhatatosan kérik, gondoljunk csak az igazságtalan bíró és az özvegyasszony esetére. (Lk 18,1–8) Felhívja figyelmünket az igazi imára is: “Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” (Lk 14,11) Igazi lecke, hogy egyházközségünkben jó szívvel teljesítsük azt, amit az Egyház elvár tőlünk. Jézus Zakeust is elénk állítja példaképül. Eddigi életformájával szakít, és hű követője lesz a Mesternek. (Lk 19,1–10) Jézus azt a tényt is elénk tárja, hogy aki képes a “tanulási időszaknak” eleget tenni, a feltámadásban örök életet kap. Ezt az örök életet nehéz megfognunk. Vajon milyen lehet? Ennek záloga az Oltáriszentség. Jézus igen is keményen szól: “Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!”… “Nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.” (Lk 21,5–19)

Éljük a háború és terrorizmus időszakát. Be kell vallanunk, félünk is. Féltjük életünket, családtagjainkat, javainkat. Nap mint nap félünk egymástól is. Ilyen kiúttalan helyzetben (gondoljunk zsidó-római viszonyra Krisztus születésének időszakában) történt meg az Atya akarata, a Fiú teljesítette, s ez a misztérium csak akkor teljes, ha Jézus születésével és halálával együtt szemléljük az Atya akaratát. A próféták megjövendölték mindezeket, s megnyugtató Jeremiás próféta intelme: “Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr.” (Jer 3,12).

Intenzív felkészülésünket Izaiás próféta intelmei körvonalazzák: “Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob

Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.” (Iz 2,1–5). A

Messiás hozza a várva várt megbékélést, a bölcsességet, az értelmet, a jó tanácsot, az erőt, az igazi tudást, a győzelmet a gonoszság fölött, gyógyulást és egészséget, örömet a szomorkodónak, szabadságot a rabnak, bátorságot a félénknek, a vaknak tisztánlátást.

Intenzív tanulásunk szakaszában egy komoly próbatétel vár ránk. Szeretetet és boldogságot kell közvetítenünk embertársainknak. Tudjuk tanulmányaink során, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Ábrahám úgy szerette az Istent, hogy képes lett volna Izsákot is feláldozni égőáldozatként. Mi hogy vagyunk a vizsga előtt? Megpróbálom megfogalmazni: az igazi boldogság, boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük, és örömünket és boldogságunkat megsokszorozzuk, ha megosztjuk másokkal. Sokan gazdagnak szeretnék érezni magukat. Ehhez azt tudom hozzátenni, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért S ezekre válasz Jézus megígért gazdagsága. Minden nap ajándék Istentől, így becsüld meg napjaidat, melyek száma bármely sok is legyen, ne feledd, hogy véges!

Az intenzív tanulás befejezése ez. Ezután kell vizsgázni. A vizsga színpada Isten ítélőszéke. Tudjuk, hogy jobbjára is kerülhetünk és baljára is. Ezt idejében el kell döntenünk. Lehetőség mindig van, most adott az adventi időszak. Szeretetet kell adnunk, és el is kell tudnunk fogadni. Ez az igazi boldogság gyökere. A betlehemi kisded a szeretet és boldogság jelképe, szeretettel fogadjuk szívünkbe. Mint újszülöttre, vigyáznunk kell. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha kitartóak vagyunk, hűségesen imádkozunk, s elkötelezzük magunkat hozzá. Ehhez kívánok minden keresztény hívőnek eredményes felkészülést, és áldott karácsonyt!

Petrik János

A Vagantes trió Debrecenben

A középkori magyar énekes és korabeli hangszeres zenét művelő együttes november 10-én a Szent Anna templomban az egyházmegye meghívására a kántorképzősöknek bemutatta millenniumi évre összeállított műsorát “Jöjjön el a Te Országod (A magyar lélek kibontakozása)” címmel. A műsort Dr. Osztie Zoltán, Budapest-belvárosi plébános, a KÉSZ elnöke vezette be és kísérte magyarázó szövegekkel.

Az első részben Isten Országát idéző dalok hangoztak el, majd a családdal kapcsolatos énekek következtek.

- A mennyország nem jelent valami érthetetlen távoli világot, hanem Jézus Krisztus megjelenése óta a család szeretetközössége a Földön is megtestesíti – mondta Zoltán atya. Ezután a nagyobb közösséget érintő, a nemzetünket, hazaszeretetünket idéző dalok következtek.

A szombat déli időpont ugyan a nagyobb közönség számára eléggé alkalmatlan volt, akik viszont eljöttek, különleges zenei és lelki élményben részesülhettek.

D.L.

“A szeretet befödi a bűnök sokaságát”

Nevem Tamaskovits László Tamás. 1973. február 6-án születtem Nyíregyházán. Kállósemjénben nőttem fel, szüleim egyetlen gyermekeként. A nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban érettségiztem.

A papi hivatás gondolata még kisgyermekkoromban megfogant bennem. Csodálatos érzés volt falunk templomában a plébános atya hívásának engedelmeskedve az oltárszolgálatban tevékenykedni. A plébánia lassanként második otthonommá vált, plébánosunk példás élete nagy hatással volt rám. Szerettem a templomban lenni. Péter szavaira gondoltam, a színeváltozás hegyén: “Jó nekünk itt lennünk.” Általános iskolás koromtól sokat elmélkedtem Isten titkairól, látva a csillagos eget, a temetőt halottak napján, és különösképpen találkozva a betegséggel és a szenvedéssel.

Érettségi után közvetlen, 1991-ben jelentkeztem az egri szemináriumba. Az 1995-96-os tanévben fél évre

Baktalórántházára kerültem, hivatástisztázásra. Az itt eltöltött hónapok nagy hatással voltak rám: részt vethettem egy plébánia életében, láthattam a közösség minden gondját és örömét. Hivatásomban megerősödve az esztergomi szemináriumban folytattam tanulmányaimat. 1997. június 21-én szenteltek diakónussá Nyíregyházán. Diakónusként Mogyoródon szolgáltam fél évet, majd 1998. június 20-án szenteltek pappá Debrecenben. Ezután egy évet Rakamazon, kettőt pedig Baktalórántházán szolgáltam káplánként. Papi jelmondatomat (mely bemutatkozó írásom címe is) Szent Péter apostol leveléből választottam: “A szeretet befödi a bűnök sokaságát.”

Életem célja - mint minden igazi keresztény embernek - az üdvösség elnyerése, szem előtt tartva Szent Pál apostol szavát: “Magamtól semmit sem tehetek.”

Tamaskovits László

Kis közösség nagy napja: kápolnaszentelés Mikepércsen

Örömteli eseményre kaptunk meghívást Mikepércsre 2001. november 18-án vasárnap délutánra. Bosák Nándor püspök atya szentmise keretében felszentelte a Jézus Szíve Kápolnát, amely így méltóképpen szolgálhatja a mikepércsi híveket.

Az evangéliumban Péter vallomását és kiválasztását hallottuk: “Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt. 16, 18.) Sok nyelvben az egyházat és a templomot ugyanaz a szó jelenti. Így a templomépítés külön értelmezést kap: lehetőséget ad arra, hogy bekapcsolódjunk az egész világon elterjedt Egyház mindennapi életében.

A püspök atya a szentbeszédben elmondta, hogy a templom-, vagy kápolnaszentelés hármas üzenetet hordoz. Maga az épület, mint Isten hajléka az első értelmezés. Jézus szavaival élve a templom az imádság háza. Ide gyűlünk össze az Úr napját, az Egyház ünnepeit megülni, a liturgián részt venni. Kívül kell hagynunk mindent, ami nem méltó a templomhoz. A közös ünneplés mozzanata elvezet bennünket a második értelmezéshez. Közösség–teremtő hely a templom, hiszen közösségben veszünk részt a szentmisén, s a liturgián kívül egyéb közös ájtatossági lehetőségeket is biztosít. Végül a harmadik értelmezés szerint önmagunk felé fordítja a figyelmet, hiszen az elcsendesedésre inspirál a templom csöndje, a szentségi Jézus jelenléte, amikor meghallhatjuk Isten szavát, amelyet hozzánk intéz.

Befejezésül Szent Ágoston püspök gondolataiból álljon itt néhány mondat: “E közösség mai ünnepének tárgya: az imádság házának felszentelése. Ez tehát a mi imádságaink háza: Isten háza pedig mi magunk vagyunk. Ha Isten háza mi vagyunk, e világban épülünk, hogy a világ végén felszenteljenek bennünket. Az épület, sőt az építkezés maga is munkát kíván, a felszentelés már ujjongás.”

Adja Isten, hogy a hívek tényleg beimádkozzák ezeket a falakat, az oltárt, s kialakuljon az igazi közösség.

Záborszky László akolitus

Debreceni köszönet az 1 %-ért

A kiemelten közhasznú Szent Erzsébet Alapítvány (adószáma: 18545348-1-09, számlaszáma: 10403428-34216554) 2000. évi bevételeiből 101.406.- Ft származik a személyi jövedelemadó 1 %-ából. Ez az összeg az alapítvány a debreceni hospice-tevékenység 1 millió forintos támogatáshoz jelentett segítséget.

A Sziklára Épített Ház – csángó-magyar lelki közösség – Alapítvány (adószáma: 19128850-1-09, számlaszáma: 11100609-19128850-10000001) 2000-ben 201.000.- Ft-ot kapott az előző évi SZJA 1 %-ából. Az összeget - más bevételeinkkel együtt - a gyimesfelsőloki épület fenntartására, az ott tanuló csángó diákok támogatására fordítottuk.

A debreceni Szent Anna Plébánia Alapítvány (adószáma: 19128616-1-09, számlaszáma: 10403428-34213692) bevétele az elmúlt évben ugyanebből a forrásból 172.859.- Ft volt. Ezt az összeget más források kiegészítéseként a Szent Anna plébániaépületének renoválásához és a mikepércsi filia kápolnájának bővítéséhez használtuk fel.

A Debrecenben bejegyzett Keresztény Ifjúságért Alapítvány (adószáma: 19127866-1-09, számlaszáma: 11738008-19127866) 2000-ben 60.326.- Ft-hoz jutott. Ebből gyermek- és ifjúsági közösségek nyári programjait támogattuk.

Köszönetet mondunk alapítványaink támogatóinak, és kérjük, jövőre is segítsék céljaink megvalósulását.

 

Zsinati dokumentumok VII.

Az 1999. októberében lezajlott egyházmegyei zsinat hetedik, az egyházmegye anyagi javairól és azok kezelésről szóló dokumentumát is kivonatosan ismertetjük. A teljes anyag a Zsinati Dokumentumok című könyvben található, amely megvásárolható a templomi könyvárusoknál, és a Szent Anna könyvesboltban.

Teológiai megfontolás

Egyházunk és benne egyházmegyénk e világban élő, természetes létfeltételeket igénylő személyekből felépülő, természetfeletti célra irányuló természetes közösség. Mind az egyház és külön minden keresztény küldetése, hogy Krisztus fényében szemlélje, használja és alakítsa a világot. Erre tanít az ősegyház példája is. (ApCsel 4,32-35)

Az Egyházi Törvénykönyvben ezt olvashatjuk: “A katolikus egyháznak született joga, hogy a világi hatalomtól függetlenül anyagi javakat szerezzen, birtokoljon, igazgasson és elidegenítsen saját céljai szolgálatára. A főbb, a sajátos célok pedig a következők: az istentisztelet megrendezése, a klérus és a többi szolgálattevők tisztes ellátásának biztosítása, a szent apostoli tevékenység és különösen a szegényekkel szemben a segítő szeretet cselekedeteinek gyakorlása.”(1254. kánon)

Helyzetkép, helyzetelemzés

A II. világháború utáni időkben az egyház működéséhez szükséges anyagi javak összeomlása, a tehetősebb keresztények és általában minden keresztény megfélemlítése következtében az egyház nem tudta zavartalanul kifejteni áldásos tevékenységét, s fennmaradása is veszélybe került. Nem felejthetjük azonban, hogy akkor is voltak áldozatos hívek, akik sokszor erejükön felül is támogatták az egyházat. A zsinat mindezért köszönetet mond. Hálával gondolunk a nyugati segélyszervezetekre, és megköszönjük önzetlen segítségüket. Az anyagi helyzet romlásához – jelenleg - hozzájárul híveink egy részének helytelen gondolkodása is, akik csak szolgálatot várnak az egyháztól, de fenntartásából részt nem vállalnak.

A rendszerváltozás után újabb gondok jelentkeztek. A visszaigényelt épületek a maguk romos állapotával terhet jelentenek egy-egy egyházközségnek. Ha valamilyen funkciót látnak el, akkor tatarozásuk és állandó működtetésük okoz gondot. Ha nem találták meg az új funkciójukat, akkor tovább pusztulnak és hasznosításukra kevés lehetőség nyílik.

Templomaink, plébániáink különösen ott, ahol nincs helyben lakó lelkipásztor, fokozatosan romlanak. A kis egyházközségek gondjai még nehezebbek, a kis létszámú hívősereg nem tudja biztosítani a legszükségesebbeket sem.

A gazdasági és társadalmi változások mélyen érintették az országot, különösen az egyházmegyénk területén élő embereket. Híveink nagy része a szegényebb rétegekből kerül ki. Így az egyházközségek ma is anyagi gondokkal küzdenek.

A papok fizetése között is nagy eltérések vannak. Vannak plébániák, ahol a lelkipásztor nehéz anyagi körülmények között él. Az oldallagosan ellátott plébániák pedig nem érzik kötelességüknek, hogy támogassák azt a plébániát, ahol lelkipásztoruk lakik.

Általánosságban megállapítható, hogy az egyházi alkalmazottak fizetése - akkor is, ha szolgálatukat hivatásnak tekintjük - elmarad más intézmények munkavállalóinak fizetésétől.

A Vatikáni megállapodás értelmében az egyházi intézmények, melyek közszolgálatot látnak el, állami normatív támogatást kapnak. Ezek szűkösen fedezik a működési költségeket, de a felújításokra, fejlesztésekre ebből már nem futja.

Ugyancsak e megállapodás értelmében a természetben vissza nem igényelt egyházi ingatlanok után járadékot kap az egyház. Az adófizető magyar állampolgárok a SZJA 1 %-át felajánlhatják az egyház javára. Ezekből egyházmegyénk a hívek arányában részesül.

További forrás a hívek adománya, egyházfenntartási hozzájárulása, a persely és a stóladíj.

Általános gyakorlat, hogy az egyházközségek saját forrásaikból gondoskodnak működésük feltételeiről: a plébánia és templom fenntartásáról, lelkészek és egyházi alkalmazottak fizetéséről, a hitélettel kapcsolatos anyagi feltételek biztosításáról. Ezt azonban nem minden egyházközség tudja biztosítani.

Az Egyházmegyei Hatóság a rendelkezésére álló anyagi eszközöket a következő területeken használja fel: 1.) Központi kiadások: Az egyházmegyei központ, és a központi intézmények (iskolák, Lelkipásztori Intézet, Karitász, stb.) működési költségei; lelkipásztori programok, papnevelés, oktatási feladatok költségei, papok után fizetett TB járulékok, papok nyugdíj ellátása, lelkipásztori eszközök biztosítása, egyházi épületek biztosítása, stb. 2.) Plébániák támogatása: amely egyházközség saját erejéből nem tudja ellátni feladatait, központi támogatást kap. 3.) Új beruházások: felújítások finanszírozása (új templomok, plébániák, iskolák, intézmények létesítése, a meglévők tatarozása, stb.)

Javaslatok

A Szentírásban Szent Pál fogalmazza meg, hogy méltó a munkás a bérére, és aki a templomban szolgál, a templomból is éljen. (1Tim 5,18; 1Kor 9,13) Kívánatos, hogy minden pap rendelkezzen szolgálatához méltó tisztességes jövedelemmel, amelyet az egyházközség biztosít, és szükség esetén az egyházmegye kiegészít. Természetesen ebbe az összegbe bele kell számítani a bármilyen címen kapott juttatást is. Az EPSZ meghallgatása után a főpásztor adjon rendelkezést a papok fizetésének és járandóságainak mértékéről a Közalkalmazotti Bértábla figyelembevételével.

Az egyházi civil alkalmazottainkat megilleti a reális bér. Fizetésük megállapításánál figyelembe kell venni az állami illetve magánmunkáltatóknál hasonló munkakörben dolgozók jövedelmét.

Az egyházközség minden egyházi alkalmazottal kössön megfelelő munkaszerződést, valamint adjon jól körülhatárolt munkaköri leírást.

A papok nyugdíjának kiegészítését az Egyházmegyei Nyugdíjpénztár biztosítja. Minden aktív pap köteles - a stipendium kivételével - mindennemű pénzbeli jövedelme után 10%-ot befizetni az Egyházmegyei Nyugdíjpénztárba, ezzel biztosítva a nyugdíjasok ellátását.

Minden pap rendelkezzen szabályos végrendelettel, amelynek egy példánya az Egyházmegyei Hatóságnál legyen elhelyezve.

A végrendelkezésben követni kell az egyházi szokást: a könyvek az Egyházmegye könyvtárába kerüljenek, liturgikus ruhákat és eszközöket, valamint egyéb hagyatékuk legalább 15 %-át az Egyházmegye örökölje.

Aktív lelkipásztor halála esetén temetése költségeit személyes vagyonából kell fedezni. Ennek hiányában az egyházközség gondoskodjon erről. Méltányos, hogy a lelkipásztori szolgálatot teljesítő pap nyugdíjba vonulása előtt a saját temetési költségeiről gondoskodjék.

Ingatlanok

A zsinat javasolja, hogy az Egyházmegyei Hatóság megfelelő szakemberek bevonásával pontos felmérést és leltárt készíttessen az egyházközségek ingatlanairól, azok műszaki állapotáról. Ezen információk alapján lehet dönteni a szükséges felújításokról, ill. a szükséges központi segélyezésről, és a fontossági sorrendről. A felmérés távolabbi célja, hogy megállapítsuk, hogyan tudunk minél gazdaságosabban rendelkezni a meglévő vagy visszaigényelt épületeinkkel.

A zsinat javasolja egyházmegyei alap létesítését arra, hogy hosszú távú tervezés alapján új létesítményeket tudjunk létrehozni, illetve szükséges felújításokat finanszírozni. A zsinat felkéri a főpásztort, hogy az EPSZ bevonásával dolgozza ki ennek az alapnak a működési szabályait, beleértve hosszú távú lelkipásztori programok támogatását is.

Csak arra a plébániára költsünk komolyabb pénzösszeget, amelyik a jövőben is betöltött marad, vagy valamilyen lelkipásztori vagy szociális funkciót ellát. A többieknél csak állagmegóvásra törekedjünk.

Új templomot ott építsünk, ahol az lelkipásztorilag indokolt, és ahol a hívek képesek központi segítség nélkül fenntartani.

A mai romló közbiztonság mellett fokozott figyelmet kell fordítanunk épületeink és más vagyontárgyaink védelmére. A betöltetlen plébániák anyakönyveit a központi plébánián őrizzük, a plébánia értékes könyvtárát küldjük be az Egyházmegyei Könyvtárba megőrzésre.

Templomaink nagy többsége műemlék. Az Egyházmegye építsen ki konstruktív kapcsolatot az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal.

A templomokban bármilyen - akár a legkisebb jellegű - átalakítás, valamint szobrok, képek elhelyezése csak a plébános előzetes hozzájárulásával történhet. Nagyobb értékű beruházások előtt a plébános kérje az Egyházmegyei Hatóság engedélyét.

Anyagi javak kezelése (pénzkezelés)

A templomok, plébániák, más intézmények rendelkezzenek pontos és naprakész eszköznyilvántartással (leltárral). Ezeket az esperes látogatásai alkalmával ellenőrizze.

Az egyházközségek működésének anyagi fedezetét az egyházi hozzájárulás, persely és adományok képezik. Minden egyházközség tartsa kötelességének, hogy a

hívek egyházi hozzájárulását begyűjtse. Javasolja a zsinat, hogy minden egyházközségben egységesen, a római katolikus hívek jövedelmének 1%-át adják egyházfenntartásra. Figyelembe kell venni a nagycsaládosok és a kisnyugdíjasok anyagi helyzetét.

Az Egyházmegyei Hatóság – az EPSZ meghallgatásával – differenciált stóladíjakat állapítson meg az egyházi hozzájárulást rendszeresen fizetők, ill. azok számára, akik ezt elmulasztják. Világosan kitűnjön, hogy a rendszeres támogatók kedvezményben részesülnek.

A társplébániák és a fíliák is járuljanak hozzá arányosan a központi plébánia közös költségeihez.

A plébánia pénztárkönyve naprakész állapotban legyen. A plébánián csak annyi készpénzt tartsanak, amennyi a napi kiadásokat fedezi.

A filiális egyházközségeknél mindenütt vezessenek pénztárfüzetet, amelyet a plébános időnként ellenőriz, és a nagyobb kiadások csak a plébános engedélyével történhetnek.

A számadást-költségvetést minden plébánia a főpásztor által meghatározott időre küldje be az esperesi hivatalon keresztül az Egyházmegyei Hatóságnak.

A plébános felelős azért, hogy az egyház javait a jó gazda gondosságával kezeljék, a pénzkezelés szabályait betartsák.

A főpásztor szorgalmazza, hogy a plébániák az ifjúsági pasztorációhoz is biztosítsanak anyagi alapot. Szükség esetén központi támogatás is igényelhető erre a célra.

Központi támogatásban az az egyházközség részesülhet, ahol az ügykezelés rendben van, és elszámolási kötelezettségeinek eleget tett.

Záradék: Add Urunk, hogy úgy kezeljük a ránk bízott földi javakat, hogy méltók legyünk megígért örök javaid elnyerésére!

Ember tervez…

A Szent Anna főoltárának restaurálása érdekében a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához benyújtott pályázatunk nem járt eredménnyel. Így az oltár rendbehozatala későbbre tolódik. Amennyiben újabb pályázati lehetőség nyílik, ismételten próbálkozunk.

A székesegyház homlokzati szobrainak (Szent László, Szent Erzsébet, Szent Ilona, Szent Péter és Szent Pál, Kalazanci Szent József és Szent Flórián) rekonstrukciójához tovább folyik az önrész gyűjtése. Kérjük olvasóinkat, egyházi közösségeinket, adakozzanak védőszentjeik szobraira! Az adományokat a Szent Anna Plébánia Alapítvány csekkjén lehet befizetni, a szobor megnevezésével. A befizetésekről adójóváíráshoz igazolás kérhető. A magas költségek miatt keressük a pályázati lehetőséget is, amelyhez a gyűjtés képezné a szükséges saját forrást. A szobrok rekonstrukcióját több év alatt, fokozatosan szeretnénk megvalósítani.

Keresztesné Várhelyi Ilona

a képviselőtestület világi elnöke

Ismerjük meg templomunkat!

Lisieux-i Szent Teréz

A bal hátsó kápolna oltárképén karmelita szerzetesi ruhában, Szűz Mária és a kis Jézus előtt rózsát hintve láthatjuk. Kis Szent Teréznek is mondjuk, ő a bizalom és a “kis út” szentje. Huszonnégy év elég volt neki, hogy érett legyen az örökkévalóságra. Aki ismeri, igen megszereti, nemcsak mint segítő szentet, hanem példája, élete hősiessége, gyermeki egyszerűsége miatt is.

1873. január 2.-án született a franciaországi Alecon városában szülei kilencedik gyermekeként. Négy fiú kicsi korában meghalt, így öt leánynak örülhettek a szülők. Apja órásmester volt, anyja csipkeverőnő, aki Teréz négyéves korában halt meg. Ekkor költözött a család Lisieux-be, ahol apja sógora és annak felesége gondoskodott a gyermekről. Tízéves korában súlyosan megbetegedett, de Pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, és meggyógyította. Tizenegy évesen volt elsőáldozó, majd súlyos kétségek kínozták másfél évig.

Két idősebb nővére a Kármelbe lépett, tizenegy évesen ő is szerette volna követni őket a rendbe, de a város püspöke elzárkózott ettől. Édesapjával és Celine nővérével Rómába utaztak, ahol XIII. Leó pápa elé térdelve kérte az engedélyt, aki az ügyet az egyházi hatóságra bízta. Ehhez édesapja is hozzájárulását adta. Így Teréz 1888-ban belépett a Kármelbe, ahol napi hat órát imával és elmélkedéssel töltött, de szorgalmas volt a mosókonyhában és a takarításban is. Feltett szándéka volt, hogy lelkeket mentsen és papokért imádkozzon. Sokat küszködött a lelki szárazsággal és az egyedülléttel. 1889. január 10.-én kapta rendi nevét: “a Gyermek Jézusról és a Szent arcról nevezett Teréz”. A tüdőbajra hajlamos, gyenge fiatal nővér egy járvány idején önfeláldozóan ápolta társnőit, második újoncmesternő lett, felfedezte a lelki gyermekség hatékonyságát. Ekkor kezdett verseket írni, majd megírta a Jeanne d’ Arc küldetése című drámáját, amit elő is adtak a nővérek. Gyermekkori emlékeiről is írt “Egy lélek története’’ címmel. Ebben az egyszerűséghez és a tökéletességhez vezető “kis út” eszméjét vázolta fel. Szeretett volna misszióba menni, de tüdőbaja súlyosbodott, sőt tüdővérzést is kapott, a halálos kór elhatalmasodott rajta. De egy missziós papért, mint lelki testvéréért imádkozott és felajánlásokat végzett. Felfedezte különleges hivatását “Az én hivatásom a szeretet”. Helyzetét így határozta meg “Az Egyház az én Anyám, szívében én akarok lenni a szeretet.” 1897. júliusától már nem hagyhatta el a betegszobát, felvette a betegek kenetét és ezekkel a szavakkal halt meg: “Istenem szeretlek.” Szeptember 30.-án távozott el, saját halálára gondolva ezt írta: “Rózsák fognak záporozni utánam”.

Életszentségének jellemvonása: úgy akarja Jézust szeretni, mint ahogyan még senki nem szerette őt. Meglátása volt, hogy a szegény Jézus a végtelen irgalmasság magasságába emeli a lelket. Tudatára ébredt, hogy Istent csak abban a mértékben szerethetjük, amilyen mértékben a felebaráti szeretetet gyakoroljuk. A lélek teljes bizalommal hagyatkozzék Jézus végtelen irgalmára.

1925-ben avatták szentté. 1944 óta Franciaország második patrónájaként tisztelik, ő a külföldi missziók védőszentje. Halála utáni időre jövendölte: “Küldetésem csak most kezdődik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent”.

Orosz Lőrinc, prépost-plébános

 

Emlékezés Dr. Scheffler János mártírsorsú szatmári püspökre, egyházmegyénk volt főpásztorára (1887–1952)

Jövőre lesz Dr. Scheffler János szatmárnémeti püspök és nagyváradi apostoli kormányzó püspökké szentelésének 60-ik, mártírhalálának 50-ik évfordulója. Főpásztori tevékenységének egyik nevezetes emlékmiséje volt 1997. december 6-án Fehérgyarmaton, amelyen Reizer Pál szatmári– és Dr. Bosák Nándor püspök atyák méltatták életpéldáját, életszentségét és 27 plébánia alapítását. A szentmise után Dr. Bosák Nándor az emlékmisén ébredt gondolatairól így nyilatkozott: “Legelőbb is azt kívánom hangsúlyozni, hogy papságunk és híveink körében is nagy tisztelet övezi Scheffler János püspök emlékét. János püspök szellemi öröksége, életáldozata meghatározó eleme e régió katolikus hívei hitéletének, erőt ad számunkra küldetésünk kiteljesítésében.” Reizer Pál, a mártír püspök utóda szentbeszédében utalt arra, hogy: “Scheffler János nemcsak szentéletű főpásztor volt, hanem elsősorban vértanú. Életpéldája arra int bennünket, hogy becsüljük elődeinket. Rendkívül fontos számunkra, hogy egyházunk, az egész magyarság a szentek soraiban tisztelhesse őt.”

Scheffler János sokgyermekes zsellér családból származott. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte. Teológiát Budapesten és Rómában tanult. 1910. július 6-án szentelte pappá Boromissza Tibor püspök. Néhány évi káplánkodás után 1918-ban Szatmárnémetibe került. Itt hittanárként, püspöki ceremóniáriusként és gimnáziumi igazgatóként tevékenykedett. 1923-ban nagymajtényi plébánossá nevezték ki. 1926-ban visszakerült Szatmárnémetibe teológiai tanárnak. 1934-től spirituális lett a nagyváradi szemináriumban. Itt érte 1940-ben a II. bécsi döntés, melynek értelmében a szatmárnémeti egyházmegye teljes egészében visszatért az anyaországhoz, a nagyváradi egyházmegyéhez pedig visszakerült a debreceni ún. “csonka váradi egyházmegye”. Scheffler Jánost a kolozsvári egyetem egyházjogi tanszékére hívták. 1940. október 24-től a Corvin–koszorú kitüntetettje. 1942. március 27-én kinevezték a szatmári egyházmegye püspökének. 1942. május 17-én szentelte püspökké Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, valamint Madarász István kassai és

Glattfelder Gyula csanádi püspök. 1942. szeptember 21-én Scheffler János püspök iktatta be dr. Bánáss László nagyszalontai plébánost a debreceni prépost-plébánosi tisztségbe, mint a nagyváradi egyházmegye apostoli kormányzója. 1946-ban Bánásst veszprémi püspökké nevezték ki. 1946. november 30-i szentelésére társszentelő püspöknek hívta Scheffler Jánost, ám a román hatóságok megakadályozták a határon való átkelését.

1944. őszén ismét román uralom alá került az egyházmegyéje. Scheffler püspöknek felajánlották a megüresedett győri püspöki széket, azonban nem élt a lehetőséggel, inkább egyházmegyéje híveivel maradt. Megkezdődött a kálváriája. A szatmári püspökség megszűnt. 1950-ben Kőrösbányára internálták, majd 1952. márciusában koholt vádak alapján letartóztatták, és szeptember 12-én több klerikus társával együtt a hírhedt zsilavai börtönbe hurcolták. Ott megkínozták: a forró gőzfürdő után kizavarták ruhátlanul a téli udvarra. Ezt a procedúrát többször megismételve visszakísérték a nyitott ablakú, nyirkos, hideg börtöncellába, ahol 1952. december 6-án agyvérzésben meghalt. Titokban temették el Zsilavában. Több volt paptestvére csontmaradványait kicsempészte és hazahozta. Titokban temették el a szatmárnémeti székesegyház kriptájában Hám János püspök mellé. Boldoggá avatásának kérelmét Reizer Pál megyéspüspök indította meg 1995-ben.

Scheffler János a legnehezebb időkben lett főpásztor. Életpéldája működése idején és halála után is hivatásokat ébresztett. A Róma–ellenes törekvéseknek nemet mondott, egyházhűségét a száműzetés és a börtön sem törhette meg, a mártíriumot is vállalta. Elítélte a veszedelmes ideológiákat, a hitlerizmust, a kommunizmust. Síkra szállt a deportálás ellen. Elhurcolása előtt körleveleiben mindegyre a kommunizmus közeledő veszélyeire figyelmeztetett. A háború után egyházmegyéjét látogatva így nyilatkozott: “Könnyen lehetséges, hogy lesznek közöttünk, akik elpusztulnak, de pusztulásunk, bukásunk az új világot megtermékenyítő áldozattá válik.”

A vértanú püspök arra tanít bennünket, hogy a bajban, a szegénységben is hűségesek maradjunk egyházunkhoz. Erre a hit- és egyházhűségre mai világunkban igencsak nagy szükség van.

Vasváry József

Hogyan lett Dr. Scheffler János egyházmegyénk főpásztora?

A román állam miután megkapta Erdélyt és Partiumot 1920-ban, gyorsan megpróbált egy konkordátumot kötni a Szentszékkel, hogy minél előbb ő felügyelhesse a hozzá került magyar római katolikus püspökségeket is. A konkordátumot 1927-ben kötötték meg, és 1929-ben lépett életbe. Ennek keretében döntöttek úgy, hogy a váradi és a szatmári püspökséget közös kormányzat alá vonják (így érték el, hogy a romániai püspöki karban 5 román püspökkel szemben 3 magyar volt.) Így volt Dr. Scheffler János váradi apostoli kormányzó is egyben.

Baranya Péter

In Memoriam Lossinszky Tibor

A Mindenható, kifürkészhetetlen akaratából, hosszú áldozatos élete után magához szólította Lossinszky Tibort ez év szept. 30.-án, 84 éves korában.

Temetését Orosz Lőrinc prépost-plébános úr végezte. A ravatalát kiterjedt rokonsága, hozzátartozói, a Piarista Öregdiákok, barátai, tisztelői, ismerősei és volt munkatársai vették körül.

Prépost úr megemlékezett arról, hogy elhunyt testvérünk egyházközségének milyen sokoldalú, mindenkor segítő tagja volt a Képviselőtestületben. Vallásához, hitéhez bátran megvallva ragaszkodott. Családja iránt érzett nagy szeretettel nevelte és iskoláztatta gyermekeit. Rajongásig szerette unokáit, dédunokáit. Kedves feleségével, Jutkával 58 évig élt boldog, példaértékű házasságban.

A ravatalnál a Piarista Öregdiákok nevében Vasváry József búcsúztatta, akivel nyolc évig együtt voltak tisztségviselők a Diákszövetségben. Két nemes célmegvalósulásáért fáradoztak: hogy a Csokonai gimnázium minél előbb Kalazanci Szent József Piarista gimnázium legyen, és hogy a Szent Anna templom elavult orgonája helyett újat építtessenek. Isten segítségével, az “orgonás piaristák” és a hívek nagylelkű adományai révén, a prépost úr kitartásával az orgona megépült.

Diáktársa így búcsúzott tőle: “Te voltál az első “orgonás piarista”, akit az Úr magához szólított. Ott fenn az égben elmondhatod, hogy ezért a harcod megharcoltad. A három örökbecsű csodás márvány emlékmű, nyolcéves munkánk gyümölcse fogja hirdetni az utókornak együttműködésünket és Diákszövetségünk létezését. Állhatatos és mindenkor bátor kiállásoddal, földi szenvedéseiddel, amiket türelemmel viseltél, már itt a földön kiérdemelted az örök élet zálogát. Utolsó Istenhozzádot mondva, a költő szavaival búcsúzunk tőled: Csak az hal meg, akit elfelednek.”

A TITÁSZ nevében Széles Lajos volt munkatársa búcsúztatta. Lossinszky Tibor Arany diplomás gépészmérnök és igazgató-főmérnök volt. Megkapta a Munka Érdemrendet, arany díszoklevéllel tüntették ki. Fél évszázadig volt igazságügyi, bírósági szakértő villamos szakterületen. Nevéhez fűződik Debrecen város lakótelepeinek és gyárainak távhőellátása. Munkatársa Jób szavaival vett tőle búcsút: “Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott napjaim elfogynak, vár rám a sír.”

Kegyelettel búcsúzunk, Isten Veled!

Vasváry József

A Szent István plébánia hírei

Advent folyamán a Szent István templomban nincs roráté szentmise. December 24-én, az éjféli mise előtt a hittanosok karácsonyi pásztorjátékot adnak elő. December 25-26-án a szentmisék 9.30 órakor kezdődnek.

December 31-én 17 órától szentmisében adhatunk hálát az elmúlt év kegyelmeiért.

Minden hónap 13.-án, a Fatimai jelenés évfordulóján, 17 órakor engesztelő szentmise van, utána imaóra a Szűzanya közbenjárásáért.

További engesztelő imaórák minden pénteken 16 órai kezdettel zajlanak.

Családkonferencia

Nyolcadik alkalommal vehettünk részt Máriabesnyőn az éves családkonferencián november 8-10. között. Két napon át együtt voltunk Bíró László püspök úr vezetésével az egyházmegyei családreferens papok és házaspárok, a határainkon belüli és túli családokért aggódó, tevékenykedő papok és világiak.

Bíró püspök úr a Familiaris Consortio kezdetű pápai enciklikát ismertette, mivel kiadásának 20. évfordulója van. Most újra olvasva látszik, hogy egy prófécia, végiggondolt, felelősséggel megírt dokumentum, meghatározás és útmutatás a családok számára. Ennek ismertetése egy külön cikk témája, mivel az enciklikák közül az egyik legmeghatározóbb. Remélem, olvashatunk róla. Sok tragédiát, bajt elkerülhettünk volna, ha jobban figyelünk a Szentatya intelmeire. Az aggasztó jelek már akkor látszottak, de a megoldás, a kivezető út is konkrétan megfogalmazódott. Napjainkban nagyon sokat foglalkoznak a családokkal, de mégis keveset. Húsz éve kéri a Szentatya az élet védelmét, méltóságát az anyagi dolgokkal szemben. Az élet szent, a legfőbb érték, minden érte van. A házasság nem divatintézmény, nem társadalmi szokás, nem szociológiai képződmény, hanem szentség, felette nagy titok, Isten terve a teremtéskor a világgal és az emberrel. Egy férfi és egy nő életreszóló szeretetkapcsolata. Az Istennek szentelt, szűzi életforma ikertestvére. Kétféle tisztaság, egyazon hűség, melynek boldogsága egy tőről fakad, a sírig tartó teljes önátadás. Az ajándékozás valóságából fakad a felbonthatatlanság. Lehet ezért maradinak, konzervatívnak tartani az Egyházat, de nem tehet mást, mint hogy az isteni szándékot teljesíti. Ez a szeretet természete, hogy hűséges. A házasság szentsége őrzi, közli, és kinyilvánítja az emberhez hűséges Isten szeretetét. Erre a szeretetre bízta Isten az élet továbbadását, a teremtés folytatását, a “prokreációt”, az élet szolgálatát. Együtt teremteni Istennel – ez a legnagyobb kreativitás. A szeretet és hűség az ember privilégiuma. Ezért nem mehet ki a divatból, ezért nem definiálhatja egy parlament, hogy mi a házasság, mi a család. Ma sokak számára az jelenti a családot, akik egy hűtőszekrényből étkeznek.

A jó házasság érdekében neveléssel lehet sokat tenni. Farkas István piarista atya a kecskeméti gimnázium igazgatójaként a serdülő fiúk személyiségének formálására áldozza életét. Nekünk tíz legfontosabb értékpárt vázolt fel, melyek figyelembe vételével, egyensúlyban tartásával válhatunk egészséges személyiséggé.

Bajzák Eszter nővér, a Patrona Hungariae iskola igazgatója a katolikus oktatási intézményekről beszélt. Az összes gyermek kb. 6%-a jár ezekbe. Nagy hangsúlyt fektetnek az intézetek pedagógusaival való foglalkozásra, hogy az ő lelkiéletük, értékrendjük minta és példa lehessen.

Horváth Szabó Katalin a Pázmány Péter Katolikus

Egyetem tanára a döntésre nevelésről tartott előadást. A döntésben nagy szerepe van a tudásnak, a törvényszerűségek ismeretének. Isten mindig megbocsát, az emberek sokszor, a természet soha. Csak célok, mércék kitűzése után lehet dönteni.

Andrásfalvy Bertalan a néphagyományban gyökerező nevelést ismertette. Amely nép nem a múltjából él, nincs jövője.

Dr. Hortobágyi Ágnes elmondta, hogy a pedagógusok számára komplex tanmenete van a családi életre nevelésnek.

A nevelés fontossága miatt tartottak ez év májusában nemzetközi konferenciát “Neveléssel a boldogabb családokért” címmel. Ennek a konferenciának az anyagát ismertette Radnay Jenő, a püspöki kar világi családreferense.

A konferencián mindig van valamilyen kapcsolat a társadalmi szervezetekkel. Évekig Harrach Péter szervezte, és miniszterként is minden évben ránk szánt egy estét. Az idén más elfoglaltsága miatt Szemkeö Judit államtitkár asszony beszélt a mai családok szociális helyzetéről, a gondokról, és a jövő terveiről.

A két napból nem maradhat ki egy-egy lelkiségi irányzat bemutatkozása. Most az Antiochia Katolikus Ifjúsági Lelkiségi Közösség tagjai beszéltek magukról.

Bíró püspök úr — aki a nagyböjti lelkigyakorlatot a székesegyházban vezetni fogja — zárszavában lelkünkre kötötte az imádkozás fontosságát. Az a család, amelyik imádkozik, nem fog szétesni.

A feladatok első helyén az életszentségre törekvés áll. A házasság szentsége alapján, aki szentségre törekszik, Istenhez jut közelebb, ahhoz az Istenhez, aki a Szeretet. Ezáltal növekszik a szeretetben, a szeretni tudásban. Az Istennel való eleven kapcsolat elővételezi az örök élet gazdagságát, boldogságát. Az elmúlt hetekben avatott szentté a Szentatya egy házaspárt, akik semmi különöset nem tettek, csak a házasság szentségét élték egyre tökéletesebben.

A családpasztoráció nem luxusszolgáltatás vagy rétegpasztoráció, hanem a szentségi titok gondozása, amely az egész Egyházra kiárad. Ha egy plébániai munka nem a családpasztorációra épül, el fog néptelenedni. Az egyes családok mélyüljenek el hitben és szeretetben. Induljanak el egymás felé. A plébániák arculata olyan lesz, amilyenné a családok arculata egymást formálja.

A társadalom tudatát gazdasággal, pénzzel nem lehet formálni. Családbaráttá válását nekünk kell segíteni.

Ezt az egyházmegyét sajnos csak öten képviseltük a többiek tíz-húsz képviselőjével szemben. Kezdetek óta nagy problémánk, hogy a környezetünkből ez a téma keveseket érdekel, nekünk pedig nincs fórumunk, lehetőségünk, hogy a kapott kincseket szélesebb körben megosszuk.

Géczy István és felesége

Hitoktatóként egy boldogabb családnál

A hitoktatók sok család életébe nyernek bepillantást a gyermekek elbeszéléseiből, vagy a szülőkkel történő kapcsolatkeresés, kapcsolattartás folyamán.

Járnak hozzánk olyan családok gyermekei, ahol a szülők is kereszteletlenek, az elmúlt rendszer ideológiájának köszönhetően teljes hitetlenségben nőttek fel, de megvan bennük a nyitottság Isten felé. Ezek a szülők igyekeznek megadni gyermekeiknek a lehetőséget, hogy vallásos ismereteket szerezzenek. Örülnek, ha gyermekük különféle hittanosoknak szervezett programokon vesz részt. Ők maguk azonban állandó kibúvót keresnek és találnak, ha valamilyen módon szeretnénk bevonni őket a közösségi életbe. Az ilyen szemléletű családokban élő gyermekek csak ritkán jutnak el a szentségek vételéig.

Más családok - ez a leggyakoribb eset - rendszeresen járatják gyermekeiket hittanra, el- elviszik őket szentmisére, különösen karácsony és húsvét idején, valamint az elsőáldozásra készülve. Ezekben a családokban azonban nincs aki támogassa a gyermeket, ha kitartása lankad, s az elsőáldozás után gyakran kimaradnak a hittanról.

A hitoktatók legnagyobb örömére járnak hozzánk gyermekek olyan keresztény családokból is, melyek elővételezései Isten nagy családjának. Ezekben a családokban természetes és örömteli együtt játszani, nevetni, elégedettnek lenni. Egy ilyen keresztény család egy “családi egyház”, mivel a keresztség és a házasság szentségén alapszik. Ezekben a családokban a gyermekek a családi otthon melegénél kapják meg a hit első szikráját, a keresztény szeretet és az emberi erények példáját. Itt a családtagok Jézus Krisztus lelkületével az egymásra való figyeléssel egymás szolgálatában állnak. Folytonosan készek a megbocsátásra. Az ilyen családok mindenkinek példát adnak a boldogabb élet útjára, ami elvezet a családi élet megújulására.

Hittanosaim között van egy keresztény nagycsalád, ahol a családi élet légköre az első találkozásunkkor megragadott, s a család minden tagja egy pillanat alatt észrevétlenül és kitörölhetetlenül szívembe lopta magát. Akkor még öt, néhány hete hat gyermeket nevelnek. Közülük azonnal négy aktív hittanost kaptam: egy kisiskolást és három óvodást. Vasárnaponként rendszeresen együtt veszünk részt a közeli kápolna szentmiséin. Így az átlagosnál nagyobb bepillantást nyerhettem a család életébe.

Hamarosan e család gyermekei lettek az adott hittancsoportok és a kis kápolna közösségének magjai. Őket nem én tanítottam a keresztvetésre, a kezek imára kulcsolására. Ezek a gyerekek mindig bekapcsolódnak a szabadidős és kulturális programokba, közös imádságokba egyaránt. A szülők nemcsak a gyerekeket engedik szívesen, hanem maguk is mindenben önként támogatnak.

Szüleik tekintetüket egy irányba fordítják: Jézus felé. Így van erejük a nehézségek elviselésére is. Megtanulják tőlük a gyermekeik, mi az igazi érték. Ők már a másik érdekeit is szem előtt tudják tartani. Náluk az okozza a legnagyobb bánatot, ha megszomorítanak valakit a csa-

ládból. Döntéshelyzetben fölismerik a jót, s van bátorságuk kivitelezni azt.

Ebben a családi környezetben önmagától alapozódik meg a gyermekek vallásossága. Megtanulnak élni a szeretetben, tudnak arra válaszolni. Náluk a szeretet nemcsak az anyai csókban és ölelésekben nyilvánul meg, hanem sok más módja van: megköszönés, kiszolgálás, bátorítás, jogokról való lemondás, válaszadás, megbékélés keresése.

Ebben a családban a szülők kezdettől fogva tiszteletben tartják gyermekeik bontakozó egyéniségét, nem egyformára akarják formálni őket, hanem segítik őket önismeretük fejlesztésében, önnevelésük folyamatában. A gyermeknevelést nem kötelességüknek érzik, hanem az életük legnagyobb örömforrása az. Így teszi hatékonnyá a nevelést a családi élet légköre, a szülők példája. Tudják vagy érzik, hogy nem a vallásos ismeretek közlése és annak megtanulása indítja el Isten felé a gyermeket, hanem a bensőséges családi környezet, a mindennapi derűs keresztény élet. Így épül a hitoktatók munkája a családi nevelésre, mint alapra.

A gyermekek vallásos szemlélete olyan, mint a szüleiké, magatartásuk Isten iránt olyan, mint a családjuké. Átveszik a család imádságos magatartását. Amikor a fent említett család gyermekei elmondták a hittanórán, hogyan szoktak imádkozni otthon, a társaik ámulva hallgatták. A család minden tagja kört alkotva letérdel, megfogják egymás kezét, s mindenki spontán módon szól Istenhez. Ezek a gyerekek örökre szívükbe vésik ezeket a pillanatokat. Imádságos életük kialakulásában ezeknek az imáknak nagy jelentőségük van. Ők a közös imádságot és a családi asztal körüli egységet vasárnaponként az Eucharisztia megünneplésében való közös részvételükkel erősítik meg. Jézussal egyesülve még nagyobb késztetést éreznek a szűkebb és tágabb család iránt megnyilvánuló önátadásra.

Egy-egy ilyen boldog családot látva megerősödik bennünk az az érzés, hogy a gyermekek vállalása nemcsak egy család magánügye, hanem az egész társadalomra hatással van, és a nemzet jövőjét biztosítja. Hiszen az ilyen családban támogatják a gyermekek testi-lelki fejlődését, és így erősíteni fogják a társadalmat. Az ilyen szeretetközösségben nevelt gyermeknek kevesebb az esélye, hogy sérült, vagy torzult személyiséggel kerüljön ki az életbe, így ők mindig a társadalom épülésére lesznek.

Segítsük őket imáinkkal is, hogy érezzék, az egyház mellettük van, az ő boldogulásukat kívánja támogatni Krisztus szándéka szerint, talán éppen a mi szolgálatunk által.

Tné K. T.

Örmény Szent liturgia

Adventi készületünknek különlegesen szép állomása lehet a debreceni görög katolikus templomban már hagyománnyá vált örmény rítusú Szent liturgia, melyet december 15-én szombaton, 18 órától végeznek.

Szeretettel várnak minden érdeklődőt.

 

Taizé

2001. december 28. - 2002. január 1. Budapest

A bizalom zarándokútja a földön

A bizalom zarándokútja egy kis burgundiai faluban, Taizében kezdődött. 1940-ben Roger testvér, a közösség alapítója, szülőföldjét elhagyva itt telepedett le, teljesen egyedül. Kis idő elteltével szép lassan testvérek csatlakoztak hozzá, és rövid időn belül egy férfiakból álló közösség cseperedett belőlük. Ezek az emberek egész életükre szólóan elkötelezik magukat, hogy folyamatosan a kiengesztelődés forrásait keressék. Most több mint fél évszázaddal később Taizé nevének hallatán sokaknak a béke, a kiengesztelődés és a közös ima jut eszükbe. A közösség évről-évre fiatalokat lát vendégül Taizében, és találkozókat szerveznek számukra a világ különböző pontjain, mint amilyenek az év végi európai találkozók is, melynek egy-egy nagyváros ad otthont.

Ez év végén fiatalok tízezrei érkeznek Európa minden országából, és a világ más tájairól Magyarországra, ahol családok és budapesti egyházközségek fogadják őket. A bizalom zarándoklatának ezen újabb állomása a 24. lesz a Taizéi közösség által szervezett találkozók sorában. Azért indulunk zarándokútra hazánk fővárosába, hogy megosszuk kincseinket más nemzetek fiataljaival is. A Duna két partján fekvő Budapest a Keletet és Nyugatot összekötő híd szimbóluma. Ez a város fogadja majd a "bizalom zarándokait". A találkozó öt napján lehetőség lesz az elcsendesedésre, az Istenre való odafigyelésre, és közösségeink építésére. Szeretnénk felfedezni, hogy a béke és a bizalom milyen lehetőségeket nyit meg előttünk, mindenféle nyelvi és kulturális nehézségek ellenére is. A résztvevők a béke és a kiengesztelődés útját járva szeretnének tanúságot tenni a világban, és másoknak segítséget nyújtani abban, hogy felfedezhessék Krisztust. A találkozó központi helyszíne, ami a közös imádság, és elmélyülés színhelye is a HUNGEXPO területe.

Az év végi budapesti találkozó előkészítéseként egyházmegyénkben több imaórára és előkészületi találkozóra is sor kerül el. A közös ima, ének, elmélkedés mind segítséget nyújtanak a találkozóra való fölkészülésben és a ráhangolódásban. Kívánom mindnyájatoknak, hogy felkészült lélekkel és tiszta szívvel induljatok el a "bizalom zarándokútján"!

Egyházmegyei összekötő

Érdeklődni az (52) 428-858 vagy a (20)358-11-65 számon, vagy e-mailen a dalmadi@wap.hu címen lehet.

Dalmadi Éva

A bizalom zarándokútjának debreceni előkészületei

Nov. 17.-én délelőtt a Szent Anna Székesegyház fogadta azt a mintegy ötven fiatalt, akik a bizalom zarándokútjának soron következő állomásához kívánnak csatlakozni ez év végén, Budapesten.

Itt lehetőségünk nyílt a legújabb taizéi dalokból egy kis csokorra valót megtanulni, amiket majd budapesti találkozón hallhatunk viszont. Volt közös ima és elmélkedés is, melyet a Taizében élő Brúnó testvér vezetett. Rövid beszédében kiemelte Jézus nyolc boldogságának a fontosságát, ezek közül is az elsőt: “Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Ezt Taizében úgy mondják másként, hogy boldogok azok, akik egyszerűek, életfelfogásban és életstílusban egyaránt! Ezzel arra buzdított bennünket, hogy törekedjünk mi is erre az egyszerű életforma megvalósítására.

Miért nevezik ezeket a találkozókat a bizalom zarándokútjainak? Azért, mert bizalommal vagyunk a minket befogadó, nekünk szállást adó és bennünket körülvevő emberek iránt. Ennek a bizalomnak mindannyiunk életében jelen kell lennie. A találkozón némi képanyag segítségével betekintést nyerhetünk Taizé életébe, és Brúnó testvértől tájékoztatást kaptunk az ötnapos találkozó programjairól is.

Aki lemaradt volna, annak még december folyamán lesz lehetősége újabb találkozóra egy imaóra keretében.

Dalmadi Éva és Katalin

Legyél te is hittanos!

A Petőfi Sándor Általános Iskola negyedikes tanulója vagyok. Amikor iskolás lettem, a szüleim hittanra is beírattak, ahova nagyon szeretek járni. Sok érdekes dolgot tanulunk. A tanultakból év végén versenyre is mehetünk. A versenynek igazából nem voltak vesztesei, mert mindenki választhatott valamilyen könyvet.

A hittanórákon a több ezer éves történeteknek mindig megkeressük a tanulságait, és megbeszéljük, hogy a mai gyerekek hogyan alkalmazhatják azokat. Tanulnunk a helyes viselkedésről és felkészülünk az elsőáldozásra is.

De nemcsak tanulni szoktunk. Vasárnaponként együtt járunk templomba. A hitoktatónk biztatására kezdtünk el ministrálni és felolvasni a szentmisén.

Közösen meg szoktuk ünnepelni a karácsonyt, az anyák napját és gyermeknapozunk is. A Szent Anna templomban a különféle gyerekeknek való programokon együtt szórakozhatunk más iskola hittanosaival. Ilyen összejövetelekre általában egy-két havonta sor kerül. A hitoktató nénik mindig finomságokkal és gazdag programokkal várnak bennünket.

Kirándulásra és nyári táborozásra is van lehetőségünk. Mindig érezzük, milyen jó az olyan gyerekekkel együtt lenni, akik ugyanúgy Jézusról tanulnak, mint mi.

Munteán Melinda

Csak egy tánc volt…

Az idei keresztény bálon úgy esett, hogy a nyitótáncot nem hivatásos táncosok, hanem mi debreceni fiatalok táncoltuk. A tánc betanítását is egy keddi hittanos társunk, Ágota vállalta el. A próbák október 26-án kezdődtek. Az eseményeket Zsolt atya is figyelemmel kísérte. November 24-én elérkezett végre a várva várt nap. Nagy sikerünk volt, amit mi sem bizonyított jobban, mint a közönség vastapsa és az ismerősök dicséretei. A tánc és a bál ugyan véget ért, de a próbák izgalmas percei, a zene dallama valamint azok a bűvös “egy-két-há, négy-öt-hat” szavak, melyek a próbák alatt oly sokszor elhangzottak, még sokáig megmaradnak emlékezetünkben.

Balogh Zsuzsanna

Egyetemistáink külföldi tapasztalatai — 2. rész

Vincze Tamás magyar-német szakos, pedagógiából PhD-s hallgató három hónapot töltött Berlinben 2000. tavaszán. Kutatómunkája után minden este a Szent Hedvig katedrálisba tért be. Sok fiatal jött ott össze minden egyetemi karról hétköznapokon is. De a ministránsok és a felolvasók negyven-ötven év körüli férfiak voltak. Részt vett egy papszentelési szertartáson is. Tamás számára nagy élmény volt Úrnapját az érsek szentmiséjén ünnepelni, a felemelő szentbeszédre, az érsek mise utáni közvetlenségére szívesen emlékszik vissza. Az egyetemen létezik egy Szent Tamás kör hallgatók számára. Ott többnyire vitaesteket szerveznek, és főleg a katolikus filozófiával foglalkoznak. Berlin katolikus és evangélikus templomaiban szinte hetente vannak ingyenes hangversenyek délután 3-tól. Nagyon sok fiatal jár ezekre az alkalmakra, s ott lehet keresztény fiatalokkal találkozni.

Minier Márta angol szakos, jelenleg már diplomás, négy hónapot töltött Angliában ösztöndíjjal. Ő nem csak keresztény közösséget, de férjet is talált Angliában. 2000. nyarán írta e levelet:

Tulajdonképpen véletlen, hogy Anglia állítólag egyik leginkább hagyományőrző liturgiájú High Church közösségéhez kerültem a Kelet-Yorkshire-i Hullban. (A High Church az anglikán egyház kisebb létszámú, a katolikus tanokat és liturgiát nagymértékben követő ága.) A mise (high mass) szövege gyakorlatilag teljesen azonos a miénkkel, azt a szokást kivéve, hogy a hívek könyörgései után elmondják az Üdvözlégyet is. Ez az angliai katolikusoknál is így van. Érdekes szép szokás, hogy az evangélium olvasásához bemegy a pap az asszisztenciával a templom közepére, az emberek közé, s mindenki odafordul. Felajánlás előtt rendszeres a tömjénezés. Az áldozás mindig két szín alatt történik, s a hívek az áldoztató rács mögött sorakoznak nagyon fegyelmezetten. A ministránsfiúk közül a legkisebbet mindig egy idősebb férfi átkarolva vezeti bevonuláskor, kivonuláskor és mise közben. Egy nyolc-tíz éves fiú mellett is ott áll mindig valaki, amíg felolvas. Jelképes módja ez a beavatásnak. S egy nagyon fontos dolog: a közösség rendkívül figyelmes, ha vendég érkezik, azonnal észreveszik, és mise után szóba elegyednek vele. Így alakult, hogy velük töltöttem négy hónapot, beleértve a húsvétot is.

Kiss Sebestyén latin-német szakos 2000. októberétől Drezdában töltött egy fél évet az ottani Technische Universität-en mint ösztöndíjas. Ő az ottani katolikus (egyetemista) fiatalok közösségi életéről jegyzett le sorokat.

Jellemző módon az első ott töltött vasárnapon kötöttem első, és később meghatározóvá lett ismeretségeimet. A magyar ösztöndíjasok vallásos csoportja természetesen a város legismertebb katolikus templomában, a Zwinger és a Semperoper közelében található Hofkirchében futott össze. Volt, aki már korábban is tartózkodott ösztöndíjasként a városban, és elég jól kiismerte magát az élet valamennyi területén. Ő vitt el bennünket a Katolikus Egyetemi Lelkészségre, (németül Katholische Studentengemeinde, a továbbiakban KSG). Nagyon jóleső érzés volt, amikor rögtön az első alkalommal sikerült megismerkednünk több némettel. A kezdeményezők ők voltak, mint utóbb kiderült, mindig megszólítják az újonnan érkezetteket, és igyekeznek mindenkit bevonni a közösség életébe. A lelkészségnek saját épülete van. Itt lakik a lelkész, lehet lakást bérelni (természetesen mindig nagy a túljelentkezés), egy egyszerű kápolnában vannak vasárnaponként a szentmisék, nagyobb ünnepekkor a tágas ebédlő ad helyt az Eucharisztia ünneplésének.

Feltétlenül meg kell osztanom azt a pozitív élményemet, amit a gyónással kapcsolatban éltem meg. Háromszor voltam gyónni, külön időpontot kértem, és minden alkalommal több, mint egy óra hosszát ott töltöttem. Nem a nyelvi akadályok miatt tartottak ezek a lelki beszélgetések ilyen hosszú ideig, hanem a szinte magától (azt mondom inkább, a Szentlélek működése folytán) létrejött oldott hangulat miatt.

A KSG közelében van egy csodaszép kis templom, a St. Paulus-Kirche. Hétfő esténként ott került sor az egyetemista istentiszteletekre. Ez egy önálló plébánia, saját közösségi termekkel. Itt a misék után minden héten volt valami érdekes előadás, filmvetítés vagy beszélgetés. Péntekenként “önszorgalomból” néha ide is elvetődtünk, mi hárman a magyarok közül. Ez a templom egy Fokolare-közösségnek is otthona. A plébános atya pedig tudott pár szót magyarul. Összefutottunk itt a közösség néhány tagjával, akik között akadt, aki gyerekkorában még folyékonyan beszélt magyarul: kitelepített német család gyermeke. Velük is pozitív kapcsolat alakult ki természetesen, és a jó tokaji borok mellett elköltött vacsorák is feledhetetlen élmények maradnak számomra.

Nem akarom elhallgatni, hogy a tiszai árvízkatasztrófáról értesülve a plébános atya az egyetemes könyörgésekbe belefoglalta a szerencsétlenül járt kárpátaljai és magyarországi embereket. Nagyon jólesett.

Végül hadd tegyem közzé a KSG címét: Dresden, Eisenstuckstrasse 27. Az egyetem közelében van, az atyát Norbert Stryczeknek hívják. Ha valaki Drezdába megy hosszabb időre ösztöndíjjal, feltétlenül látogasson el ide, mert nagy segítség idegen földön, és sok szép élménnyel fog hazatérni.

Lejegyezte és összeállította:

Havas Lászlóné

Lapzárta: 2002. január 20-ig várjuk a Figyelő következő számába szánt írásokat.

 

Zarándokúton Pál apostol nyomában 2. rész

Előző számunkban elkezdtük a nyári görögországi zarándoklatról szóló beszámoló közlését. Most a befejező rész következik.

Athénban mindenki az Akropoliszra igyekszik először. A hellén szellemiség egyik csúcspontja ez az együttes. Innen is, az agoráról is szemlélhettük az Areopagoszt, egy meredek szikladombot: a Kr. e. 7. századtól ezen volt a legfelső törvényszék helye, s ezen a dombon hallgatták meg Pál apostolt Kr. u. 51-ben az areopagiták. Egy templom romjai is láthatók, melyet Dionüszosz Areopagitésznek szenteltek, ő volt az első a törvényszék tagjai közül, aki Pál beszédjére megtért (ApCsel 17,16-34), majd később ő lett Athén első püspöke. E helyen hangzott el 2001. májusában a Szentatya és a görögországi ortodox érsek közös nyilatkozata Európa keresztény gyökereiről, melyben a békére, egyetértésre, értelmes emberi életvitelre szólították fel a világot, hangsúlyozva, hogy “a globalizációnak veszedelmes következményei lehetnek, ha hiányozni fog belőle az, amit úgy nevezhetünk, hogy az őszinte és hatékony ‘testvériség globalizációja’ Krisztusban”. “Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17) – idézte e helyen a pápa. Az agorán, Athén ókori központjában meghatottan sétálhattunk: itt járt Pál apostol is, itt csodálta meg egy, az övétől teljesen különböző kultúra még akkor épségben lévő építményeit, szobrait, itt vitatkozott az épp ott lévőkkel (ApCsel 17,17). Méltán mondhatta tehát, hogy az ő Istene nem lakik “kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura” (ApCsel 17,24).

Athénből indultunk kirándulásra a Pelloponészoszi félszigetre, amely 1893. óta sziget, amikor több ezer éves tervezgetés után megnyitották a csatornát, amelynek magyar vonatkozása is van. Az ókori Korintusban járva ismét a meghatottság és az emlékezés vett erőt rajtunk: e városban tartózkodott Pál apostol 51–52-ben 18 hónapig második missziós útja alkalmából. Az üzletsor közepén a szónoki emelvény, a béma ma is megvan, amely előtt kezdte mondani védőbeszédét Gallio helytartó előtt (ApCsel 18, 12-17). Közben megcsodáltuk a számos hódítást és pusztítást, valamint földrengést túlélt emlékeket, melyek között a legpompásabb a Kr. e. 6. századból való Apollón-templom maradványa. Pál apostol harmadik missziós útja alatt is e városban tartózkodott három hónapig, miután kénytelen volt elhagyni Epheszoszt. E városból Epidauroszba mentünk. Érdemes felmenni a színház legfelső üléssorához: a látogatót a szemközti hegykoszorú fenséges látványa fogadja majd. És a színház akusztikáját is csak innen lehet élvezni. Gábor atya fentről hallgatta, míg néhányan elénekeltük a Boldogasszony Anyánk-at. Más-más felekezetből és korosztályból lévén, nem egyformán hajlítottuk a dallamot, s Gábor atya mindenki hangját külön-külön is hallotta a kiváló akusztikának köszönhetően. Hihetetlen, de aznap még Mükéné várát is megmásztuk. A pihenőnapon az Attikai félszigeten egy délebbre lévő partszakaszon fürödtünk, s este programon felül csodálatos ajándékként a Szunion-fokon néztük a lemenő napot. Azt mondják, itt megy le a nap az egész világon a legszebb látvánnyal. Pál apostol Béreából minden bizonnyal egy kikötőbe ment, hogy hajóval tegye meg az utat Athénig. Így ő is meg kellett, hogy kerülje a Szunion-fokot. Vajon látta-e a naplementét, vagy inkább hajnal lehetett, amikor felfelé hajózva megpillanthatta, amint a felkelő nap első sugara megcsillan Pallasz Athéné aranyszobrának sisakján az Akropoliszon? Szombaton, a hetedik napon Delphoiban voltunk. Szokták mondani, hogy nagyon jó ízlése volt Apollónnak, hogy ezt a helyet választotta magának kultuszhelyül a Parnasszosz tövében. Vasárnap Kalambakában, a 11. századi alapokra épült Mária Mennybevitelének szentelt Metropolisz-templomban vettünk részt a liturgián. Majd felkapaszkodott buszunk a Meteóra-kolostorokhoz. Az Istenhez való vonzódás és a szép iránti érzék hozhatta létre ezeket a kolostorokat az egyedi arculatú sziklák között. Mi kettőt tudtunk megtekinteni: az Urunk Színeváltozása, vagy más néven Nagy Meteóron-kolostort és a Vaarlam-kolostort. A kilencedik napon pihentünk, hogy erőt gyűjtsünk Thesszaloniki megtekintésére. A város gazdag tengeri kikötő volt, a Dalmáciából Bizáncba vezető Via Egnatia mentén. Pál apostol a mai értelemben vett Európába érkezve Neapoliszban kötött ki, majd Philippi után Thesszalonikiben hirdette az evangéliumot és alapított egyházat, de innen hamar el kellett menekülnie a szomszédos Béreába. Mára már semmilyen emlék sem maradt fenn azokról a helyekről, ahol megfordulhatott. Áll viszont a városban Galerius császár diadalívének szép maradványa. Ez a 4. század eleji császár hírhedt volt a keresztényüldözésről, ő végeztette ki Démetrioszt (Demeter), aki a város védőszentje lett. A tiszteletére épült 6. sz.-i bazilikát átépítették, ez ma a város legnagyobb temploma. E városból indult el Cyrill és Metód a szláv népek térítésére.

Befejezésül ismét a Szentatyát idézem: “Athénban emlékezni Pál életére és tevékenységére azt jelenti, hogy meghívást kaptunk az Evangélium hirdetésére a Föld szélső határáig, hirdetvén kortársainknak a Krisztus által hozott türelmet, s megmutatván nekik az életszentség és a helyes erkölcsi élet útjait, mert ezek jelentik a választ az Úr hívására.”

Köszönjük Gábor atyának, hogy elvitt minket erre a szép útra.

Havas Lászlóné

 

Lemezajánló

A napokban jelent meg a Maróthi Gyögy Pedagógus kórus legújabb lemeze "Szent karácsony éjjel" címmel, amelyen adventi és karácsonyi dalok találhatók Kodály, Bach, Praetorius, Arcadelt, Demény, Farkas, Halmos, Bárdos és más szerzők műveiből. A zenei anyag CD és kazetta formában is kapható a kórus tagjainál, illetve a templomi könyvterjesztőknél.

Cserny István

Akik áhítattal ejtik a magyar szót

“Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, /És áhítattal ejtsétek a szót…” – intette-kérte véreit az erdélyi Reményik Sándor az 1920-as években. Megértették ezt az intelmet sokan, nemcsak erdélyiek, de például a kárpátaljaiak is, akik maguk is híven megőrizték, őrzik és átörökítik gyermekeikre az “áhítattal ejtett” magyar szót.

“Szent kehely” a nyelv, az anyanyelv, - mondja “Az ige” c. vers egy későbbi helyén a “papi lélek”-költő.( Nem is találhatott volna kifejezőbb metaforát.) “Ki borát issza: Élet borát issza” – hangzik a folytatás.

Nem véletlenül idéztem Reményiket. Ugyanis alkalmam volt a 2001-2002-es tanév megnyitóján jelen lenni a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban, ahol az ünnepi műsor az ő Templom és iskola című költeményével kezdődött. Szólhatnék arról a pozitívumról, hogy ma az Ukrajnához tartozó Beregszászon működhet magyar gimnázium, amelynek diákjai sok tantárgyból (számítástechnika, magyar történelem és irodalom) nemzetközi díjakat vittek haza. Ugyanakkor szólnom kellene a negatívumokról is, hogy például az iskola épülete milyen leromlott állapotban van. De most a templomokról kívánok szólni. A templomokról, amelyek a maguk eszközeivel járulnak hozzá a kárpátaljai magyarság megmaradásához.

Beregszászon van református, római, és görög katolikus templom, és természetesen orthodox is. A templomok beszélnek, nemcsak a máról, de a történelemről is. A római katolikus templom falán márványtábla áll, “A Beregszászt alapító Lampert herceg +1095 emlékére” felirattal. Az ő neve nyomán hívták a várost kezdetben Lampert- vagy Luprechtházának. (Lampert herceg, akinek nevét írták Lambertnek is, I. Béla király fia volt, Szent László királyunk testvére.) A város a Beregszász nevet csak a XVI. századtól viseli, noha a szászokhoz már sokkal korábbról köze van. Talán már Szent Istvánunk felesége, Gizella királyné betelepítette, más vélemény szerint viszont csak II. Géza király hívta volna be őket a XII. század derekán. Pusztított itt tatár, pusztítottak tűzvészek és pestis, a vidék urai voltak magyar királyok és erdélyi fejedelmek, majd császáriak. De álltak és állnak a templomok. Igaz ugyan, hogy a mai gyönyörű gótikus római katolikus templom csak a XV. században épült, de hogy helyén már sokkal korábban templomnak kellett lennie, bizonyítja a templom belső falában elhelyezett korábbi szentségház, amelynél ottlétünkkor is friss virág pompázott.

A virágdísz nem egyedi eset a templomban. A hívek szeretik és látogatják templomukat. Az egyházközség nemrég kapott új plébánost Bokár Béla atya személyében. Ő maga ezért még nem tudott érdemben felvilágosítást adni a beregszászi katolikus hitéletről. Beszélgetésünket különben is hamar be kellett fejeznünk, mert az atyát elszólították feladatai. De terveiről, elképzeléseiről tájékoztatást nyújtottak számomra a templom előcsarnokában levő hirdetések. Ezek arra utalnak, hogy Béla atya komolyan veszi nemcsak a hitoktatást, de az ifjúság nevelését, s egyáltalán a hívek lelki vezetését. Munkáját nem csupán az egyháztanács világi elöljáróival kívánja megbeszélni, hanem elvárja minden hívő véleménynyilvánítását.

Megrendítő volt olvasni pl. a “12 végzetes tanácsot”, “ha gyermekeinket bűnözőkké akarjuk tenni”. A “tanácsok” Bréma város törvényszékén olvashatók – áll a megjegyzés. Íme belőlük néhány: Az 1. így hangzik: “Adj meg gyermekednek mindent, amit csak akar, így arra a meggyőződésre jut majd: övé az egész világ.” A 4. “tanács”: “Gyermekednek soha ne mondd, hogy “az nem jó”, “nem helyes”, azáltal ugyanis bűntudata támadhat.” 11. “Ha gyermekedből így csibész lesz, mondd el: te nem tehetsz róla, te mindent megadtál neki.” A 12. vonja le a következtetést: “Készülj fel egy rögös, tövises életre. A fentiek alapján részed lesz benne.” Hogy a fentiek nem fenyegetésül szolgálnak, hanem figyelmeztetésül, bizonyítják az alájuk jegyzett bibliai idézetek. Az egyik a 130. zsoltárból, a másik Szent János első leveléből való. Közös vonásuk, hogy mindkettő Isten irgalmasságáról szól. Szent János gondolatát idézem: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő. Megbocsátja bűneinket és megtisztít bennünket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9).

De olvashatók a hirdető táblán ilyen gondolatok is: “Ne bírálj anélkül, hogy szeretetedet imádságon át ne szűrnéd!”

Említettem, hogy szép református temploma is van Beregszásznak. (Sőt, tudott dolog, hogy a település református püspöki székhely. A római katolikus püspökség pedig Munkácson székel.) Ennek falai is mesélnek a történelemről, a város lelkész vagy egyszerű hívő mártírjairól, akik a különböző korok önkényének lettek áldozatai. De megjelölték Geleji Katona István “erdélyi püspök, egyházi író és nyelvész” beregszászi vonatkozását is, hogy “1615-ben Beregszászból indult el a hírnév útján.”

Ha a múltban voltak is nézeteltérések a katolikus és református felekezet között, ma az tapasztalható, hogy mindkettő egy célért munkálkodik: segíteni a lakosságot a mindennapi élet terheinek könnyebb elviselésében, a magyarságot pedig magyarsága megőrzésében (is).Egyháziak karolják fel a betegeket, az elesetteket, az utcára került gyermekeket.

Bár ne ilyen gondjaik lennének!

Bérces Mária Klára

 

A megújuló “Jézus Szíve” közössége

“Fontos, hogy a hasztalan siránkozás helyett a Lélekre hallgassunk, és kitartó következetességgel nekirugaszkodjunk a jövőnek...” buzdított bennünket a Szentatya 1991. évi látogatásakor. A véget érő Jubileumi év és a Szentatya Missziós vasárnapi, megszívlelendő üzenete többek között szintén az, hogy folyamatosan meg kell újulnunk Krisztusban: személyesen, közösségeinkben, egyházunkban. Ebben a korszakban erre a megújulásra különösen nagy szükség van, főként az újra-evangelizáció kapcsán. Ahhoz azonban, hogy eme feladatunknak eleget tegyen egyházunk, előbb önmagában kell megújulnia: közösségeiben, szemléletében, a “világ” felé való nyitásában, apostolkodásában.

Kívül-belül a megújulás szelleme érintette meg a Jézus Szíve templomot, és annak közösségét. Megújult a templom belső tere. A templom – és így a figyelem – középpontjába az Oltáriszentség került. Eddigi helyét Jézus Szíve kápolnává alakítottuk, hogy így is mind mélyebben tudjunk elmerülni a templomunknak is nevet misztérium szemlélésében.

Megújul az egyházközség kisközösségeiben is. A kisközösségek jelentőségéről így ír tanít a II. Vatikáni Zsinat:

“Mindenekelőtt a plébániai közösséget kell megerősítenünk... A plébániai közösség önmagában egy élő Katekizmus... A plébánia akkor lesz közösség, ha benne kisebb közösségek élnek, és saját karaktereikkel az egységet gazdagítják.”

Plébániánkon – a zsinat szellemének megfelelően – több közösség is működik. Jelentős szerepet játszik a plébánia életében a Ferences Harmadrend, valamint az egyházközség bázisát alkotó Rózsafűzér Társulat.

Nemrég alakult meg plébániánkon a Mária Légió “Magyarok Királynéja” praesidiuma. A Mária Légió nagyon szépen ötvözi az imádságos lelkületet és aktív szeretetszolgálatot.

Templomi közösségünk tagja a “Jézus Szíve Család” országos imamozgalomnak is, hiszen ez belső elkötelezettséget is mutat Jézus Szent Szíve iránt.

Újszülött közösségünk a Keresztény Édesanyák Imádkozó Közössége, a Szent Mónika Közösség. Nagy szükség van imádságukra a gyermekekért, hiszen a plébánia közössége sajnos nélkülözi az ifjúságot, pedig a fiatalok, a gyermekek az Egyház jövője, hiszen majd ők építenek az általunk lerakott alapokra. Van tehát tennivalója a Szent Mónika Közösségnek is.

A karizmatikus lelkiséget képviseli a Szeretetláng imatársulat, mely a Szűzanya szeretetét közvetíti.

Mindegyik kisközösség lelke a kölcsönös és alázatos szolgálat, amely önmagukat odaadó szolgálat, nem számítgató, hanem nagylelkűen osztogatja szeretetét, mely Jézus Szent Szívéből forrásozik

A plébánia a kisközösségek együttese, de itt nem csupán egy összeadási műveletről van szó, hanem természetfeletti oldalról nézve, Isten kegyelmeinek osztogatásáról, annak kiesdekléséről van szó.

Megújul az egyházközség apostolkodásában, a “világ”-gal való kapcsolatában is, melynek első lépése az iskolai hitoktatás beindítása, egyáltalán az Egyház jelenléte a gyermekek nevelésének színterén, az iskolában. Kemény ugar! A sokat emlegetett negyven év hatásai ezen a területen nagyon jól kivehetőek, szemmel láthatóak, érzékelhetőek. A kb. 40 osztály szülőértekezletén való részvétel azért annyit eredményezett, hogy iskolánként 1-1 csoporttal el lehetett indítani a hitre nevelést. Legalább ők már nem elveszett bárányok!

A hittanos gyermekek kapcsán tervezzük a kapcsolatfelvételt a társegyházakkal, főként görög katolikus és református testvéreinkkel, az ökumenizmus jegyében.

Szeretnénk, ha a Jézus Szíve Plébánia is felkerülne a világhálóra, hiszen az apostolkodás és tanúságtétel céljából minden elérhetőségi lehetőséget meg kell ragadnunk, így az Internetet is.

A közösségi imaalkalmakhoz, hittanos események lebonyolításához célszerű lenne egy olyan közösségi helyet, termet kialakítani, amely a közösségi élet színtere lehetne. Hiszen egy vallását nem ismerő gyermeket úgy lehet a legjobban elvezetni Istenhez, rendszeres templomba-járóvá tenni, ha előbb “kecsegtető programokkal” csalogatjuk be Isten házába. Reméljük, később elhozza szüleit is, akik eddig nem kerültek kapcsolatba az Egyházzal. Egy új közösségi teremre ígéretet kaptunk plébánosunktól, Szegedi Kálmán atyától, akinek egyénisége pulzáló hatású a megújulások elindításában, hiszen az “új” felé nyitottságban az atyának meghatározó szerepe van.

Az új évezred egyházi missziója új feladatokat tűz ki elénk, új elvárásoknak kell megfelelnünk. Ez minden keresztény számára küldetés és kötelesség egyaránt. S ha valaki a Lélektől indítva késztetést érez arra, hogy közösségünkben élje meg hitét, azt testvéri szeretettel várjuk a megújult rendű szentmisékre:

Kedd, szerda: reggel 8 óra

Csütörtök, péntek, szombat: este 5 óra (téli időszámítás)

Vasárnap: délelőtt 10.30 óra

Berkiné Oláh Ilona

Változások a Jézus Szíve plébánián

Fel fog frissülni a Jézus Szíve egyházközség nyilvántartása. Ebben a munkában a Rózsafüzér Társulat, a Szent Mónika csoport, a Mária légió tagjai lesznek a plébános úr segítségére.

Józsai helyzetkép

Már egy jó ideje aggódva figyeltük Nyizsnyánszki atya egészségének romlását, ezért nem ért váratlanul bennünket, mikor bejelentette, hogy nyugdíjazását kérte. 2001. aug. 1-ével fejezte be aktív működését. Bedő Zoltán, az egyháztanács elnöke búcsúztatta el az egyházközség nevében. Adjon az Isten neki békés öregséget, öregségében is sok örömet!

Hittanosaimmal egy kis “rózsafűzért” alkotva egy éven át imádkoztunk új papunkért, aki Szegedi Kálmán atya személyében érkezett hozzánk. Az atya fiatalos lendülettel kezdett a hozzá tartozó egyházközségek szervezéséhez. Sok ösztönzést kaptunk tőle a liturgiában való aktív részvételre (ministrálás, felolvasás) és a kisközösségek működéséhez (rózsafüzér-társulat), alakításához (Szent Mónika közösség, cursillos kiscsoportos összejövetelek). Szorgalmazza a hívek továbbképzését, többek között azért is, hogy közösségünknek legyenek akolitusai. Bizony érezzük hiányukat, mikor papunk távol marad egy-egy vasárnap.

Egyházközségünk néhány tagja szeptember 9.-én Máriapócsra, október 7.-én pedig Szentkútra zarándokolt. Nagy örömünkre szolgált, hogy Kálmán atya mindkét alkalommal velünk tartott.

Egyházközségünkben idén négy hittanos csoport indult, a tavalyi kettőhöz képest. Vannak új gyerekek, de vannak olyanok is, akik az elsőáldozást “letudva” szülői ösztönzés híján elhagytak minket. Ezért is lenne nagyon fontos az édesanyák közösségének összefogása, hogy imádkozzunk ezekért a családokért, illetve hogy az édesanyák fölfedezzék a közösség fontosságát nem csak a maguk, hanem gyermekeik számára is.

A nyáron hittanos mini-tábor keretében élhették meg a közösségi életet a résztvevők. Bázisunk (táborozási helyünk) egyik hitoktatónk kertje volt, ahonnan minden nap kirándultunk valahová. Jártunk Szafari parkban, strandon és vadas parkban, túráztunk a józsai erdőben, majd a hétvégén Egerbe és környékére utaztunk. Egyházközségünk anyagilag maximálisan támogatta együttlétünket. Élményeinket egy naplóban rögzítettük fényképekkel, rajzokkal, s a gyerekek saját írásaival. Reméljük, hogy a jövő nyáron már Kálmán atya is velünk tarthat.

Sipos Gáborné

hitoktató

A Szent Család plébánia hírei

Advent folyamán - a vasárnapok kivételével - roráté miséket végeznek, reggel 6 órától. Advent 3. vasárnapján elsőáldozás lesz. December 15. és 23. között az egyházközség hívei szent Család kilencedet végeznek 18 órától a templomban.

A karácsonyi idő alatt és utána is a hétköznapi szentmisék 18 órakor kezdődnek. A vasárnapi misék kezdete délelőtt 9 óra.

December 24-én éjfélkor kezdődik az éjféli mise, előtte 23 órai kezdettel pásztorjátékot adnak elő az egyházközség hittanosai. December 25-én Karácsony napján 9 órától lesz szentmise, másnap, december 26-án pedig 18 órától. December 31-én szentmise keretében lesz az évégi hálaadás, 18 órától.

December 30-án, Szent Család vasárnapján lesz a templom búcsúja. A szentmise 9 órakor kezdődik.

Házat szenteltetni Vízkereszt ünnepe (január 6.) után lehet.

A Mikulás december 9-én 15 órakor érkezik a gyermekekhez.

Megtérés

Életem Vörös-tengerének túlsó partján állok. Száraz lábbal, de nem önerőből. Kivonultam, de még nem érkeztem sehová. Mögöttem összezárult a tenger, visszaút nincs, indulnom kell előre. Még nem tudom, mi vár rám, hosszú vándorlás, csüggesztő tévelygés, de mindegy is, hiszen azt már tudom, létezik számomra az Ígéret Földje.

KVI

 

Karácsonyi könyvajánlat

A Szent Anna Könyvesbolt karácsonyi ajánlata:

Szentek élete

Fésűs Éva: Ezüsthegedű – mesék kisiskolásoknak.

Merton: A csend szava – válogatott írások.

Gárdonyi Géza: Arany, tömjén, mirha – evangéliumi álmok

Gyökössy: Bandi bácsi a szeretetről

Fekete István: Régi karácsony

Könyvsorozat:

A “Kármel látóhatára” című sorozatban a pécsi kármelita nővérek arra vállalkoztak, hogy a mai ember számára, közérthetően mutassák be a kármelita szerzetesek ima-és Istentapasztalatát. A szemlélődő életforma vonzó ma is, bár a kemény vezeklő életet kevesen bírják, a lelkiséget megismerve mi is részesülhetünk kincseikből. Avilai Teréz, Keresztes János, Edith Stein tanításából választ kaphatunk az életünkben fel-feltörő, Istent és magunkat kereső egzisztenciális kérdéseinkre.

Néhány cím a sorozatból:

Puskely Mária: Avilai Teréz

Válogatás az Önéletrajz, A belső várkastély , A tökéletesség útja című művekből, bemutatva a karmelita reform kezdeteit, az alapítások nehézségeit, a belső ima módját és fontosságát.

Wilfried Stinissen OCD: Támaszkodva támasz nélkül

Keresztes Szent János a lélek sötét éjszakájának szakértője. Az ő misztikus tapasztalataira támaszkodva vezet minket a szerző a lelki élet útján.

Kakas Edit

Beszélgetés a “Kerekasztalról”

Október 17-én délután a KÉSZ meghívására magas rangú vendégek jártak a Svetits Gimnáziumban, és mintegy 600 főnyi közönség előtt tartottak kerekasztal- fórumot. A rendezvényről Dr. Dózsa Lászlót, a városunk KÉSZ csoportjának elnökét kérdezzük.

Hogyan sikerült “begyűjteni” egyszerre városunkba az országgyűlés elnökét, a gazdasági minisztert, és az egyházügyi helyettes államtitkárt?

– Még a 98-as választások előtt a győri KÉSZ elnöke, Dr. Lanczendorfer Erzsébet szervezte azokat a kerekasztal-beszélgetéseket, amelyeken az ország különböző városaiban fiatal vezető konzervatív politikusokat kérdezett a jövőről való elképzelésükről. Ezeknek a “kerekasztaloknak” állandó résztvevője volt Semjén Zsolt és Orbán Viktor is. A Fidesz 98-as választási győzelme után elhatározták, hogy az ilyen jellegű találkozókat kormányzati pozícióban is célszerű rendezni. Így elnök asszony most úgy szervezi ezeket az összejöveteleket, hogy ellátogat a különböző KÉSZ csoportokhoz, legalább három vezető tisztségviselővel. Semjén Zsolt kormányzati megbízásából adódóan többnyire most is állandó résztvevő, kívüle még Matolcsy György és Áder János tudta beilleszteni programjába a debreceni látogatást.

Korábban a debreceni KÉSZ meglehetősen távol tartotta magát a politizálástól. Változtattak szemléletükön?

– Nem hiszem. Most is elsősorban spirituális, kulturális és ismeretterjesztő rendezvényeink vannak. Azonban, alapító elnökünknek, Csanád Bélának végrendelete alapján célunk híd-szerepeket vállalni. Úgy gondolom, az ismeretterjesztés fogalomkörébe az is beletartozik, hogy lehetőséget nyújtunk ahhoz, hogy keresztény állampolgárok ismertessék politikai nézeteiket vezető politikusokkal, illetve a vezető politikusok keresztény gondolataikat kifejtsék.

Mégis nem fejez ki bizonyos elkötelezettséget az, hogy éppen a kormánykoalíció politikusaival szervezték a találkozót?

– Semjén Zsolt szerint sokszor hivatkoznak arra, hogy az Egyháznak egyenlő távolságot kell tartania minden párttól. Ezzel szemben az Egyház egy állandó értékrendet képvisel, s a pártok ezt különbözőképpen közelítik. Amelyik párt jobban be tudja építeni a programjába a keresztény eszméket, az nyilvánvalóan közelebb van az Egyházhoz. Tehát az Egyházhoz eszmeileg kötődő szervezetekhez is – tehetjük hozzá. Másfelől, eléggé közismert, hogy a sajtó elég mostohán bánik a kormánykoalícióval. Úgy érezzük, szükség van arra, hogy a kormányzat elképzeléseit ne csak azok bírálataiból ismerjük meg.

Miben tudná összefoglalni a rendezvény tanulságait?

– Igen nagy tudású, de szerény, közvetlen és színes egyéniségekkel találkozhattunk. Semjén Zsolt kiváló előadókészségét már ismertük, de most is megnyerő előadásban ismertette azokat a terveket, amellyel a fiatalság keresztény és humanista nevelését kívánják biztosítani, az állam és az egyházi intézmények közötti viszonyt pedig véglegesen rendezni. Matolcsy György pedig kifejtette, hogy ugyan egy ország társadalmának felemelkedéséhez a gazdaság fejlődése szükséges, de az meg nem képzelhető el a kulturális és etikai alapok nélkül. Mindenképpen a családok gazdasági erejére kell építeni, ezért a családtámogatási rendszer nem szociálpolitika, hanem gazdasági érdek is. Magyarország tömegcikkek termelésében nem lehet versenyképes, ezért mindenképpen a kis gazdaságoké a jövő. A Széchenyi tervvel, a beruházások támogatásával a kedvezőtlen világjelenségek hatását, a világgazdaság visszaesését ellensúlyozni lehet – mondotta, – Isten segítségével – tette hozzá. No, ezt a kijelentését aztán a liberális sajtó élcelődve tollára tűzte. Számunkra pedig ezzel éppen szavahihetőségét és széles körültekintését bizonyította! Áder János, mint országunk harmadik számú közjogi méltósága, parlamenti ülésekről ismert távolságtartó, kimért viselkedése helyett, csendes humorát, s a Fidesz további 4 évre alaposan kidolgozott terveit hozta el. Számadatokkal támasztotta alá, hogy a korábbi választási ígéreteiket nem csak teljesítették, de néhol sikerült túlteljesíteni. (Pl.: a nyugdíjak értékmegőrzése helyett azok reálértéke nőtt, míg az előző ciklusban jelentősen csökkent.) Az autópálya építésre vonatkozó kérdésnél kifejtette, hogy, egyrészt láthatóan lényegesen olcsóbb a sajátépítésű autópályák úthasználati díja, másrészt pedig minden ország saját vállalkozóival építtette autópályáit. Említette a státusztörvény, s a millenniumi rendezvények általánosan kedvező fogadtatását.

Mindent egybevetve, azt remélem, hogy a közvetlen “tapasztalatcserén” túl, a rendezvény több oldalon is hasznot hoz. Egyfelől, a résztvevők s a vendégek észlelhették, a Svetits Gimnázium példás rendjét, a tanárok, s a diákok segítőkészségét, fegyelmezettségét, ezáltal az egyházi iskolák elismertsége nő. Másfelől, politikusainknak, az, hogy keresztény szellemű közösségekben megfordulnak, talán segít abban, hogy kereszténységük nehéz hivatalukban is tovább erősödjék. (Személy szerint, az elmúlt három év eredményei közül én éppen ezt észleltem s – értékelem – leginkább.) Ezért külön örültünk, hogy most polgármesterünk is eljött a rendezvényünkre. Úgy gondolom, szükség van arra, hogy városunkban a kereszt(y)én(y) eszmeiség tekintélye növekedjen, a keresztények elképzeléseire fokozottabb figyelem irányuljon. De ebben nekünk is van tennivalónk!

Köszönöm a beszélgetést!

Baranya Csaba

Megvalósul a Szent Erzsébet Otthon

A Szent Anna Főplébánia kerekestelepi kápolnája környékén rövidesen nagy munka kezdődik. Az egyre növekvő igény láttán évek óta formálódik az elképzelés, hogy a Szent Erzsébet-kápolna telkén egyházmegyei fenntartású szociális intézmény létesüljön. Sajnos eddig több feltétel hiányzott a megvalósításához. Kicsi volt a telek, nem volt elég pénz, más fontos beruházások folytak az egyházmegyében. Most azonban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye sikeres pályázata alapján a Széchenyi-terv 400 millió forinttal támogatja a több, mint félmilliárdos egyházi beruházást. Időközben sikerült a szomszédos telkeket megvásárolni, elkészült a részletes terv, és a szükséges intézkedések után tavasszal megkezdődhet a Szent Erzsébet Otthon építése.

(Egyházunk lényegéből fakadó ősi hagyománya és a modern társadalom igénye teljesen egybeesik. A katolikus egyház társadalmi tanításának egyik alapelve a szolidaritás. Ez megköveteli tőlünk, hogy a felebaráti szeretet jegyében gondoskodjunk a segítségre szoruló emberekről.)

Napjaink egyik legégetőbb társadalmi problémája az, hogy a időskorúak egyre gyakrabban maradnak magukra, és egy idő után nem képesek az önálló életvezetésre. Ugyanakkor jogos félelem él bennük az önállóságuk feladásától, a szociális intézmények személytelenségétől. Ezért a tervezett Szent Erzsébet Otthon a közös élet értékei mellett szeretné megadni a lehetőséget az önállóságra is. Egy- és kétszemélyes lakrészekben 66 fő számára tudunk otthont biztosítani, ezenfelül 25 fő nappali ellátásban részesülhet. Ez a létszám még biztosíthatja a személyes kapcsolatok ápolását. Az otthon keresztény szellemét az itt élők és az értük dolgozók együttesen fogják kialakítani, természetesen pap segítségével. A csöndes, kertvárosi környezet és a gyógyvizű fürdő szomszédsága különösen is alkalmassá teszi a helyet arra, hogy idős, megfáradt embereknek kellemes otthonává váljék.

Már az első elképzelésekben is szerepelt a hospice-ellátás megvalósítása. Ennek az a lényege, hogy az élet utolsó szakaszában, amikor már a kórházi kezelés nem segíthet, és az otthoni ápolás sem oldható meg, családias körülmények között, keresztény légkörben, jól felszerelt intézményi keretek között, az emberi méltóságot mindvégig megőrizve, hivatástudattal és szakértelemmel rendelkező munkacsoport segíti a halál elfogadását. A Szent Erzsébet Otthonban ilyen szellemben szeretnénk működtetni az ápolási osztályt.

A belső kertet közrefogó, háromszintes épület föld-

szintjén 6 kétágyas és 16 egyágyas szoba lesz, és itt kapnak helyet a konyha és ebédlő, valamint a környék lakosságát is szolgáló kápolna, és más közösségi helyiségek. Az első emeleten szintén 6 kétágyas és 16 egyágyas szoba található, valamint egy külön folyosóhoz csatlakozva itt lesz az ápolási osztály. Ezen a szinten is lesznek közösségi termek. A kápolna karzatán át a betegek is bekapcsolódhatnak a lelki programokba. A tetőtérben főleg vendégszobák, a személyzet öltözői és raktárak, valamint a kazánház található. Az emeletek liftekkel is elérhetők lesznek.

A lakrészekhez fürdőszoba, WC, a földszinten terasz, az emeleten erkély csatlakozik, hogy lakóinknak akkor is meglegyen a kapcsolatuk a természettel, ha a kertben nem tudnak már sétálni. A kondicionáló teremhez egy kis medencét is terveztünk a belső udvar felőli oldalon. Ha ide még gyógyvizet is kapnánk, az nagyban emelné a lakók jó közérzetét. Az épületben és kertben minden a lakók jólétét kívánja szolgálni, hogy valóban otthon érezhessék magukat.

Az otthon egyházi fenntartása nem jelenti azt, hogy kizárólag az egyházunkhoz tartozó emberek juthatnak be, de fontosnak tartjuk a kápolna működését, ahova bármikor betérhetnek a ház lakói. A kápolna egyben kapcsolatot is jelent az otthon és a környék lakói között, mert vasárnaponként továbbra is a városrész miséző helyeként fog működni.

Az otthon építése előreláthatólag 2003 szeptember végén fejeződik be. Már sokan jelezték, hogy szeretnének helyet kapni benne. A beköltözésre 2003 októberében kerülhet majd sor. Mint új intézmény, természetesen adományokat is szívesen fogad. A Szent Erzsébet Alapítványon át már most is lehet támogatni az ügyet, de nem tervezünk nagy belépési díjat. Minden lakó a jövedelme (nyugdíja) 80%-áért kapja az ellátást. Akik eddig már jelentkeztek a Szent Anna plébánián, nem kell újra jelentkezniük. Az ő adataik is átkerülnek a püspökségre. Amikor aktuálissá válik, tájékoztatjuk őket a feltételekről. Az intézmény felépítése közben kell megkeresni majd a munkatársakat, akik biztosítani tudják az otthon keresztény szellemű, és minden szempontból minőségi működését. Több mint negyven elkötelezett dolgozóra - ápolókra, gondozókra, orvosra és technikai munkatársakra – lesz szükség. Először a leendő dolgozók közösségét szeretném kialakítani, hogy segítségemre legyenek már az építkezés folyamán, de főleg a lakók szervezésében.

Fodor András

Igéim

Folytassuk a bibliai igékhez fűződő elmélkedéseinket, különösen most, amikor csendben megálltunk szeretteink sírjánál. Jó volt rájuk gondolni, és az igében megnyugodtunk.

“Én vagyok ne féljetek.” (Jn. 6,19) Jézus szavai akkor hangzanak fel, amikor bajban vannak a tanítványok, nem tudják mi lesz velük, küszködnek. A feltámadás után először látják viszont az Urat, így még nem találkoztak Vele: “Megrémültek, és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.” (Lk. 24,37) Mi is gyakran érzünk így: kevés az erőnk, magunkra maradtunk. Sokszor meg kell tapasztalnunk, hogy csak magunkra számíthatunk, és az Úr segítségére. Ekkor lehet Vele tovább menni. Imádkoznunk kell, merjük kérni Őt: “Uram, ments meg!”, és Ő megment. Nem fulladunk bele sem a bűnbe, sem a keserűségbe, sem a gondba, csak tudnunk kell, ki az, aki azt mondja nekünk: “Én vagyok, ne féljetek.” Később aztán rájövünk, hogy kellenek ezek a nehéz helyzetek.

Az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Ne féljünk még a haláltól sem, mert belépünk az életbe, és ott nem leszünk idegenek és feleslegesek, ott nem néznek levegőnek bennünket, hanem tényleg szeretnek,

értésünkre adják: “Jó hogy itt vagy!”

“Nincs emberem” (Jn. 5,7) Milyen magára hagyatott, elmagányosodott ez a harmincnyolc éve béna ember! Se rokona, se barátja, még pénzért sem segít rajta senki, nemhogy kíméletből. Sajnos, a beteget, a nehézségeket türelemmel viselőt hanyagolják, míg az, aki kiabál - lehet jogtalanul - elérheti célját. Emberünk, aki harmincnyolc év óta béna, csendesen hordozta betegségének a keresztjét. Nem volt, aki megszánta volna, hiszen az emberek Jézus korában is éppoly önzők voltak, mint napjainkban. Azért kellett eljönnie Jézusnak, hogy példájával felrázza a világot. Nincs emberem a bajban, gondjaim súlya duplán nyomaszt, míg az átvett teher fél teher. De nincs emberem az örömben sem. Nincs, akinek tovább adjam, pedig akkor növekszik az öröm. Érzékenyek, zárkózottak, sérülékenyek az ilyen emberek, sokszor tapasztalják, hogy az emberek megjegyzései pusztán üres sajnálkozások. De ha nincs is emberem, van Jézusom, van hitem, van, aki észreveszi, hogy nem kellek senkinek. Jézus arra jön, miattam jön, és hozzám jön. Ez a felismerés segítse azokat, akik úgy érzik, hogy nincsen senkijük.

Orosz Lőrinc prépost-plébános

Úton a Jézus Szívéhez

Amikor Isten szolgáját, a lelkipásztort a püspöke áthelyezi egyik egyházközségből a másikba, Ő a felszentelési fogadalma alapján engedelmeskedik feljebbvalójának és foglalja el a kijelölt szolgálati helyét. Bármennyire is megszerette már a híveit, akikkel szinte “egyek Krisztusban”, tudja, hogy Isten vár rá ott is, ahová éppen elhívja.

A világi hívő, amikor egyházközséget vált, közvetve ugyanezt teszi, és utólag érti meg, hogy Isten neki is kijelölte a helyét, az ő egyszerű szolgálata is szükséges az Úrnak ott, ahol a vándorútja célba ért. Az én életemnek is megvan a célja: az örök dicsőség. De az afelé vezető út mélységeken és magasságokon vezet keresztül.

Mennyi-mennyi bizonytalanságot, magányt, “éjszakai félelmet” él meg az út vándora, amikor elhagyja “Család”-ias, fészekmeleg, biztonságot adó közösségét. Pedig tudnia kellene, hiszen tanulta és példában látta is, hogy az Úr szeretettel őrködik mindazok felett, akik bíznak benne és mindent Tőle remélnek, de az út pora nem mindig engedi a vándort felülemelkedni a tisztább magasságokba.

“Fölemeli a szegényt a porból, fölsegíti a szegényt a sárból.” (Zsolt. 113,7 ) Egy Krisztus-követőnek természetes, hogy nem lehet szenvedésmentes az útja, de mint ahogy az Úr is halála árán ért célba, úgy nekünk sem lehet szenvedéseink miatt elcsüggedni a cél előtt. Fontos, hogy a nagy futásban legyen időnk és erőnk feltekinteni a Keresztrefeszítettre, akinek a katona utolsó döfésként átszúrta az oldalát. Az Isteni Szeretet tüze így áradhatott ki az egész emberiségre. Csak akkor bízhatunk Isten irgalmasságában, ha Jézus Szent Szívének Szeretetére hagyatkozunk. De hogyan is juthatunk el

Jézus Szent Szívéhez? Bizony ez az út sem egyszerű és problémamentes, hiszen az Isteni Gondviselés nem a gondot veszi el, hanem a kegyelmet, mint erőforrást adja a gondok megoldásában. Tudnunk kell, hogy útjaink elágazásainál a Szent Szív szeretete irányít bennünket, még ha néha váratlanul és fájdalmasan belenyúl is az életünkbe. De ha vissza tudunk kanyarodni az Ő útjára, ha az úton szerzett sebesüléseinket, nehéz perceinket Neki ajánljuk, úgy azt az Élet Könyvébe jegyzi fel.

Az út vándora külsőleg eljutott Jézus Szívéhez, a közösséghez, ahol a Jézus Szent Szíve iránti tisztelet nemcsak külső és formai, hanem mélységes és élő, ahol az emberek közötti szeretet mércéje az Isteni Szeretet: a szelídség, a jóság és az alázat, ahol az odaérkező vándornak is helyet adnak, hogy ő is megpihenhessen “Jézusom Szent Szívén”.

Uram, mennyi üzenete van számomra az útnak! Te mégis a legfontosabbra figyelmeztettél, amikor azt mondtad, hogy: “Én vagyok az Út!”

Kívánhatnék-e szebbet az adventi időben, minthogy mi is egyre nagyobb fénnyel világítsuk meg testvéreink számára a járható utat és az Úr eljövetelének lényegét, hogy így ne csak magunkat, hanem azokat is a várakozás izgalmába helyezzük, akik már nem várnak semmit és Senkit!

Berkiné Oláh Ilona

Koncert Ebesen

December 20-án 17 órától a debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola kórusa tart koncertet az ebesi templomban. A bevételt a határon túli gyermekek iskoláztatására fordítják.

Confiteor a “Töprengések…” után

A mélységből kiáltok: Uram irgalmazz!

Irgalmazz, mert vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.

Gondolattal…

… amikor felsikoltott bennem a lázadás egy – az én lelkiségemtől eltérő – liturgikus gyakorlat láttán

… amikor elöntött a düh egy – az enyémmel ellenkező – vélemény hallatán.

… amikor megszédített a gőg.

… amikor egy pillanat alatt, akár egy mondatért képes voltam elítélni és “beskatulyázni” valakit.

… amikor hosszantartó ellenségeskedés uralta

szívemet.

Szóval…

… amikor megfontolatlanul mondtam ki a véleményemet.

… amikor indulatosan Krisztus tanítványához nem méltóan fogalmaztam.

… amikor vég nélkül csak kritizáltam.

… amikor túl szigorúan vádoltam valakit.

… amikor a háta mögött megszóltam valakit.

… amikor magamat méltattam.

Cselekedettel…

… amikor embertársam lelkébe is beletiporva akartam érvényesíteni saját elgondolásomat.

… amikor viselkedésemmel megbotránkoztattam valakit.

… amikor a jó cél eléréséért rossz eszközhöz nyúltam.

… amikor már nem a Te dicsőítésed és magasztalásod volt az elsődleges célom, hanem az én akaratom véghezvitele.

Mulasztással

… amikor figyelmen kívül hagytam, hogy minden lélek a Te otthonod, s hogy másokat más úton is vezethetsz.

… amikor nem érdekelt mások lelki élete és békéje.

… amikor (tudatosan) megfeledkeztem a másik ember jószándékáról.

… amikor imádság helyett a kritizálási lehetőségeket kerestem.

… amikor hanyag voltam a liturgia végzésében, és nem voltam egészen összeszedett.

… amikor süket voltam a Te szavadra, Uram.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem…

… mert téged, fölséges Istenemet oly sokszor megbántottalak, újabb és újabb ostorcsapásokat mértem már sebekkel borított, szenvedő testedre, az Egyházra. Én, akinek szent hivatása élő kőként építeni, a rombolást, a széthúzást segítettem elő minden vétkemmel.

Kérem ezért a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket testvéreim, hogy imádkozzatok érettem…

…hogy mindig az Úr akaratát tartsam szem előtt…

… hogy tudjak lemondani az akaratomról, ha a szeretet megkívánja.

… hogy mindig az igazságot, és ne magamat keressem

… hogy mindig a békére törekedjek.

Urunkhoz, Istenünkhöz, akié legyen minden tisztelet és

dicsőség, mindörökkön örökké. Amen.

-kábé-

“Haec dies”

A Szent László Kórus első CD-je

Székesegyházunk kórusa október végén elkészítette első CD felvételét. Kedvcsinálónak az alábbiakban idézek a hamarosan kapható CD borítójáról:

“A zenei anyag összeállításában arra törekedtünk, hogy hitünk lényegét, a húsvétot mutassuk be: az élet győzelmét a halál fölött. A CD-re került műsor felöleli a húsvéti ünnepkör liturgikus zenéjét hamvazószerdától egészen pünkösdig. Lemezünk címe: Haec dies (Ez az a nap) pontosan kifejezi az Egyház húsvéti tanítását: »Isten az idők ura, s neki legfölségesebb alkotása ez a Nap, mindazzal együtt, amit e nap tartalmaz.« (Éneklő Egyház)

»A klasszikus liturgiában minden hangosan kimondott szó: énekelt szó. A gregorián ének nem más, mint maga az énekelt liturgia, nem az egyik lehetséges megzenésítése, hanem eredeti, vele egy tőről fakadt megnyilvánulása. Hozzá képest a későbbi egyházzene csak másodlagos. Míg amazok a gótikus, reneszánsz, barokk, stb. stílusok zenei formuláit alkalmazzák a római liturgia szövegeire, a gregorián ének stílusát maga a római liturgia alakította ki.« (Dobszay László: A gregorián kézikönyve) Ezt szem előtt tartva a liturgikus tételeket először gregorián eredetiben, majd azt követően többszólamú megfogalmazásban szólaltatjuk meg.”

A CD várhatóan karácsonyra megjelenik és a Szent Anna Kegytárgyboltban, illetve a templomban kapható lesz.

Záborszky László kórustag

A Szent Anna főplébánia hírei

A roráté misék reggel 6 órakor kezdődnek. A plébánia hívei a Szent Család kilencedet december 13-tól kezdve imádkozzák.

December 8-án 12 órától a Mária Légió rózsafűzért imádkozik a templomban. Az esti szentmisében történik a katekumenátusra készülők befogadása.

December 24-én 1430-tól a hittanosok pásztorjátékot adnak elő a templomban, ezt követően lesz a magányosok miséje, majd bezárják a templomot. 23.órakor nyitják ki ismét, és éjfélkor kezdődik a szentmise.

December 25-26-án a székesegyházban ünnepi miserend lesz érvényben. December 26-án kiszállásos misék nincsenek, 11 órakor ünnepélyes keresztelő lesz a székesegyházban. December 31-én 18 órakor kezdődik az évégi hálaadó szentmise.

Január 1. után lehet házszentelést kérni.

Egyéb rendezvények:

December 8-án 15 órakor a templomba érkezik a gyermekekhez a Mikulás. Az esti szentmise után a kántorképzősök tartanak koncertet. December 14-én 18.45-től a Szent László Kórus karácsonyi áhítatot tart. A Svetits karácsonyi áhítata december 17-én 19 órakor kezdődik. December 19-én szerdán a templomban jótékonysági koncertet adnak elő a Golgotáért. December 22-én 14 órától lesz műsor keretében a Karitász karácsonyi csomagosztása.

Gondolatok a liturgiáról

Tevékeny részvétel a liturgiában

A szent liturgia által valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése. “Ez a teljes hatékonyság azonban csak úgy valósulhat meg, ha a hívők jól fölkészült lélekkel vesznek részt a liturgiában, szívüket szavukhoz igazítják, és együttműködnek a mennyei kegyelemmel, hogy kárba ne vesszék bennük.” Mit is jelent ez a tevékeny részvétel, melyet a Zsinat olyannyira hangsúlyoz? Az idézett szöveg a hívek részvételének három aspektusát emeli ki; amelyek az alábbiakban bővebb kifejtést nyernek.

“Jól felkészült lélekkel”

A Zsinat felhívja a lelkipásztorok figyelmét arra, hogy “buzgón és türelmesen szorgalmazzák a liturgikus nevelést, valamint a hívek belső és külső tevékeny részvételét […] és nyájukat ne csak szóval, hanem példájukkal is vezessék.” A liturgikus nevelés kettős folyamat: egyrészt a liturgiára nevelés, másrészt a liturgiában megvalósuló nevelés. A liturgiára nevelés a mit kérdésre ad választ, a formai elemek: a liturgikus szövegek, mozdulatok, a szimbólumok megismerését jelenti. Ez egyfajta liturgikus katekézis, mely a családban kezdődik, hiszen itt tanuljuk meg az alapimádságokat (keresztvetés, Miatyánk, Üdvözlégy, stb.). Később ez a hittanórákon, a liturgikus témájú szentbeszédekben valósul meg. A liturgiában megvalósuló nevelés a miért így kérdésre irányul. Ez már nemcsak ismeretek átadását jelenti, hanem azoknak megértését és alkalmazását. Ez egész embert kíván, hiszen a liturgia is kihat az egész emberre, érintve annak természetét, kultúráját, érzelmi életét, erkölcsiségét, személyes és közösségi szinten egyaránt. A liturgiában megvalósuló nevelés “nem dogmatikaóra, mégis a legmélyebben és a leghatásosabban tanítja a hit igazságait. Ugyanígy a szerelmesek, amikor együtt vannak, nem a szerelem természetéről elmélkednek, […] hanem élik a szerelmet. A keresztény élet csúcspontja nem a dogmatikaóra, hanem a szeretet ünneplése.”

“Szívüket szavukhoz igazítják”

A mindennapokban ahhoz szoktunk hozzá, hogy a szavainkat igazítsuk a szívünkhöz, vagyis érzéseinkhez, gondolatainkhoz – ami a szívemen, az a számon. A szertartásokon való részvétel azonban ennek ellenkezőjét kívánja tőlünk. Ennek magyarázata az, hogy a liturgia alanya nem az egyén, hanem a hívő közösség. Ez a közösség az egyéntől két dolgot kíván: “Önmagát megtagadva, együtt kell lennie mással, fel kell áldoznia egyéniségének egy részét a közösség oltárán. Máskor pozitív teljesítményt kíván: azt követeli tőle,

hogy a közösség nagyobb élettartalmát, mint sajátját fogadja el, hogy abba beilleszkedjék, meggyőződésévé tegye és terjessze.” Tehát nem különféle magánimákat kell végezni a mise alatt (például rózsafűzért, vagy a régi gyakorlat szerint a mise alatt végzett magánájtatosságokat). A szentmisén való részvétel aktivitást igényel: nem helyes csöndben – mint egy előadáson –ülnünk, hanem figyelmünkkel, szavainkkal, mozdulatainkkal kell bekapcsolódnunk a szent misztériumba. Ez a bekapcsolódás nem önkényes, nem a személy hangulatától függ, hanem mindig a liturgia szellemének megfelelő. Azonban ehhez is – mint a keresztény életben mindenhez – alázat kell.

“Együttműködnek a mennyei kegyelemmel”

Szükséges dolog, […] hogy a keresztény hívek megértsék, mily nagy kötelesség és […] kitüntetés számukra, hogy részt vehetnek az eucharisztikus áldozatban. Nem unottan, hanyagul és szórakozottan kell benne résztvenniök, hanem olyan odaadással és buzgalommal, hogy egybeforrjanak az örök Főpappal. […] Ővele és őáltala mutassák be az áldozatot, és ővele együtt ajánlják fel sajátmagukat is.” Az önátadás mozzanata nagyon fontos a liturgiában. Meg kell nyílnunk Isten kegyelme felé, és nem saját céljainkat kell keresnünk. A hívő embernek rá kell jönnie, hogy érdek nélkül szükséges Istenre időt pazarolni, “szavak, gondolatok, és mozdulatok áldozatát a szent játék számára, anélkül, hogy folyton azon töprengene: minek és miért? Meg kell tanulnia, hogy nem szükséges mindig valamit tenni, valamit elérni, valami hasznosat létrehozni, hanem kedves dolog Isten előtt, szabadságban, szépségben és szent vidámságban eljátszani a liturgia Istentől rendelt játékát.” (folytatása következik)

Baranya Csaba és Záborszky László akolitusok

Debreceni Katolikus Figyelő A debreceni római katolikus egyházközségek értesítője.

Megjelenik évente négyszer. Szerkesztőség: Szent Anna Plébánia, 4024 Debrecen, Szent Anna u. 21.

Telefon: (52) 349-557, www: http//www.extra.hu/figyelo E-mail: figyelo@extra.hu

Felelős kiadó: Orosz Lőrinc. Főszerkesztő: Keresztesné Várhelyi Ilona. Szerkesztők: Baranya Csaba, Záborszky László.

Az illusztrációkhoz felhasználtuk a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár, valamint Simon István grafikáit

Nyomdai munka: Debreceni Nyomdaipari Szövekezet. Igazgató: Muszka Mihályné