XI. évfolyam 1. szám Első nagyböjt és húsvét az új évezredben 2001. február 28.

Krisztus lesz a jövőtök, ha ...

Ősi szokás a katolikus egyházban, amit III. szent Leó pápáig vezetnek vissza (Kr. u. 810), hogy a püspökök ellátogattak Rómába "ad limina apostolorum". Legelőször az elnevezés jelentésén érdemes elgondolkodni. A limen szó eredeti jelentése "küszöb", de átvitt értelemben bejáratot, kezdetet, kiindulópontot is jelent. "Az apostolok küszöbeihez" látogatni azt jelenti, hogy a világban élő püspökök elzarándokolnak ahhoz a forráshoz, amelyhez apostoli küldetésük kapcsolódik. Az Egyházi Törvénykönyv így rendelkezik erről: "A megyéspüspök abban az évben, amikor jelentését a pápának be kell terjesztenie, "utazzék Rómába, megadni a tiszteletet Szent Péter és Pál apostol sírjának, és jelenjék meg a római pápa előtt." (400. kánon 1. §).

Hármas célja van tehát ennek az ötévenként esedékes látogatásnak: 1. Tisztelgés az apostolok sírjánál. Péter és Pál Rómában haltak vértanúhalált és itt lettek eltemetve. 2. Amikor a püspökök meglátogatják a pápát, akkor Péter utódával való egységüket, iránta való tiszteletüket fejezik ki. A pápa pedig találkozik püspöktestvéreivel, akikkel együtt hordozzák az egész egyházért való felelősséget. Eszünkbe jutnak Jézus szavai az Utolsó vacsorán: "Simon, " én imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet." (Lk 22,31-32) 3. A látogatás harmadik célja, hogy a megyéspüspökök beszámoljanak egyházmegyéjük helyzetéről. Előzőleg írásos beszámolót küldünk, amit a pápa munkáját segítő hivatalok (kongregációk) feldolgoznak. A mi látogatásunk programját a fenti hármas cél határozta meg.

Január 25-én, Pál apostol megtérésének ünnepén, a falakon kívüli Szent Pál bazilikába látogattunk, mely Pál apostol sírja fölött épült. Egy másik napon a Szent Péter bazilika altemplomában, a magyar kápolnában mutattuk be közösen a szentmisét, Szent Péter sírja közelében. Így mind a két apostolfejedelem sírjánál imádkozhattunk.

Találkoztunk az egyes kongregációk vezetőivel, munkatársaival. Tudni kell, hogy a pápa egész világra kiterjedő szolgálatát segítik ezek a hivatalok, ahhoz hasonlóan, ahogyan az országokban a minisztériumok működnek. A jelentősebb feladatokat ellátó kongregációkba az egész püspöki kar együtt látogatott, máshová küldöttségek mentek (az idő jobb kihasználása érdekében). A megbeszélések közvetlenek és mindkét fél számára tanulságosak voltak.

A látogatás legfontosabb részét a Szentatyával való találkozás jelentette. Mindenkinek volt alkalma vele személyesen beszélni négyszemközt, közös ebédre is meghívott lakosztályába és egy reggel magánkápolnájában vele együtt mutattuk be a szentmisét. Így volt alkalom a közös imádságra, a testvéri együttlétre a fehér asztalnál, és a személyes megbeszélésre is. Kedvesen emlékezett debreceni látogatására, és megelégedéssel fogadta, amikor beszámoltam neki egyházmegyénk életéről, az egyházmegyei közösségünk fejlődéséről.

A közös szentmise után adta át II. János Pál pápa minden magyar püspöknek üzenetét, amelyben lelkipásztori feladatainkhoz adott útmutatást. Ennek szövegét a katolikus sajtóból már megismertük. Most befejező gondolatait idézem, és egyben szeretném, ha ezek a gondolatok segítenének megfogalmazni az új évezred első nagyböjtjén lelki programunk.

A Magyar Millennium jelmondatára: "Múltunk a reményünk _ Krisztus a jövőnk." így utalt a pápa: "Krisztus lesz jövőtök, ha továbbra is elmélkedtek arcáról, ha egyre jobban igyekeztek megélni az egyházat mint közösséget, ha a papok, szerzetesek és szerzetesnők gyér száma láttán elkötelezitek magatokat a hiteles és lelkesítő hivatásápolás mellett, ha támogatjátok a világi híveket, hogy fölfedezzék, és még jobban megéljék saját hivatásukat, amelyet annyira sürgetett a II. Vatikáni zsinat."

Az idős, élete alkonyához közeledő pápa figyelmeztet, hogy Krisztus arcára tekintsünk, szemléljük őt, ismerjük meg, és egész szívvel ragaszkodjunk hozzá. Vallásosságunk fölfelé tekintő, Krisztust követő vallásosság legyen. Ebben az egyház közössége segít, ezért kell elmélyíteni magunkban az egybetartozás, a közös felelősség tudatát. A vallásosság nem jelentheti azt, hogy csak a magam üdvösségével törődöm, mindegyikünk élete hivatás, hogy hasznára legyen vele másoknak. Ez a keresztény ember alapmagatartása, ebből újulhatnak meg a családok, a magyar társadalom, és ez a föltétele, hogy támadjanak új papi és szerzetesei hivatások, ez adhat bátorságot a fiataloknak, hogy odaszánják életüket testvéreik szolgálatára. Ezen gondolatok fényében formáljuk nagyböjti, magunkat megújító feladatainkat.

Bosák Nándor


Meghívás egy nagy misztériumjátékra; a harmadik évezred első nagyböjtjére

Ha zarándoklatot hirdetnék Oberammergauba, biztosan megtelne egy autóbusz. Vajon egy helyi misztériumjátékra, nem nézőnek, hanem valós szereplőnek, lesz-e jelentkező? Tud-e mit kezdeni a harmadik évezred embere a böjttel, a bűnbánattal, megtéréssel?

Szent évet ünnepeltünk, nagy jubileumot, a Megtestesülés második ezredfordulóját. Az adventi idő és a karácsony megfoghatóbb, megélhetőbb volt. Kétezer év távlatából felfogtunk valamit Isten szeretetéből, amely abban nyilvánult meg, hogy elküldte hozzánk Fiát, megjelent közöttünk Jézus, a Messiás. De most itt áll előttünk egy időszak, zavarba ejtő eseményeivel: Isten Fia ártatlanul szenved és szégyenletesen kivégzik. Ezt már nehezen értjük meg.

Jézus nyilvános működését imádsággal és böjttel kezdte. Az Olajfák hegyén az "Úr sírt": Jeruzsálem, Jeruzsálem! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint tyúk a csibéit, de te nem akartad! (Lk 13,34) A Getszemáni kertben, a rá váró szenvedéssel szembesülve pedig azt mondta imájában, hogy éppen ezért az óráért jött. (Jn 12,28)

Miért lett a nagy várakozásából, a karácsonyi örömből könny és vér? A nagyböjti időben újra és újra erre a kérdésre keressük a választ.

Jézus szabadításunkra jött az Atyától, mert látta nyomorúságunkat. Nem a külső, politikai, gazdasági nyomorúságból, hanem az emberi szívek belső nyomorúságából szerette volna kivezetni az embert. Az ember a belső nyomorúságért is legtöbbször a külső körülményeket, az idegen hatalom jelenlétét okolja. Ő mégsem azért jött, és tanítványait sem arra készítette föl, hogy világi értelemben a szabadságharc élére álljanak, hanem azt mondta: Tartsatok bűnbánatot, térjetek meg! Atyját úgy mutatta be, mint aki örömmel megy az örökségét eltékozolt fia elé, aki elhatározta, hogy felkelek és atyámhoz megyek. (Lk 15,18) Az emberek nem értették, hogy ő az a szeretett Fiú, akit az Atya küldött a megalkuvásaikba merevedett szőlőmunkásokhoz, hogy vegyék észre: az irgalmas Atya várja őket is. Várja tőlük is, hogy a tékozló fiúval felismerjék: Atyám házában a béresnek is jobb sora van. (Lk 15,17) Egészen a keresztig elmegy, kezünkre adta önmagát, és engedte, hogy az emberek keresztre feszítsék (A kiengesztelődés misekánonjából). Jézus szenvedéstörténete, amire a nagyböjtben emlékezünk, nem más, mint az emberiség ráébresztése bűnösségére, és Jézus személyes hívása megtérésre.

A harmadik évezred kezdetén, újra nagy szükség van erre a szembesítésre. Sok emberből kiveszett a bűntudat. Krisztus egyházának (akik hagyják magukat Jézus által egybegyűjteni) meg kell jelenítenie az emberek megtérését sürgető, és azért minden áldozatra kész Mestert. Könnyen megtörténhet, hogy azt utasítják el, aki bűnt kiált. Jézus nem megszégyeníteni akarja a bűnöst, hanem megmenteni!

Anélkül, hogy a múlt (XX.) század Mária-jelenéseiről és magán-kinyilatkoztatásairól teológiai vitát folytatnánk, érdemes elgondolkodni azon, hogy ezek kivétel nélkül a bűn elleni harcra, a megtérésre és az isteni irgalomra figyelmeztetnek. Mária nem a bűnösök megbüntetésére hív, hanem megtérésükért (könnyezik) kér vezeklést, biztat imádságra és böjtre.

Ha újra és újra, egyre hitelesebben megjelenítjük Urunk szenvedéstörténetét, nemcsak a templomi, hanem az egész életet magába olvasztó "misztériumjátékunkban", talán néhány testvérünk a "kereszt" előtt leveszi a "sisakját" (Jézus kereszthalálakor egyetlen századosról jegyzi meg ezt a Szentírás!), felismeri a szabadulás útját, és az öncélú élvezetek, a szex-őrület "moslékos vályúja", vagy a pénz hatalmának "vámasztala" mellől fölkel, s kezd sóvárogni az "atyai ház" után.

Fodor András


Szenvedés nélkül nincs élet

A nagy szentek mindannyian ismerik a fájdalom, a szomorúság, a magány és a csüggedés érzését. Mi, hívő emberek, sem kerülhetjük el ezeket a természetes emberi érzéseket. Lelki kínjainkat a különféle kísértések és megpróbáltatások okozzák. Mi azonban a szomorú dolgok ellenére is örömteli életet szeretnénk élni, ezért szembe kell néznünk a próbákkal. Tudjuk, hogy egész életünket Isten tekintete kíséri; életünkkel Istennek határozott célja van: az, hogy hasonlóvá váljunk Fia képmásához. (Vö. Róm 8,29) Isten elrendeli, de legalábbis megengedi, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek velünk a saját érdekünkben. Szintén Pál apostoltól tudjuk, hogy akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Gyakran azért kell próbákat kiállnunk, mert Isten ezek által készít fel bennünket egy komoly feladatra.

Bármilyen nehezek számunkra a megpróbáltatások, nem eshetünk kétségbe, mert mindvégig Isten kezében vagyunk. A 76. zsoltárra gondolunk. Onnét van sajgó sebem, hogy az Úr keze most másként érint. Ilyenkor előfordul, hogy a saját keresztünket túl nagynak találjuk. Mert valójában hányan tudunk hálát adni Istennek, amiért "keresztülhúzta" számításainkat? Hányan tudunk örülni a nehézségeknek, hányan tudjuk mondani a zsoltárossal Jó nekem, hogy nyomorúság ért?

Ennek ellenére nem akarunk kétségbeesni, ki akarunk tartani Isten mellett, hiszen tudjuk, hogy hozzá tartozunk. Ha osztozunk az ő Fiának szenvedésében, részesülünk majd dicsőségében is, amikor ezt halljuk: Jól van, te hűséges, derék szolga, "menj be urad örömébe.

Mégis előfordul, hogy levesszük a szemünket Istenről. A nehézségek leküzdése közben fejlődik ki bennünk az alázat. A megpróbáltatásokat és fenyítéseket nem vehetjük semmibe, de nem is bátortalanodhatunk el tőlük. Bátorításként a keresztúton haladó Jézusra tekintünk, aki önként vetette alá magát a szenvedésnek. A mi bűneinkért, a nekünk járó büntetést vette magára.

Nekünk megadatott, hogy higgyünk Krisztusban, s a hit útján járva biztosak lehetünk abban, hogy Isten a legnagyobb bajban is mellettünk van. Ilyenkor még szorosabban kapcsolódunk hozzá, s észrevesszük, hogy a kereszttel együtt kincset is kaptunk, új kapuk tárultak fel előttünk, melyeken bátran be kell lépnünk.

Tné K.T.


Zsinati dokumentumok IV.

Az 1999 októberében lezajlott egyházmegyei zsinat negyedik, a papságról szóló dokumentumát is csak kivonatosan ismertetjük. A teljes anyag a Zsinati Dokumentumok c. könyvben található, amely megvásárolható a templomi könyvárusoknál és a Szent Anna könyvesboltban.

A papok és szerzetesek

A hivatás Isten és ember titka."Az Isten által teremtett és Jézus Krisztus által megváltott világunk különleges ajándékait és csodálatos titkait látjuk és fedezzük fel az Istennek szentelt élethivatásokban."(II. János Pál: Ajándék és titok) Minden Istennek szentelt élet igazi eredete és magyarázata az a szólítás, amely az Újszövetségben több helyen is elhangzik Jézus ajkáról: „Jöjj, kövess engem !" (Mk 2,14) Ez a személyre szóló, titokzatos hívás párosul azzal a küldetéssel, amelyet Jézus a kiválasztottaknak mondott mennybemenetelekor: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" (Mk l6,l5)

Jézus Krisztus elhaló búzamagként szolgálta Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét (Vö. Jn 12,24-28). Minden Istennek szentelt élet célja alapvetően az önmagát kiüresítő, másokért élő Krisztus tudatos és egyre tökéletesebb követése abban a közösségben, ahová meghívása és küldetése szól.

Jézus ugyan egyenként hívta meg követőit, de közösséggé formálva hagyta itt és küldte el őket, hogy folytassák megváltó művét a Szentlélek irányításával a világban (Vö. ApCsel l,8). A Szentlélek által vezetett egyház történelme folyamán felismerte és vállalta a hivatásokkal kapcsolatos feladatait.

A papi élet külső körülményeiről

Az elmúlt évtizedekben a papság külső életkörülményei javultak. A plébániák állapota a kor egyszerű igényeinek megfelelő, de az irodák és a konyhák felszereltsége sok helyen korszerűtlen és hiányos. A megélhetéshez szükséges anyagi javak _ több helyen az Egyházmegyei Hatóság támogatása által _ minden papnak rendelkezésére állnak. Aránytalanságok jelentkeznek azonban a városi és a vidéki papság, a „jó" és a „nehéz" helyek anyagi megbecsültsége tekintetében.

A zsinat javasolja, hogy a papság személyi állományának elosztásának "területi elvet" vizsgálja felül egy erre a célra létrehozott bizottság. Határozza meg, melyek azok a feladatok, amelyeknek elsőbbséget kell biztosítani a "területi elv" érvényesítésével szemben.

A Püspöki Hivatal vizsgálja meg, hogyan csökkentheti a plébániák adminisztratív terheit. Célszerű lenne felmérést végezni, majd gazdasági tervet kidolgozni a plébániák megfelelő felszerelése, valamint a papság anyagi helyzetében mutatkozó aránytalanságok javítása érdekében.

A pap a jó gazda gondosságával törődjön a templom és a plébánia fölszerelései tárgyaival, liturgikus ruhákkal.

A papság testi, szellemi és lelki életéről

A papok törődjenek többet testi egészségükkel. Tudatosan törekedjenek a mértéktartásra az élet minden területén, de különösen kerüljék a káros szenvedélyeket. Legyen heti kijelölt szabadnapjuk, de legyenek nagyvonalúak és emberségesek ennek kezelésében. A szabadságok biztosítása érdekében az esperesi kerületek dolgozzanak ki nyári miserendet, és így segítsék ki egymást a szabadságok idején.

Minden pap fordítson nagy gondot a teológiai továbbképzésre, hogy szakszerűen és a kor igényének megfelelően tudja közvetíteni az egyház tanítását. A püspök minden papja számára biztosítson lehetőséget a folyamatos továbbképzésre. A pap legyen igényes szellemi életében, kulturált viselkedésében, mert ezzel is példát ad és nevel.

A pap lelki életének minőségétől függ szolgálatának hitelessége és hatékonysága. Ezért a Szentlélek segítségével törekedjék új tartalommal megtölteni a lelki életnek azon elemeit és kereteit, amelyek pappá formálódásában segítették. Napi elmélkedésében, személyes imádságában igazítsa saját elgondolásait Isten akaratához. A szentmise és a zsolozsma végzésénél törekedjen a lelki mélységre, szánjon rá elegendő időt, megfelelő előkészületet. Szentgyónásait lelkiismeretesen és rendszeresen végezze el. Legyen lelki vezetője. Ő maga is vállalja fel ezt, ha erre paptestvére kéri. Minden pap lehetőleg évente végezzen lelkigyakorlatot.

Az evangéliumi erények komolyan vételével minden pap törekedjék az egyszerűségre. Kerüljék az anyagiasságot. Tudatosan küzdjenek a környezetünkben elhatalmasodó, negatív, pesszimista életszemlélet ellen. Bátran vállalják fel az igazi apostoli lelkületű közösségek alapítását, lelkiségének formálását és irányítását.

A papság közösségi életéről

Közösségi életre vagyunk teremtve. Ez alól a pap sem kivétel. Közösségben, közösséghez kaptuk papi küldetésünket is. Krisztus közösségbe gyűjtötte apostolait. Az egyházmegyén belül a papok főpásztorukkal mint apostol-utóddal sajátos közösséget alkotnak. Korunk közösségromboló hatása az egyházi kapcsolattartásokban is érezhető.

A pap közösségi élete szempontjából a szemináriumban eltöltött évek alapvetően meghatározóak. Ezért a papnevelésben kapjon központi helyet a közösségi életre való felkészítés.

Egyházmegyénkben a papság nagyobb része egyedül él a plébániákon. Figyelembe véve a plébániák helyzetét, a paphiányt, valamint az egyedül élő papra leselkedő külső és belső veszélyeket, ajánlatos, hogy legyenek olyan lelkipásztori egységek, ahol több pap lakik együtt, akik egy felelős vezető (plébános) irányításával közösséget alkothatnak és hatékonyabbá tehetik a lelkipásztori munkát.

A káplán a plébános felszentelt munkatársa, ezért kapcsolatukat a kölcsönös tisztelet és jóakarat irányítsa. A káplán különös gonddal végezze a hitoktatást és az ifjúság pasztorációját. A plébános feladata, hogy a káplán számára a plébánián megfelelő lakást és ellátást biztosítson, melynek anyagi terheit az egyházközség viseli. Törekedjenek arra, hogy a plébánián jó légkör alakuljon ki és így a káplán a plébániát otthonának érezze. A plébános kísérje figyelemmel a káplán életét, érdeklődjön lelki élete felől is. Gyakorolja ezt a kötelességét az atyai jó barát szeretetével.

Mind a plébánosnak, mind a káplánnak hetente egy szabadnapot kell biztosítani. A szabadság időtartamát illetően az Egyházi Törvénykönyv a plébánosnak és a káplánnak ugyanolyan jogokat biztosít A plébánia által szervezett lelkigyakorlatok vagy

táborozások nem számítanak bele a nyári szabadságba. A papok szellemi és lelki fejlődésének, regenerálódásának vagy továbbképzésének érdekében a zsinat javasolja a főpásztornak hosszabb szabadság engedélyezését a papok számára.

Betegség, öregség, halál a papok életében

Egyházmegyénk papjai általában addig végzik a lelkipásztori munkát, amíg azt egészségi állapotuk engedi. A plébánosok 75 éves korukban benyújtják lemondásukat, ennek elfogadásáról vagy elhalasztásáról a főpásztor dönt a személyi és helyi adottságok figyelembevételével. A nyugdíjba vonuló papok az egyházmegye területén kapnak megfelelő elhelyezést. Nyíregyházán, a Vasgyár u. 1. sz. alatt működik a Papi Szociális Otthon. A zsinat javasolja, hogy a papi szenátus dolgozza ki a nyugdíjba vonulás és a dispoziciók lebonyolításának módját. A papok tudatosan készüljenek arra, hogy a természet rendje szerint rá fognak szorulni mások segítségére. Rendszeresen látogassák a nyugdíjas paptestvéreket, és járuljanak hozzá a Papi Otthon légkörének javításához. A papság számára a végrendelet elkészítése kötelező.

A megszentelt élet intézményei. A szerzetesség

Az Istennek szentelt élet a szerzetesi állapotban egy sajátos hivatás, karizma, ami az Anyaszentegyház lényegéből (a Bárány jegyese) következik. Az erre az életre elhivatott keresztények Istennek és az egyház szolgálatának szentelik magukat az evangéliumi tanácsok által, amelyeket fogadalmak formájában ünnepélyesen kinyilvánítanak. Közösségekben jogszerű elöljárók vezetésével tisztaságban, szegénységben és engedelmességben élnek. Életformájukban tanúságot tesznek arról, hogy minden ember meghívott az Istennel és az üdvözültekkel való közösség teljességére, amelyet közösségi életükben kell megjeleníteniük. Mindkét nemhez tartozó krisztushívők számára az Istennek szentelt életnek vannak más formái is .

Amikor 1950. szeptember 7-én az Elnöki Tanács a 150/34. számú törvényerejű rendeletével megvonta a magyarországi szerzetesrendek működési engedélyét, egyházmegyénk területén az alábbi szerzetesrendek működtek: domonkosok (Debrecen), ferencesek (Debrecen, Nyíregyháza), minoriták (Nyírbátor), piaristák (Debrecen), angolkisasszonyok (Nyíregyháza), Isteni Megváltó Leányai Kongregáció (Gáva, Nyíregyháza, Püspökladány), Isteni Szeretet Leányai Társasága (Debrecen), Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek (Debrecen, Polgár), Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek (Hajdúszoboszló, Vállaj), Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend (Kisvárda), Szegénygondozó Nővérek (Kisvárda, Nyíregyháza), Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek (Nagykálló, Nyíregyháza) és a Szociális Missziótársulat (Debrecen, Tiszaszalka).

A szerzetesrendek feloszlatása után egyházmegyénkben csak a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek voltak jelen Debrecenben, és irányították a Svetits Katolikus Leánygimnázium és a hozzá tartozó kollégium működését. A debreceni rendházban jelenleg 43 szerzetesnővér él, kétharmad részük nyugdíjas korú.

1990. szeptember l-jén a domonkosok visszatértek Debrecenbe, és átvették a Szent László-plébánia vezetését. 1991. szeptember 8-án a minoriták visszatértek Nyírbátorba, és átvették a plébánia és a hozzátartozó fíliák lelkipásztori ellátását. 1995-ben a kamilliánusok megtelepedtek Nyíregyháza-Borbányán, és nagy intenzitással bekapcsolódtak a betegpasztorációs munkába. 1998-ban a Szent Kamill Leányai Szerzetes Intézmény négy tagja kezdte meg működését Nyíregyháza-Borbányán. A Segítő Nővérek, szintén Nyíregyházán kezdték meg karizmájuknak megfelelő életüket 1998-ban.

Az egyházmegye minden papjának és hívőjének legyen szívügye.a szerzetesi hivatások alakulása. Imádkozzunk ezért nyilvános istentiszteleteken, közösségi összejöveteleken és egyénileg is. Minden plébánián tartsák meg _ a Szentatya kívánságának megfelelően _ az Istennek szentelt élet napját február 2-án vagy a következő vasárnapon.

A Hivatásgondozó Bizottság gondoskodjon arról, hogy a papok és a hitoktatók megfelelő információs anyaggal rendelkezzenek, hogy prédikációkban és a hitoktatáson tájékoztassák a híveket, különösen az ifjúságot a szerzetesi életmódról és annak értelméről.

A lelkipásztorkodó papok és a szerzetesek kölcsönösen törekedjenek arra, hogy a hívek, különösen a fiatalok minél többet találkozzanak a szerzetesekkel.

Állandó diakonátus

A II. Vatikáni Zsinat felújította a diakonátust, mint végleges életállapotot: "A hierarchia első fokán állnak a diakónusok. Ők "nem papságra, hanem szolgálatra" kapják a kézföltételt." (Lumen gentium 29.) A diakónus három területen tevékenykedik: a testvéri szeretet gyakorlásában, az Ige szolgálatában és a liturgiában.

A zsinat javasolja, hogy egyházmegyénkben kezdődjön meg az állandó diakonátusra jelentkezők összegyűjtése, képzésük megszervezése, majd az alkalmas személyek fölszentelése. Olyan példás családi életű és társadalmi megbecsültséget szerzett férfiakat kell kiválasztani, akik már éveken át szolgáltak az egyházközség liturgikus életében, és bekapcsolódtak a szociális vagy karitatív tevékenységébe is. A papság részéről szükséges a megfelelő nyitottság és együttműködési készség a diakónusi szolgálat elfogadására.

Hivatásgondozás

Kispapjaink száma kis mértékben emelkedett. Ez azonban nem olyan mértékű, hogy az belátható idő alatt megoldaná az egyházmegyénkben is fennálló súlyos paphiányt. Egyházmegyénkben 1997 óta működik a „Papok Imaközössége Papi Hivatásokért" imaközösség, amelynek jelenleg 34 tagja van. Ők minden héten a csütörtöki napon felajánlják imáikat és munkájukat e nemes szándékra, és egy tized rózsafüzért imádkoznak papi hivatásokért. A legtöbb plébánián működnek olyan imaközösségek, amelyek havonta egy alkalommal, általában elsőcsütörtökön - elsőpénteken vagy elsőszombaton szentségimádást végeznek papi hivatásokért. Nyíregyházán 1996-ban megalakult a SERRA-klub (papi hivatások ügyét felvállaló közösség), amelynek mintegy 30 tagja van. Naponta imádkoznak a meglévő papok hűségéért és papi hivatásokért. Az imádságon kívül, anyagi áldozatot hozva, tevőlegesen is segítik a kispapokat, a környezetükben működő papokat és a nyugdíjas papokat.

Hivatásébresztés egyházmegyénkben

A ministrálás az oltárszolgálat kezdete. Általában minden plébánián vannak ministránsok. Sajnos, elég kevés helyen van kidolgozott és folyamatos ministránsfoglalkozás. A regionális központokban évente tartanak ministránsnapokat,

ministránstalálkozókat, nyaranként pedig ministráns-táborokat szerveznek egyházmegyei és egyházközségi támogatással.

A kispapok hivatásvasárnapi szolgálatai az egyházközségekben a hivatásébresztés szempontjából pozitívan értékelendők. A kispapok az ünnepi alkalmakra hazajönnek az egyházmegyei központba, és bekapcsolódnak az egyházmegye liturgikus életébe. Fontos, hogy a tanulmányi szünetek idején a plébánosok figyelemmel kísérjék a kispapok életét, és bevonják őket a plébánia életébe

Évtizedes múltra tekint vissza az Egri Szemináriumban a hivatás-hétvége, ahová 16 éves kortól küldhetjük azokat fiúkat, akiket megérintett a papi hivatás gondolata. A nyári hivatásgondozó lelki gyakorlat szintén kiváló lehetőség a fiataloknak, hogy döntsenek hivatásuk felől.

A debreceni és a nyíregyházi ifjúsági találkozók ugyan nem kimondottan hivatásébresztő összejövetelek, de mindenképpen van ilyen vonatkozásuk is.

Az egyházmegye papjai és hívei tegyék központi kérdéssé életükben a papi hivatás ügyét. Katolikus közösségekben legyen állandóan jelen az ima a papi hivatásokért. Kapjanak ezek az imaalkalmak különleges hangsúlyt a lelkipásztori munkában.

Tudatosítsuk minden közösségben, különösen a katolikus családokban, hogy ajándék és megtiszteltetés, ha Isten közülünk hív valakit papi és szerzetesi szolgálatra. A megszülető papi hivatások az egyház életképességének a jelei.

A hivatások születésének legsajátosabb területe a liturgia. Törekedjünk minden templomban a liturgia szép és lélekkel telt végzésére.

Törekedjen minden pap a ministránsokkal való tematikus és rendszeres foglalkozásra, hogy a ministránsok tudásban és lelkiekben egyaránt gyarapodjanak a ministránsévek alatt.

Egyházi iskoláinkban legyen főállású pap hittanár, aki a papi hivatással foglalkozó fiatalokat összefogja, velük a középiskolai évek alatt külön foglalkozik, intenzívebb lelki életre vezeti őket.

Általános tapasztalat, hogy minden hivatás mögött felfedezhető egy konkrét papi személy jelenléte. Ezt az igazságot felismerve és figyelembe véve kell tervezni és szervezni a hivatásgondozást. Egyházmegyénkben létezik Hivatásgondozó Bizottság. Ennek tagjai látogassák rendszeresen a kispapokat, tartsanak kapcsolatot a szemináriumi elöljárókkal, a referens pedig fogja össze a hivatásgondozás szerteágazó szálait, és évente számoljon be a főpásztornak tapasztalatairól.

Hálát adunk a mindenható Istennek minden papi és szerzetesi hivatásért, és külön köszönetet mondunk mindazoknak a paptestvéreknek és szerzeteseknek, akik az elmúlt évtizedekben, embert és hivatást próbára tevő időben, helytállásukkal példát mutattak nekünk.


Szeretem Egyházamat

Benne élve ismeri és szereti meg az ember otthonát, azt a helyet és közösséget, amely őt várta, befogadta. Ez érvényes egyházunkkal kapcsolatban is.

Szeretem egyházamat, mert az Anyaszentegyház - mint igazi anya - szült a krisztusi életre, és lettem tagja élő és éltető közösségének. Az ember tiszteli, szereti anyját, nem emlegeti gyengeségeit. A katolikus egyház kétezer éves múltja sok emberi vonást, hiányosságot is mutat, de bármilyen bomlasztás indult belülről vagy kívülről - tévtanítások sűrű erdeje; tudatos lejáratás, véres üldözések - ezek ellenére az egyház hajója nem süllyedt el, mert Krisztus alapította, s a pokol hatalma nem vesz erőt rajta. Szeretem egyházamat, mert a sok küzdelemben állva maradt, megnyesve is mindig kizöldült. Nemcsak a védekezés erejét birtokolja, hanem magában hordja a megújulás energiáját is.

Otthonában az embert táplálják, nem is szűkösen. Egyházunk a lelki táplálékok bőségét adja az éhes és szomjas vándornak, aki elfárad a zarándokúton. Az erőforrás nem apad ki, bőséggel meríthet az ember a kegyelem vizéből, hogy bírja a támadásokat, s legyen ereje - ha kell - odatartani a másik arcát is.

Szeretem egyházamat, mert tanítása a földi javak hiányában is boldogít, megérteti, hogy csak egy a szükséges: a jobbik részt választani, az Úr lábánál maradni.

Szeretem egyházamat, mert sokat tett a tudomány, a művészet, az oktatás és egészségügy terén, bár sokszor ósdinak tekintették kincseit: Főleg a hitet vetették meg, és a tudás ellenségének tartották, holott a hit és az értelem - mint két szárny - tartja fenn az embert és az emberiséget.

Szeretem egyházamat, mert a gyengét, a bűnöst, a tékozló fiút is örömmel visszafogadja Értéket, értelmet ad a szenvedésnek, és Jézusban megnyugvásra talál az üldözött.

Szeretem egyházamat szépsége miatt, liturgiájának harmóniája, kórusainak felemelő zengése, passióinak gazdagsága miatt. Szeretem szentjeiért, akik a szőlőtőből áradó kegyelem megtisztító erejével nyomot hagytak a világban. Példájuk segít legyőzni az ösztönt, a kapzsi vágyat, az önző érdeket. Ők mutatják meg, hogyan lehet élni, s ha kell, meghalni az igazságért, az erények tisztaságáért, a szeretet örökkévalóságáért; Jézusért.

Szeretem templomainak arányosságát, szentségét, képeinek, szobrainak szépségét és üzenetét: érdemes a szűk úton járni. Szeretem egyházamat, mert nem hagy bizonytalanságban, hazavezet, van tapasztalata az örök Jóságról, aki megítél, de atyaként hazavár és örül hazaérkezésemnek. S mert szeretem az egyházat, mindig fáj, ha gyalázzák, mindig öröm, ha tisztelettel vannak iránta.

Rajtunk is múlik, mit gondol a világ az egyházról. A mi egyházképünk hatással van a társadalom által alkotott egyházképre. Az új évezred a közösségi egyházképet kívánja és mutatja. Legyünk munkálói ennek! A Krisztust követők közössége csakis mint a megtértek közössége fejtheti ki világformáló hatását. Az egyház azonban az ellenmondás jele is lesz mindvégig. Boldog, aki nem emberi intézménynek tartja, és nem botránkozik múltján, jelenén.

Szeretem egyházamat, mert az ember szeret az anyját.

Orosz Lőrinc, prépost-plébános


Felföldi László a Megtestesülés templom lelkésze

Lapunk adventi számában röviden már hírt adtunk róla, hogy Bosák Nándor püspök úr december 1-jétől a Megtestesülés templom lelkészévé nevezte ki Felföldi László atyát, akit most elképzeléseiről, illetve az új templomban szerzett első benyomásairól kérdezünk. Hogyan érintette ez a kinevezés?

A püspökség irodavezető helyetteseként rám háruló feladataim megmaradtak, ezért csak hétvégén vagyok jelen a Megtestesülés templomban, illetve a temetést, hitoktatást sem tudom vállalni. Mivel öt évig nem voltam aktív lelkipásztor, nekem is vissza kellett találnom ehhez a munkához, s az sem hagyható figyelmen kívül, hogy nem egy összeszokott közösségbe kerültem be, hanem különböző templomokból jöttek a hívek, akiknek egymás felé és felém is közeledni kell és nyitni.

Milyen elképzelésekkel, tervekkel érkezett?

Azzal a szándékkal érkeztem, hogy a domonkos atyákkal együttműködve, összehangoltan munkálkodjunk az új közösség építésén. Várakozással voltam, mert amíg az ember nem tudja, hogy kikkel kell együttműködnie, nem tud tervet készíteni. Ezért most a legsürgetőbb feladatomnak azt tartom, hogy megismerjem a híveket. Egyrészt a liturgián keresztül, abból, ahogyan a hívek jelen vannak, másrészt a beszélgetések, családlátogatások során. Ez nagyon hosszú út, és kölcsönösen türelmet kell tanúsítanunk egymás iránt. Egyelőre nagyon kevés embert tudok nevén szólítani, tehát szeretnék minél több lehetőséget adni a találkozásokra. Ezért a szentmisék előtt és után igyekszem ott tartózkodni a templomban - amennyire tehetem. Csak így tudom megismerni a hívek igényét, elvárásait. Márpedig a templom és a szolgálatom elsősorban értük van.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen szituációban kell egy év ahhoz, hogy a kölcsönös megismerés és elfogadás után komolyabb tervekbe, programokba foghassunk. Elsősorban a családokra és az ifjúságra szeretnék figyelni, eddig is ez határozta meg a lelkipásztori munkámat. Szeretném azt is, hogy minél előbb mindenki otthonának és sajátjának érezze ezt a templomot. Fontos szempont az is, hogy a korosztályok jobban egymásra találjanak, ezért a jövőben közös programokat kell szervezni, például kirándulás, táborozás, lelki napok formájában. Kölcsönösen fel kell fedezni egymásban az értékeket és elfogadni a másságot.

A Megtestesülés-templomban tartott hangversenyek, illetve a Békessy Béla Általános Iskolában megrendezett egyházközségi farsangi bál közönségsikere azt mutatja, hogy nagy igény volna egy olyan kulturális centrumra, amely a keresztény értékeket a tágabb közösség számára felmutatni tudó rendezvényeivel szolgálná a környék lakosságát. Mit gondol erről?

Magam is úgy látom, hogyha megerősödött a közösség, és önmagunkra találtunk, akkor Debrecennek ezen a területén nagyon komoly missziós feladatok várnak ránk, minden korosztály igényét figyelembe véve.

Cserny István


Van már lelki vezetőd?

Több évtizedes hagyományt követve az Országos Lelkipásztori Intézet januárban Esztergomban ismét megrendezte az Országos Lelkipásztori Napokat, papok és világiak részére. Debrecenből többen részt vehettünk ezen, köszönet érte a püspökségnek! Sok érdekes előadást hallhattunk, gondolatok fogalmazódtak meg bennünk, s azok megvitatására is volt lehetőségünk kisebb csoportokban. Az egyik téma a lelkivezetés problémája volt.

Brückner Ákos atya hangsúlyozta, hogy a lelkivezetésben csak egyik aspektus lehet a teológia. Minden, ami az emberhez tartozik, fontos lehet az Istenkereső ember lelki vezetésében. Jó példa erre egy orosz szerzetes találó válasza, mikor kérdőre vonták, miért pazarolja az idejét arra, hogy tanácsokat ad egy öreg parasztasszonynak pulykái gondozására. "Szó sincs időfecsérlésről _ válaszolta _, neki az egész élete azok a pulykák." A lelkivezetés tehát az egész embernek szól.

Az elkötelezett keresztény élet segítője a lelkivezetés. Önmagunkat csak mások arcának fényében ismerhetjük meg. Fontos a párbeszéd, a dialógus. Veszélyes, ha egy lélek saját törvényei, esetleges tévedései szerint él. Jó példa erre Carel Chapek: Az öt kenyér című monológja, amelyben egy pék Jézus kenyérszaporításának szemtanúja volt. Hazatérve, boldogan, meghatódva meséli el a látottakat szomszédjának. Szeretettel beszél Jézusról. Majd eszébe jut a sok kenyér az üzletében, amit ezek után nem fog tudni eladni. Tovább folytatva a monológját egyre dühösebb, hangja egyre keményebb, erőteljesebb lesz. Lassan mindenért Jézust hibáztatja. A végén, monológjának zárszavaként azt kiabálja: "Ha elfognák ezt az embert, én is oda állnék a tömegbe, és azt kiabálnám: keresztre vele!" Félelmetes, hogy honnan indult ez az ember, és hová jutott! Kiáltása a párbeszéd hiányára mutat.

Kell a lelkivezetés a személyes megtéréshez. A lelki beszélgetés megkívánja a bűnbánó magatartást, hogy készek legyünk hibáinkat, gyarlóságainkat is felszínre hozni, megmutatva belső énünket, igazi valónkat. A lelkivezetés elengedhetetlen feltétele az alázat, mindkét részről. Legyünk őszinték nyitottak! Ne akarjuk öntudatlan erőfeszítéssel megtartani álarcunkat! Ne azt várjuk, hogy problémáinkra kész receptet kapjunk! A vezető abban segít, hogy rátaláljunk a megoldásra. Lehet, hogy semmi újat nem mond, de sokat jelent, ha segít legyőzni bizonytalanságunkat, vagy megerősít a jóban. Sokszor olyan dolgot lát meg bennünk, amit eddig mi képtelenek voltunk észrevenni.

A 17. századi bencés misztikus, D. A. Baker szerint: "A lelki vezető csak az ajtónálló, aki Istent bejelenti; Isten útján kell vezetni a lelkeket, és nem a magáén." A lelki vezetés később barátságos, közvetlen beszélgetéssé alakulhat át, ami már csöndes, nyugodt, és nem eseménydús kapcsolat. "Ha azonban bölcsek vagyunk, akkor be fogjuk látni: pontosan ez a legnagyobb értéke. Az élet talán egészen más lenne, ezek nélkül a barátságos alkalmi beszélgetések nélkül, amelyek nyugalmat hoznak, és elegyengetik a dolgok útját. Mennyi hivatás lenne biztosabb, ha mindenki ilyen nyugodt, biztonságos vizeken hajózhatna!" (Th. Merton).

Szabóné Kovács Ágnes

hitoktató


Világi munkatársak kitüntetése egyházmegyénkben

Jézus születésének 2000. esztendeje a Szentatya szándéka szerint Jubileumi Szentév volt. Ez az esztendő a magyar történelemben is jelentős évforduló, hiszen ezer évvel ezelőtt koronázták királlyá Szent István királyt. Püspök atyánk ezért a Szentév bezárásának alkalmából egyszeri kitüntetést alapított, amit a Szent István éremmel adott át. Január 7-én az egyházmegyében 10 személy - köztük 3 debreceni - kapta meg ezt a kitüntetést, mellyel az egyházért végzett kiemelkedő szolgálatuk nyert elismerést.

A debreceniek az alábbi indoklással kaptak kitüntetést:

Hlács Tibor, a debreceni Szent István egyházközség képviselőtestületi elnöke. Évek óta szívvel-lélekkel támogatja plébánosa munkáját. Tevékenyen részt vesz a liturgiában, munkájával és lelkes részvételével segíti a lelkiségi mozgalmakat. Családjával együtt példamutató módon gyakorolják katolikus hitüket. Jó szervezőkészségével irányítja az egyházközség különböző csoportjainak találkozóit, és a társadalmi munkákat. A családok találkozója minden esztendőben vonzza és összegyűjti nemcsak a plébánia, hanem egész Debrecen és a környék katolikus családjait.

Dr. Keresztesné dr. Várhelyi Ilona, a debreceni Szent Anna székesegyház képviselőtestületének világi elnöke, a debreceni katolikus közélet meghatározó személyisége, aki nagy odaadással képviseli az egyház ügyeit a nyilvánosság előtt. Az egyházmegyei zsinat előkészítésében irányította az egyház társadalmi szerepéről szóló dokumentum kidolgozását. A KÉSZ elnökeként sokat tett a keresztény értékek megőrzéséért és továbbadásáért. Az ő kezdeményezésére kerülhetett sor a Magyarország és a Szentszék ezer éves kapcsolatát bemutató kiállítás megrendezésére a Debreceni Egyetem díszudvarán. Kitartó munkája hozzájárult ahhoz, hogy a debreceni Katolikus Figyelő évek óta magas színvonalon és értékes tartalommal jelenhet meg.

Mile Jánosné, a debreceni Szent Anna egyházközség képviselőtestületének tagja. Az egyházközségi Karitász megszervezője és vezetője volt hosszú éveken keresztül. Az ő munkájának is köszönhető az, hogy a romániai forradalom után megindult spontán segítő akcióból jól szervezett Karitász csoport alakult ki. Kedvességével, közvetlenségével olyan légkört teremtett maga körül, amelyben mind a segítők, mind a rászorulók Krisztus szeretetét érezhették meg. Férjével együtt nagyon sok gondot fordítanak a templomi díszítés és a liturgikus ruhák szépségére is.

Az egyházmegyéből az alábbi személyek kaptak még kitüntetést: Farkas István, a mátészalkai egyházközség gondnoka, Gulácsi Margit, a nyíregyházi Szent Antal egyházközség hitoktatója és az Egyházmegyei Papi Otthon gazdasági vezetője. Miterli János, a nyírbátori egyházközség világi elnöke, Megyesi Mária, a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium igazgatója, Nagy Sándor, a baktalórántházi egyházközség képviselőtestületének elnöke, Répási Borbála, a hajdúszoboszlói egyházközség kántora és hitoktatója, valamint Szekrényes András és neje, a Cursilló mozgalom nyíregyházi vezetői.

Természetesen senki sem építheti egyedül az egyházat.

Az ő munkájuk elismerése köszönet mindazok felé, akik mellettük állnak, segítik őket: elsősorban a családok és az egyházközségek. A kitüntetések átadására január 7-én szentmise keretében került sor Nyíregyházán és Debrecenben.

Tari Zsolt, püspöki titkár


Hortobágy is igényli Isten szavát

A 2000/2001-es tanév kezdésekor új feladat várt rám. Orosz Lőrinc prépost plébános Szenes József, hajdúböszörményi plébános körzetébe tartozó Hortobágy községbe kért hitoktatót. A Szentlélek sugallatára percek alatt döntöttem, hogy vállalom ezt a megbízást. Az óvodában tartott szülői értekezleten a hitre nevelés iránt élénken érdeklődő szülők körében találtam magam. Kérésükre kitettem a hirdetőtáblára a kicsikkel való beszélgetéseink tartalmát: az egyes imákat, énekeket. A szülők ugyanis kifejezték szándékukat: "Mi is segíteni szeretnénk a hitre nevelésben gyerekeinknek, csak ebben kevésbé vagyunk tájékozottak."

16 óvodás várt rám az első találkozáskor. Derűsre sikeredett együttlétünk, mintha a jó Isten "mosolygott volna le ránk". Az egyik kislány, Vivien meg is jegyezte: jó ez a jézusi beszélgetés, csak rövid. Tessék megmondani a vezetőnek, később indítsa a vonatot máskor." Az iskolások közül heten iratkoztak be a hitre nevelésre. Őszinte kíváncsisággal és nagy örömmel fogadták a Szenes József atya által számukra küldött hittankönyveket, füzeteket. Az egyik kisfiú meg is jegyezte: "Ez lesz a kedvenc könyvem, füzetem, de szép a borítója is!" Közelebbi ismerkedésünk során a gyermekek feltárták, hogyan is élnek otthon, a szülők, testvérek körében. A legtöbbjükről kiderült: nagycsaládban nevelkedik és kollégiumban lakik, mivel a közeli tanyákról már nem jár be busz, így egy héten egyszer mehetnek haza. Nagyon hiányolják az otthoniakat. Érzik a szeretet kötelékének fontosságát, és ezt megérzik Jézus szeretetében is. F. Heni így fogalmazott a szeretetről: "Ez olyan, amit elmondani nem lehet, a szívünkben van, mint Jézus". Foglalkozásainkat saját szavaikkal elmondott imával kezdjük és fejezzük be.

Jézus születésének 2000 éves évfordulójára az iskolás gyerekek örömmel tanulták a betlehemes-játékot. Nyitottak voltak a közös ünneplésre az óvodásokkal, a szülőkkel, sőt más vendégek meghívását is javasolták. December 18-án került sor a közös ünneplésre, amelyre igen sok szülő eljött, és sokat segítettek: D. Jánoska megvásárolta a fenyőt, az agapéra szánt süteményeket, üdítőket. Köszönet érte. József atya is eljött, liturgikus öltözetével hangsúlyt adott annak, hogy Jézus tanítását hozza közénk. Segítették az óvodai és iskolai pedagógusok is, tanúsítva a keresztény szellemiség befogadását, továbbvitelét.

A pozitív tapasztalatok alapján rövidesen egy közös kirándulást szervezünk Debrecenbe, a Déri Múzeumba és a Szent Anna Székesegyházba. Isten segítségével szeretnénk erősíteni és befogadóvá tenni közösségünket, hogy mások számára is vonzó legyen.

N. Gizella, hitoktató


Taize 2000/2001 Barcelona

Debrecenből az óévezred utolsó napjaiban hat elszánt és lelkes fiatal indult el a "bizalom zarándokútján" a 23. Európai Ifjúsági találkozóra, mely a katalán fővárosban, Barcelonában került megrendezésre.

A harminc órás buszozás után lenyűgöző élményt jelentett a tenger és a pálmafák látványa. Meglepő és szokatlan volt a 15 fokos hőmérséklet is. A spanyol nyelv némi nehézséget jelentett eleinte, de az isteni gondviselésnek és az ottani emberek nagyfokú nyitottságának köszönhetően ez a problémánk hamar megoldódott.

A találkozót két évforduló is emlékezetesebbé tette számunkra, hiszen a Taize-i közösség hatvanadik születésnapját ünnepelte, és Megváltónk megtestesülésének kétezredik évfordulójára is emlékeztünk. Most az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kapott az ökumenizmus, az egység szelleme, hiszen a világ minden részéről érkeztek fiatalok, hogy csatlakozzanak az európai ifjúsághoz. Az ott töltött öt nap középpontjában a közös imádság állt. Délelőttönként a fogadó egyházközségben közös imádságon vettünk részt, majd a városközpontban a találkozó fiataljaihoz csatlakozva, hatalmas csarnokokban tovább folytatódtak a közös imádságok, elmélkedések, beszélgetések. Roger testvérnek, a Taize-i közösség alapítójának buzdításai, a szűnni nem akaró énekek sokasága és több tízezer fiatal imája, mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy az út, amin járunk, egy cél felé vezet bennünket.

Barcelona vidékén a hitélet és a kultúra népi hagyományokban gazdag. Erről mi magunk is meggyőződhetünk. Az újév(ezred)et a tizenkét harangkongásra tizenkét szem szőlő elfogyasztásával kezdtük. Az ottani hagyomány ezt a szerencse szőlőinek nevezi.

Lelkiekben gazdagodva, csodálatos élményekkel tértünk haza, hogy itthon, a harmadik évezredbe lépve, a többi fiatallal együtt tegyünk tanúságot a mi Urunkról, Jézus Krisztusról.

Dalmadi Éva


Varázslatos éjszaka volt

A legismertebb karácsonyi játék, a betlehemezés az egész magyar nyelvterületen ismert. Már a XI. századtól vannak feljegyzéseink templomi misztériumjátékokról. A jelenleg ismert népies formája a múlt században vált általánossá. Egyes területeken, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye falvaiban, folyamatosan ápolják ezt a néphagyományt. Más tájakon már feledésbe merült, vagy csak az öregek emlékezetében él.

Mikepércsen is csak az idősebb emberek láttak betlehemeseket, utoljára kb. ötven éve. A fiatalabb korosztály legfeljebb a televízióból ismeri ezt a népszokást, Karácsony előtt a hittanos gyerekekkel elhatároztuk, hogy felelevenítjük a hagyományt. Az adventi előkészületet színesítve sok, közösen eltöltött vidám délutánra adott ez lehetőséget.

Igyekeztünk hűen megőrizni a betlehemezés hangulatát, annak minden részletével együtt, a vidám rigmusoktól kezdve, az öreg kenderkóc bajuszáig. Házról-házra jártunk köszönteni a kis Jézust. A késő estébe nyúló betlehemezést még izgalmasabbá tették a falubeli kutyák, s előfordult, hogy használni kellett a nem éppen erre a célra magunkkal vitt láncos botot.

Az idősebb házigazdák meglepődve és meghatódva fogadták a karácsonyi köszöntés e kedves formáját, az ifjú éveiket idéző népszokást. Varázslatos éjszakát éltünk meg együtt, háziak és köszöntők. Melegség járta át a szívünket, szerettük egymást. Mindannyiunk számára ajándék volt ez az este. Ajándék, melynek fénye ott csillogott a szemekben.

A betlehemezés, sok más néphagyománnyal együtt őrzi magyarságunkat, eredetiségünket. Ebben az örökségben lüktetés van, ami magában hordozza az együtt sírást, együtt nevetést, azt az egységet, amelyben óriási az erő. Nem foszthatjuk meg ettől a fiatalokat, és a jövő nemzedékét! Tovább kell adni a közösség élményét!

Szabóné Kovács Ágnes

hitoktató


Mécses Ifjúsági Kórus

Minden vasárnap este 7-től próbálunk a Varga utca 17. sz. alatti közösségi házban. A karácsonyi időben Sillye Jenő: Jöjj el Betlehem című oratóriumát énekeltük a Szent István és a Szent Család templomban. Most az ifjúsági találkozóra készülünk. Várunk minden érdeklődőt, aki szeret énekelni és/vagy játszik valamilyen hangszeren.

a kórustagok


Ministránsokat keresünk!

Aki egy parányi elhivatottságot is érez a ministránsi szolgálatra, vagy egyszerűen csak már unja, hogy a mise alatt üldögél a padban, és még nem múlt el húsz éves, ne habozzon tovább, hanem jöjjön közénk ministrálni a Szent Annába! A ministrálás nemcsak szép szolgálat, de segít megérteni, mit miért teszünk a liturgiában. Decembertől pedig már versenyen is indulhatunk! A legszorgalmasabb ministránsok havonta értékes jutalmakat kapnak. Nyáron lesz a nagy összesítés, nagy meglepetés ajándékkal. Szóval, megéri!


Veni Sancte szentmise

A Megtestesülés templomban február 6-án hálát adtunk az előző félévért, és kértük a Szentlelket, hogy töltse be az életünket az új szemeszterben is. A mise után agapén vehettünk részt. Körülbelül nyolcvanan lehettünk. Reméljük, hogy a máskor is együtt lehetünk, talán már az egyetemi lelkészségen.

Dózsa Anikó


Sport

Minden hónap utolsó keddjén sporthittan a Svetits gimnázium tornatermében. Minden hittanos fiatalt várunk!

a keddiek

Csütörtökönként kosarazunk és focizunk a Svetits tornatermében, este 8-tól. Mindenkit szeretettel várunk!

a Szent Lászlós hittanosok


Nagyböjtünk lépcsőfokai

A Szent Család plébánia szentévi római zarándoklata során, amikor a Lateráni Bazilikában voltunk, megnéztük a Szent Lépcsőt, sőt, adóztunk a hagyománynak, térden mentünk föl rajta. Eredetileg a pápák ezen a lépcsőn juthattak fel a Patriarchium épületébe, ahol kápolnájuk is volt. Ezt a lépcsősort a hagyomány szerint Pilátus Praetoriumából hozták át Rómába, és Jézus ezen a lépcsőn ment Pilátus elé. A lépcsőn sok helyen Jézus vércseppjei láthatók üveglap alatt. Ezért a lépcsőn csak térdelve és imádkozva illik felmenni. A buzgó zarándokok az évszázadok folyamán formátlan-göröngyösre koptatták a lépcsőfokokat.

A harmadik évezred emberének is, ha Jézus nyomában akar haladni, térdre kell ereszkednie, és - húsvétra készülődve - meg kell tennie ezeket a lépcsőfokokat.

Első lépcsőfok: Írva van: nemcsak kenyérrel él az ember. (Lk 4,4)

Jézust megkísértette a sátán. Minket is megkísért nap, mint nap. Vajon hogyan állunk ellen? Jó eszköz erre a böjt. Legtöbbször mégis sikertelenek próbálkozásaink. Isten Igéje segít, hisz Jézus is erre hivatkozik.

Add, Urunk, hogy szent Igédből merítsünk erőt minden kísértés ellen! Segíts, hogy példád és tanításod szerint böjtölhessünk, s ezáltal megújulhassunk!

Második lépcsőfok: Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok! (Lk 9,35)

Jézus kiválasztott három apostolt, hogy vele menjenek a Tábor hegyére. Szeretnénk, ha minket is kiválasztana? Ez valószínűleg csak akkor lehetséges, ha örökösen megújuló keresztáldozatában aktívan részt veszünk. Nem mindig könnyű misére menni, különösen nyáron, jó időben, vagy szakadó esőben, hóviharban. Ám színeváltozásának titka legyőzi bennünk az akadályokat.

Add, Uram, hogy vasárnapról vasárnapra a szent áldozatból merítsünk erőt az élet küzdelmeihez! Tégy alkalmassá minket üzeneted megértésére és továbbadására!

Harmadik lépcsőfok: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre. Ha mégsem, akkor majd kivágod. (Lk 13,.8-9)

A mi gyümölcseinket is keresi az Úr Nem maradhatunk terméketlenek. Jézus, a jó gazda, haladékot ad termőre fordulásunkra. Kegyelmével segít, ha fejlődésünket visszavetnék rossz hajlamaink és a külső körülmények. De rá kell ébrednünk, ez nem mehet így sokáig. Gazdálkodnunk kell az időnkkel!

Tudod, Urunk, nehéz megmaradnunk életünk jégveréseiben, vagy a tikkasztó szárazságban. Nélküled semmit sem tehetünk. Veled mindenre képesek vagyunk. Segíts, hogy türelmeddel vissza ne éljünk, és megteremjük a lélek gyümölcseit!

Negyedik lépcsőfok: Ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. (Lk 15,32)

Jézus minden szentmisében ünnepi lakomát készít számunkra. Sokszor tékozló fiúként lépünk hozzá, hisz eltékozoltuk a ránk bízott örökséget. Mégis jóságosan visszavár minket, s önmagát adja értünk és nekünk.

Urunk, szent Tested és Véred által kelts életre minket! Add, hogy mint te, mi is megbocsáthassunk az ellenünk vétkezőknek! Segíts megtalálnunk eltévedt testvéreinket!

Ötödik lépcsőfok: Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél! ( Jn 8,11)

Az írástudók és a farizeusok meg akarták kövezni a házasságtörésen ért asszonyt. Jézus szavára belátták saját bűnösségüket. Ma is probléma a házasságtörés. A törött házasságok romhalmazán is tud Jézus életet fakasztani.

Jézusunk, erősítsd meg a házastársi hűség értékét! Segítsd megteremnünk a bűnbánat gyümölcseit! Add, hogy keresztény családi életünk példája gyógyítsa társadalmunk sebeit!

A nagyböjt szent lépcsőjén való feljutás küzdelem. Le kell győznünk magunkat, imával, böjttel, jócselekedettel, hogy felismerjük és hagyjuk megvalósulni Isten akaratát életünkben. Legyen ez az évezred-kezdő nagyböjt egy új élet kezdete!

Petrik János akolitus


Koncertek

Ökumenikus kórustalálkozó lesz március 31-én a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szervezésében, a Szent Család templomban, délután 5 órától. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők: Dr. Németh Béláné és Dobos Mihály

A Megtestesülés templom búcsúján, március 25-én, a Maróthi György Pedagógus kórus Bericzay Gyula F-dúr miséjét énekli, zenekari kísérettel. Szent Anna templomban június 5-én, kedden a Debreceni Orvostudományi Egyetem Monteverdi kórusa Schubert G-dúr miséjét énekli, zenekar kíséretével.


Családtervezési tanácsadás az Interneten

A családtervezés felelősségteljes döntéseihez és háztartás-gazdaságtani kérdésekben is tanácsot lehet kérni a hálón. Az orvos-közgazdász és gyógyszerész-hitoktató csapat az elektronikus levélben érkező kérdéseket személyre szólóan válaszolja meg. A házasságra való felkészítéssel foglalkozók számára szakmai anyagok is elérhetők. Honlap: http://www.katolikus.hu/jegyes E-mail címünk: jegyes@katolikus.hu Szeretettel várunk minden jegyest, fiatal házast, és jegyesoktatót.

Gresz Miklós és Kati


Ifjúsági Találkozó

Március 24-én de. 9-től a Szent Anna templomban lesz az egyházmegyei ifjúsági találkozó. Témája: Quo Vadis (Hová mégy?) - értékrendek és életutak. Lesz zsolozsma, kiscsoportos beszélgetés, bűnbánati liturgia, szentmise. Az előadásokat Kiss Ulrich jezsuita atya, és Dévai Nagy Kamilla tartja. A debreceni hittanosok a Quo Vadis című színdarabot adják elő. A találkozóra 14 év feletti középiskolás és főiskolás, egyetemista korosztályt várunk. Gyertek!


Debreceni Passió

Különleges keresztútra hívjuk keresztény testvéreinket az egész városból Debrecen új főterére. Szeretnénk Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának képeibe, három nagy stációba sűrítve megeleveníteni és mai életünkre vonatkoztatni Jézus szenvedéstörténetét. Az ő megváltó áldozatának fényében vizsgáljuk meg egyéni és társadalmi életünket.

A debreceni plébániák együttesen készülnek erre az evangelizáló eseményre. Jelenlétünk tanúságtétel és meghívás azok számára is, akik távol kerültek Istentől. Jézus Krisztus értük is meghalt. Imával, énekkel, szeretettel várjuk a felnőtteket és gyermekeket, az egyházi iskolák diákjait, a katolikusokat és protestánsokat, papokat és világiakat, hívőket és útkeresőket, minden jószándékú embert. Legyünk nagyon sokan, egységben Krisztussal! Indítson ez a keresztút sokunkat őszinte megtérésre!

A Debreceni Passió április 6-án, pénteken fél ötkor kezdődik a Bika előtt.


Nagyheti szertartások a székesegyházban

Triduum: A Szent Anna egyházközség nagyböjti lelkigyakorlatát Fila Béla teológiai professzor vezeti. A kialakult hagyományok szerint, virágvasárnap, április 8-án, majd nagyhétfőn és kedden az esti szentmisék keretében lesznek a beszédek. Minden este több pap gyóntat. Buzdítjuk testvéreinket, tegyék élővé húsvéti hitüket, végezzék el időben szentgyónásukat.

Április 12-én, Nagycsütörtökön 10 órai kezdettel lesz az olajszentelési mise. A megyéspüspök az egyházmegye papságának jelenlétében megáldja a szentségek kiszolgáltatásánál használt olajokat, amelyeket a papok magukkal visznek saját plébániájukra. Az olajok így megjelenítik az egyházmegye összetartozását. Mivel Nagycsütörtökön a papság alapítását is ünnepeljük, ebben a szentmisében újítják meg fogadalmukat az egyházmegye papjai. 18 órakor kezdődik az Utolsó Vacsora emlékmiséje. Ebben a szentmisében különleges a lábmosás szertartása, amely kifejezi, hogy a szolgáló Krisztus közösségét alkotjuk. A mise végén az oltárt megfosztják díszeitől, miután a pap az Oltáriszentséget a Jézus Szíve mellékoltár tabernákulumába viszi át. Templomunkban ezt követően 22 óráig tart a virrasztás.

Április 13-án, Nagypénteken, Urunk halálának emléknapját ünnepeljük a 17.15-kor kezdődő keresztúttal, 18 órakor nagypénteki szertartással. A szertartás igeliturgiájában az olvasmányok után a Passiót halljuk, a Szent László kórus előadásában. Ezt követik az ünnepélyes könyörgések, majd a kereszt-hódolat és a szentáldozás.

Április 14-én, Nagyszombaton az Úr sírban nyugvására emlékezünk, főleg magánimádsággal és a Szentsír felkeresésével. A vigília szertatása székesegyházunkban 20 órakor, a tűzszenteléssel kezdődik. A fény elterjedése, a húsvéti gyertya Krisztus világosságát, a feltámadást szimbolizálja. Az ekkor felhangzó örömének, az Exultet, liturgiánk egyik legősibb és legszebb kincse. A feltámadt Krisztusban születnek új életre azok a felnőttek is, akik az őskeresztény hagyomány szerint, tudatos felkészülés és elköteleződés (katekumenátus) után veszik fel a keresztséget. Az ünnepi szentmise után körmenetben vonulunk az utcára, hogy tanulságot tegyünk húsvéti hitünkről.

Húsvét első és második napján a szokásos vasárnapi miserend szerint lesznek szentmisék.


Segítség Indiának

Egy megbízható, 25 éve működő kapcsolatot ajánlunk azoknak, akik segíteni szeretnék az indiai földrengés sújtotta Ahmedabadban és vidékén a szegény gyermekeket oktató iskolahálózatot. A Harmadik Világ Alapítvány bankszámla-számára (10200902 - 32710423 _ 00000000) érkező adományok kizárólag ezt a munkát támogatják: Az alapítvány a beérkező adományokról adócsökkentésre jogosító igazolást ad.

India Gujarat államában negyedszázada támogatjuk az ESP iskolahálózatot, amely húszezer szegény gyermek neveléséről gondoskodik, és a Szent Xavér Társulatot, amely felnőttoktatást és szociális munkát végez. Igazgatója Cedric Prakash SJ (jezsuita). Az utóbbi 15 évben négyszer járt Magyarországon. Legutóbbi debreceni látogatásakor, 1998-ban a Szent László templomban misézett és tartott beszámolót az életükről.

Balogh László


2 x 1 %

Olvasóink már tudják a Magyar Katolikus Egyház 0011-es kódszámát, amellyel - a rendelkező nyilatkozatot pontosan kitöltve - adójuk egyik egy százalékát egyházunknak ajánlhatják. Kérjük, tegyék is meg, s hívják fel munkatársaik figyelmét is erre. A második felajánlható százalék % fogadására az alábbi, debreceni katolikus szellemű alapítványok jogosultak:
Az alapítvány neve:Adószáma:
Szent Anna Plébánia Alapítvány: 19127866-1-09
Szent Erzsébet Alapítvány: 18545348-1-09
Sziklára Épített Ház Alapítvány: 19128850-1-09
Keresztény Ifjúságért Alapítvány: 19127866-1-09
Szeretetszolgálat a Hajdúságért: 19128702-1-09


Katolikus élet a számok tükrében

2000. szeptember 1-től november 30-ig

PLÉBÁNIAKERESZTELÉSHÁZASSÁGKÖTÉSTEMETÉS
Szent Anna24432
Szent László5132
Szent Család9-3
Szent István1-8
Jézus Szíve és Józsanem kaptunk adatot


Lapozás az archívumba


DEBRECENI KATOLIKUS FIGYELŐ A debreceni római katolikus egyházközségek értesítője. Megjelenik évente négyszer. Szerkesztőség: Szent AnnaPlébánia, 4024 Debrecen, Szent Anna u. 21. Telefon: (52) 349-557, WWW: http://www.extra.hu/figyelo E-mail: figyelo@extra.hu
Felelős kiadó: Orosz Lőrinc. Szerkesztő: Keresztesné Várhelyi Ilona. Tördelés: Cserny István.
Az illusztrációhoz felhasználtuk Szilágyi Imre és Simon András grafikáit.
Nyomdai munka: Debreceni Nyomdaipari Szövetkezet. Igazgató: Muszka Mihályné.