X. évfolyam 2. szám          Pünkösd a Szentévben          2000. június 10.

Pünkösd és közösség

A közösséget Isten szeretete hozza létre, mint az újszövetségi idők első pünkösdjén: Amikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. /ApCsel 2,1-4/

Ma is mindenütt ugyanaz a Jézus Krisztus gyűjti egybe követőit, aki megígérte és elküldte tanítványainak a Szentlelket. Fel akarja építeni a közösséget, titokzatos testét, az egyházát. Velünk és bennünk szeretné egyre hitelesebben, gyümölcsözőbben megvalósítani a közösséget, hogy mindnyájan felismerjük, felelősek vagyunk egymásért, és hogy ez a kapcsolatunk Istentől ered, Isten ajándéka.

A közösséget megélni annyi, mint ledönteni a korlátokat, és befogadni a különbözőséget. A hétköznapokban ezt jelenti: minden embert szeretni, egymással szorosan összetartozni, és együtt megélni küldetésünket. Ha csak lelkiségünket, ismereteinket akarjuk fejleszteni, akkor lehet nagy egyetértés, jó hangulat, de az csak tanfolyam, iskola, csoport, szervezet, de nem közösség.

A közösség sohasem előbbre való, mint az egyes ember, hiszen a közösség az egyes emberek számára, az ő növekedésükre van rendelve. Szépsége és egysége az egyes személyek kisugárzásából, a bennük lévő fényből és szeretetből fakad, és abból, ahogyan szeretik egymást. Az összetartozásnak mindig a fejlődést kell szolgálnia. Kinek akarok tetszeni? Ha mindig arra törekszünk, hogy Jézusnak tessünk, és ne csak a csoport tagjainak, akkor növekedünk, és a közösség az embereket szolgálja.

Ma a természetes, vérszerinti, ill. területi közösségek megszűnésével még nagyobb az emberekben a közösség utáni vágy. Kérdés, hogy miért nem találnak rá többen az egyház közösségére? Mi is, a másik ember is egy elfogadó szeretet-közösségre vágyik. Mindegyikünkben van egy mély szeretet-seb, egy segélykiáltás, hogy becsüljenek, értékeljenek, páratlan, egyedi és fontos személynek tekintsenek minket. Vágyunk a végtelen, megtestesült szeretetre, amely nem semmisíti meg szabadságunkat, amely nem manipulál, hanem szabadságot és teremtő erőt ad nekünk. A közösségi életben feltárul ez a mély seb. Csak akkor kezdhetjük el nézni és elfogadni ezt a sebet, amikor felfedezzük, hogy Isten hihetetlen módon szeret bennünket.

Ezt a fantasztikus szeretet-élményt élik meg és viszik magukkal pl. a Cursillon résztvevők. Egy-egy kicsi asztal-közösség megéli az elfogadottság, nyitottság örömét és szabadságát. Ott megélhetem, sajnos csak rövid időre, de valóságosan, hogy a közösség hivatása az, hogy az élet forrása legyen a többiek számára, vagyis új reménységet adjon nekik, új értelmet az életüknek. Az a hivatása, hogy feltárja képességüket a szeretetre, a növekedésre, arra, hogy szép dolgokat csináljanak, és találkozzanak Istennel, hogy új reménységet és nagyobb belső szabadságot adjon nekik. Életet adni másoknak annyi, mint feltárni előttük hogy Isten úgy szereti őket, amilyenek, a bennük lévő jó és rossz, világosság és sötétség keverékével. Megmondani nekik, hogy a szív bejárata elé hengerített követ, amely életük minden csúfságát takarja, el lehet gördíteni, hogy bocsánatot nyernek és szabadságban élhetnek.

Ma ennek a közösségnek megteremtő feladatát a plébánia hordozza. II. János Pál pápa Christifideles Laici (Világi hivőkről) megnyilatkozásában a következőket írja: A plébánia ugyanis, bármilyen szegény is legyen személyek-ben és eszközökben, sőt néha hatalmas területen szétszórtan létezik, vagy a mostani idők kaotikus és túlnépesedett városaiban nehezen található meg, a plébánia elsősorban nem struktúra, terület vagy épület: hanem inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, családi, testvéri és befogadó ház, a keresztény hivők közössége.(26)

Isten meghív, nevünkön nevez, és a másik emberhez küld. Azt akarja, hogy az ember ezt a személyes hivatást a kapcsolatiban valósítsa meg. Valahogy úgy, mint az egyház születésekor: "Felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére. Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt." /ApCsel 1,13-14/ A Szentlélek irányításával, Krisztusra építve lehet szeretetközösségként megélni az egyház közösségét, a pünkösdi egység örömét és a megértés biztonságát.

Felföldi László

Üzenet és feladat

Egyházmegyénk zsinatának dokumentumai

2000. április 20-án, nagycsütörtökön az olajszentelési mise keretében ünnepélyesen kihirdetésre kerültek a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első zsinatának dokumentumai. Az egyházmegye egész területéről jöttek össze újra a zsinat résztvevői, az egyházközségeket pedig a papok mellett a képviselőtestületek egy-egy tagja is képviselte. A szentmisében Fodor András irodaigazgató olvasta fel a püspöki határozatot, majd jelképesen dr. Váradi József, püspöki helynök vette át a könyv egy példányát. Ezzel életbe léptek a zsinati dokumentumokba foglaltak.

Az, hogy életbe léptek, nem azonos azzal, hogy már életté is váltak. Ahogy az a zsinat végén sokszor elhangzott, a zsinat eredménye nem igazán egy könyv lesz majd, amelyet beilleszthetünk a polcunkon sorakozó kiadványok közé, hanem az, amit majd életre váltunk az elhangzottakból.

A zsinati dokumentumok szövege gondos munka, mérlegelés, viták és egyeztetések révén nyerte el végleges formáját. A dokumentumokban felvetett javaslatok az egyház tanításának fényében keresik a megoldást az egyházmegye konkrét problémáira. Nem volt könnyű feladat a megfogalmazás sem, de még több erőfeszítésre és találékonyságra lesz szükség a megvalósításhoz.

Ami a dokumentumokba nem került bele, a zsinatnak mégis nagyon nagy ajándéka az a légkör, amelyben együtt tudtak gondolkodni papok és világi hívek a közös jövőnkről. Jó lenne ezt a lendületet és tenni akarást megőrizni és továbbadni másoknak is, hogy az elindulás lelkesedése olyan erővé alakuljon át, amely terheket is képes hordozni.

A zsinati javaslatok megvalósítását egy-egy területen a témafelelősök fogják különösen is figyelemmel kísérni, hiszen ők azok, akik az egyes témák előkészítését vezették. A zsinat ajánlásának megfelelően az Egyházmegyei Papi Szenátus április 5-i kibővített ülésén első lépésként elfogadta a Pasztorális Tanács létrehozására tett javaslatot. Tagjai fele részben papok, fele részben világiak lesznek, feladatuk pedig a zsinat ajánlása szerint a következő lesz: Ez a tanács vizsgálja és mérlegelje a lelkipásztori munkát érintő kérdéseket, és róluk gyakorlati javaslatokat készítsen. A Pasztorális Tanács részeként szükség van a felnőttképzés egyházmegyei szintű összefogására, tervezésére és ellenőrzésére.

Egyházmegyénk feladata Isten országának építése, melynek nem csak a konkrét tennivalók, hanem az imádság is fontos része. Tettekkel és imádsággal ki-ki a maga módján segíthet abban, hogy az életbe lépett zsinati határozatok életté is váljanak.(Ennek érdekében lapunkban zsinati rovatot nyitunk, és kivonatosan ismertetjük az egyes dokumentumokat. Aki pedig a teljes anyagot szeretné tanulmányozni, megvásárolhatja a könyvet a Szent Anna könyvesboltban a Sumen utcán vagy a plébániai könyvárusoknál. - Szerk.)

Tari Zsolt
püspöki titkár

Zsinati dokumentumok

A zsinat kilenc dokumentuma azonos módon tagolódik. Az első rész a teológiai alapvetést, a második a helyzet-elemzést, a harmadik a javaslatokat tartalmazza. Ez utóbbiak határozatoknak tekinthetők, amelyeket azonban fokozatosan, a lehetőségek függvényében kell megvalósítani. Újságunk következő számaiban kivonatosan ismertetjük a dokumentumokat, főként azok harmadik egységét.

I. Az evangelizáció

"Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket ... és tanítsátok meg őket mindannak a megtar-tására, amit parancsoltam nektek." (Mt 28,19-20) Ez a küldetés minden időkre szól. Evangelizációnak nevezzük mindazt a tevékenységet, melynek az a célja, hogy az emberek megismerjék Krisztust, és tanítását életük irányítójává tehessék.

Az evangelizálás hazánkban és egyházmegyénkben missziós tevékenység lett. Az evangélium hirdetésének első helyén a szeretet tetteinek kell állnia, amelyekben Isten valóságosan megjelenik. Az evangelizáció példaképe, "vezércsillaga" Szűz Mária. Minden keresztény ember meg van arra híva, hogy a legnagyobbat, az élő Istent adja a világnak.

Tárjuk fel és állítsuk az evangélium szolgálatába az emberek élettapasztalataiban rejlő sajátos karizmákat! Támogatni kell a katolikus szellemiségű lelkiségi mozgalmakat.

Lelkigyakorlatokon és továbbképzéseken segítsék a papokat és a világban élő híveket, hogy tudatosíthassák felelősségüket az evangélium továbbadásában, és kapjanak ehhez szakszerű útmutatást.

Az egyháztól távollevő, hitüket nem gyakorló, nem hívő emberek megszólításában vállaljanak nagyobb szerepet a világi hívek. A zsinat javasolja, hogy lelkipásztori terv készüljön a roma kisebbség evangelizálására.

A faluból városba került embereket az elbocsátó plébánia és a befogadó közösség együttműködésével segíteni kell, hogy kapcsolatba kerüljenek új otthonuk egyház-közösségével. A tradicionális vallásgyakorlást tudatos és következetes neveléssel kell tartalommal megtölteni és személyessé tenni.

Gondoskodnunk kell olyan öntudatos keresztények, illetve keresztény közösségek kineveléséről, akik a pap nélkül maradt falvakban is összefogják a híveket és vezetik a közösséget. Egyházmegyénkben legyen missziós referens, és az igehirdetésben a világmisszió gondolata kapjon helyet.

Igehirdetés

Az egyház evangelizáló tevékenységének legáltalánosabb formája az igehirdetés, ezen belül is a szentmise keretében mondott szentbeszéd, vagy homilia. Gyakran tapasztaljuk, hogy az egyházon belül az igehirdetők a híveket passzív befogadóként kezelik, ritkán nyílik alkalom egy-egy kérdés megvitatására, közösségi megbeszélésre, feldolgozásra.

Az igehirdetés vegye figyelembe a mai emberek tapasztalatvilágát, élethelyzetét és adjon választ a társadalom kihívásaira. Bátorítsa az egyház tagjait a kezdeményező szerep vállalására a társadalomban.

A kereszténység egyetemes igazságai mellett az igehirdetésben kapjon helyet a nemzeti értékek és a magyar szentek megbecsülése, a hazaszeretet és a közhatalomért való felelősség tudatosítása.

Az evangéliumi üzent továbbadásában használjuk fel a kommunikáció modern formáit.

Katekézis

A katekézis a hit iskolája: jelenti a vallásos ismeretek átadását és a keresztény életre való felkészítést. A katekézis a keresztény közösség evangelizáló tevékenységének állandó és központi része.

A hitátadás nehézségei az egyház mulasztásaiból is származnak. Ennek következtében romlott az egyház társadalmi megítélése. Katekézisünk a szentségek felvételére készít, és sok esetben megáll ennél, és nem fordít gondot arra, hogy a keresztény élet gyakorlására vezessen.

Az evangélium nem szakítható el a kultúrától. A megújult kateketikai szemlélet megújult nyelvezetet kíván. A katekézis fontos feladata, hogy a hit fényében segítsen helyesen felismerni és értelmezni a hétköznapi élet eseményeit.

- A hitoktatás kapcsolja be a gyermekeket a liturgikus közösségbe.

- Az egyházmegyében készüljön lelkipásztori terv a felnőttek oktatására.

- A családi katekézis előzze meg, kísérje és egészítse ki a katekézis egyéb formáit.

- Az egyházmegyében célszerű létrehozni ifjúsági- és családpasztorációs irodát.

- A lelkipásztorok válasszanak maguk mellé munka-társakat a hitoktatás feladatának ellátására. Gondos-kodjanak megfelelő képzésükről és továbbképzésükről.

- Életre kell kelteni az egyházmegyei kateketikai bizottságot.

- A katekézisben kapjon fontos helyet a hivatások ébresztése és gondozása.

Katolikus iskolák

"Valamennyi nevelési eszköz között különleges jelentősége van az iskolának, mely küldetéséből fakadóan miközben kiműveli az értelmi képességeket, kifejleszti a helyes ítéletalkotást; bevezet az előző nemzedékek által megteremtett kulturális örökségbe: erősíti az értékek iránti fogékonyságot; előkészít az életpályára; növeli a kölcsönös megértéshez szükséges érzéket azzal, hogy a különböző természetű és származású növendékek között baráti közösséget alakít ki." (Gravissimum Educationis 5.)

Egyházmegyénkben jelenleg három városban működnek katolikus iskolák: - Debrecenben a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon és a Boldog Terézia Egyetemi Kollégium lányok részére; a Szent József Gimnázium és Kollégium fiúk részére; a Szent László Katolikus Egyetemi Kollégium fiúk részére; Kisvárdán a Szent László Szakközépiskola, Kollégium és Óvoda; Nyíregyházán a Szent Imre Katolikus Gimnázium és Kollégium. A Svetits Intézetet a Szegény Iskolanővérek vezetik, a többi egyházmegyei fenntartású. A katolikus iskolákban mintegy 2000 fiatal tanul. Jelenleg a meglévő iskoláink jó működésének biztosítása a cél, később az igényeknek megfelelően ezt a hálózatot bővíteni szeretnénk.

A katolikus iskola feladata, hogy szintézist teremtsen egyfelől a műveltség és a hit, másfelől a hit és az élet között. Ezt úgy valósítja meg, hogy módszeresen átadja az emberi műveltséget és tudást, és közben az evangélium szellemében igyekszik növendékeiben kialakítani azokat az erényeket, melyek alkalmassá teszik őket, hogy tudásukat embertársaik javára és Isten országának építésére fordítsák. Ezért elsősorban azoknak biztosítanak helyet, akik vállalják a keresztény életet, illetve ahol a szülők partnerek a katolikus nevelésben. A katolikus iskolának missziós küldetése is van, nyitott minden jószándékú növendék előtt felekezeti és világnézeti különbségtétel nélkül. Aki viszont a katolikus iskolát választotta, annak el kell fogadnia az iskola nevelési elveit és követelményeit.

A katolikus iskolákban a kötelező tárgyak között szerepel a hitoktatás. A történelmi egyházaknak a katolikus iskolákban lehetőséget adunk arra, hogy saját növendékeik hitoktatásáról gondoskodjanak.

A katolikus iskolában követelmény a szaktárgyak és a hitbeli ismeretek megfelelő színvonalú oktatása. A különböző tantárgyak oktatásánál, ahol az lehetséges, be kell mutatni a tudás, a hit és az élet összefüggéseit. A katolikus iskolákban kapjon külön hangsúlyt a hivatásra való nevelés. Készítsék fel a fiatalokat a keresztény házasságra és a szülői hivatásra, és segítsék azokat, akik papi vagy szerzetesi hivatást éreznek.

A növendékek tanulják meg becsülni nemzeti múltunk és kultúránk értékeit, ismerjék szentjeinket, nemzeti hőseinket, egészséges öntudattal vállalják magyarságukat. A katolikus iskolában nincs helye a más népeket, vagy csoportokat megvető sovinizmusnak.

A katolikus iskolákban kívánatos, hogy a tanárok és nevelők a valláserkölcs alapján álljanak, és magatartásukkal a gyermekek példaképei lehessenek. A katolikus iskolák tanárainak munkaköri kötelessége, hogy állandóan fejlesszék szakmai és vallási műveltségüket.

A katolikus iskolák segítsék növendékeiket, hogy bekapcsolódjanak saját plébánia közösségük életébe. A plébánia és az egyházi iskola harmonikusan működjön együtt, vegyék figyelembe egymás szempontjait, adjanak kölcsönös tájékoztatást diákjaikról. A lelkipásztorok érezzék lelkiismereti kötelességüknek, hogy minél több fiatalt irányítsanak egyházi iskolába területükről. Minden plébánián legyenek megtalálhatók az egyházi iskolák, kollégiumok tájékoztatói.

Az ifjúság nevelésében fontos szerepet tölthetnek be a kollégiumok. Ahol nincs egyházi iskola, de vannak más köz- és felsőoktatási intézmények, ott ajánlott katolikus kollégiumot alapítani. A katolikus iskolák és kollégiumok számára biztosítani kell, lehetőleg főállásban, pap vagy szerzetes lelki vezetőt!

A vallásos nevelés nem egyetlen helye a katolikus iskola, ezért figyelmet kell fordítani az állami iskolákra is. A lelkipásztorok alakítsanak ki jó kapcsolatot a pedagó-gusokkal és a hitoktatáson túl találjanak alkalmat arra, hogy találkozzanak a diákokkal. Az állami iskolákban tanító katolikus pedagógusoknak feladata, hogy diákjaik előtt a keresztény értékrendet képviseljék.

A zsinat köszönetet mond az elkötelezett keresztény pedagógusoknak és mindazoknak, akik a katolikus iskolák ügyéért fáradoznak. Isten áldása kísérje munkájukat!

Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket

(Sík Sándor: Hiszek)

A húsvéti ünnepkör liturgikus eseményeit átélve, úgy érezheti az ember, hogy valami fokozatosan elmúlik, hisz a nagyhét szertartásai és a feltámadás örömujjongása után Jézus mintha eltűnne a szemünk elől, mint ahogy tette ezt mennybemenetelekor. Igaz, elküldte a Szentlelket, de utána csak a munka marad, a feladat, a hétköznapi élet. A hitében erős keresztény ember nem gondolkodhat így, hisz Jézus misztériumának megtapasztalása után a tanúságtétel következik.

Ez a keresztény feladat hasonlít Hajdú Judit tanító-meséjéhez, melyben elmondja a Kisveréb és a Szél történetét. A Kisverebet a gondos öreg verebek szeretettel tanítgatták repülni és hangsúlyozták, hogy a veréb mozgáskörzete a föld közelében van, nem pedig a felhőkben. Ő azonban egyszer rászánta magát és megpróbálkozott a magas hegy csúcsát is átrepülni, ahol a sasok és a felhő madarai laknak. Bőségesen megvacsorázott, pihent és nekilendült a Magasságnak. Amikor már a fák tetejét is elhagyta és a templom tornyát is pici pontként érzékelte, elhagyta az ereje és zuhant, zuhant, de a fák, a bokrok, a cserjék és a fű, akik aggódva nézték próbálkozását lágyan lesegítették a puha selyemfű ölébe. Megmentették az életét. A Bokor vette védelmébe, játszott vele ágai segítségével, míg a Kisveréb elfogadta barátságát. Ebben a csodálatos meghittségben teltek napjaik, hisz a Kisveréb meg sem tudott mozdulni, mert szárnyai meg voltak erőltetve, még ugrálni sem tudott. Lassan gyógyult, s belátta, hogy az öregek igazsága megdönthetetlen. S ekkor megszólította a Szél, hívta a Magasságba. A Kisveréb egyértelműen elutasította, hisz már egyszer megjárta. A Szél a Szabadságot, a Végtelent ígérte. De ő nem akart ismét zuhanni.

Ahogy erősödött, egyre távolabbra ugrált és röpködött. Fölszállt a Nagy Fa ágára, s ismét kicsi lett minden. S ekkor alászállt a Szél és vitte, vitte, nem érezte a kimerülést és a fáradtságot. Kis idő múlva meglátta a Felkelő Napot, s úgy megtelt Szépséggel, hogy azt se bánta volna, ha azonnal lezuhan. A Nap győzött az éjszaka sötétje fölött. Ez a győzelem pedig megadta a Földnek az új nappalt. A Kisveréb sértetlenül hazatért a Bokor aljába. Megpihent, s azóta minden nap az erdő állatserege hallgatja beszámolóját. Mert többet látott a nagy madaraktól, hisz a Szabadság követe a Szél vitte a Magasságba, hogy meglássa a Végtelen "arcát", s ezt hirdetnie kell. Az öreg Sas tiszteletben tartotta a Kisveréb viselkedését és megállapította, hogy az Erdőt a Kisveréb Megszenteli!

A mese elmondja, mi a teendőnk. Nekünk, keresztény embereknek, nekünk kell megszentelni a környezetünket, azáltal, hogy hirdetjük, terjesztjük Jézus tanítását, s mindennapi életünkben a szeretet parancsa szerint élünk. Húsvét nem múlik el nyomtalanul, hisz Jézus megígérte a Szentlelket. Ennek a Léleknek az erejét kell mindennapi tevékenységünkben megnyilvánulni. Tudom, ez nehéz feladat, hisz az elmúlt évtizedek megviselték az emberek vallási érzékét. Nehéz feladat reménytelen betegek között hirdetni az evangéliumot. Még nehezebb a hitoktatás, mert kevés a gyermek, kevés a hit a családokban, és kevés az igazi család. Ha azonban hiszünk a Szentlélek erejében, könnyebb lesz missziós küldetésünk teljesítése. Jézus parancsa mindenütt egy és ugyanaz, és nem évül el, még 2000 év után sem.

Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Föl-csillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is… Megízleltelek, már éheztem reád és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és békességedre felgyulladt a vágyam… - mondja Szent Ágoston. Ilyen istenélményre vágyik az ember.

S mi a teendőnk? Próbáljunk egyre feljebb evickélni! Győzzük le bizalmatlanságainkat, kudarcainkat! Merjünk repkedni egyre magasabbra a Nagy Fa ágain, hogy megláthassuk mi is a Felkelő Napot! A Lélek tüze égetheti belénk Isten valóságos arcát. S ezután Sík Sándor szavaival mondhatjuk:

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Ilyen pünkösdi találkozást kívánok mindnyájunknak a Szentlélekkel és a Szentháromság Istennel!

Petrik János

Szent Anna-hírek

Több, mint 600.000 Ft gyűlt össze az árvízkárosultak javára a Szent Anna templomban. Köszönjük!

Június 25-én Úrnapja. A körmenet a 10 órakor kezdődő szentmise után lesz. A fél tizenkettes mise ezért elmarad. A négy oltár díszítéséhez reggel 7-kor virágokat lehet hozni, és szívesen vesszük a segítséget az oltárok díszítéséhez is.

A székesegyház templombúcsúja Szent Anna napján, július 26-án lesz. Ezen a napon 10 órakor a Mária Légió közösségi szentmiséje lesz. 18 órakor kezdődik az ünnepi szentmise, amelynek szónoka az idén Tempfli József, nagyváradi megyéspüspök lesz.

Július 25-én az esti misében lesz a betegek kenetének közösségi kiszolgáltatása. 24-én és 25-én a szentmisében lelkigyakorlatos beszéd segíti a felkészülést. A betegek szentségének felvételét az idős, az életerőben megfo-gyatkozott és betegségben szenvedő testvéreinknek ajánljuk.

Ebesen a Szent Lőrinc templom búcsúját augusztus 10-én 18 órakor tartjuk. Utána közös szabadtéri vacsora.

A Szent Anna plébánia szívesen alkalmazna polgári szolgálatos katolikus fiút plébániai munkákra. Köszönjük Czár Csaba eddigi önzetlen és sokoldalú szolgálatát.

Az elkötelezettségről

Mivel újságunk neve Figyelő, írnunk kell olyan témákról, amelyek a mindennapi életben felmerülnek. Manapság kezd gyakorlattá válni, hogy sok fiatal és felnőtt egyszerűen állhatatlan. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem lehet rájuk hosszú távon számítani, nem nyugtalanítja őket korábbi ígéretük. Önzés és éretlenség az, ha valaki csak kapni akar, adni kevésbé, ha nem akar alkalmazkodni, lemondani saját akaratáról.

Aki rálépett egy adott útra, legyen az házasság, család, papi vagy szerzetesi hivatás, az nem sétálhat ki káros következmények nélkül önként vállalt kötöttségeiből. E mögött az van, hogy az ember szabad akar lenni. A szabadság azonban nem felelőtlenség. Aki valamit alkotott, az felelős is érte. Egy apa felelős a családjáért, nemcsak anyagi téren, hanem lelki, erkölcsi vonatkozásban is.

A közfelfogás sajnos elnéző a felelőtlenséggel szemben. Aki befolyásolható, az széltől lengetett nád módjára hajlik, és még meg is nyugtatja magát: mindenki így csinálja. Pedig csak azok ilyenek, akiket ő akar látni maga körül, hogy rájuk hivatkozva igazolja megbízhatatlanságát. Az is megfigyelhető, hogy a szokottnál nagyobb teher esetén az ilyen ember elég hamar összeroppan, mert nem készült fel az áldozatok vállalására, nem tudja, hol az erőforrás. A felelősségteljes kitartás nemcsak állóképesség, nemcsak türelmes várakozás, hanem térdelés, meghajlás, leborulás is a nagy titkok, a misztérium előtt, az Úr előtt.

Az a kérdés, ki és mi téríti meg, ki neveli, emeli fel őket, hogy ne a szétesés irányába haladjon a család, a közösség, és hogy ne fusson zátonyra életük. A környezetükben élők sokat segíthetnek, de mi az Úr kegyelmében bízunk legfőképp. Az emberi lélek üres edény, azt meg kell tölteni reggeltől estig, bölcsőtől a koporsóig. Nem mindegy, mivel töltjük meg, milyen példát lát, mit tanul, mit fogad el az ember. Ez mindenkire érvényes. Nemcsak földi haszon, érték van, hanem értékesebb a lelki, jézusi ajándék. Ezt azzal is felismertethetjük, hogy figyelünk a másikra, hogy amit teszünk, az neki is jó legyen. A jó társ, a család, a közösség pozitív hatása átsegíti az embert a holtponton. Szilárd akaratra van szükség, hogy azon az úton kitartsunk, ahol nem kell szégyenkezni. Saját boldogságát is megalapozza az, aki a "szeresd felebarátodat, mint önmagadat" jézusi parancs szerint él. Amit akartok, hogy nektek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek!

Ha egy-egy szerzetestrend rá tudta építeni a Szentírás egy-egy mondatára a közösség életét, és boldogok lettek tagjai századokon át, akkor az egyéni életünket is rátehetjük egy-egy jézusi kijelentésre. Az élet bizonyítja, ebből csak jó gyümölcs terem. Fáj, ha kisiklott életeket látunk, és aggódunk az életsorsok miatt, de örülünk, ha az evangélium tanítását igazolva látjuk az elkötelezett emberek életében.

Orosz Lőrinc
prépost-plébános

Feltündöklött Isten irgalmának dicsősége

(Lengyelországból egy szikra pattan ki…)

Az irgalomban gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket. (Ef 2,4) Az egyház története tanúsítja, hogy Isten minden kornak ajándékoz szenteket. Kinyilvánítja szeretetét, hogy minden embert üdvözíteni akar. A jubileumi Szentév legnagyobb ajándéka Isten irgalmának kinyilvánítása és felkínálása. Ebben a Szentévben gyakran és szívesen idézzük Jézus Krisztus megnyilatkozását: Az Úr küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek… meggyógyítsam a megtört szívűeket… És hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. (Lk 4,18)

Már az Ószövetségben olvasunk az adósságok elengedéséről, a rabszolgák felszabadításáról, a családtagok visszatéréséről, mely a jubileumi évhez kapcsolódik. (Kiv 23,10-11, Lev 25,1-28 stb.) Korunkban sokaknak a bűn szolgaságából, lelki megkötözöttségből kellene kiszabadulni és az igaz, élő Istenhez visszatérni. A megtérés szükséges és elkerülhetetlen. Isten, mint a tékozló fiú Atyja, várja, sőt eléje megy, majd ünneplő ruhába öltöztetve asztalához ülteti visszatérő fiát. (Vö. Lk 15.11-32)

E sorok olvasói bizonyára értesültek arról, hogy II. János Pál pápa 2000. április 30-án a szentek sorába iktatta a lengyel származású Maria Faustyna Kowalska szerzetes nővért, aki 1905-ben született és 1938-ban halt meg szentség hírében. Életét sok szenvedés, megaláztatás kísérte. Szegénysége és kevés iskolázottsága miatt nem akarták felvenni az Irgalmas Nővérek rendjébe, ahová jelentkezett. Egy tíz gyermekes szegény családnak volt a harmadik gyermeke. Hátrányos helyzetéből eredően az általános iskolának is csak két és fél osztályát végezhette el. Isten mégis őt választotta ki nagy feladatra: irgalmának hírnökévé. Újra csak a szentírás sorai jutnak eszünkbe: Isten azt választotta ki, ami a világ szemében oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket. (1Kor 1,24-31) Faustyna nővér misztikus látomásokban és közlésekben részesült, melyekről Naplójából tudhatunk. Az egyház illetékesei sokáig vizsgálták és megállapították, hogy Istentől származnak és az emberiségnek szóló üzenetet hordoznak. Ezért aztán a nővér felsorakozik az egyháztörténelem nagy misztikusainak sorába, mint Sienai Szent Katalin, Keresztes Szent János, Szent Teréz, Alacoque Szent Margit stb. A Napló hiteles fordításban kb. 16 nyelven jelent már meg, köztük magyarul is. A Naplóban ajánlott imák és áhítat gyakorlatok gyorsan terjednek minden országban.

A pápa húsvét második vasárnapját az isteni irgalmasság ünnepévé nyilvánította. Bizonyára egyházi feletteseink is rendelkeznek hamarosan arról, hogy magyar nyelven is egyöntetűen végezzük az ajánlott imákat az evangelizáció szolgálatában Isten irgalmának dicsőségére. A Napló 1588. részében ezt mondja az Úr: "Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas szívemhez emelni.".

Szenes József
plébános

Árpádházi Szent Kinga és a lengyelek

Történelmi egybeesésnek és magyar kiváltságnak tekinthetjük, hogy a kettős jubileum küszöbén Szent Kinga, magyar királylány szentté avatásával őszentsége II. János Pál pápa - mint az első lengyel pápa - Árpád-házi szentjeink évezredes családját új taggal gyarapította.

Lengyelországi útja előtt az egész keresztény világ tudta, hogy a pápa őszentsége gyengélkedik, egészsége megromlott. Orvosai tanácsa ellenére mégis vállalkozott a fáradtságos útra, hiszen - szinte látnoki lelkülettel - tudta és érezte, mit jelent egy lengyelországi magyar királyleány szentté avatása a magyarok, a lengyelek, egész Európa és a világegyház számára. Mi magyarok különös hálával tarozunk ezért a Szentatyának.

A zsúfolt egyházfői szolgálat közben belázasodott, elesett, de homlokán sebbel is vállalt minden megpró-báltatást. Kimerültsége Krakkóban tetőzött, orvosai nem engedték, hogy elhagyja szállását, és senkit nem fogadhatott. (Még a Magyar Katolikus Püspöki kar ajándékát sem tudta dr. Seregély érsek úr átadni neki.) Másnap azonban fáradt mosollyal mégis megérkezett a mintegy kétmilliónyi zarándok közé. Hajlott testtartással, pásztorbotjára támaszkodva vonszolta magát a trónszékig, melybe - a tudósítás szerint - valósággal beleroskadt. (Ugyanilyen hősies önuralommal vállalta Rómában a Szentév megnyi-tását is. Még a sokat látott vatikáni testőrök is megilletődve néztek, amint pásztorbotjára támaszkodva, sokáig imába merülve nyitotta meg a Szent Péter bazilika szentévi kapuját.) Kinga szentté avatásán a Magyar Köztársaságot Göncz Árpád államelnök és Dávid Ibolya igazságügyi miniszter asszony képviselte. Az erdélyi magyarok egy gyönyörűen faragott székelykaput ajándékoztak a lengyeleknek, amit maguk állítottak fel a klarisszák kolostora elé, kicsinyített mását pedig az oltárhoz vitték ajándékként a Szentatyának. Kinga 700 évet várt arra, hogy egy lengyel pápa avassa szentté. Talán éppen Kinga támogatta II. János Pál pápát fárasztó útján.

Ahogy Szent István megtérítette a magyar népet, úgy Szent Kinga a litvánok körében végzett apostoli munkát. II. János Pál, Krisztus Urunk földi helytartója pedig a lengyel nemzet szülötteként különös figyelemmel tüntetett ki bennünket, magyarokat. A történelem Urának tulaj-doníthatjuk azt a nagyszerű összefüggést, hogy éppen Kinga uralkodásának idején és közbenjárására avatták szentté Szaniszlót, az első lengyel nemzetiségű vértanú szentet, egykori krakkói püspököt, akinek a Szentatya pápává választása előtt püspök-utódja volt Krakkóban. Ha belegondolunk, hogy éppen ő már két alkalommal járt nálunk, utóbb a magyar honfoglalás millecentenáriumán, először pedig 1991-ben, amikor Debrecenben is fogadhattuk, és tanúi lehettünk annak az egyháztörténelmi gesztusnak, amellyel a nagytemplomi ökumenikus istentisztelet után a kiengesztelődés koszorúját helyezte a gályarab prédikátorok emlékművére. (Szép viszonzása lehetne ennek, ha a Szentév során ezt a történelmi eseményt a helyszínen meg-örökíthetnénk. - Szerk.)

Elmélkedhetünk azon, hogy egy magyar királylány pártfogolta az első lengyel szent ügyét, és egy lengyel pápa avatta szentté őt. A krakkói vértanú püspököt több évszázaddal később egy magyar vértanú püspök, báró Apor Vilmos követte a boldogok sorában. Az 1995-ben szentté avatott kassai vértanúk között is van magyar is, lengyel is. Az utóbbi néhány évben tehát Pongrácz Istvánnal, Apor Vilmossal és Kingával gyarapodott égi pártfogóink száma. Ezért legyünk bizakodóak, Szent István évezredes keresztény országa ma is felmutatja az élet jeleit.

Számos gondolat futhat át ilyenkor tudatunkon, lelkünkben: mivel tehetjük életünk során gazdagabbá nemzetünket és egyházunkat, hogy az új évezredben is kiérdemeljük Isten kegyelmét. Először is tudatosabban kell vállalnunk keresztény örökségünket. Ennek nélkülözhetetlen eszköze a helyi és országos katolikus sajtó, a keresztény szellemiséget sugárzó és közvetítő média, amelyben tanúságot tehetünk hitünkről, amelyből tanulhatunk, és amellyel taníthatunk. Ez azonban csak egyik nélkü-lözhetetlen eszköze az új evangelizációnak, amelyért minden áldozatot meg kell hoznunk. Ahogy az első keresztény századokban, vagy a magyarság megtérésekor és minden nehéz történelmi helyzetben áldozatokra volt szükség, úgy ma is fel kell ismernünk történelmi küldetésünket. Talán ma nem testi értelemben kell vértanúvá válni, de Isten és az egyház ügyét ma is csak teljes elkötelezettséggel lehet szolgálni, ahogy tette Szent Kinga, ahogy teszi II. János Pál pápa, és még sokan, akik örömmel állítják képességeiket munkájukat, egész életüket Isten és az ember szolgálatába.

Vasváry József

A Szent László plébániai híreiből

Elsőáldozáshoz járult 33 gyermek (22 kislány és 11 fiú) május 7-én. A készület alatt a gyermekek megismerték és megszerették Jézust, s elhatározták, hogy követni fogják. A szülők, nagyszülők, testvérek, keresztszülők és a templomban összegyűlt sok hívő örömmel hallgatta a gyermekek ígéretét, hogy kitartanak Jézus tanításának követésében.

Május 21-én a Svetits kápolnájában lett elsőáldozó plébániánk területéről további 11 gyermek (3 leány és 8 fiú). Reménykedve várjuk, hogy 6-7 év alatt mindezek a (most még kis) gyermekek nőjenek, hitükben és vallásos életükben megerősödjenek, és eljussanak a bérmálás szentségéhez, a nagykorúságra Krisztusban.

A Szent László templom búcsúját az idei jubileumi évben több napon át ünnepeljük. Június 23-án (pénteken) este 6-kor szentmise, melyen lelkigyakorlatot kezdünk. Este 9-től szentségimádás, amellyel a római Eukarisztikus Világkongresszushoz is kapcsolódunk. 24-én (szombaton) délelőtt 9 órától előadásokkal folytatódik a lelkigyakorlat, melyet délután 3-től további előadás ill. csoportos beszélgetés követ. Este 6-kor ünnepi búcsúi szentmise, utána a Szt. László szobor megkoronázása, majd közös ünneplés (agapé). 25-én (vasárnap) Úrnapja, Krisztus testének és vérének ünnepe. 26-án (hétfőn) este 6-kor szentmise, a lelkigyakorlat záróbeszéde. 27-én (kedden) este 6-kor Szt. László ünnepi szentmise.

"10 éve készen készségeinkkel Krisztus és az Élet szolgálatára"

E jelmondat jegyében március 18-án emlékeztünk meg arról, hogy éppen tíz éve, 1990-ben Gyümölcsoltó Boldog-asszony ünnepén - alapos előkészítés után - megalakult a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) debreceni tagozata. Az évforduló kapcsán volt ugyan némi aggályunk, hogy most, ezer meg kétezer éves jubileumi évünkben egy tíz éves évforduló megünneplése egyáltalán indokolható-e? Amikor azonban kezdtük összegyűjteni a tevékenységünket illusztráló dokumentumokat, mindjárt két fontos tanulságot le kellett vonnunk. Egyrészt, hogy az elmúlt évtizedben nem ültünk ölbe tett kézzel, másrészt az akkor megfogalmazott célok ma is időszerűek.

Még ma is gyakran kell magyarázni, hogy milyen kapcsolatban vagyunk a vallási és politikai élettel. Kétségtelen, hogy országos szervezetünk politikai tekintélyét is jelzi, hogy "bekerültünk a parlamentbe", vagyis tavalyi kongresszusunknak az Országház adott otthont. Ebből azonban nem következik, hogy közvet-lenül kapcsolódunk valamilyen politikai párthoz. Régebben azzal "gyanúsítottak", hogy valamilyen a "KDNP-változat" vagyunk, manapság pedig a Fideszhez kötnek sokan. A másik végletet az APEH fejezte ki, amikor "számítógépére" hivatkozva "egyháznak" minősítette a KÉSZ-t. Státuszunkat illetően valójában "kiemelten közhasznú civil szervezet" vagyunk. Tehát, ugyan szolgáljuk Krisztus Egyházát és Isten látható művét, a mindennapi társadalmi életet is, de nem szolgálhatunk ki egyetlen egyházi vagy állami szervezetet, intézményt sem. Alapító elnökünk által, majd a későbbi közgyűléseinken megfogalmazott cél, az "Evangélium társadalmasítása" lényegében II. János Pál gondolataihoz kapcsolódik: Egészen biztosan szükség van mindenütt az emberi társadalom keresztény lényegének megújítására. (1987, Christifideles laici)

Országos szervezetünk egyes csoportjaiban (mintegy 45 helyi csoport működik Magyarországon és Szlovákiában) más-más tevékenység kap hangsúlyt. (Pl. győri csoportunkat markáns "politizálás", a szegedieket, soproniakat irodalmi-kulturális munkák, a bajaiakat az iskolaügy köti le leginkább) Mi itt úgy véljük, politikai küldetésünk az, hogy felhívjuk a törvényalkotók figyelmét arra, hogy a keresztény felfogással szemben álló törvények egyúttal élet- és társadalomellenesek is. Ezért kötelességünknek érezzük hogy felszólítsuk a részérdekek képviselőit, azaz a pártokat az "Élet-érdek" képviseletére. Fő működési területünk a nemzeti és keresztény oktatás és képzés, illetve kulturális ismeret-terjesztés. Ebben bennfoglaltatik annak felismerése is, hogy először önképzéssel azokat a teológiai, keresztény etikai, liturgiai stb. ismerethiányokat kell pótolnunk, amelyek iskolai nevelésünkből kimaradtak. Ennek jegyében tartottunk több előadás-sorozatot, szerveztünk kórustalálkozókat. Ez év őszén pedig a magyar keresztény művészetek kincseiből adunk majd keresztmetszetet. Nagy súlyt fektettünk lelki életünk elmélyítésére: imaórákat, lelkigyakorlatokat, zarándoklatokat (csíksomlyói zarándoklataink úgyszólván nemzetközi hírűek) szerveztünk. Ifjúságunk keresztény szellemű nevelése érdekében segítettük a kereszt(y)én(y) iskolák indulását. (Itt is van még feladatunk bőven: feltett szándékunk, hogy "vissza-hozzuk" városunkba a piaristákat! Eddig ugyan ez még csak egy kiállítás erejéig sikerült).

Legnagyobb büszkeségünk, a "Sziklára Épített Ház" olyan sikeresen szolgálja a keresz-tény magyar oktatás ügyét a csángók körében, hogy már az Árpádházi Szent Erzsébet Líceum új épületének terve is elkészült.

Nem lenne teljes a számvetés, ha nem szólnánk problémáinkról. Ezek közül a legnagyobb az, hogy tíz év alatt átlagéletkorunk is csaknem 10 évet "gyarapodott"! Nagyon jó lenne, ha azok az ifjúsági csoportok, amelyek a hittan foglalkozások során kialakulnak, később csatla-koznának hozzánk. (Sajnos csak rövid ideig örvendhettünk a FÉL-KÉSZ megalakulásának.) Országosan vannak már jó példáink: Budapesten egy templomi énekkar lépett be a KÉSZ-be, Győrött is megalakult egy ifjúsági csoport.

Tíz év alatt vezérelvünk a hit volt, hogy Isten ügyét szol-gáljuk, a szeretet volt, hogy mindenkinek egyformán javára legyünk, s a remény, hogy, Csanád Béla szavaival szólva "egy boldog üzenet" leszünk az eljövendő évezredre. Tíz év munkáiért, eredményeiért nagyon sokaknak kellene köszönetet mondanunk. Azoknak a tagjainknak, akik a kezdetektől velünk dolgoznak, de azoknak is, akik később más egyesülethez csatlakozva továbbvitték a KÉSZ szellemiségét. Segítségünkre voltak egyházunk vezetői, püspökeink, lelkészeink, és városunk vezetői is, rendez-vényeink szellemi, lelki, vagy anyagi támogatásával. És legnagyobb alázattal hálát adunk Istenünknek, hogy megengedte nekünk ezt a mozgalmas tíz évet. Egy brazil bázisközösség imájával hívunk mindenkit:

"Isten, egymagában mindenre képes,
Mégis úgy látta jónak, hogy rád is számítson"

Dózsa László

50 éves érettségi találkozó

A Svetitsben ötven éve érettségizettek találkoznak június 11-én, pünkösdvasárnap 10 órai kezdettel, a volt rajzteremben. Várjuk mindazokat, akik 1942-től velünk jártak. 14 órára hálaadó szentmisére várunk minden svetitses öregdiákot az új Svetits kápolnába, ahol az újonnan megjelenő emlékkönyvet is bemutatjuk.

Bódor Elvira és Szihalmi Mária

Lelkigyakorlat

A KÉSz 10. alkalommal hívja lelkigyakorlatos táborba tagjait, s mindazokat, akik szeretnének megújulni hitükben, evangelizációs küldetésükben és az ökumené szellemében. Az idén Csengerben lesz a lelkigyakorlat, július 20-23-ig, mint mindig, most is Oláh Miklós atya vezetésvel. Jelentkezni június folyamán lehet Balla Jánosnál, a görög katolikus parókián.

A 17. Debreceni Ifjúsági Találkozó

Az idén is megrendezésre került Debrecenben, a Szent Anna székesegyházban az ifjúsági találkozó, immár 17. éve. A találkozón sok általános-, közép- és főiskolás gyűlt össze. A gyülekezés és a résztvevők köszöntése után a fiatalok közösen zsoltárt énekelve köszöntötték az Urat.

A találkozó központi gondolata : Megújulásunk keresztény magyarságunkban. A minden évben megtartani szokásos előadásokat Jávorka Lajos, kecskeméti plébános atya mondta. Előadását azzal a kijelentéssel kezdte, hogy "kettős jubileum van". Az egyik jubileum Krisztus születésének 2000. éve, a másik a magyar kereszténység 1000. évének ünnepe. Előadásában kiemelte a szentek életét, különösen is a magyar Árpadházi szentek példamutatását. Végigvezette a magyar történelem kiemelkedő személyeit, mint pl. Szent István, Szent László, Kossuth, Széchenyi stb.. Jávorka Lajos atya arra buzdít minden embert, hogy álljon be ebbe a sorba, mindenkiből lehet nagy ember, sőt ebben a korban is kell, hogy legyenek jó magyarok, jó vezetők. Mindezt azzal érhetjük el, ha merünk intelligensnek lenni, tanulni. A mai emberekre vár a jelen vár a jelen és a jövő alakítása, minket is küld az Isten, úgy, mint a tizenkét apostolt és az apostolok is ugyanúgy hibáztak, de teljesítették azt a feladatot, amit Jézus rájuk bízott.

Az atya előadása után minden résztvevőt a névkár-tyájukon lévő szimbólumok alapján kiscsoportokba osztották be, ahol beszélgetés keretében megvitatták nézeteiket. Ezek a beszélgetések tartalmasak voltak, hiszen nemcsak azt tudhatták meg, hogy a Magyarországon élő fiatalok hogyan élik meg a keresztény magyarságukat, hanem azt is, hogy az erdélyi, kárpátaljai magyarok hogy teszik ezt. A beszélgetések az ebédnél még folytatódtak. A délután folyamán Sík Sándor: István király c. színdarabját tekinthettük meg. Ezután következett a nap fénypontja: a közös, ünnepi szentmise. Az fiatalok jó ritmusú énekének, energikusságának és az áldozatkész atyák együttes ünneplésének lehettünk részesei.

Az est záró programja a Mécses nevű ifjúsági kórus előadásában Sillye Jenő: Keresztút c. oratóriuma volt.

A találkozó mindenki számára építő volt. Hogy még teljesebb legyen a jubileumi ünneplésünk: ha akkor a találkozóba nem is kapcsolód(hat)tunk be, most még megtehetjük. Elgondolkodhatunk pár olyan kérdésen, melyek felett, különösen ebben az évben, nem szabad elsiklanunk. Mint például: Kicsoda nekem Jézus Krisztus? Miből tevődik össze egyházközségem hitélete és milyen részt vállalok belőle? A legfontosabb persze az, hogy a hétköznapok egyhangúságában áldozatkész, vidám szeretettel fogjak mindenhez.

Jakab Zsuzsanna

Gratulálunk!

Sokunk ismerősei, plébániánk, újságunk munkatársai, Kovács Eszter és Czár Csaba május 6-án nászmise keretében házasodtak össze. Sok boldogságot kívánunk!

A szerkesztőség

Július 6-án örökre egybekötjük életünket a Szent Család templomban. Mindenkit szeretettel várunk, hogy együtt örüljünk ezen a napon.

Kultsár Sugárka és Németh Zoltán

Zoltán atya június 7-én doktorál dogmatikából. Gratulálunk!

A keddi hittanosok (és mások is)

Jöjj, Szentlélek!

Segítsd az érettségizőket, felvételizőket, hitok-tatóképzősöket, minden vizsgázót és vizsgáztatót! Kérjük a kedves hívek imáit.

Kórusprogram

Pedagóguskórusok Országos Találkozója lesz Hajdú-böszörményben június 24-én. 24 kórus fog énekelni. (Információt ad: Kéry Mihály: tel: 423-314)

Kérdés

Tettünk-e már valamit a szentévi búcsú elnyerése érdekében? Itt van városunkban is a lehetőség, akár minden nap!

"Vidám név a legjobb orvosság"

Ezzel a mottóval rendezték meg a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség (MEKDESZ) konferenciáját 12. alkalommal, leendő egészségügyi dolgozók részére. Március 30-tól április 2-ig voltunk együtt, nyolcvanan. A főelőadó Révész Jonatán, baptista lelkész volt. A szemináriumokat dr. Horkay Irén, dr. Végh László, Pethő Lajosné, dr. Kovács Károly és dr. Tornai István tartották. A találkozó remek hangulatban zajlott, híven a mottóhoz Persze, komoly gondolatokban sem volt hiány. Köszönjük a szervező DOTE-soknak és az előadóknak.

Titio

Biciklitúrák

Június 20-22 között Nagyváradra kerekezünk. Bővebb információt a keddi hittanosok adnak.

* * * *

Zoltán atya biciklitúrát szervez Zemplénbe, július 9- 15-ig. Aki tud, jöjjön!

Vízió videostúdió

A Vízió Videostúdió működéséről már hírt adtam a Figyelő korábbi számaiban. Marie Clare nővér két évvel ezelőtt indította el a stúdiót, amelyben önkéntes fiatalok dolgoznak, jelenleg tizen. Megtanultuk, hogyan kell bánni a kamerával, hogyan készítsünk több kamerával élő műsort, "keverni", és sok más, apró trükköt. Azóta létrejött egy alapítvány: Örömhír Média Alapítvány névvel, amelynek kuratóriuma figyeli munkánkat. A munka most két városban, Debrecenben és Nyíregyházán folyik. Kaptunk az egyházmegyétől egy állandó stúdiótermet, ez meg-könnyítette a dolgunkat. A kuratórium kiválasztott egy új koordinátort, Ortutay Attilát, aki a nővérrel két hónapig dolgozott együtt, majd ősztől, miután Clare nővér hazautazott, ő vezeti a stúdiónkat.

Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel, hogy elvállald a stúdió vezetését?

Úgy gondolom, hogy a média által nyújtott lehetőségeket ki kell használnunk. Az igehirdetést folytatnunk kell ezúton is, így sokkal több emberhez juthat el, mint a hagyományos katekézis útjain. A Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen végeztem, jelenleg doktorandusz vagyok. Az egyetemen a hit elméleti aspektusait mélyíthettem el, itt a gyakorlatban kell ezt megvalósítani. Úgy érzem ezért is kaptam már sokat ettől a tevékenységtől, közelebb kerültem az emberekhez.

Mi történt, mióta átvetted a vezetést?

Az önkéntesekkel találkozunk, csiszolgatjuk a felvételek elkészítését, vettünk egy számítógépes vágó-berendezést, így minden készen áll egy jó dokumentumfilm elkészítéséhez, amit akár már egy TV csatorna is sugározhat. Eddig ilyet még nem készíthettünk, de persze "élő kiszállások" már voltak.

A kamilliánusoknál Nyíregyházán, a debreceni KÉSz-ről, a Debreceni Ifjúsági Találkozóról (ezt a Debreceni Városi TV fel is használta) készítettünk felvételt, és jelen voltunk az Egyházmegyei Zsinaton is. Legutóbb a Szent László Plébánia részére vettük fel az elsőáldozást, és rögzítettük a Nagyszombati szertartást a Szent Anna Székesegyházban _ ezt a kazettát a Szent Anna Kegytárgy- és Könyvesboltban terjesztik. Megragadnám az alkalmat, hogy kérjem az olvasókat, tekintsék meg a felvételt, ismerkedjenek meg a munkánkkal!

Mik a tervek a közeljövőben?

Szeretnénk két hosszabb dokumentumfilmet készíteni, a debreceni KÉSz-ről és a kamilliánusokról.

Ki láthatja ezeket a filmeket?

Egyházmegyei terjesztésben a plébániák vehetik meg.

Hogyan lehet a stúdió munkájába bekapcsolódni?

Bárki, akit érdekel és tud időt fordítani a stúdióra, rövid tanítás után aktívan közreműködhet a felvételek készí-tésében. Csupán keresztény hozzáállás szükséges! Mindenkit szeretettel várunk. (Jelentkezés Ortutay Attilánál, tel: 06/30/240-1482)

Titio

Majális...

volt a Szent István templom kertjében május 6-án, szombaton, 9 órától. A misén Sárközy Balázs atya volt a főcelebráns, aki a majálison is köszöntötte a családokat. Csak a felnőttek 120-an voltak, és a gyerekek persze még többen! Sokféle vidám vetélkedő volt (zenei, irodalmi, művészet-elméleti, kólaivó-verseny, kirakó), kb. nyolc csapat részvételével. A hagyományos méta, foci, kosárlabda is megmozgatta a fiatalokat. Ebéd után koncertet hallgathattunk (orgona, cselló). A majális az első szombati szertartással fejeződött be. Köszönjük az Istennek és a szervezőknek ezt a csodálatos napot.

Szent Domonkost ünnepeltük...

...május 27-én a domonkos plébánia hívei, meghívott vendégeinkkel. Az ünneplés fényét emelte Pius atya és Richter Edit négykezes zongorajátéka. Szentségimádás után Barna Máté OP atya beszélt a szerzetesi identitásról, majd elimádkoztuk Szent Domonkos zsolozsmájának esti dicséretét.

Az ünnepi szentmisén dr. Kartal Ernő, a magyarországi minorita ferences atyák tartományfőnöke szólt hozzánk Szent Ferenc és Szent Domonkos barátságáról, és arról, hogyan valósítsuk meg napjainkban a közel nyolcszáz éves tanítást.

A szentmise után tovább folytattuk a beszélgetést, agapé keretében.

Hittanos táborok

A Szent Anna hittanosainak július 2-9 között Tóth László atya, július 9-16 között pedig Orosz Lőrinc plébános úr vezeti a hittanos tábort Aranyospusztán. Az útiköltség, szállás és ellátás fedezéséhez 6.000 Ft hozzájárulást kérünk.

A Szent László Plébánia hittanos gyermekei részére (első áldozóktól kezdve) tábort szervezünk az Ózd melletti Arlóban július 10_15 között. Játékok, kirándulások, kikapcsolódás mellett a gyerekek a hitélettel is jobban megismerkedhetnek. További információ a plébánián.

Hit és Fény Közösség debreceni "Magvetők" csoportjának tábora. A közösségen belüli kapcsolatok elmélyitésében fontos szereppel bír a közös táborozás. Az idén augusztus 8_13 között a Zemplén hegységben lévő Komlóskán szervezünk tábort. Számitunk 3_4 segítő bekapcsolódására. Mivel sérült fiataljaink kevés jövede-lemmel rendelkeznek (néhányan állami gondozottak), a testvérek anyagi támogatását szeretnénk kérni. Részletes információ Nagyné Kocsis Eszternél vagy Irek atyánál.

Ez a reklám helye!

Az egyházmegye Örömhír Alapítványa által működ-tetett Vízió Videostúdió vállalja, hogy kedvező feltételekkel felvételt készít esküvőkről, keresztelőkről és más egyházi szertartásokról. Igényelni a koordinátortól, Ortutay Attilától lehet. (tel: 06/30/240-1482)


Ismerjük meg templomunkat!

Kalazanci Szent József (1556-1648)

A székesegyház jobboldali középső oldalkápolnájának oltárképén van ábrázolva a piarista rend alapítója, amint magyaros ruhában lévő diákokat tanít. Mivel sokat köszönhet neki és rendjének Debrecen és az egész magyarság, érdemes ismételten felidézni alakját.

Mindegyik szerzetesrend indulásánál egy-egy nagy egyéniség fáklyaként ragyogott. József 1556. szeptember 11-én született a spanyolországi navarrai tartományban, főnemesi családból, ötödik gyermekként. Nemcsak vagyont örökölt, hanem mély vallásosságot is. Apja katonai pályára szánta, de ő rábeszélte, hogy küldjék inkább a valenciai egyetemre. Így nevezték: "kis szent", később pedig az "ifjúság tükre". Miután jogból fényes sikerű szigorlatot tett, Alcala egyetemén folytatta teológiai tanulmányait. 1583. december 17-én pappá szentelték. Mint lelkipásztor, áldásos tevékenységet folytatott az urgeli egyházmegyében. Egy látomás hatására vagyonát szétosztotta és Rómába utazott. Ingyenes iskolát akart szervezni, de nem talált támogatóra. (Látjuk, azóta sem egyszerű dolog megvalósítani az ingyenes oktatást.) Ő nem adta fel, hanem két pap segítségével megalapította a Schola Pia-t, a Szegény Gyermekek Ingyenes Iskoláját, Róma első ilyen jellegű intézményét.

Egy héten belül már száz gyerek jelentkezett, 1599-ben pedig már 700 tanulójuk volt. Amikor az iskola udvarán haranglábat állítottak fel, József leesett a létráról, lábát törte és élete végéig sántított. VII. Kelemen pápa átvállalta az iskola költségeinek egy részét. A többi iskola vezetője azonban irigykedett József sikereire, ezért a bíborosok szigorúan ellenőrizték. Ennek azonban újabb pápai támogatás lett az eredménye. 1611-ben új épületbe költöztek. Ekkor már ezer diák tanul itt, köztük több zsidó ifjú is. Sorra nyíltak meg iskoláik Itália-szerte és külföldön is. 1621-ben az oktatók külön rendbe, a piarista rendbe tömörültek. A hivatalos elnevezés Ordo Scholarum Piarum, vagyis a Kegyes Iskolák Rendje. Első általános rendfőnök József lett. A rendtagok a betegeket és a szegényeket is gondozták. Ekkor kérte felvételét a rendbe egy Mario Sozzi nevű pap, akiben titkon erős becsvágy élt, s idővel a Szent Officiumnál, az inkvizíciónál bevádolta Józsefet. Cesarini bíboros elhitte a vádakat, és a 86 éves aggastyánt megfosztották rendfőnöki tisztétől, meghurcolták, sok megaláztatást szenvedett. Rendjén a zűrzavar lett úrrá, így X. Ince pápa 1646-ban a rendet feloszlatta. József mindezt Jób türelmével vette tudomásul: "Az Úr adta, az Úr elvette. Legyen áldott az Úr neve!" Halálos ágyán megbocsátott az ellene áskálódóknak és megjövendölte, hogy az általa alapított intézményt halála után ismét szerzetesrend rangjára emelik. Nyolc évvel később ez be is következett, őt pedig 1727-ben szentté avatták.

1648. augusztus 25-én halt meg. A rend Szent Pantaleonról nevezett templomában temették el. Ma a kato-likus tanintézetek védőszentjeként tiszteljük. Rendelkezett az idő felhasználásának csodálatos tudományával. Ő és társai nemzedékek sorát nevelték a jóra és hitre. A rend Magyarországon is nagyon gyorsan terjedt. Debreceni iskolájuk 1715-ben kezdte meg működését

Orosz Lőrinc prépost

"Idegenként"-otthon

"…éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket és odaadta magát értünk" (Ef 5,2) Ez a Pál apostoli gondolat egyik vezérelve annak a közösségnek, amely az Istenanya zászlaja alatt Szűz Mária szellemében, őt példaképnek, hitbeli vezérnek tekintve, az ő erényeit követni próbálva, alázattal és engedelmességgel, szelíden és imádsággal, ugyanakkor bátran és önfeláldozóan vállal részt a világ gonoszságai elleni harcban. Ennek a közösségnek a neve: Mária Légió, s a közösség tagjai egy közel 80 éves mozgalom részesei, amely mozgalom ma már az egész világot behálózza és élvezi a pápák apostoli áldását.

De hadd ne beszéljek most még a Légióról! Inkább megindokolnám a kis írás címét: "Idegenként"-otthon. Szűk egy éve vagyunk debreceni lakosok. Vagyunk, írom a többes számot. Két gyermekem, két unokám, mert a jó társ, aki még elkísért ide minket nincs többé. Az ország keleti részének egy kisvárosából jöttünk. Egy 20-25 ezres városkából, az ország második legnagyobb városába kerülni _ azt hiszem _ senkinek sem menne félelmek nélkül. Vajon megszokom-e? Vajon megszoknak-e? Befogadnak-e? Bátran mondhatom: igen, befogadtak. Engem, a katolikust, a "kálvinista Róma" befogadott. Lehet ez csak egyéni érzés, egyéni szerencse. Vagy a "Sors keze"? Isten keze? (Tudom, magam is hallottam, nem mindenki van így. Főként a "távolabbról", a határon túlról jöttek közül, akik közé egy korábbi otthonváltás folytán én is tartozom.) Akkor hát kimondhatom: egy kettős otthoncsere után társ nélkül bekerültem egy nagyváros forgatagába. Hitünk szokásai szerint is, de őszinte belső indíttatásból is kerülni kívántam az emberforgatagos helyeket. Míg körülöttem munkába siettek az emberek, vagy ügyes-bajos dolgaik célja felé törekedtek, nekem volt időm megállni egy-egy műemlék vagy emlékmű előtt, elolvasni a tájékoztató táblácskákat, egyszóval ismerkedni a várossal. Tettem ezt máskor is, másutt is, ahol turistaként megfordultam. De a turista az csak átutazó, idegen. Én viszont itt lakom. A szobrok, a jeles házak, a templomok mind valahová (tanulmányaimhoz, olvasmányélményekhez) asszociálódnak. Igen, a temp-lomok! Történt, hogy a Szent Anna templom előcsarnokában megakadt szemem egy hirdetésen: a Mária Légió felhívása. Bekopogtam a plébánia hivatalba (ahol amúgy is dolgom volt) s azt is elmondtam, hogy felszabadult időmet szeretném gyümölcsöztetni a Légió szellemében. Kedves arc mosolygott vissza rám (véletlen, hogy mint később megtudtam, hogy ő is éppen egy Anna): "Akkor szerdán várunk".

S egy szerdán, a 8 órai szentmise után bekopogtam a Szent Anna Templom egyik hittantermébe. Itt vagyok, Uram!… Itt vagyok, Debrecen!… Itthon vagyok!

Bérces Mária Klára

Egy gyarló világi töprengései a szentmiséről

Olyan helyen lakunk, hogy három templomban is előfordulunk a szentmiséken. Tapasztaltuk, hogy jelentős eltérések vannak a szentmise formai vonásai között.

Így pl. a Szent Anna Székesegyházban - a 8.45-ös "Svetits mise" kivételével - minden alkalommal a "hosszú", azaz a niceai-konstantinápolyi hitvallást mondjuk. Unokáimmal együtt kérdezem: miért nem a hittanórákon tanult, a keresztelésnél is mondott, "ökumenikus" Hiszekegyet mondjuk minden templom minden szentmiséjén?

Az utóbbi időkben a Szent László templomban a szentmisén új rend van: a hívek a mise jelentős részén állnak. Korosztályom számára fárasztó ez a hosszú ácsorgás, a felállás, leülés váltakozása. Szerintem az elmélyülést is zavarja a gyakori testhelyzet-váltás.

A felolvasóknál _ még diákmisén is _ nem lenne jó betartani a 12 esetleg a 14 éves alsó korhatárt?

Úgy vélem, hogy nem ártana egységesen rendezni a Miatyánk alatti és utáni kézfogás dolgát is. Az ima alatti kéztartás, kézfogás egy közelebbi emberi kapcsolat kifejezése, ezért családtagok, rokonok, barátok között "stílszerű". A televízióban látott olasz, német, osztrák miséken azt tapasztaltam, hogy csak a barátságos főhajtás és nem is a kézfogás az általános. A padsorokon átnyúló "parolázás" nem szokásos.

Valamilyen előírás tiltja, hogy a szentmisén időszerű hirdetés a perselyezés előtt, a prédikáció után kerüljön közlésre? Annak ugyanis a szó legszorosabb értelmében nem sok haszna van, ha a pap a mise végén jelenti be: "a mai szentmisén a katolikus iskolák… a papnevelés … az árvíz-károsultak, stb. javára gyűjtöttünk."

Nagyon egyetértek a Debreceni Katolikus Figyelő 1999. november 28-i számának utolsó oldalán közölt felhívással: "Legyen a székesegyház közössége éneklő egyház!" Az új liturgiával kapcsolatos fenntartásaink/ellenérzéseink éppen abból származnak, hogy majdnem kiveszett a népének a szentmisékről. De miért is nem énekelünk? Mert erre a réginél jóval kevesebb a lehetőség. A szentmise kezdő éneke gyakran nem egy közismert népének. A dicsőséget hivatalos szövegével mondjuk és nem a miseének megfelelő szakaszát énekeljük. A válaszos zsoltároknak sem a szövegébe, sem az éneklésébe igazán nem tud az ember bekapcsolódni, így azután a mise jelentős idejét eluralja a kántor éneke.

Az Új Ember 2000. március 19-i száma egy rövid tájékoztatást közöl arról, hogy a II. Vatikáni Zsinat határozatainak a megvalósulásával foglalkozó megbeszélés volt Rómában. Ennek során "Pere Tene Garriga katalán püspök sajnálattal állapította meg, hogy a liturgia átélése nem vált könnyebbé." Talán olyan okok miatt is, mint amilyeneket az előzőkben érintettem?

Dr. Balogh Béla

Hozzászólás a Figyelő 10 évéhez

Őszintén meghatott dr. Keresztesné rövid, velős visszatekintése! Köszönet a szerkesztőségnek, elsősorban főtisztelendő Orosz Lőrinc prépost-plébános úr nagylelkű támogatásáért. Az írás terjedelme nincs arányban azzal az évtizedes lélek- és tudatformáló fontossággal, amit a Figyelő egyházközségünk és városunk katolikus híveinek meg-elégedésére betölt. Sokkal többet tett a szerkesztőség, mint amit ez a szerény cikk kifejez.

A Figyelővel városunk katolikusai nagyot léptek a társadalmi nyilvánosság felé. Az újság méltóan képviseli egyházközségeink közös ügyeit. Megfontolandó útmutatást is ad, hogyan legyen tovább. A felvetett javaslatokra és igényekre szeretnék reagálni.

Számolni kell azzal az örvendetes ténnyel, hogy a világi média is foglalkozik egyházi kérdésekkel. Ezek - termé-szetüknél fogva - aktuális híreket és interjúkat közölnek. Feltétlenül szükség lenne az egyeztetésre, hogy elkerüljék a párhuzamosságokat és a tévedéseket. Viszont a Figyelő időszakos sajtótermék, így többnyire a már megtörtént eseményeket tudja csak közölni, a várható eseményekre legfeljebb csak felhívja a figyelmet.

Bizonyos kívánságokat - a szerkesztőséggel egyetértve - nem tartok reálisnak. Ilyen pl. a szépirodalom meg-jelentetésének igénye. Az illusztrációk, fényképek közlése nyomdatechnikai feladatok közé tartozik, s bizonyára jelentősen növelné a költségeket, így a lap árát is.

Felmerült és a tisztújítás, fiatalítás kérdése is. A szerkesztői és cikkírói munka önkéntes vállalás. Akarat, el-szánás, kitartás és képesség kérdése. Nem könnyű a meg-felelő személy kiválasztása. Most a régieket váltsuk le, mint egy ruhát? Az idősek már luxálandók, vagy megtűrjük őket?

A szerkesztőasszony azt is felvetette, hogy a kisebb plébániák gondjairól többet kellene írni. Miért a Figyelő egy-két önkéntes, alkalmi munkatársa írja meg ezeket? Miért nem a plébános úr, vagy az egyházközség hívei ragadnak tollat? Elég, ha a Figyelő nyitott az ilyen írások közlésére, hiszen nincs mozgatható újságíró-gárdája.

"Nagyobb hiba, hogy nem minden cikk érdekli az olva-sókat, s még nagyobb, hogy ami érdekelné, arról nem min-dig szólunk" - írja a szerkesztő. Ez egy gordiusi csomó. Az olvasók iskolázottsági, életkori, foglalkozásbeli és egyéb különbségei miatt nem könnyű eldönteni, kinek mi a fontos. Egy kislétszámú, más feladatokkal, családdal, hivatással bíró szerkesztői gárda és a túlterhelt papság nem képes minden igényt kielégíteni. De talán nem is lenne attól jobb a lap.

A gyakoribb megjelenésre valóban volna igény. De aki már írt újságcikket, vagy szerkesztett újságot, az tudja, milyen időigényes feladat ez. Tessék megértéssel tudomásul venni: a lap munkatársainak van más életfeladata, kötelezettsége is! A megfogalmazott felvetések csak irányadók lehetnek, s azért hogy megvalósuljanak, a javaslattevőknek is több áldozatot kell hozniuk.

"Szívesen adnánk helyet katolikus szempontú vélemé-nyeknek városunk közéletéről" szól a másik szerkesztőségi felvetés. A világi média ezt aktuálisabban tudja megtenni, igaz, nem mindig "katolikus" módon. Hogyan tudna a mi időszakos kiadványunk ezzel versenyezni? Írjunk talán Gyulai Endre püspök úr és a békéscsabai Kovács Péter atya kálváriájáról? Bizony, megérdemelnék a szolidaritást részünkről, hiszen hozzánk tartozók voltak és az ügy mélységes erkölcsi tanulságot hordoz.

Vasváry József

Első évem a hitoktatásban

Hívő emberként mindig úgy éreztem, a világiaknak segíteni kell a papok munkáját, hogy egységes, szilárd egyházat alkossunk, melynek szerettem volna hasznos tagja lenni. Talán ezért is éreztem két évvel ezelőtt egyre nagyobb belső késztetést arra, hogy a hitoktatóképzőben kiegészítsem hiányos tudásomat. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy hamarosan a gyakorlatba is átültethetem az ott szerzett ismereteimet.

Hitoktatóként még inkább szívügyemnek tekintem az Örömhír megfelelő terjedését. Bár az evangéliumban sehol nem olvashatunk arról, hogy Jézus hittanórát tartott volna a gyerekeknek, de arról igen, hogy magához hívta, megölelte, megáldotta őket. Ő ebben is örök példakép minden hitoktató számára.

Húsz évig bölcsődében dolgoztam gondozónőként, így mindig közel voltak hozzám a gyerekek. A hittanórák megszervezése, és megtartása azonban új feladat, nagy kihívás volt számomra. Kezdettől fogva bíztam abban, hogy ha hagyom magam, Isten az ő tervei szerint át tud engem formálni, s meg fogok felelni ennek a feladatnak.

A kezdeti lépések, a szervezés volt a legnehezebb. Naivan azt képzeltem, hogy a rendszerváltás után már mindenhol szívesen látnak bennünket a pedagógusok, vagy legalább nem nehezítik meg a dolgunkat. Ez nem így történt, s emiatt többször csendben nyeltem a könnyeimet. Az év folyamán azonban a gyerekek őszinte érdeklődése, kedvessége, nyitottsága minden nehéz pillanatért kárpótolt. Hálát adok Istennek, amiért meghívott erre a szép feladatra, és megköszönöm a lehetőséget, hogy kipróbálhattam gyönge szárnyaimat a hitoktatás felhőkkel tarkított egén.

A legkisebbeknek tartott órákon _ megfogadva egy jó tanácsot _ nem feltétlenül a minél több tudás átadására törekedtem, hanem igyekeztem olyan hangulatot teremteni, amiről úgy véltem, hogy a gyerekek majd évek múlva visszaemlékezve is azt fogják mondani: de jó volt hittanra járni! Ezért sokat rajzolhattak, énekeltünk, vetítettünk, s hagytam őket beszélni, mert azt nagyon szeretnek; és természetesen minden gyerek vissza tudott emlékezni legalább egy jótettére, amiért egy-egy hét elteltével megdicsérhettem.

A nagyobbak elmerülhettek az üdvtörténetben, s kielégíthették az összefüggések felismerése iránti vágyukat, vagy példaképet választhattak az egyháztörténelem szentjei közül. Házi vetélkedőn - melyeknek nem voltak vesztesei - összemérhették tudásukat.

Én pedig örültem, mert a gyerekek a baráti körükből újabb és újabb társakat hoztak, lemorzsolódást viszont csak elvétve tapasztaltam. Nem tudom, meddig taníthatok még, de egyben biztos vagyok: ez az első év sokáig emlékezetes marad számomra.

Néhány meghökkentő, elgondolkodtató "sztorit" elmesélek, mert ezek bepillantást nyújtanak a mai gyerekek érzelem, képzelet és gondolatvilágába, vágyaiba.

Év elején, az első órán az óvodások bizalmatlanul méregetnek, csak röviden válaszolgatnak kérdéseimre. Hogy "belopjam" magam a szívükbe, elmesélem nekik, hogy én is gyerekek között dolgoztam, de ezt egy baleset miatt már nem tehetem, s megmutatom nekik a sérült, műtött kezemet. Megnézik, tapogatják, sajnálnak. Oldódik a hangulat. A következő órán Matyi ezzel fogad: "Mutasd csak a kezed! Fáj még?" Mutatom, s látja, hogy ugyanolyan, mint egy hete. Erre ő: pedig imádkoztam érted! (Én pedig reménykedem, hogy egész életében így fog hinni az ima erejében.)

A másodikos Orsi szintén az első órán büszkén meséli, hogy ő már tavaly is járt hittanra. Hogy lássam, emlékszik is valamire, így kérdez: - Ugye Jézus meghalt? - Igen. - És ugye utána feltámadt? - Igen. - És ugye utána született egy fia, és az az Isten? (Hoppá!)

Tanév közepe táján már a hittanra nem járó gyerekek is ismernek a mikepércsi iskolában. A folyosón kicsengetés után nagy a tolongás, amikor megérkezem. Egy apró termetű, de láthatóan vezér kisfiú elém penderül, és megkérdezi: - Minek tetszett jönni? A baráti köréből kitör a röhögés. - Hittanórát tartok. - De hát nincs is Isten! (Úgy látszik, sejti miről is van szó odabent.) Szelíden invitálom, jöjjön be az órára, beszélgessünk. Csend. Hosszan gondolkodik. A többiek feszülten figyelik. Ő megindul. Aztán megtorpan. - Aha! Hogy én is elhiggyem! (Azt már ő is tudja, hogy a hit hallás útján terjedő fertőző betegség. Remélem egyszer ő is megkapja.)

A farsangi mulatságról hazafelé tartva a harmadikos Norbi lelkendezve rendezgeti az élményeit: - Én még soha nem voltam buliban, és nem gondoltam, hogy ez ilyen jó! Ezért én jövőre is szeretnék hittanos lenni! (Ez is valami.)

A húsvétra való készülődés sokkal mélyebben érintette a gyerekeket, mint gondoltam. Szomorú szívvel kísérték Jézust a keresztúton, várták a feltámadást. Az óvodás Norbi meg is kérdezte: - Honnan tudta Jézus, hogy húsvétkor kell feltámadni? (Tényleg. Honnan is?)

Az egyik hittanórán a keresztút levetítése után arról kérdeztem a gyerekeket, mit érezhetett Mária, amikor látta a fia szenvedését. Válaszok: sajnálatot, szánalmat, szomorúságot. Majd még egy: bosszút! (Jaj!)

Szintén a vetítés után az elsős Mónika, aki csak ritkán és halkan szólal meg, megjegyzi - Veronika szeretnék lenni! (Bár minden kislány hasonló példaképet választana!)

Sok gyerek eljött a Szent Anna templomba a gyerekeknek szervezett keresztútra. Nagyon tetszettek nekik a stációk képei. Hazafelé menet a negyedikes Réka megszólal: - Örülök, hogy eljöttem erre a keresztútra. Nagyon élveztem. (Hát, Jézus kevésbé!)

Az óvodásokkal a mennybemenetelről beszélünk. A középsős Máté örömmel mondja: - Akkor Jézus végre találkozhatott az igazi apukájával!

Tné K. T.

Jelentkezés a hitoktatóképzőbe

Megfelelő létszámú jelentkező esetén új évfolyam indul a három éves hitoktatóképzőn. Jelentkezési feltételek: érettségi vagy magasabb végzettség, megfelelő hittani ismeretek, rendszeres katolikus vallásgyakorlat, evan-gelizációs elkötelezettség. Jelentkezni lehet július végéig a Szent Anna plébánián.

"Ora et labora" a Szent Mónika közösségben

Szent Benedek, Európa védőszentje, hosszú, aszketikus élete során gyakorolta ezt az életmódot, amely később a szerzetesi közösségének nagyszerű regulája lett.

Imádkozzál és dolgozzál! E két szó, e két felszólítás az istenszeretet módjának széles palettáját kínálja fel. Ez a két emberi tevékenység egymásba fonódik, kölcsönösen kiegészítik és felváltják egymást, Isten által megszentelődnek egymásban. Mert hiába fáradoznak az építők, ha az Úr nem építi a házat. A legnagyobb tanúsága ennek az, hogy minden munkánkat az Úrnak kell ajánlanunk. Ugyanakkor az imádság akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha az áthatja mindennapi cselekedeteinket.

Szent Benedek regulája ma sem vesztette érvényét. Nagyszerűen meg lehet élni ezt a Keresztény Édesanyák Imádkozó Közösségéhez tartozva. Nevében egy kon-templatív közösségnek tűnik, de a hátterét, a közösséggé válás folyamatát vizsgálva nagyon is aktív, mozgalmas és "25 órás" szolgálat a mienk., amelyben meg lehet tapasztalni az "ora et labora" igazságát.

Mi mindnyájan külön-külön, egy szereteten alapuló kisközösségben, a családunkban élve, - melynek fontosságát egyre égetőbb szükség hangsúlyozni, mint ahogy teszi azt a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele is - minden nap imádkozva és dolgozva törekszünk a szentséges életre. Hiszen Istentől való küldetésünket, ez esetben az anyaságunkat és keresztény mivoltunkat, csakis család-jainkért imádkozva és dolgozva tudjuk beteljesíteni. Imádkozva értük akkor is, amikor megbántanak, elhagynak bennünket, és dolgozva értük akkor is, ha nem értékelik erőfeszítéseinket. A kettőt együtt, egymást átszőve, nagyszerű kölcsönhatásban. Ha végiggondoljuk anyai életünket, szépen nyomon lehet követni mindkét tevé-kenységet.

Nézzük mindjárt az elején. Még semmi élményünk nincs kezdetben az anyaság érzéséről, de már imádkozunk azért, hogy a mi méhünk is befogadhassa a magzatot. (Talán már édesanyánk is imádkozott ezért, s mi is megtesszük, amikor lányunk vagy leányunokánk születik.) Aztán amikor hírt kapunk a bennünk sarjadó új életről, mindent elkövetünk, hogy egészségesen a világra jöjjön: esszük a régebben nem kedvelt főzelékeket, literszámra isszuka tejet, amire egykor allergiásak voltunk, tornázunk rendszeresen _ habár inkább pihennénk _ hogy könnyebb legyen majd a szülés, stb., és imádkozunk érte. A legintenzívebb tevékenységünk idején is, a szülés során, a fájások szünetében fohászkodunk: Most segíts meg Mária!

Később a testi-lelki gondozás mellett, mintegy törődésünk koronájaként kiimádkozzuk gyermekeink számára a hit kegyelmét és az abban való megmaradást. Amikor kirepülnek a szülői házból, azt tapasztaljuk, hogy sem egyik, sem másik feladat nem csökkent, hanem inkább nőtt. Hiszen segíteni kell az unoka pesztrálásában, a háztartási munká-ban, a nevelésben. Már több emberért kell imádkozni, hála Istennek. És ez így van jól!

Életünk vége felé, az "örök haza" felé tartva pedig a két tevékenység valahogyan teljesen eggyé válik. Elgyengülve, betegen, bizony már az imádság is fárasztó, mert talán nehezen vesszük a levegőt, esetleg a fájdalmaktól már az imádság szövege sem jut eszünkbe. Ilyenkor az elménk dolgozik imádkozva: gondolatban odavisszük Isten elé szeretteinket, és csak csendesen elüldögélünk Előtte.

Ilyen körforgásban telik el egy keresztény édesanya élete. Mindez könnyebben megy hasonló emberek közösségben, egymást támogatva imában is munkában. Ha ketten közületek egyetértve kértek valamit a földön, meg fogjátok kapni a Mennyei Atyámtól - mondja Jézus. Ilyen ígéret mellet nekünk nemcsak nagy lehetőség együtt imádkozni és dolgozni, hanem egyfajta elköteleződés is Istennek. Természetesen imádságunkat körülöleli a gyermekekért, családunkért végzett munka. Semmit sem érne az imádsá-gunk, ha közben elhanyagolnánk alapvető kötelességeinket. De még azokon is felül is sokat tudunk tenni. Az ima erejéből olyasmire is futja, mint például a gyermeknapi ünnepség megrendezése a plébánián. A szeretetből megsütött sütemények, a már nem könnyen megtanult verses-köszöntők, a megírt igekártyák egészen biztos, hogy örömet okoznak, és erősítik összetartozásunkat.

Számunkra a gyermekeinkért elmondott napi fohász, az értük végzett munka és a közösséghez való tartozás érzése olyan lelki örömöket nyújt, ami csak a Szentlélek kegyelmének tulajdonítható. Ezért a megírt érzések után _ ami valamilyen módon cselekvés - ismét csak imádkozni tudunk, hálatelt szívvel:

Rendezd el, Istenem, minden dolgomat
őrizd minden bajtól kis családomat!
Tőled kaptam őket, Te légy a vigaszuk,
El ne vesszen egy sem, légy jó Pásztoruk!

A Szent Mónika közösség havonkénti ima-alkalmai minden hónap 27-én, délután fél 5-kor kezdődnek, a Szent Család Templom (Holló László sétány 1 sz.) hittantermében, melyre minden édesanyát nagy szeretettel várunk!

Berkiné Oláh Ilona

"Az én békémet adom nektek"

Éktelen szitkozódás töri meg vasárnap reggel a lassan ébredező utca csendjét. A földszinti lakó észrevette, hogy autójára a legallyazott fák alól gallyköteget dob egy suhanc, aki aztán gyorsan elfut. Távolabbról elegáns idősebb hölgy éppen akkor ér oda. Szótlanul leveszi a gallyakat az autóról, a szemétkupachoz viszi, s folytatja útját tovább. A szitkozódás egyszerre köszönetfélébe halkul. A hölgy szentmiséről jött hazafelé.

D.L.

Lapzárta

Újságunk következő száma a tanévkezdésre jelenik meg. Augusztus 5-ig kérjük régi és új munkatársaink rövid cikkeit a Szent Anna plébánián. (Aki lemezen tudja adni, RTF formátumba mentse! Természetesen kézzel vagy írógéppel is lehet írni.) Az adventig terjedő időszakra katolikus közösségi programjainkról előzetes híradásokat várunk, de rövid nyári beszámolókat is közlünk. További olvasói észrevételekre is számítunk!

Levélféle pásztorainkhoz

Titeket, papokat, Isten hívott az egyház szolgálatára. Jézus szolgája, meghívott apostol, akit Isten választott evangéliumának hirdetésére. (Róm. 1,1) Mi, hívő emberek, tisztelettel ünnepeljük a Jó Pásztor vasárnapját, buzgón imádkozunk a papi hivatásokért, szeretetteljes várakozással tekintünk a papszentelések elé.

Mint minden hivatás, a papi hivatás is az isteni és az emberi szabadság találkozásából születik. Ti meghallottátok ezt a hívást és igent mondtatok rá. Papi életetek az oltárnál kezdődik, amikor a szentelő püspök kézfeltétele által az egyházi rend szentségében részesültök. Naponta az oltár elé álltok, s a bemutatott szentmiséből nemcsak erőt merítetek a mindennapi szolgálathoz, hanem részt kaptok Jézus barátságából is. Isten népét tápláljátok az Igével és a szentségekkel, különösen az Eukarisztiával. Általatok Jézus mint főpap, mint pásztor, és mint tanító is jelen van az egyházban.

Nagy a feladatotok és felelősségetek. Tisztának kell lennetek, hogy másokat is megtisztíthassatok. Tájékozottnak kell lennetek, hogy másokat taníthassatok. Fénnyé kell válnotok a sötétben, hogy mások előtt világíthassatok. Közel kell lennetek Istenhez, hogy másokat is közel vihessetek hozzá. Szentnek kell lennetek, hogy másokat is megszen-telhessetek.

Család nélkül élve is olyannak kell lennetek az egyház-ban, mint egy jó családapának otthon. Látszólag senki sem szabadabb nálatok, mégis mindenkitől függtök. Mint Pál apostol mondja: Bár minden tekintetben szabad vagyok, mindenki rabszolgájává lettem. (1Kor 9,19)

Tudnotok kell, hogy szükségünk van rátok. Isten igéje segítségetekkel a lelkünkig hatol, s megváltozhat tőle az életünk. Ti megtaláljátok lelkünkön azt a kis rést, ahol a megtérés kapuja van. Ti, akik minket vezettek, a saját tapasztalataitok alapján tanácsot adhattok, hogyan válaszoljunk Isten minket is megszólító hívására. Példátok bátorít minket, hogy kövessük a hívást akkor is, ha senki sem jön utánunk. Gondoskodtok arról, hogy az Isten felé vezető úton ne lankadjon el a figyelmünk, ne laposodjon el a hitünk, nehogy elfelejtsük hová is tartunk. Kitartóan mutatjátok az utat az élet értelmét kereső embereknek.

Szükségünk van rátok, amikor megbotlunk, elesünk az Isten felé haladva. Segítetek nekünk újra és újra rátalálni Istenre. Támogattok bennünket, hogy ne hátrafelé tekintsünk, hanem a Jézussal való találkozás reményében a jövőnek éljünk. A bűnbánat szentsége által Isten irántunk való jóságának és irgalmának pótolhatatlan eszközei vagy-tok. Krisztus papjaként a ti feladatotok a mi megszen-telésünk.

Szükségünk van arra, hogy lángot lobbantsatok a szívünkben, s ezt meg tudjátok tenni, hiszen magatok is égtek. Az életetekkel folyamatosan hirdetnetek kell, hogy amiről beszéltek, az meg is valósítható. Így lesz életetek jel, s így épülhet egyházunk testvéri közösséggé.

Jézus szent szolgálatra hívott benneteket, hogy az ő üdvözítő cselekedeteit folytassátok. Imádkozunk értetek, hogy soha ne feledjétek, milyen csodálatos feladatot kaptatok, hogy soha ne fáradjatok bele munkátokba, hogy egész életetekben lelkesedjetek Isten ügyéért, egy pillanatra se bánjátok meg, hogy vállaltátok ezt a rendkívüli életformát, hogy lelki életetek visszatükrözze az igazi szeretet ragyogását!

Tné K.T.

Szent Család-krónika

Az egyházi év egyik legszebb időszakát élhettük át közösen, a Szent Család templomban is. Hamvazószerdán átérezhettük a földiek mulandóságát a hamvazás cselek-ményében, és kértük a jó Isten kegyelmét a nagyböjti időre, hogy majd megtisztult lélekkel ünnepelhessük a húsvétot. A nagyböjt péntekjein mi is jártuk a keresztutat, mely plébánosunk jóvoltából minden pénteken más-más üzenetet nyújtott számunkra.

A virágvasárnapi bevonuláson, ami a régi kápolnánktól indult új templomunkba, átélhettük, hogy Jézust kísérjük Jeruzsálembe. Az énekkarunk passiója a Szent Város színhelyére vitt el képzeletben bennünket. Nagycsütörtökön átvehettük Jézus "búcsúajándékait". Az Oltáriszentség előtt virrasztva a gyötrődő Jézussal igyekeztünk azonosulni. Urunk halálának napján, nagypénteken, a keresztúttal és a liturgiával idéztük föl Jézus szenvedéstörténetét. Nagy-szombaton folyamatosan volt látogatója a szentsírnak és a mellékoltárra vitt Oltáriszentségnek. Este a templom előtt megszentelt tűznél _ ahol mindannyian jelen voltunk _ meggyújtott húsvéti gyertya jelképezte Krisztus feltáma-dását, győzelmét a sötét erők fölött. A képviselőtestület férfi tagjai olvasták az ünnepi olvasmányokat, a testület nő tagjai pedig a könyörgésekben máriás lelkülettel fohászkodtak Istenhez. Ezen az estén örömmel fogadtunk közösségünkbe két felnőttet. A feltámadási körmenetre már kettéosztódott a hívek sokasága, mert plébániánk képviseltette magát a székesegyház belvárosi körmenetén is.

A húsvéti örömünnepnek adott méltó keretet a gyermekek misztériumjátéka a szentmise végén, a gyermekek örömét pedig az András atya által kiosztott sütemények tetőzték be. Május hónapban minden este litániával köszöntöttük égi Édesanyánkat. De megemlékeztünk Anyák napján a földi édesanyákról, gyermeknapon pedig Isten ajándékaként kapott gyermekeinkről is, hiszen a Szent Család plébánián különös jelentősége van a családi ünnepeknek.

Áhítattal várjuk a Szentlélek kiáradásának és az egyház születésének ünnepét, Pünkösdöt. Már tervezgetjük az úrnapi körmenetet is. Nyári terveink között ismét szerepel a napközis tábor szervezése, mellyel szeretnénk testi-lelki élményt nyújtani a lakótelepi gyerekeknek.

Egyházközségünk zarándoklatokra is készül. Az idei jubileumi esztendőben is elmegyünk egyházmegyénk búcsújára Máriapócsra, ahol a Szűzanya oltalmába ajánljuk olaszországi, római nagy zarándokutunkat, amelyre 45-en készülünk, plébánosunk vezetésével. Hála a jó Istennek, ezen a nyáron sem fogunk unatkozni, csak erőt és kegyelmet kell kérnünk munkánk és pihenésünk megszenteléséhez.

Berkiné Oláh Ilona

Olvasói észrevételek

Több olvasónk reagált újságunk tíz évével kapcsolatos cikkecskére. Dr. Balogh Béla sokak véleményét fogalmazza meg, amikor arról ír, hogy kevesebb elmélkedést és több információt szeretne olvasni lapunkban. Szívesen látná, ha az egyházközségek gazdálkodásáról is szó esne, közölnénk, mennyi és milyen célú támogatást kapnak az egyházközségek az államtól, az egyházmegyétől, a hívektől, milyen anyagi helyzetben van a papság stb. Azt javasolja, ne kezeljük szemérmesen ezeket a kérdéseket. Ígérjük, hogy a következő lapszámokban felkérünk egy-egy illetékes szakembert a pontos tájékoztatásra.

Olvasónk kérdést tesz fel a Kerekes-telepre tervezett szociális intézmény és a Borbíró téri templom megvaló-sításával kapcsolatban is. Kérdéseit továbbítottuk Fodor András püspöki helynök atyához, aki elmondta, hogy az öregek otthona és a Hospice építése továbbra is napirenden van. A Kerekes-telepen a telek bővítése vásárlás útján már meg is történt, a további teleknövelés folyamatban van. Az önkormányzat is készségesnek mutatkozik arra, hogy további területet adjon. Ezt követően a tervet az új adottságok szerint módosítani és engedélyeztetni kell. Az építkezésre azonban egyelőre nincs fedezet. Legkevesebb 200 millió forintra lenne szükség, amit az egyházmegye nem tud vállalni, hiszen Debrecenben a közelmúltban felépült Szent Család templom és a most épülő Megtestesülés templom döntő mértékben egyházmegyei forrásokból valósult meg. Az egyházmegye arányos fejlesztése miatt méltányos, hogy a Szent Erzsébet-otthon nagyobb részt a hívek áldoztából valósuljon meg. Ezért máris közöljük a Szent Erzsébet Alapítvány számlaszámát: 10403428-34216554, kérve olvasóink támogatását. Erre a témára is szeretnénk a jövőben visszatérni.

A Megtestesülés templom építése a Borbíró téren befejezéséhez közeledik, augusztus 19-én 10 órai kezdettel szenteli fel Bosák Nándor megyéspüspök. A templom-szentelésen közreműködik a Maróthy György Pedagógus Kórus és a Közalkalmazottak Szimfónikus Zenekara. A kettős jubileumot méltó módon fogja megörökíteni az új templom. Reméljük, hogy a Megtestesülés "szereplőiről" elnevezett harangok, a Gábor arkangyal, a Mária és a Szentlélek hívó szava kicsalogatja és életerős közösséggé formálja az újkertieket és a közeli egyetemek diákjait.

Olvasónk másik javaslata találkozott a szerkesztőség elképzelésével, és mostani számunkban megkezdjük az egyházmegyei zsinat dokumentumainak rövidített közlését. Ez azonban csak akkor ér valamit, ha nem puszta információként fogadják olvasóink, hanem a határozatok megvalósításában mindenki felismerné saját cselekvő felelősségét. A zsinat foglalkozott a vegyes házasságok problémájával is, így rövidesen arról is szólunk.

Több olvasónk javasolja, hogy a Figyelő havonta jelenjen meg kisebb terjedelemben. Szívesen teljesítenénk a kérést, ha akadnának olyan segítők, akik folyamatosan hozzá tudnák igazítani időbeosztásukat egy-egy szám megjelenéséhez.

"Egy Katolikus Figyelő" jeligéjű olvasónk határozottan ellenzi azt a javaslatot, miszerint szépirodalmat és fényképeket is közölnünk kellene. Szerinte nincs szükség sem nagyobb anyagi áldozatra, sem új szerkesztőre, csak több figyelemre és a közös gondolkodás fórumaira. Javasolja, hogy a kiolvasott lapszámokat adjuk tovább.

Idős olvasónk - és bizonyára mások is - szeretné tudni, hogyan kell egy katolikusnak viselkedni, ha a televízión, rádión keresztül "vesz részt" a szentmisén. A közvetített mise nem pótolja a személyes részvételt. Persze, aki betegség vagy más súlyos akadály miatt semmiképpen nem juthat el szentmisére, és áhítattal bekapcsolódik a miseközvetítésbe, azt Isten így is meg tudja ajándékozni szeretetével.

Köszönjük olvasóink véleményeit, javaslatait, s várjuk további észrevételeiket, kérdéseiket egyházi életünkkel kapcsolatban.

(Szerk.)

Eleven gyökerek

A Szent Anna plébánia hívei számára május 17-18-án Máriaradnára és Nagyváradra szervezett kirándulást Lőrinc atya. Váradon már többször jártunk, s az ottani Katolikus Nőszövetség az idén is nagy gonddal készítette elő vendéglátásunkat. Előbb azonban Máriaradnára vezetett utunk, hiszen a radnai kegyhelyet százados kapcsolatok fűzik az alföldi városokhoz.

Aradtól nem messze, ahol a síkságot lezárják a hegyek, emelkedik a nagy múltú kegytemplom. A hatalmas barokk templomot egy ferences atya mutatta be, majd Lőrinc atya szentmisét celebrált. Mise után végighaladtunk az erdei környezetben épített kálvárián, amelynek stációit egy-egy hajdani búcsújáró közösség állíttatta, és jelenleg (remélhetőleg) restaurálják.

Radnáról délután értünk Váradra, ahol régi és új barátaink családi szállással és elegáns éttermi vacsorával fogadtak. Vacsora után emlékezetes nótázás kezdődött. A váradolaszi plébános, Berci atya és a debreceni Szabó Jóska jeleskedtek a hangulat fokozásában. Az étteremből egy holdfényes belvárosi sétára indultunk, hogy azután mindenki a szállásadó családoknál térjen nyugovóra.

Másnap tüzetesebben megismerkedtünk Szent László városával. A bazilika megtekintése után az egyházművészeti múzeum és a képtár értékeiben gyönyörködtünk. Hosszú séta következett a Szent László templomig, amelyet jó harminc éve le akartak bontani, de megvédte a váradi nép. Ki-ki a vendéglátóival ebédelt, s egy rövid pihenő után litániára és szentmisére gyűltünk össze a váradolaszi Szentlélek templomban. Lőrinc atya felidézte Várad és Debrecen történelmi kapcsolatait, amelyeket ugyan meggyengített Trianon, de rajtunk is múlik, mennyire tudjuk a barátság szálaival összekötni azt, amit az országhatár elválaszt.

Köszönet illeti a határ mindkét oldalán a szervezőket, főként Lőrinc atyát és Stelli Olgát, a váradi Nőszövetség elnökét. Köszönjük a vendéglátók áldozatos szeretetét, amit szeretnénk mielőbb viszonozni.

KVI

A Szentév és a Magyar Millennium első felének debreceni eseményei

Debrecenben, az ősi református Nagytemplomban felemelő ünnepség keretében adta át Orbán Viktor miniszterelnök úr a millenniumi zászlót, amit a polgár-mester úr vett át. Miután Bosák Nándor megyéspüspök főpásztorunk fölszentelte és Bölcskei Gusztáv református püspök megáldotta a zászlót, szalagot kötött rá Szabó Magda írónő, Debrecen díszpolgára. Ünnepi menetben, a lakosság kíséretében vitték át a zászlót a Városházára. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Nemeskürty István, millenniumi kormánybiztos úr is.

A Szentév nagycsütörtökén főpásztorunk átadta az egyházmegye első zsinatának könyvbe foglalt doku-mentumait.

A Szentévhez méltó, emlékezetes bencés szellemű lelkigyakorlat volt a Szent Anna székesegyházban 2000 április 16-18 között dr. Korzenszky Richárd tihanyi apát vezetésével. Pozitív kezdeményezés volt a szentévi közösségi bűnbánati liturgia és a belvárost érintő feltámadási körmenet.

Május 22-én Bosák Nándor megnyitotta az Debreceni Egyetem díszudvarán a Magyarország és a Szentszék 1000 éves kapcsolatát bemutató kiállítást, amit egyházmegyénk és Debrecen Város közösen szervezett. Az értékes összeállítás nagyobb figyelmet érdemelt volna. Nehezen értelmezhető a város és az egyetem vezetőinek udvariatlan távolmaradása.

V.J.

Katolikus élet a számok tükrében

2000. március 1-től május 31-ig

PLÉBÁNIAKERESZTELÉSHÁZASSÁGKÖTÉSTEMETÉS
Szent Anna38932
Szent László21221
Szent Család312
Szent István519
Jézus Szíve4-9
Józsa 2 1 2

A Debreceni Katolikus Figyelő munkatársai és olvasói nevében sok szeretettel köszöntjük Csermely Béla bácsit, aki május 22-én ünnepelte 100. születésnapját. Isten áldása kísérje további életét, sok boldogságot, jó egészséget kívánunk Béla bácsinak és szeretteinek!

Köszönet

1. Emlékezetes ünnep marad számunkra a nagyszombati szertartás és a székesegyház szentévi körmenete húsvét éjszakáján. Kb. ezren, égő gyertyákkal vonultunk végig a Szent Anna, Piac utca, Kossuth utca egy szakaszán, hogy a Batthyány utcán át visszatérjünk a templomba. A hosszú szertartás után, a nyárias éjszakán jó volt a városba vinni a feltámadás örömét. A sorok lehettek volna rendezettebbek is, az ének szólhatott volna hangosabban is, jó lett volna több zászlót látni, de első ilyen próbálkozásunkkal így sem vallottunk szégyent.

Köszönjük a híveknek, akik eljöttek más plébániákról is! Köszönjük a város lakóinak, hogy érdeklődéssel fordultak felénk. Köszönjük az útvonal biztosításában és a közlekedés leállításában közreműködő rendőrök munkáját és a lakosság türelmét. Köszönjük a képviselőtestületi tagok a segítő-készségét, amely már az előkészítés során is megmu-tatkozott. Köszönjük Orosz Lőrinc plébános úrnak és az asszisztenciának, hogy méltóságteljesen ünnepelhettünk.

2. Köszönjük a Városi Televízió húsvéti szentmise-közvetítését. A televízió munkatársai nehéz körülmények között is jó munkát végeztek. Ez az adás nem a vallási műsorok pénzügyi keretét terhelte, hanem a tv saját forrásaiból valósította meg. Ugyanígy tervezik, hogy karácsonykor egy református ünnepi istentiszteletet is képernyőre visznek. Ez a szándék és a hetenkénti vallási műsor nézettsége azt bizonyítja, hogy van érdeklődés az egyházak élete iránt. Adja Isten, hogy az érdeklődés növekedjék és mélyüljön!

Lapozás az archívumba


DEBRECENI KATOLIKUS FIGYELŐ A debreceni római katolikus egyházközségek értesítője. Megjelenik évente négyszer. Szerkesztőség: Szent Anna Plébánia, 4024 Debrecen, Szent Anna u. 21. Telefon: (52) 349-557, WWW: http://www.extra.hu/figyelo E-mail: figyelo@extra.hu
Felelős kiadó: Orosz Lőrinc. Szerkesztő: Keresztesné Várhelyi Ilona. Tördelés: Cserny István.
Az illusztrációhoz felhasználtuk Szilágyi Imre, Simon Andrásés Dózsa Anikó grafikáit.
Nyomdai munka: Debreceni Nyomdaipari Szövetkezet. Igazgató: Muszka Mihályné.