X. évfolyam 1. szám        Nagyböjt és húsvét a szentévben         2000. március 8.

Lapozás az archívumba

"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen."

Megtörtént az ezredfordító évszámváltás, és továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés. Teherként viseljük nehézségeinket, s várjuk Jézus felemelő ölelését. Ismét van lehetőségünk újraértékelni tetteinket, mulasztásainkat, hiszen megkezdődik a szentév nagyböjtje.

Olvastam Fodor Sándor: A feltámadás elmarad című írását, amely magával ragadott. Csíksomlyón játszódik a történet 1651-ben, a Paphegyen, ahol a kolostor volt. Minden évben valaki a szerzetesek közül elvállalta a kínszenvedés történetének színrevitelét. Volt közöttük egy igazi szent életet élő szerzetes, Benedictus atya, aki sokat imádkozott, és játszott a jobbágygyerekekkel. Szerette őket tanítani is. Egyik évben, amikor 33 éves volt, ő vállalta az előadás megszervezését. Virágvasárnap előtt egy héttel megkezdte az előkészületeket, egy hétig böjtölt a "team", elzárkóztak mindenki elől. Amikor a nagy nap elérkezett, Benedictus atya elment a jobbágyviskók közé és összegyűjtötte a gyerekeket.

Elkezdődött az előadás. Amikor Pilátus megkérdezte: Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát? (Mk 15, 9), a gyerekek és jobbágyok felugráltak és a színpad elé vonultak, hogy igenis Jézus szabadon bocsátását akarják, mert szeretik, és inkább a gonosz pusztuljon. Ekkor véget ért a passiójáték, hisz nem történt keresztre feszítés, nem történt vérontás, nem kellett temetni. A püspök az Evangélium kicsúfolásának nevezte a történetet. Utasította a rendház főnökét: nagypénteken az eredeti történetnek megfelelően adják elő a passiójátékot, Benedictus atyát pedig függessze fel papi tevékenysége alól.

A házfőnök ismerte Benedictust, megértette elgondolását, de a tökéletes engedelmesség jegyében végre kellett hajtania az utasítást. Benedictus atyának az volt egyetlen kérése, hogy ő játszhassa el Jézus szerepét. Katonákat kért fel a korbácsolás, töviskoronázás, keresztre feszítés valóságos megelevenítésére. Maga a püspök is eljött a nagypénteki passióra. A szerzetesek hűen eljátszották a történetet, Benedictus atya pedig hűségesen képviselte Krisztust. Megostorozták, töviskoronát kapott, bíborpalástba bújtatták, keresztet kapott a vállára, felkötötték a keresztfára és meghalt. Valóságosan meghalt. Az emberek meg-döbbentek. A házfőnök sziklasírba helyeztette, követ gördíttetett a sír elé. Megnézték harmadnap, de Benedictus atya nem támadt föl. Meg kell várnia Krisztus második eljövetelét.

Mi, az új évezredben hogyan gondolkodunk? Benedictus atya átélte Jézus misztériumát. Hisszük és valljuk Jézus Krisztus feltámadását. Életünkben csak akkor tudjuk hitünket megvalósítani, ha nem pusztán a leírt szavakat ismételgetjük, hanem megéljük az "igét".

Nekünk, keresztényeknek felemelő küldetésünk van: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. (Jn 13,34). Tudjuk, hogy van lehetőségünk a kiengesztelődésre. A szeretetparancs nem válogat! Kétezer év óta egy és ugyanaz.

Jézus szeretete legyőzte a világot. Engedjük győzni magunkban is! Kívánom, hogy a szentév nagyböjtje és a húsvét öröme mindnyájunk életében tegye tapasztalhatóvá az Úr érkezését, Ady Endre élményét: Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten. Petrik János

A Szent Anna egyházközség képviselőtestülete kéréssel és felhívással fordul Debrecen katolikus plébániáinak közösségeihez:

A szentév húsvétján együtt tegyünk tanúságot Krisztus feltámadásáról!

A szentév alkalmából a székesegyház nagyszombati feltámadási körmenete a belvárost is érinteni fogja. Arra kérjük a plébános atyákat, úgy állapítsák meg a plébániai ünneplésük kezdési idejét, hogy utána közösségeik csatlakozhassanak feltámadási körmenetünkhöz, amely kb. 22 órakor kezdődik. Testvéri szeretettel hívunk minden jóakaratú embert. Tegyük együtt emlékezetessé a szentévben a legáldottabb éjszakát!

A föld is örvendjen, hogy akkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta;

érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! (Húsvéti örömének)

Áradjon ki húsvéti örömünk az egész városra!

A megújulás reménye

II. János Pál pápa Incarnationis Mysterium kezdetű bullájával meghirdette a 2000. évi Szentévet. Mi, magyarok, állami létünk 1000 éves fennállását kapcsoljuk a Szentév jubileumához. 1999. év karácsony éjszakáján kezdődött kettős ünnepünk. Ez a történelmi dátum sorforduló mindnyájunk számára! Hálát adunk Istennek, hogy megérhettük, és méltóképpen, szabadon ünnepelhetjük ezt a szent évfordulót. Végre megismerhetjük történelmünk valódi értékeit.

Szent Istvánt az 1000. év karácsonyán koronázták meg. A betlehemi jászolnál a három király, akiket a csillag vezérelt a barlanghoz, hódolattal adta át ajándékait a Kisdednek. Szent Istvánt II. Szilveszter pápa ajándékozta meg a Szent Koronával. Ez a történelmi egybeesés megszentelte nemzetünket, a kereszténység és hazánk történelmét.

Azért tartjuk a jubileumi évet, hogy ezt az ajándékot egyre jobban befogadjuk és magasztaljuk érte Istent. A pápa szerint: "miközben örvendezünk, szeretnénk kincsünket megmutatni a világnak, hogy Krisztus fénye az egész emberiséget beragyogja."

A nagy jubileum világi és egyházi ünnepségei emlékezetessé teszik ezt az esztendőt. Most, a jövő felé kell fordulnunk, elhatározván az újrakezdést abban a szellemben, amelyet II. János Pál pápa és az egyházmegyei zsinatunk kijelölt számunkra. Mint hívők és honpolgárok számos köriratot, felhívást, együttműködési felkérést kapunk. Természetesen mindegyikben nem lehet részt venni. Ott szükséges jelenlétünkkel tanúságot tenni egyházi és nemzeti hovatartozásunkról, ahol a legjobban kifejezhetjük meggyőződésünket, szándékunkat, akaratunkat, keresztény magyarságunkat!

Nemeskürthy István szerint nemzetünket a hit és nyelvünk tartotta meg ezer éven át. Egyházunk közre-működése nélkül ez elképzelhetetlen lett volna. Ezt a tények és a történelem bebizonyította. Boldog emlékű, mártírsorsú Mindszenty József hercegprímásunk, egykori esztergomi érsekünk mondta: Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől. Él bennünk a vágy, hogy valami jót és szépet tegyünk ebben az évben Krisztus és hazánk elé. Most beteljesíthetjük hercegprímásunk vágyát!

Hála Istennek, a kettős jubileum jóvoltából bőven válogathatunk egyházi és nemzeti feladataink közül. Az egyházi és a világi fórumoktól megkaptuk a szemléleti eligazítást, így magunk is megszabhatjuk, hogy milyen feladatokba tudunk bekapcsolódni. Bizony nem könnyű dönteni, hiszen a jövőt kell szem előtt tartanunk, ami pedig előttünk ismeretlen. Felkészültségünk, anyagi és szellemi lehetőségeink is korlátozottak. De az isteni Gondviselés ne tudna korlátozottságunkon segíteni? Ha mi tiszta szívvel kérjük, reményteljes gazdagodással megújulva tudjuk megszentelni ezt a kettős jubileumot!

Társadalmunk önpusztító életmóddal, az anyagi javak hajszolásával a fogyasztói társadalom útjára lépett. Testi-lelki leromlással járó szenvedélybetegségek tizedelik népességünket. Az első helyen van a nemzetpusztító abortusz, majd jönnek: a dohányzás, alkoholizmus, drogfogyasztás, kábítószerek elterjedése, a bűnözés és a deviáns életmódok. Itt csakis az egyházi és a nemzeti összefogás segíthet!

Az abortusz bűnében részes a törvényalkotás, az egészségügy és a pártállamtól örökölt liberalista szemlélet, de mindez nem ment fel senkit az egyéni felelősség alól. A magzat élet- és jogvédelme terén a társadalom megosztott. Kár hivatkozni pl. a balkáni háborúk során megerőszakolt apácákra, a dávodi kislányra, vagy más szélsőséges esetekre, mivel egyházunk álláspontja világos: a megfogant magzat kihordása erkölcsi kötelesség. A hazai média köntör-falazására jellemző, hogy Vatikánt bírálják, pedig az élet értékét kellene hangsúlyozniuk. Tudatformáló hatásával akkor élne helyesen a média, ha megértetné, hogy minden élet megmentésével vagy elvetésével a jövőnkről döntünk. A Százak Tanácsa - társadalmunk kiválóságaiból alakult testület - ezért felhívást intézett az ország felelős vezetőihez az abortusztörvény felülvizsgálata érdekében. Reméljük, ez a felhívás nem marad hatástalan. Mi az élet védelmét nemcsak biológiai kérdésnek, hanem Isten parancsának tekintjük.

Ismét Nemeskürthyre kell hivatkozni, aki a 2000. január 3-i operaházi megnyitó beszédében drámai adatokat közölt a török hódoltság utáni elnéptelenedett, egykor virágzó településekről, Buda romjairól. De azt is bemutatta, hogy néhány évtized múlva az élni akarás és a keresztény nemzeti szellem újjáépítette és benépesítette a romokat.

2000. január 1-én, Szűz Mária ünnepén a Magyar Katolikus Egyház a Szent István bazilikában nyitotta meg a millenniumi évet. Dr. Seregély István érsek homíliájában - megható ihletettséggel - megszívlelendő gondolatokat mondott a múltról, a jelenről és a jövőről. Szent István, aki utódlása megoldatlansága miatt nem látván kiutat, megtette azt, amit addig egyetlen európai uralkodó sem tett meg: a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta nemzetét. Így vészeltünk át ezer esztendőt. Méltó volt tehát millenniumi évet Szűz Mária napján kezdeni.

A bazilikában lezajlott ünnepi szentmise közel hozta a magyar múltat. Az egyház liturgiáját áthatotta a hívők, az egyházi és közéleti vezetők egysége. Jó volt látni, hogy az ország felelős vezetői is merik vállalni hitüket, megvallani az Eucharisztia és apostoli királyunk iránti tiszteletüket. Különös atmoszférája volt ennek a hatalmas és egységes seregszemlének; reményt adott arra, hogy az elkövetkezendő újabb ezer évben is a kereszténység lesz a magyarság közös útja. Kifejezte, hogy megtérve túl lehet lépni az elmúlt 50 év hibáin, bűnein, és Isten kegyelme ma is bőségesen árad nemzetünkre.

Szent István nyomdokain járva rátaláltunk ismét égi Patronánkra. Az ő hite segítsen minket köz- és magán-életünkben, hogy orvosolni tudjuk nemzeti bajainkat! Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtt Isten irántunk való szeretetéből lett emberré, hogy a kereszten megváltson, magához emeljen minket. Nyissuk ki szívünket a Szentév kegyelmi ajándékainak befogadására, és segítsünk ebben másokat is! Megilletődéssel köszönjük meg a Gondviselésnek, hogy mindenható szent akarata a mi nemzedékünknek adta meg e hatalmas ünnep ajándékát.

Vasváry József

A szent háromnap a székesegyházban

Nagycsütörtökön 10 órakor kezdődik az olajszentelési mise az egyházmegye papságának részvételével. A szentségek kiszolgáltatásánál használt olajak megszentelése és a papi fogadalom ünnepélyes megújítása az egyházmegye egységét jeleníti meg, amely a hívek jelenlétében is kifejeződik. Az olajszentelést mindig a megyéspüspök végzi székesegyházában.

Nagycsütörtökön 18 órakor kezdődik az utolsó vacsora emlékezetére bemutatott szentmise, a lábmosás szertartásával. A szentmise Dicsőség énekénél megszólalnak a csengők, az orgona, amelyek majd a feltámadási szertartásig elnémulnak. A mise végén az Oltáriszentséget őrzési helyére (nálunk: a Jézus Szíve mellékoltár tabernákulumába) viszik, majd az oltárt megfosztják díszeitől. Ezt követi az egyházközség 22 óráig tartó szentségimádása.

Nagypénteken a 17.15-kor kezdődő keresztúti ájtatosságot 18 órakor követi Urunk szenvedésének ünneplése. Ezen a napon maga Jézus Krisztus mutatja be az áldozatot, ezért a szertartás nem szentmise. Fő részei: Ünnepélyes igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel; Adoratio Crucis, azaz hódolat a szent kereszt előtt; és áldoztatás.

Nagypéntek szigorú böjti nap. (Legfeljebb napi háromszori, hús nélküli étkezés, egyszeri jóllakás.)

Nagyszombaton a feltámadási szertartásig nincs szentmise. Ajánljuk a szent sír meglátogatását, és a zsolozsma közösségi vagy egyéni imádkozását.

20 órakor tűzszenteléssel kezdődik a vigilia szertartása. A fény ünneplése a feltámadt Krisztus világosságát jelenti. A gazdag igeliturgia elénk tárja megváltásunk ószövetségi előképeit és újszövetségi beteljesedését. A víz szimbóluma is megjelenik ebben a liturgiában, mint a Krisztus feltámadásából fakadó kegyelem jele. Ezt ünnepeljük kereszteléssel és keresztségi fogadalmunk megújításával. A kenyér és a bor - mint a szentmise áldozat anyaga és eszköze - szintén szimbólum, hiszen minden szentmise Krisztus halálának és föltámadásának eukarisztikus ünneplése, a húsvéti titok szentségi megjelenítése.

A nagyszombati szertartást a feltámadási körmenet zárja, amely azt fejezi ki, hogy a húsvéti örömhír az egész világnak szól. A szentévben különösen kötelességünknek érezzük, hogy körmeneti részvételünkkel tegyünk tanúságot arról, hogy Krisztus él!

Húsvétvasárnap a reggeli szentmisékben ételszentelés lesz. A 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisét főpásztorunk, Bosák Nándor celebrálja. Miközben a feltámadt Krisztust köszöntjük, kifejezzük reményünket, hogy - mint a világosság gyermekei - vele együtt mi is eljutunk a dicsőséges feltámadásra. Ajánlatos a szentgyónásunkat húsvétvasárnap előtt elvégezni, hogy lelkileg új életre kelve tudjunk Krisztus húsvéti áldozatához és feltámadásához kapcsolódni. (A húsvéti szentgyónást - az egyház rendelkezése szerint - Hamvazószerda és Szentháromság vasárnapja között kell elvégezni.)

Húsvéthétfőn is ünnepi miserendet tartunk.

10 éves a debreceni KÉSz

Március 18-án ünnepli a KÉSz debreceni tagozata megalakulásának 10 éves évfordulóját. Az ünnepi összejövetel a megalakulás színhelyén, a Svetits Gim-náziumban lesz, 17 órától.

Rendezvényünkre várjuk dr. Osztie Zoltánt, az országos szervezet elnökét, és az ifjúság körében is népszerű, középkori népi-vallási zenét előadó "Vagantes" együttest Budapestről, a jubileumi évre készült műsorával.

Szeretettel hívjuk rendezvényünkre mindazokat, akik a megalakuláskor is jelen voltak, s nagy szeretettel várjuk tagjainkat és egyesületünk kedves barátait, akik munkánkat az évek során segítették, figyelemmel kísérték, de azokat is, akiket érdekel tevékenységünk, hogy most megis-merkedhessünk egymással.

A KÉSz debreceni vezetősége

Emléktábla a doni áldozatoknak

A millenniumi év elején országszerte megkezdődött az az ünnepségsorozat, amellyel keresztény államunk megszületésére emlékezünk. Ennek jegyében emléktáblát avattak Debrecenben a Hősök temetőjében (Pantheon) az 1943 januári Don melletti harcokban hősi halált halt katonák és munkaszolgálatos bajtársaik emlékére. A katonai tiszteletadás mellett, január 15-én felavatott emléktáblán ez olvasható: Örök emlékül azon hősök, hazafiak, honvédek, és munkaszolgálatosok tiszteletére, akik az 1943. évi doni harcokban életüket áldozták.

Az ünnepségen megjelent és koszorút helyezett el a Magyar Honvédelmi Minisztérium képviseletében Horváth Lajos, az MH Védelempolitikai Főosztályának vezetője, a Tartalékos Katonák Országos Egyesületének elnöke, aki az ünnepi beszédet is mondta. Itt volt az ideje annak, hogy hosszú és erőszakos elhalgattatás után fejet hajtsunk azok előtt, akik hősiesen helyt álltak. Egyetlen ember sem halt meg értelmetlenül a Don melletti harcokban résztvevő kettőszázezer magyar katona közül, hiszen ez volt az ára a hátország békéjének - mondta Horváth Lajos.

Megkoszorúzták az emléktáblát Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere, a Debrecen Helyőrség Főtisztjei, a Tartalékos Katonák Megyei Szervezete, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Debreceni Tagozata, a Veterán Repülők Debreceni Szervezete,a Debreceni Városvédő és Szépítő Egyesület, a Rendvédelmi szervek és az egyházak képviselői.

Az egyházi közösségek nevében imát mondtak és a szentelést végezték: Kelemen Imre őrnagy, református tábori lelkész és Spillinger Ferenc, római katolikus esperes, kisegítő tábori lelkész.

Közreműködött a honvéd helyőrségi zenekar. Befejezésül elhangzott a Szózat és a Takarodó, melyet a nagyszámú hallgatóság áhítattal hallgatott.

Maláj János
nyá. őrnagy, megyei elnök

Ismerjük meg templomunkat!

Csáky Imre

1672-1732

Körösszeghi és adorjáni Csáky Imre gróf a debreceni Szent Anna templom építtetője, nagyváradi püspök, kalocsai érsek, bíboros. Atyja, István, beregi főispán és országbíró, háromszor nősült és 25 gyermeke volt. Anyja, Melith Klára, eredetileg protestáns volt majd áttért férje vallására. Imre 1672. október 28-án született Szepesvárban. Miklós öccse hazánk prímása, négy nővére pedig apáca lett.

Tíz éves korában az egri káptalan kassai iskolájába kerül, ahol 6 évig tanul. Lipót király nevezi ki apáttá. 1688-tól 5 éven keresztül a bécsi Pázmáneum hallgatója. Püspöke 1693. aug. 16-án Kassán alszerpappá szenteli és egri kanonokká nevezi ki, majd Rómába küldi a Collegium Germanico-Hungaricumba, ahol az intézet egyik legkiválóbb növendéke lesz. 1696-ban ismét Kassán találjuk mint plébánost. A kassai dóm északi kápol-nájában oltárt emeltetett nemzetsége címerével. Kivette részét a lelkipásztor-kodásból is. 1699-ben Bécsbe költözik, kinevezik címzetes püspökké és királyi tanácsossá. Három év múlva esztergomi kanonok lett, és még ebben az évben, 1702. dec. 10-én váradi püspök és örökös bihari főispán lesz.

A következő évben kitör a Rákóczi-szabadságharc. Csáky püspök nem siet Váradra, hiszen a főurak, főpapok idegenkedtek Rákóczi mozgalmától. Csáky püspöknek személyes okai is voltak arra, hogy távol tartsa magát, hiszen őseit kifosztották a császárral szemben állók. 1703. aug. 3-án Bercsényi kurucai Várad külvárosát felégették, lakóit kardélre hányták. Testvérei közül Zsigmond és Tamás a császáriakat, míg Mihály a Rákóczi tábort erősítette, testvér testvér ellen harcolt itt is. A távollévők jószágait a fejedelem lefoglaltatta, így Csáky püspök jövedelem nélkül maradt. Sanyarú bujdosás kezdődött, a zágrábi püspök és a király támogatására szorul, távol Váradtól.

1708 tavaszán részt vesz a pozsonyi országgyűlésen. Mivel felkarolta a béke ügyét, gyanakodnak rá Bécsben. Akik a főpapok részéről aláírták az ónodi detronizációt, azokat a majtényi fegyverletétel után minden méltóságuktól és javadalmuktól megfosztottak. Ezek közé tartozott Bakó János váradi prépost is. Közben Csáky Imrét 1710. június 1-jén kinevezik pozsonyi préposttá, kalocsai érsekké, bácsi főispánná és az egri püspökség adminisztrátorává. Elhatározásában benne volt, hogy megtartja a váradi püspökséget is. A város szomorú képet mutatott. Még 1720-ban is csak 216 polgára volt, többségében rác, görög és török nemzetiségű. Egyetlen katolikus pap van Váradon, és kettő az egész egyházmegyében. 1712-ben érkezik meg Csáky Váradra, de nem volt hová jönnie. Ő a várban szeretett volna építkezni, de ezt a bécsi udvar nem engedte. Lelkipásztori munkára három ifjú papot kért és kapott Kassáról. Jezsuiták is jöttek, és a ferencesek is visszatértek. Az elhagyatott birtokokra románokat telepített, és számukra uniós (görög katolikus) papot küldött.

Az 1715-ös országgyűlésen sikerült keresztülvinnie, hogy a törvény értelmében Debrecent is csak azzal feltétellel iktassák a szabad királyi városok sorába, ha helyet ad katolikus plébániának és a ferencrendiek klastromának.

XI. Kelemen pápa 1717 július 12-én bíbornokká tette. Kastélyában mozgalmas élet folyt. Titkárai, magyar, latin, német olasz és francia nyelven közvetítették levelezését. Magyarul érintkezett azonban az ország nádorával éppúgy, mint a legkisebb plébánosával. Magyar és német zenekart tartott. Megkapja a szentgotthárdi apátságot is. Jöve-delmeiből nevezetes a képtárat és könyvtárat tartott fenn. Szerette a lovakat és a vadászatot.

1721-ben részt vett XIII. Ince pápa megválasztásában, sőt néhány szavazatot ő is kapott. 1722-ben nagyrészt az ő szavára fogadták el a törvényt az ural-kodóház nőági örökösödéséről. Az újabb pápaválasztásra nem bírt elutazni a pestisjárvány miatt.

1725-ben nem ő lett a prímás. Azzal vádolták, hogy ritkán jár Bécsbe, pazar udvart tart Váradon és szertelenül építkezik. Valóban, építkezéseivel és egyházszervezői munkájával fellendíti a várost. A ma már nem létező püspöki palo-táján kívül felépítteti a vármegyeházát, a Korona-szállót és az ispotályt.

1727-ben ő hívta Váradra a kapucinusokat, a pálosokat. Várad-Olasziban telket ad a premontreieknek. Gyulán és Endrődön lelkészséget szervez. Mivel Bakó János örökségét a piaristák Debrecenbe telepítésére szánta, Szlopnay Elek és Halápy Szilárd kegyesrendi atyákat Debrecenbe hívta. Ez nem kis ellenkezést váltott ki a cívisvárosból, de befolyásával megnyugtatóan intézkedett.

1731-ben személyesen megtekintette a debreceni Szent Anna templom építkezését. Váradon is új székesegyházat akart építeni, alapkövét 1732. augusztus 5-én el is helyezte, de kiütött rajta a vörös- és fekete himlő, majd 28-án szélhűdés is érte, és aznap meghalt Szalkán.

Földi maradványait ünnepélyes keretek között csak halálának első évfordulóján, 1733. aug. 28-án, helyezték végső nyughe-lyére, Debrecenben. Ekkorra jutott ugyanis olyan szakaszba a Szent Anna templom építése, hogy az altemplomi temetésre sor kerülhetett. Érckoporsóját és síremlékét ma is itt láthatjuk. Székesegyházunkban a szentély sekrestye fölötti részén lévő falfestmény Csáky püspök debreceni látogatását örökíti meg.

Példás életű, jótékony lelkű, buzgó főpap volt, akinek mi, debreceni katolikusok különösen sokat köszönhetünk.

Orosz Lőrinc
prépost-plébános

Bemutatkoznak a hitoktató-képző 1999/2000. tanévének újoncai

Az első félévi vizsgákon túljutva tekintünk vissza elhatározásunkra, miszerint megkezdjük a három évig tartó tanulmányainkat a hitoktatóképzőn.

Lelkesedéssel, de dobogó szívvel érkeztünk év elején az első órákra. Bizony-bizony, néhányunk évtizedekkel ezelőtt ült utoljára iskola-padban. A fiataloknak ez könnyebben ment. Élet-korunkat tekintve ugyanis elég színes társaság vagyunk, de közös bennünk, hogy hittel és elszántsággal jöttünk ide. Már a felvételin is, meg azóta is többször szembesültünk a kérdéssel: miért jelentkeztünk a hitoktató-képzőbe. A válaszok sokszínűek. Van, akit a tanítás, a pedagógia vonz, van, aki szülőként vagy a szülők helyett szeretné megismertetni a gyermekekkel az Öröm-hírt, míg mások szeretnék elmélyíteni vallási ismereteiket. Végső soron mindegyikünket az a vágy vezetett, hogy az itt tanult ismeretek által is közelebb kerüljünk Istenhez, s az Úr szeretete mellett tanítását és az róla szóló ismereteket is közvetíteni tudjuk mások felé. Közös az az élményünk is, hogy érdemes volt elindulni, mert jó úton haladunk.

Tanegységeink, az Egyháztörténelem, a Fundamentális és az Ószövetség teológiai tudásunkat alapozzák meg, a Bölcselet és az Aszketika gondolkodásmódunkat fejlesztik, a Pedagógia pedig nélkülözhetetlen az ismeretek tovább-adásához. Kéthetenként szombaton vannak az óráink, amelyek nagyon érdekesek. Ezek mellett emlékezetes marad az október 30-i lelkigyakorlatunk is, amely valóban lelki építkezésünk fontos alkalma volt.

A XXI. században nagy szükség lesz arra, hogy az ifjúságot a jóságos Isten felé fordítsuk. A színes, zajos világ könnyen letarolja a gyönge vetést. Nekünk, Isten gyermekeinek össze kell fognunk, hogy a hit erős gyökereiből táplálkozva a termés beérjen, Isten dicsőségére.

Nem felejthetjük el, hogy a hitoktató nemcsak az ismereteket adja át, hanem Istenhez való viszonyulását is. Ezért tökéletesíteni szeretnénk magunkat, hogy a gyerekek hitelesnek érezzék taní-tásunkat. "A legnagyobb jó, amit az ifjúságnak adhatunk, a vonzó példa, amely megragadja, s aminek sodrásában megtalálja önmagát, hivatását. És megtalálja azt az Istent, aki őt szabadságra teremtette."

Szeretnénk kérni a Figyelő olvasóit, támogassák imáikkal munkánkat, hogy közösen tudjunk munkálkodni Istennel hazánk új evangelizációja érdekében.

Bodnár Csilla és Hajdúné Nagy Ibolya

A vallásos hitről

Mindig izgalmas kérdés a hit, akár benne él valaki, akár távolabbról szemléli, mert nyugtalan a mi szívünk mindaddig, míg benned meg nem nyugszik, Urunk. Mivel számomra nagyon sokat jelentett Tadeusz Dajczer: Elmélkedések a hitről c. könyve, szeretném közzé tenni néhány gondolatát, másokat is biztatva elolvasására.

A hit a természetfeletti élet alapja, ez teszi lehetővé az Istennel való kapcsolatot. Lehetőséget teremt Isten életében való részesedésre. Elvezet az Isten gondolatával való egyesülésre. Isten a hit által saját életét szüli mibennünk, így akinek van élő hite, annak Isten kerül az első helyre életében. Lehetővé teszi, hogy megismerjük Istent a természet jelenségeiben, felismerjük a történelem eseményeiben, életünk nehéz dolgaiban, elfogadjuk azt, hogy minden ajándék, még a hit is. Aki hisz, az Jézus szemével nézi az életet és annak minden eseményét. A kereszt botrány azok számára akik nem hisznek, de akik hisznek, azok számára a legfőbb erő: áldás és nem átok. Egzisztenciális kötödés Krisztushoz.

A hozzá való kötődés már a szeretet kezdete. Hit kell az igazi értékek felismeréséhez, a benne való teljes és tökéletes bizalomhoz, Isten akaratának elfogadásához és a zúgolódás nélküli ráhagyatkozáshoz. Életünk állandó biztonságérzet keresés, ezt azonban csak a hitben találjuk meg.

Hitben megérti az ember azt, hogy Istenen kívül senkire és semmire nem támaszkodhat igazán, ledőlnek a hamis bálványok. Ábrahámon, a hit atyján láthatjuk, hogy az Úr akár a gyökerektől is elszakíthatja az embert, hogy megértsük, Istenen kívül nincs semmink.

A hit érettsége azt jelenti, hogy készek vagyunk mindent odaadni az Úrnak, amit tőle kapunk, hogy tökéletesen Jézusra hagyatkozzunk. A hit fényében meglátjuk saját tehetetlenségünket és azt, hogy mindent csak Istentől várhatunk. Hinni nehéz, de nem hinni még nehezebb. A bizalmatlanság a hit kioltója. A hit gyermeki magatartást jelent, mert mindent Istentől vár. A hit, ha nem növekszünk benne, elásott talentummá válhat. Hitünk állandóan változik. Hitünk állandó és alapvető mértéke a megtérés. Az önszeretet a hitnek a gyökereit vágja el. A szomorúság bénítóan hat a hitünkre. A hitünknek, hogy megerősödjön, különböző próbákat kell kiállnia. Az autentikus hit mentes minden természetes támasztól. Máriában láthatjuk hitünk legtökéletesebb mintáját: És boldog vagy te, aki hittél…

Az ember hite a kiüresítés mértéke szerint mélyül el. A puszta /sivatag/ a hit születésének helye. A hitnek egész életünket át kell járnia. A hit szempontjából a lelki értékek fontosabbak. A hit különösen az imádságban aktualizálódik. A hit csúcspontjának szentsége az eucharisztia, bár a hit szentségének mondjuk a keresztséget is, és hit kell minden szentség felvételéhez. A hit a szeretet által munkálkodik.

Ajánlom mindenkinek Tadeusz Dajczer: Elmélkedések a hitről c. könyvét, aki Istent mind jobban szeretné megismerni és vele haladni az életszentség keskeny ösvényén.

Orosz Lőrinc

prépost-plébános

Piaristák Debrecenben

Nagy örömünkre, február 8-án 3 órakor ünnepélyes keretek között "Alma Mater" címmel megnyílt a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának kiállító helyiségében a piarista iskolák, köztük az 1948-ban az államosítás miatt bezáratott debreceni iskola működését bemutató kiállítás.

A kiállítás gondolata még akkor született, amikor néhány KÉSz tagunk Veszprémben járván felfigyelt az egyik templomban elhelyezett kiállításra, amely a piarista rend megalapításának 400. évfordulója alkalmából született.

Úgy gondoltuk, városunk fiatalságának okvetlenül be kell mutatnunk azt, hogy Debrecenben a nagyhírű Református Kollégium mellett korábban évszázadokig működött egy kiváló katolikus iskola is. A debreceni piarista gimnázium 50 éve történt államosítása óta ugyanis annyira elhalványodott emléke, hogy az egykori piarista diákokon kívül már alig emlé-keznek rá.

Az ötletet hosszas levelezés követte. Felvettük a kapcsolatot a kiállítás szervezőjével, Varga Miklóssal. Közben a kiállítás anyaga Budapestre került. Ezzel párhuzamosan a Piarista Diák-szövetség debreceni csoportjával közösen elkezdtük a debreceni anyag össze-gyűjtését.

Nagy lendületet kaptunk, amikor Simonyi-Schmidt Alfonz, régi piarista diák, akinek már volt egy kis összeállítása a debreceni piaristákról, lelkesen csatlakozott az anyaggyűjtőkhöz. Segítségével ide-szállítottuk a már meglévő anyagot.

Nagy örömünkre, református testvéreink is támogatták az ötletet. A múlt év végén ugyan már nem kaphattunk helyet az Egyetemen, de végül a Könyvtár és az Egyetem más intézményeinek segítségével, éppen az új szemeszter kezdetén sikerült biztosítaniuk pár hetes periódust számunkra. Így jöhetett létre, hogy a katolikus rend kiállításának éppen az az intézmény adott otthont, amely a Református Kollégiumot tekinti elődjének (és ezt a kiállítást ugyanitt éppen protestáns iskolatörténeti Melanchton-kiállítás előzte meg).

Az utolsó napok megfeszített munkája kellett még, de a kiállítás elkészült. A megnyitó ünnepségen üdvözölhettük a piarista rend néhány kiváló tekintélyét: dr. Kállay Emilt, a rend tartományfőnökét, dr. Takáts Ervint, a piarista diákszövetség elnökét és Mészáros Gábort.

Úgy érezzük, a 2000. évben, a kereszténység nagy jubileumához és a magyar államalapítás millenniumához kapcsolódva időszerű emlékeztetni a magyarság egyik híres tanító rendjének munkájára.

Azon túl, hogy a jövő érdekében kötelességünk bemutatni a kereszténység művelődéstörténeti szerepét, a kiállítás Debrecen sokszínű kultúrájára is rá akarja irányítani a figyelmet. Évszázadokon keresztül sok-sok híres tudósunk, művészünk, szakemberünk, egyházi és világi hírességünk nevelkedett fel a debreceni piaristák katolikus iskoláiban is. Kiállításunkon ebből is adunk egy kis ízelítőt. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem teljes ez a kép, de azt reméljük, hogy ösztönzést adhatunk a további kutatásra, s arra is, hogy látogatóink kiegészítsék anyagunkat.

Kiállításunkkal még egy dologra szeretnénk rámutatni. Manapság, amikor ismét félő, hogy a tanulási, infor-mációszerzési költségek emelkedése miatt a korszerű tudás vagyonosok kiváltságává válik, példaértékű, hogy a rendet Kalazanci Szent József a "szegények kegyes iskoláiként" (scholae piae pauperum) alapította.

A kiállítást megnyitó szavaiban Dr. Kállay Emil, tartományfőnök, aki debreceni piarista diák volt, szólt a rend jelenlegi működéséről, s azokról a nehézségekről, amelyek miatt, - szíve és a debreceni piarista öregdiákok sürgetése ellenére - még nem tudták átvenni a debreceni Szent József Gimná-ziumot.

A kiállítás megnyitóján művészi élményt jelentett a debreceni Szent László Kórus közreműködése Dobos Mihály karnagy vezényletével. Egy hajdani debreceni piarista diák, Dr. Pálffy István professzor, egy hajdani szegedi piarista tanár, Sík Sándor versét adta elő.

Meghívott vendégként a veszprémi piarista kiállítás szervezője, Varga Miklós röviden ismertette a Veszprémből ideho-zott kiállítási anyagot.

A kiállítás meg-nyitását a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában előadások követték. Mészáros Gábor a piarista nevelésről, Varga Miklós a piaristák szabadságharcban való részvételéről, Dobos Mihály a Szent László Kórus és a debreceni piaristák kapcsolatáról, Takáts Ervin pedig a Trianon utáni felvidéki és erdélyi iskolákról beszélt.

A rendezvényen több gondolat fogalmazódott meg a munka továbbfolytatására. Felvetődöt, hogy ki kell egészíteni a gyűjteményt a többi piarista iskola anyagával. Kolozsvárról máris gyűlt anyagunk, sajnos azonban meghívott előadónk, Reisinger László, a kolozsvári Piarista Diákszövetség elnöke betegsége miatt nem tudott most eljönni. Kiállításunk alapján egy kis füzetben tervezzük megjelentetni a debreceni iskola történetét. Simonyi-Schmidt Alfonz kézirata már elkészült, kiadásra vár. Ugyancsak készen van Várkövy Károly összeállítása a Diákszövetség debreceni működéséről.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a rendezvényt akár kiállítási anyaggal, akár áldozatos munkával segítették. Valamennyiük névszerinti felsorolása nagyon hosszú lenne, de mindenképpen ki kell emelni a fő szervező, dr. Havas Lászlóné kitartó munkáját. Nélküle és Isten segítsége nélkül, a kiállítás nem született volna meg. Méltó, hogy ezért külön hálaimát mondjunk.

A kiállítás február 23-ig volt megtekinthető az egyetemen. Ezt követően az anyagot a Svetits és a Szent József Gimnáziumban helyezzük el.

Dr. Dózsa László

a debreceni KÉSz elnöke

Adományosztás - nem csak karácsonykor

Mit tehet egy új plébánia egy lakótelep-kolosszus közepén, hogy minél több ember rokonszenvét felkeltse, s vonzóvá tegye számukra a keresztény értékeket? Nem kis gondja ez a Szent Család Plébánia híveinek, akik (András atya állandó biztatása közepette) most keresik lehetőségeiket. E kezdeti lépések még tétovák, az eredmények nem látványosak, talán azért is esik jól, ha pozitív visszajelzést tapasztalnak: igen, ezt érdemes csinálni, továbbra is.

A korábbi kápolnaterem (Angyalföld tér 11. sz.) jó helyszínnek látszott ruha- és más adományok osztásra, s a karitatív csoport (Báránkó Andrásné - Ildikó és Nyakacska Vilmosné - szintén Ildikó, vezetésével) nem sokkal a megalakulása után el is tervezte, hogy minden hónap második szombatján rendez egy-egy ilyen akciót. De hogyan kezdjék el, honnan vegyenek elegendő "anyagot" az induláshoz? Örömmel látták, hogy az otthoni "fölöslegből" szép adag gyűlt össze, s ehhez igen jól jött a Máltai Szeretetszolgálat segítsége. Siposné Katika bőkezűen juttat azóta is jó minőségű ruhát, cipőt (vannak közte újak is).

Döcögve indul a dolog. Persze, hisz nem tudnak róla elegen. Nosza, megjelennek a felhívások, plakátok a lépcsőházakban, óvodákban, iskolákban. Első perctől csere-berére gondolnak: aki valamire rászorul, legtöbbször maga is hasznára lehet valamivel a többieknek. Gyarmati Barnáné (Gyöngyi) már régóta szervezi a helyi nagycsaládosok klubját, segít ennek szervezésben is. Milyen öröm, mikor egy többgyermekes anya iskolakezdés előtt hálásan köszöni meg a kék szoknyákat, amiket nem tudott volna megvenni évnyitóra. Valaki tétován tesz le pár tányért, ő ezt tudja felajánlani - perceken belül akad gazdája. Mindenki kap egy kis köszönőcédulát: az is, aki adta, az is aki elfogadta az adományt. Mert valamit örömmel elfogadni: az is szívet melengető dolog. Van, aki szégyelli, hogy rászorul ilyesmire (mikor váratlanul megjelenik a helyi tévé, hogy hírt adjon az akcióról, kívül marad a kapun: "Ne mutogassák a mi nyomorúságunkat!")

Karácsony előtt már több mint hatvanan is megfordulnak egy-egy ilyen alkalommal. Egy család felpakolva jön ("Jó,

hogy ide lehet hozni, amit a gyerekek kinőttek..."), egy másik megpakoltan távozik ("Ha nem lesz jó valami, majd visszahozzuk...") Vannak játékok, könyvek is, a gyerekeknek jut édesség a Máltaiaktól. Valaki egy, még működő tévét keres, s bízom benne, azóta már talált is. S amióta a Tesco megnyílt, újfajta segítségnyújtásra van lehetőség: heti négy este a Máltaiak elszállíthatják a kimaradt pékárut: a gondnok, Kind Imre rendszeresen osztja a plébánián is: a nagy családoknak, az egyedülálló öregeknek mindig jut belőle...

Este lett, mire alábbhagy a forgalom az Angyalföld téren, a Forrás Lelkisegély Szolgálat termében már csak néhányan keresgélnek. A sok holmit még szépen össze kell hajtogatni, elpakolni. Jól jön Tóth Zoltánné (Margó) segítsége: "Eljöttem, hogy el tudjanak készülni Ildikóék a bálba." - ez ugyanis épp a keresztény bál szombatja - "Nicsak, itt van ennek a kötött házicipőnek a párja, hogy kereste egy néni..." "S ami végképp nem kell senkinek, azt se dobjátok ki - teszi hozzá. Édesanyám az infarktusa után rászokott a rongy-szőnyeg-készítésre. Még a felszaladt harisnyákat is fel tudja használni..."

Kicsiny dolog ez, talán nem is érdemli a nyomdafestéket. S szerencsére nem is egyedi eset, csak egy kis láncszem az utóbbi években örvendetesen szaporodó karitatív csoportok, programok között. (Milyen sikeres, jól szervezett program volt pl. a máltaiak "Adni öröm!"-akciója karácsony előtt!) Az egymásra figyelés, a másikért tenni akarás apró megnyilvánulása mindig figyelemre méltó - s hátha épp e sorok olvasása csábít valakit arra, hogy - bármelyik hónap második szombatján - benézzen az Angyalföld térre, elvigyen valami fölöslegessé vált holmit, vagy keressen magának valamit. Esetleg csak szól egy ismerősének, aki a közelben lakik...

Bizony sok-sok ötlet elkelne még, hogy megérintse a mindig rohanó, mindig másra figyelő embereket a találékony, irgalmas szeretet.

(N.Horváth Margit)

Események a Szent Annában

Március 25-én, szombaton, Gyümölcsoltó Boldog-asszony ünnepén lesz templomunkban az egyházmegyei ifjúsági találkozó. Az előadásokat Jávorka Lajos, a kecskeméti Szent Család egyházközség plébánosa, ismert ifjúsági lelkipásztor tartja.

Március 26-án 14 órakor kezdődik a Mária Légió éves találkozója. Ekkor tesznek fogadalmat a mozgalomhoz kapcsolódó új tagok, ill. a régi tagok megújítják fogadalmukat.

Nagyböjtben minden pénteken 17.15-kor kezdődik a keresztúti ájtatosság.

Március 11-én délelőtt 10 órakor pedig a gyermek számára lesz keresztút

Március 11-én az esti misében történik meg a katekumenek kiválasztása. A keresztségre tudatosan, hosszabb ideje készülők számára ez az alkalom egy újabb nagy lépés, amely az egyházközség számára is ünnep és felelősség. Segítsük imáinkkal hittanulóinkat!

A nagyböjti triduumot virágvasárnap és a nagyhét első két napján az esti misében dr. Korzenszky Richárd, tihanyi apát tartja. Mindhárom este több gyóntató áll a hívek szolgálatára.

Április 5-én, szerdán az esti mise után közösségi bűnbánati liturgiát végzünk. A szentév nagyböjtje kedvező alkalom az Istenhez fordulásra. Különösen azok számára ajánljuk a bűnbánati liturgiát, akik nem élnek vagy nem élhetnek rendszeresen szentségi életet. Kérjük, hogy híveink apostolkodjanak családjukban, hogy a vallásukat kevésbé gyakorlók is eljöjjenek erre az alkalomra. Bátorítsuk őket, hogy megtegyék az első lépést!

Május 14-én a 10 órakor kezdődő szentmisében lesz az elsőáldozás.

Ifjúsági oldal

Fegyelem és figyelem

Gondolatok nagyböjtre

Elérkezett nagyböjt ideje, melyben eszünkbe jut Jézus negyven napos pusztai böjtölése, és amellyel kifejezzük, hogy Krisztushoz tartozunk a keresztúton is. Valamikor életünk folyamán Istent választottuk Urunknak. Bizony, az akkor kapott kegyelem lendületét a kísértések viharai gyakran megtépázzák, így szükségünk van arra, hogy újra és újra ráeszméljünk Atyánk végtelen szeretetére, és megerősödjünk általa.

Fegyelem és figyelem. Ez a két szó cseng fülembe minden nagyböjt kezdetén. Figyelem, hogy kinyissam azokat a kapukat Isten felé, amelyekkel eddig megakadályoztam, hogy a kegyelem a maga teljességében elérjen hozzám. Hogy ne rejtegessem tovább sötétségeimet, hanem hagyjam, hogy életembe fény áradjon. Fegyelem, hogy ne testem uralja lelkemet, hanem nyitott szívvel tudjam Jézussal mondani: nem csak kenyérrel él az ember.

Egyházunk a nagyböjti fegyelem előírásainál igyekezett a lehető legkisebb kötelező szintet megállapítani, ami még elég ahhoz, hogy kifejezzük összetartozásunkat a tanít-ványságban. Meggyőződésem, erre azért került sor, mert vezetőink bíztak abban, hogy élünk keresztény nagykorú-ságunkkal és magunk szervezzük meg az ennél szigorúbb, egyénibb böjtölésünket, amit csak az Atya lát.

Testvéreim, ne gyenge kettessel akarjunk átcsúszni a mennyországba, hiszen ezáltal azokat a kincseket, ajándékokat dobjuk el, amiket Isten még ezen a világon tartogat számunkra! Életünk alkonyán nem győzzük majd kérdezgetni magunktól, miért volt kicsinyes és boldogtalan az életem?

Jézust böjtje alatt meglátogatta a kísértő. Bizony, ez gyakran előfordul mai tanítványaival is. A kérdés az, hogy vissza tudjuk-e verni ezeket a támadásokat a böjtben magunkra szabott figyelem és fegyelem által. Nos, Istennel való szoros kapcsolat nélkül ezt aligha tehetjük meg. Ehhez viszont odaadó imádságra van szükségünk. Imádságunk segíti a böjtben való kitartást, de böjtölésünk is megerősíti imádságunkat. Különösen így van ez, ha testi, vagy lelki betegekért könyörgünk. Merjük megszólítani az Urat, erőt kérni tőle! A gonosz egyik legravaszabb kísértése az, amikor azt duruzsolja a füledbe, hogy te már méltatlan vagy, hogy megszólítsd Istent, hiszen olyan régen nem imádkoztál, annyi mindent elmulasztottál, oly sokszor voltál engedetlen. Az Atya féltő, aggódó szeretettel vár rád. Ahányszor eltá-volodtál tőle, annyiszor várja, hogy visszatérj.

Élt egy magyarországi kisvárosban egy házaspár, akik csúnyán összevesztek. Olyannyira, hogy már a válást fontolgatták. Eközben barátaik (köztük jómagam), igyekeztek mindkét felet ellátni "bölcs" tanácsaikkal, minden eredmény nélkül. Egy közös ismerősünk viszont elkezdett böjtölni és imádkozni értük, egy hét múlva a házastársak megbocsátottak egymásnak.

No, ilyen a véletlen! - húzza el a száját a hitetlen, és elolvassa e heti horoszkópját. Remélem azonban testvéreim, hogy ti megtaláljátok saját környezetetekben azokat, akikért böjtölni és imádkozni lehet, nem csak nagyböjtben.

Tudom, azok közül, akik ismernek és elviselték szere-tetlenségeimet, sokan joggal mondhatják, hogy e sorok írója milyen keveset valósított meg Jézus tanításából! Bizony, sokkal kevesebbet, mint amennyit szeretne! Mégis hiszem, hogy van keskeny út, amin érdemes járni, van szőlőtő, melyből kihajtva boldogan nevethetünk a tavaszi napra, létezik az élet vize, amiből ha iszunk, lelkünk nem szomjazik többé, és van az idén is nagyböjt, melyben veletek együtt figyelemmel és fegyelemmel szeretnék részt venni.

Oláh Attila

Kedves leendő kórustag!

Ne habozz tovább, hanem gyere el vasárnap este 7-re a Mécses ifjúsági kórus próbájára. Helyszín: Varga utca 17. sz. alatti közösségi ház. Gyere, hogy együtt készüljünk a Jubileumi Ifjúsági Találkozóra!

Jubileumi ifjúsági találkozó

..lesz március 25-én, szombaton, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, 9-18óráig. A találkozó témája: Krisztusban való életünk megújítása. Lesz kiscsoportos beszélgetés, gyónási és lelkibeszélgetési lehetőség, ének, oratórium, vidámság is. Mindenkit szeretettel várnak...!

a szervezők

Zsolozsma

A zsolozsma az egyház hivatalos imádsága. NEM a papoknak, vagy a szerzeteseknek fenntartott lehetőség! Aki szeretne zsolozsmázni, akár egyedül is megteheti. De lehetőség van arra is, hogy ezt közösen, másokkal végezzük. Minden nap, a plébánia kápolnájában az esti misék után énekes zsolozsmát tartunk, általában Tóth László atya vezetésével. Februártól minden csütörtökön - ugyanígy az esti mise után - a székesegyházban van zsolozsma. Aki szeretne bekapcsolódni, jöjjön el!

Titió

Ifjúsági oldal

Liechtensteini emlék

A Máltai Szeretetszolgálat segítségével Debrecenből már többször jutottak ki nehéz anyagi körülmények között élő gyermekek Liechtensteinbe. Ősszel is járt kint egy csoport, 16 gyerek négy felnőttel. Németh Katalin német-matematika szakos egyetemi hallgató tolmácsként segített a gyermekeknek. November 1-23-ig, három hétig voltak Liechtensteinben.

- Milyen ez az ország?

Kis állam, mindössze 26 km átmérőjű. Egy kis völgyben fekszik, magas hegyek között. Szinte az egész terület beépített. Mi Schaanban voltunk, ez inkább városrésznek tekinthető. A főváros, Vaduz épületei modernek, de nincsenek túl magas bérházak, csak három-négy emeletesek. Legtöbben inkább családi házban élnek. Amikor ott jártunk, éppen leesett a hó, és csodaszép hófödte hegyekben kirándulhattunk. Liechtensteinben sok munkahely van, de a lakhatási engedélyt nehéz megszerezni. A vendéglátó ház szakácsnője is Svájcból jár át már 13 éve.

- Hogyan kerültetek Liechtensteinbe?

Az ottani Vöröskereszt egy házat tart fenn arra a célra, hogy Kelet- és Közép-Európából (Ukrajnából, Orosz-országból, Romániából, Magyarországról) érkező szegényebb sorsú gyerekeket üdültethessenek. Minden hónapban megy ki egy csoport, három-három hétre.

A házban van biliárdasztal, zongora, rengeteg játék, sőt még egy festő-szoba is. A festő-szoba fala, és mennyezete a gyerekek alkotásaival van tele. A liechtensteini hercegnő pedig minden csoportot fogad. Mi is ellátogattunk hozzá. A hercegnő személyesen vezetett minket körbe a kastélyban, a gyerekek kérdezgethették is. Persze nem úgy kell elképzelni őt, mint egy mesebeli hercegkisasszonyt, rózsaszín ruhában. A hercegnőnek már unokái vannak, és teljesen hétköznapi öltözékben fogadott minket: pulóverben és nadrágban. Nagyon közvetlen volt velünk. Egy kis műsorral kedves-kedtünk neki, ő pedig megvendégelt minket. Az országnak van egy régi hagyománya: aki meglátogatja a hercegnőt, egy pár cipőt kap ajándékba. Velünk is ez történt. Egy cipőboltban mi választhattuk ki milyen cipőt szeretnénk kapni, a gyerekek már abban jöttek haza. Amikor otthon mondtam, hogy ezt a cipőt a lichtensteini hercegnőtől kaptam, azt mondták rá, hogy persze - azt a másikat meg a walesi hercegtől...

- Milyen volt egy napotok?

Általában a házban láttak el minket, hét közben szerveztek nekünk programokat: kirándulás a hegyekben, séta a városban vagy a parkban, torna, úszás stb. Volt úgy is, hogy mi, a felnőttek szerveztünk valamit. Mielőtt haza indulna, minden csoport készít valami ajándékot, amit ott hagy a házban. Mi egy nagy házat hajtogattunk papírból, az ablakaiba írtuk bele a nevünket.

- Kik mehettek ki?

Azok a 8-14 éves gyerekek, akiket a Máltai Szere-tetszolgálat minden hétvégén ebédre vendégül lát. Összesen kb. 120 gyerekről van szó, akik közül a legtöbben már korábban is jártak kint. Mindnyájuknak nagy élmény volt az üdülés.

- Mit tanulhatunk a liechtensteiniektől?

A gyerekközpontú gondolkodást. Például az állam igyekszik segíteni a szülőknek a gyereknevelésben. Ha korábban kell dolgozni menniük, van egy hely, ahová el tudják vinni a gyerekeket iskola előtt. Itt vigyáznak rájuk, iskola után pedig segítenek a leckében, amíg a szülők értük nem mennek.

Tegyük hozzá, hogy dicséretes a lichtensteiniek szolidaritása, amellyel a nehezebb körülmények között élő gyerekekre is gondolnak. Köszönjük nekik.

Isten nélkül

Örökkön jónak maradni…

Szégyelleni hitetlenségem a templom kapuja előtt, belépni csevegő fiatalok gyűrűjétől övezve, arcukról a társra találtság nyugodt öröme sugárzik, hisz egymás között vannak, aztán mélán s tanácstalanul állni, vajon kezemmel szennyezhetem-e vizetek, vethetek-e keresztet, térdelhetek-e megszentelt házatok padlójára (?), s végül nem marad más, mint egyedül merülni el a kórus, fuvola, hegedű és cselló virágzó s színes dallamaiba, amint magával ragadnak, mégis rág a kétely, vajon tényleg kevesebbet érzek ezen Isten szeretetével eltelt szavak és harmóniák mögött (?), s maradok idegen idebenn (?), a zene csodája fog meg s nem Isten jelenléte (?).

Majd továbbállok, földhözragadtan, kicsinek érezve vágyaimat, álmaimat s tetteimet, eltelve s kiürülve, egyéni létemet feleslegesnek érző társtalanságában, s később, később, esténként utcáinkat róva, a Hold sugarainak fényében követem a magányost, lopva körültekint, majd bizonytalanul, talán nem tudja, hogyan is kell, keresztet vet, s a maga egyszerűségében fohászkodik halkan, én pedig tudom, hogy hitetlenként hazugnak érzi keresztjét s fohászát, majd azt is megérzem, amint gondolatainak tengeréből emelkedik a felszínre a halál, hisz sokszor maradunk bezárva gondolatainkkal, de ő nem hisz a mennybéli üdvösségben, légvárakat épít, nem fél ugyan a haláltól, mert ő is hisz, hisz az álom örökkévalóságában, úgy hiszi, hogy a halál fel nem ébredés egy örök álomból…

Valahol mélyen mindegyikünk tudja, hogy az élet valóban út lélektől lélekig, s oly gyakran mi magunk is az egyedüllét álomtalan hajnali óráiban eltelünk társaink végtelen szeretetével, majd a hétköznapok kegyetlen földhöz-ragadtságában kiürülünk, kiégve, Isten nélkül tökéletlen létünk boldogtalanságába süllyedünk, s olyankor nincs kire rábízni sorsunkat. Olyankor nem féljük a halált, vak szemünk elöl is fák mögé rejtőzik az élet, ujjaink nem lelnek társaink kezeire, bolyongó sajáthitünk pedig falakból emelt útvesztőben vergődik nem hallva olyankor a szavakat, Isten nélkül...

Szeress, akkor tiszta s jó maradsz!

Gondolatok a Tízparancsolatról

II. rész: A szolgáló uralom

Az első három parancsolatban Isten feltárja létezését és alapvető viszonyát az emberhez. Én vagyok a te Urad, Istened. Én vagyok: aki van, a biztos létező, az állandó viszonyulási pont.

Isten szeretetből nevezi meg magát, hogy megkönnyítse útkeresésünket. Ahogy természetes és biztos pont a gyermeknek a szülő, úgy jelenti ki magát Isten nekünk, hogy ne tegyünk fölösleges kitérőket, hanem gyermeki bizalommal fogjuk fel, hogy az ő népe vagyunk, az ő családjába tartozunk. Életünk nagy eseményei meggyőznek bennünket, hogy az ő teremtő és személyes szeretetéből élünk, tőle kapjuk egyéni feladatainkat, s a lehetőséget, képességeket is azok végrehajtásához. Uralma tehát nem az elnyomá-sunkra irányul, hanem életének részesévé tesz, általunk uralkodik az anyag és szellem erőin. Jézus Krisztusban megtanít ben-nünket az isteni uralom szolgáló jellegére, s arra, hogy az istenszolgálat sem pusztán vallásgyakorlat, hanem annak szerves egységet kell alkotnia az ember egyéni és társadalmi életének formálásával. Hogy Isten szolgáló uralmát megvalósíthassuk a világban, az ő értékrendjében eligazító "használati utasítást" ad az emberiség számára. Az isteni parancsolat tehát maga is a szolgáló isteni szeretet megnyil-vánulása, amely a bennünk megtestesülő isteni értékek érvényesülését segíti elő.

Isten Jézus Krisztusban azt is értésünkre adja, hogy a Tízparancsolat nem öncélú törvény, nem a tőle kapott szabadságunk korlátozása, hanem az emberiség és az egyes ember távlatos érdekeinek felismertetése. Amit kíván, azzal minket akar boldogabb életre tanítani, s tilalmaival meg akar védeni mindentől, ami ebben gátol minket. Ezért lehet a parancsolatokat Istentől Istenig tartó utunkon célba segítő jelző tábláknak tekinteni. Felszólít, vagy inkább: meghív arra, hogy elfogadjuk, kövessük utasítását, s egyúttal óv attól, hogy téves utasítást kövessünk: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Nem érthetünk teljesen egyet azzal - a manapság sokat hangoztatott - felfogással, hogy a Tízparancsolat az évezredek felhalmozott morális követelményrendszerének foglalata. A három első parancs ugyanis ezen túlmutat: meghatározza az erkölcsi cselekedetek dimenzióit. Isten önmagát kinyilatkoztatva átemeli az embert társadalmi meghatározottsága korlátain, és belevonja saját isteni létezésébe. Nem kiszakítani akar a világból, hanem megvédeni a gonosz erőktől. Ezáltal az öncélú, koronként változó társadalmi morál zártságát kitágítja a változatlan, örök jó felé.

A parancs, a jó tanács adása és elfogadása egyaránt a felelős szeretet gesztusa. Isten szeretetének elfogadása hálára indítja az embert, s ez imádásban, dicsőítésben fejeződik ki. Isten nevének tisztelete és az idő megszentelése, vagyis napi imánk is ebből a hálából táplálkozik. Az imádásban a föltétlen, végtelen, és kizárólagos bizalom szólal meg, ami képessé teszi az embert áldozatokra is. Az ember imádságával, Istennel való érintkezésével helyét keresi az Isten jóságában, igazságában és védelmében. Az imád-ságban felismerjük magunkban az Isten képmását, és ahhoz próbálunk felnőni. Az imádás nem azonos az imák elmondásával, hanem az a teljes odaadottság állapota. Az imádságban az ember a legjobb énjét mutatja Istennek, vagy inkább Isten mutatja meg ezáltal, milyennek szeretne látni minket. S ha már ez az isteni rajzolatú önkép megvan, következhet emberi megvalósítása: az ima gondolatának cselekedetté testesítése. Isten segítő, rávezető példaként küldte közénk Jézust, akinek emberré testesülése a legtökéletesebb megfelelés, engedelmesség az Isten szándékának, a legmélyebb imádás: a szolgáló isteni szeretet tökéletes megnyilvánulása.

A szolgáló tilalom

Az isteni tilalom ugyanennek a szemlé-letnek másik oldalról való megközelítése és alátámasztása: Rajtam kívül ne legyen más Istened! Isten nevét hiába ne vegyed! Nincs más alternatíva! Az imádás magától érte-tődően kizárja a káromlást. Ha Isten csak egyike a lehetséges irányoknak, akkor nem lehet osztatlan szívvel imádni. Akkor másféle igazságokat is keresünk, összehasonlítgatunk, méricskélünk, esetleg bebiztosítjuk magunkat Istennél is, mint valami nyugdíjpénztárnál. Több lábra helyezzük egzisztenciánkat. Ez a bizalmatlanság meg-osztottságot, más irányú kötődéseket hoz, és felborítja az értékrendet. A kényelmes élet, az egészség, a társadalmi befolyás, a sikeresség, a szórakozás, a szépség vagy akár egy másik személy kerül a legfőbb jó helyére, s ezzel isteni szerepet kap életünkben. Akkor Isten neve nem lesz szent többé.

Amikor a Biblia a féltékeny Istenről beszél, tulaj-donképpen arról a szerető Istenről szól, aki meg akarja az embert védeni a bálványok csapdájától. A bálványimádás a mulandóság kultusza. Az örök értékek hűtlen elhagyása. Milliónyi változata van; a babonás hiedelmektől a teljesítménykényszerekig, az anyagi természetű élvezetektől, a presztízs megszerzéséig, az ideológiai fanatizmustól a "minden mindegy" közömbösségéig. A bálványimádás a forma abszolutizálása a tartalommal szemben. Jézus szemléletes hasonlatokat használ, amikor a kívülről csillogóra tisztított, de belül piszkosan hagyott edényről vagy a meszelt sírkamráról beszél: a külső és a belső, a forma és a tartalom, a látszat és lényeg összhangjának megbontásáért korholja a farizeusokat: Isten parancsát nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok. Kijátsszátok Isten parancsát! (Mk 7,6-7) Az ember, Ádámtól és Évától kezdve máig, lázasan keresi az isteni törvény kiskapuit és a joghézagokat. Jézus óta erre nincs lehetőség. Ő azért jött, hogy tökéletesítse, kijátszhatatlanná tegye a törvényt.

A kísértés azonban adva van. Még Jézus is szembe találja magát a földi javak, a hatalom és az élet fölötti önren-delkezési jog kísértéseivel, ugyanazokkal, amelyek ma is hatalmukba kerítik az embert, amikor öncélúan törekszik az anyagi biztonságra, a társadalmi befolyásra, vagy amikor drogokkal, abortusszal, eutanáziával, környezetszennye-zéssel az önpusztításba menekül. Jézus a kísértés erejét az első parancsolattal töri meg: Uradat, Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj! (Mt 4, 10-11) Minket is ez a parancs véd meg, ha nem teszünk engedményeket, nem bocsátkozunk alkuba,

hanem teljes, tehát osztatlan szívvel követjük. Amikor Jézustól megkérdezi a gazdag ifjú, mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet (Mt 19,17-19; Lk 10,25-28), Jézus a főparancsot említi, majd pedig az anyagi kötöttségektől való mentességet. Ma is az öncélú anyagi jólét a legfőbb bálvány: ez vonja el az embert leggyakrabban az üdvösségtől, és ragasztja bele a mulandó értékek ingoványába. Az engedelmesség tehát nem valami gyáva tehetetlenség, hanem nagyon is radikális döntés, amely az embert felszabadítja a maradandó értékekre.

A szolgáló törvény

Arra a kérdésre, hogy melyik a parancsok között az első (Mk 12,28-34) Jézus ezt válaszolja: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Isten. Szeresd Uradat, Istenedet teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Jézus tehát azzal teljesíti be a törvényt, hogy az első parancsolathoz kapcsolja a többi foglalatát, és egyenletbe kapcsolja az Isten szeretetét a felebaráti szeretettel. Ez a kapcsolat valóban tökéletesítése a törvénynek, kijátszhatatlanná teszi, hiszen aki nem fogadja el Istent, az nem szeretheti igazán embertársait sem, s aki nem ismeri a felebaráti szeretetet, az hiába mondja: Uram, Uram! Minden ember méltóságát ugyanis az adja, hogy Isten teremtménye. Amikor tehát a parancsolat nyomatékosítja, hogy Isten szeretete nemcsak érzelem, hanem lelki, szellemi aktivitás is, akkor azt tudatosítja, hogy ez megköveteli az ember erőfeszítését is.

De mit tehet az ember azért, hogy szeresse Istent? Lehet-e egyáltalán erőltetni ezt? Valószínűleg az ember természetes állapota az, hogy szereti Istent. A kegyelem ingyenessége ezt is jelentheti. Nem kell, s nem is lehet erőltetni. Erőltetni csakis ennek ellenkezőjét lehet: elfordítani Istentől az embert. Ezért szükséges tudatosítani, hogy az embernek minden szellemi és lelki erejével törekedni kell Isten megelőlegezett szeretetének viszonzására, hogy ezáltal képes legyen ellenállni a kísértéseknek. Isten tehát az ember szolgálatába állítja a törvényt. Nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. (Mk 2,27) Ezt bizonyítja, hogy a Tízparancsolat és az Anyaszentegyház parancsai is hangsúlyozzák az Úr napjának megszentelését. Tudjuk, nem Istennek van erre szüksége, hanem nekünk. Ezért sem az istentiszteleti formákat, sem más vallásgyakorlatot nem tekinthetünk pusztán egy külső, parancsolt kötelezett- ségünknek, mintha Isten elfoglaltságainkat akarná szaporítani. Minden nap az Úr napja, s ő minden napunkat kész megszentelni imádságunk, munkánk, örömünk, szenvedésünk, másokért vállalt áldozatunk által. A vasárnapi mise és minden szentmise, amelyben teljes szívvel részt veszünk, ünnepi ajándék. Becsülendő persze az is, ha valaki csak azért megy misére, mert kötelező, vagy mert nincs más dolga. De ha jól értjük a liturgiában feltárulkozó isteni szándékot, akkor a szentmisében Isten újra és újra vallomást tesz szeretetéről, s alkalmat ad nekünk, hogy elfogadjuk és viszonozzuk vallomását.

Mindezt megértve nem lesz gond számunkra Isten tisztelete. Nem valami személyi kultusz jegyében kéri Isten, hogy imádjuk, szolgáljuk, vigyázzunk nevére, ünnepeljünk vele. A név - mint a belső lényeg kifejezője - Isten esetében az önzetlenül velünk lévő, áldozatával minket mentő, parancsolataival is szolgáló szeretetet jelenti. Nem az Isten dicsősége szenved csorbát nevének hiába vétele, elkoptatása által, hanem magunkat fosztjuk meg a szeretet örömétől, amellyel megajándékoz minket istentiszteletünk minden formájában. A zsoltár szavaival kérhetjük tehát Urunkat:

Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, mily csodálatos a te törvényed! Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.Taníts, Uram, rendelkezésed céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!

Keresztesné Várhelyi Ilona

Példabeszéd

a folyók szennyezettségéről

A romániai Nagybánya területéről cián került a Lápos, majd a Szamos és Tisza vizébe. A haltetemek tonnái jelezték a mérgező anyag útját a folyókban.

Az emberiség folyamának forrása a teremtés. Ezt a folyamot, közel a forráshoz megfertőzte a bűn, a szembefordulás Istennel. Hömpölygött a bűnáradat, veszélyeztetve az Életet. Kereste az ember, hogy hogyan lehetne közömbösíteni a szennyeződést. Kizavarta a bűnbakot a pusztába, egészen elégő áldozatokat mutatott be, és várta a Szabadítót. Kétezer évvel ezelőtt a Teremtő Isten Jézus Krisztus által újjáteremtette, megváltotta a világot, benne az embert. Jézus áldozata volt az az "ellenanyag", amivel le lehetett kötni a bűn szennyező, életet veszélyeztető mérgét. Ennek az "ellenanyagnak" a biztonságos tárolását, hatóerejének megőrzését Jézus Krisztus a szentségekbe "csomagolva" egyházára bízta. Az ember felelőtlenül, hol itt, hol ott (káros szenvedélyeinek szabadon engedésével) szennyezi a már megváltott emberiség folyamát. Széthullott családok, megölt magzatok tetemei jelzik, mérgezett a folyó!

Keresztény testvéreim! Be merjük-e vallani, hogy birtokunkban van az "ellenszer"?! Hisszük-e, hogy az előttünk álló nagyböjti idő bűnbánata, a szentségi élet, a szentévi búcsúk élő vize gyógyítani tudja az emberiség életének haldokló folyamát? Jézus áldozatának nem járt le a "szavatossága"! A keresztségben ma is újjászülethet az ember. A bűnbánatban, szentgyónásban feloldódik a bűn mérge. A bérmálás és a betegek szentsége erősíti az "immunrendszerünket". A szolgálati papság, a házasság biztosítja az életfeltételeket. Az Eukarisztia pedig maga az Élet Kenyere. Ilyen hatékony eszközökkel Krisztus egyháza képes arra, hogy megszentelje, üdvösségre vezesse mérgezett világunkat. Ahol árad, gátat szakít, halált okoz a bűn, ott túlárad és éltet a kegyelem! Minden megkeresztelt ember nagy lehetősége és feladata, hogy Jézus tisztító és éltető ajándékát megossza környezetével!

Fodor András

Hívogató

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Debreceni Tagozata a 2000. szentévben, a keresztény magyar állam millenniumi esztendejében, immár 11. alkalommal szervez zarándoklatot a csíksomlyói pünkösdi búcsúra.

Hálát adunk Istennek, hogy a föld színét megújító Szentlélek növelte hitünket, erősítette bennünk a keresztény magyar megújulás reményét, és évről évre tökéletesítette szeretetünket Isten és egymás iránt. Ennek egyik gyümölcse érett be a gyimesfelsőloki Sziklára Épített Ház megva-lósításával.

Ebben az ünnepi évben a Sziklára Épített Ház Alapítvány a csíksomlyói pünkösdi búcsút szeretné összekapcsolni egy gyimesfelsőloki millenniumi ünnepséggel. Igényes művészi műsor keretében jelképesen átadjuk a Sziklára Épített Házat az új évezred magyarságának. Az ünnepségre szeretettel hívjuk alapítványunk minden támogatóját. Éveken át segítséget kértünk a világ minden részéből, így olvasóinktól is. A gyimesfelsőloki ünnepséggel szeretnénk köszönetet mondani minden jó szándékért.

Terveink szerint június 8-án, csütörtökön este autó-buszokkal indulnánk Gyimesfelsőlokra. Az éjszakai utazás fáradalmait napközben a Hargitán pihennénk ki. Gyimes-felsőlokon családoknál szállnánk meg, de a fiatalabbak sátrat is hozhatnak. Szombaton részt veszünk a csíksomlyói pünkösdi búcsún, amelynek szónoka éppen főpásztorunk, Bosák Nándor lesz.

A millenniumi ünnepséget és a támogatók találkozóját pünkösdvasárnap rendeznénk meg Gyimesfelsőlokon, és hétfőn jönnénk haza. A részvételi költséget pontosan még nem tudjuk, de igyekszünk 10.000 Ft-ban maximálni. A keresztény szolidaritás jegyében a többgyermekes családoknak és a rászoruló nyugdíjasoknak szeretnénk kedvezményt adni. Megfelelő számú jelentkező esetén a gyermekes családok és az idősebbek külön-külön buszban utazhatnak.

Jelentkezési lap kérhető a Szent Anna plébánián, a KÉSz vezetőinél vagy dr. Birkás János ügyvédi irodájában (Iparkamara u. 2, I. em). Jelentkezési határidő: március 20.

Utazásunkat valódi zarándoklatnak szánjuk. Mint minden évben, most is közösen felajánljuk nemzetünk keresztény megújulásáért és engesztelésül bűneinkért. Kérjük Urunkat, hogy az ünnepi év ünnepi eseménye által tegye felemelő hálaünneppé zarándoklatunkat!

Keresztesné Várhelyi Ilona

"Család"-os eseménykrónika

Tócóskerti egyházközségünk sok fontos és kegye-lemteljes eseményt élt át, és ugyanilyen események előtt áll.

Az adventi időszak örömvasárnapján örvendezhettünk gyermekeink első szentáldozásának, amelyre szorgalmas tanulással készültek. Ebben az időszakban mi is részt vehettünk a hajnali roráté miséken, ahol zsolozsmával is dicsőíthettük Istent. Reméljük, sikerült megszerettetni híveinkkel a Szent Család szálláskeresést is, és jövőre majd még többen adnak szállást otthonukban és lelkükben a Szent Családnak.

Templomunk búcsúját december utolsó vasárnapján tartottunk. Az ökumenikus imahét eseményeit közösségünk helyi szinten is kiegészítette; a tócóskerti református gyülekezettel kölcsönösen vendégül láttuk egymást. Az immár hagyománnyá vált Szent Család farsangon nagyon sok jelmezes vonult fel, és humoros műsorral szórakoztattuk egymást.

Az egyházi év egyik legszebb szakaszát élhetjük át ismét a következő időszakban.

A húsvéti ünneplést előkészítő nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán közösen is átérezhetjük a földiek mulandóságát. A nagyböjt péntekjein mi is járjuk majd a keresztutat, elmélkedve Krisztus szenvedéséről. Plébá-nosunk nagyböjti lelkigyakorlatot is tervez. Nagyheti szertartásainkra remélhetőleg már mindenki megtisztul lélekkel érkezhet.

A virágvasárnapi bevonulás, a régi kápolnánktól indul. Nagycsütörtökön átvehetjük Jézus "búcsúajándékait"; nagypénteken Jézussal együtt mi is kifejezhetjük elesett-ségünket; nagyszombaton a templomudvaron megszentelt tűz Krisztus feltámadását, győzelmét hirdeti a sötét erők fölött. Húsvét vasárnapján jól felkészített felnőttek keresz-telésével teljesedhet be ünnepünk, s megújított keresztségi fogadalmunk által is hirdetjük, hogy Krisztus él!

Kissé távolabbra is tekintünk. A jubileumi év alkalmából egyházközségünk szeretne elzarándokolni Rómába, és egyházunk történelmének jeles itáliai városaiba, hogy a szentévi búcsú kegyelmeiben részesüljünk, s jobban megismerjük a szentek életét.

Berkiné Oláh Ilona

A Mária Légió hírei

Minden hónap első szombatján 16.45-től rózsafüzért imádkozunk, első vasárnaponként pedig 15.30-tól 17.30-ig szentségimádásra gyűlünk össze a Szent Anna templomban.

Március hónapban az imaórák szerdán reggel vannak, az óraigazítást követően azonban délután 16.15-től 17.45-ig lesznek.

Március 26-án, vasárnap 14 órától a Mária Légió aktív és segítő imádkozó tagjai szentmise keretében újítják meg fogadalmukat. Ezt követően baráti beszélgetésre és agapéra várjuk az érdeklődőket a 7-es hittanterembe.

a Curia vezetősége

Ebesi hírek

Karácsonyra elkészült az ebesi Szent Lőrinc templom monstranciája. Magánadományok tették lehetővé, hogy a szentségmutatót Nagy Ferenc ötvösművésztől rendelje meg az ebesi közösség. A művész az igényeket figyelembe véve az Eukarisztiára utaló bibliai jelenetek tűzzomác képeivel díszítette alkotását.

Március 12-én 16 órai kezdettel a jubileumi év alkalmából szentségimádás lesz a Szent Lőrinc templomban.

A dinamikusan fejlődő községben március 15-én leplezik le Széchenyi István szobrát, amely Győrfy Lajos munkája. A 11 órakor kezdődő ünnepségen főpásztorunk, Bosák Nándor megszenteli a szobrot. Előzőleg kerül sor a Szent Lőrinc templom toronyórájának átadására. Ezen a napon kapja meg Ebes a millenniumi zászlót is.

2000. március 8.

A Szent László plébánia életéből

Február 5-10 között Magyarországon tartózkodott Timothy Radcliff OP, a Szent Domonkos rend egyetemes főnöke. Útjára elkísérte Wojciech Giertych OP, a közép-kelet európai tartományok felelős munkatársa. A Szent Domonkos Rend legfőbb elöljárója kánoni vizitációt végzett Sopronban, Budapesten és Debrecenben.

A debreceni Szent László templomban 2000. február 10-én, csütörtökön reggel szólt generális atya a hívekhez, amikor együtt misézett a városban működő domonkos atyákkal. A szentmise után elbeszélgetett a hívekkel és az atyákkal, és keresték a domonkos élet kibontakozásának lehetőségeit. Generális atya örömmel nézte meg az épülő Borbíró téri templomot, és kifejezte reményét: lesznek hívek az új templomban, és lesznek fiatalok, akik a domonkos hívatást követve végzik az apostoli munkát. Debrecenből tovább-utazott Munkácsra, ahol 15 fiatallal találkozott (akik Oroszországból és Ukrajnából szeretnének domonkos szerzetesek lenni).

Lelkigyakorlat lesz a Szent László templomban március 10-11-12-én, pénteken, szombaton és vasárnap este 6 órakor. Vezeti: Hagyó József atya.

Keresztúti ájtatosság minden szerdán este 6-kor a nagyböjt idején. Engesztelő szentségimádásra várjuk a híveket minden pénteken délután 3-tól 6-ig.

Az elsőáldozásra készülő gyermekek advent elején mutatkoztak be a hívő közösségnek. Azóta próbálják bizonyítani: komolyan veszik ígéretüket, járnak szentmisére és hittanra, és szeretnének húsvét után elsőáldozók lenni.

Tető alá került a Borbíró téren épülő Megtestesülés templom. December-január folyamán elkészült a vízzáró borítás, és helyükre kerültek a cserepek is. Jelenleg a tető belső hőszigetelési munkálatai folynak.

Jól jött volna a hőszigetelés december 25-én délelőtt is, amikor szép, verőfényes napsütésben, de fagyos hidegben gyülekeztek a hívek az épülő templomban tartott karácsonyi misére. Mindnyájunkat nagy örömmel töltött el, hogy a betlehemi körülmények között megtartott szentmisén a zord időjárás ellenére is sokan, mintegy százan vettek részt. Adja Isten, hogy a hívek közössége együtt növekedjen az épülő templommal!

A Megtestesülés templom búcsúja alkalmából is szeretnénk szentmisét tartani az épülő templomban - ha az építési munkálatok ezt lehetővé teszik. A búcsúnap és az ifjúsági találkozó időpontjának ütközése miatt előre láthatóan március 26-án, vasárnap 11 órakor lesz ez a szentmise. A végleges időpontot a templomi hirdetésekben fogjuk közzétenni.

Isten, véletlen, szükségszerűség

Az idősebb korosztály tagjai bizonyára jól emlékeznek még azokra az időkre, amikor a kommunista rendszer a tudományt is az ideológiának rendelte alá. Liszenko és Micsurin téveszméivel tömték a fejünket, s az iskolában azt tanították, hogy az anyagi világ örök, hiszen "anyag nem keletkezik és nem semmisül meg". Ugyanakkor a nyugati világ tudósai már a gének szerkezetét tanul-mányozták, s javában gyűjtötték az Ősrobbanás kísérleti bizonyítékait… Végül a tudomány is felismerte azt, amit a Szentírás mindig is tanított, hogy ennek a világnak kezdete van, és egykor vége is lesz.

A kommunista világrendszer összeomlásakor naivan azt hittük, hogy vége a félrevezetéseknek, vége az agitációs propagandának (amely egyre azt bizonygatta, hogy a felvilágosult, tudományos gondolkozás összeegyeztet-hetetlen a vallásos hittel). Sajnos, csalódnunk kellett, mert az agitáció nem szűnt meg, csak átalakult: az ateista propaganda új hulláma ezúttal nyugat felől szakadt a nyakunkba - a divatos "tudományos ismeretterjesztő" művek alakjában.

Keith Ward oxfordi teológia professzor így ír erről a jelenségről az Isten, véletlen, szükségszerűség c. könyvében: Sajnálatos módon az elmúlt években divatossá vált a materializmus egy új, a vallással szemben különösen ellenséges irányzata, amely kigúnyolja bárminemű objektív cél és érték létezését a Világegyetemben. Kiváló tudósok, mint például Francis Crick, Carl Sagan, Stephen Hawking, Richard Dawkins, Jacques Monod és Peter Atkins publikáltak a vallásos hitet nyíltan kigúnyoló könyveket, amelyekben saját szakmai tekintélyüket használják fel a támadások igazolására. Állításaik azonban alapvetően helytelenek. Tisztán tudományos munkásságuknak ugyanis semmi köze sincs a vallás legtöbb állításának igaz vagy hamis voltához. Amikor azonban a filozófia területére kalandoznak, a filozófia történetét és nézetei sokféleségét egyaránt figyelmen kívül hagyják, azt a látszatot keltve, mintha a materialista álláspont általánosan elfogadott lenne, holott ez csak a filozófusok meglehetősen kicsiny csoportjára érvényes.

Ward alapos kritika alá veszi Peter Atkins oxfordi vegyész Creation Revisited (A Teremtés újraértékelése) című könyvét. Kimutatja, hogy Atkins műve számos filo-zófiai tévedést tartalmaz, ha viszont ezeket kihagyjuk a könyvből, akkor az sokkal inkább Isten létezése mellett érvel, mintsem ellene. A könyv második részében szembeszáll a természetes kiválogatódás Darwin féle elméletével, illetve annak a neodarwinisták, például Richard Dawkins szerinti újraértelmezésével. Rámutat, hogy fejtegetéseik általában meglehetősen gyenge lábakon állnak, ezzel szemben az evo-lúció és a természettudományok más eredményeinek vallásos értelmezése minden máshoz képest messze a legésszerűbb.

A tudományos(kodó) ateizmust pontról pontra megcáfoló mű tehát megmutatja, hogy a modern természettudományos ismeretek egyáltalán nem vonják kétségbe a hitet Istenben, éppen ellenkezőleg, Isten, valamint a vele együtt járó objektív cél és érték feltételezése adja messze a legjobb magyarázatot arra, hogy a Világegyetem miért olyan, amilyen.

Keith Ward "Isten, véletlen, szükségszerűség" c., könyvét amely Dr. Both Előd kitűnő és szakszerű fordításában az ECCLESIA-Kairosz közös gondozásában jelent meg, jó szívvel ajánlom minden érdeklődőnek. Elsősorban természetesen a "veszélyeztetett korosztálynak", azaz a középiskolás és egyetemista diákoknak, valamint szüleiknek, nevelőiknek, papjaiknak.

Cserny István

Varsó, 1999-2000 szilvesztere

Nagy várakozásokkal indultunk a minden évben az év végén megrendezett Európai Taizé-i Találkozóra. Debreceni "különítményünk" 18 lelkes fiatalból állt. Különvonattal érkeztünk a találkozó színhelyére december 28-án, hosszú és fárasztó utazás után, de lelkesedésünket ez nem törte meg. Ámultunk a hatalmas embertömegen, a szinte bábeli nyelv-kavalkádon, hiszen sokan közülünk először vettek részt ilyen összejövetelen.

A legfőbb feladat először is a szálláshelyünk elérése volt. Az ismeretlen nagyváros labirintusain át - némi eligazítás után - néhány biztonságot jelentő információs papírral a kezünkben, több órás várakozás, kutyagolás, buszozás után megérkeztünk arra a külvárosi plébániára, ahol elszál-lásoltak kis csapatunkból mintegy tíz főt (a többiek máshol kaptak szállást). Érdemes megemlíteni, hogy ez egy Varsó délnyugati szélén fekvő lakótelep volt, melyet Ursus-nak neveznek. Ebben a városrészben több templom is van, amelyek közül a mienk egy modern tágas templom volt és a fatimai Szűzanyának szentelték.

A családok meleg szívvel fogadták az idegeneket, esetünkben olaszokat, portugálokat, jugoszlávokat, lengyeleket és magyarokat. Senkinek sem kellett tömeg-szálláson aludnia, kb. 2-3 fiatal jutott egy családnak.

Egy átlagos napunk így zajlott: reggel 8-kor szentmise a templomunkban, utána Taizé-i imaóra a vendéglátó fiatalok vezetésével. Ezt követte egy kiscsoportos megbeszélés a Taizé-i levél alapján (15 vegyes kiscsoportban). Általában az angol nyelvet használtuk arra, hogy megértsünk másokat és hogy megértessük magunkat. 11 óra után vonattal vagy busszal beutaztunk a városba a találkozó központi rendezvényeire, melyek a Visztula partján kialakított, leginkább a budapesti Népligethez hasonlítható Agrykola nevű helyen zajlottak. Itt került sor az ebédre.

Négy hatalmas (több ezer négyzetméter alapterületű), fűtött, fapadlós sátorban és egy nagy sportcsarnokban voltak az imaórák. Arra számítottunk, hogy a hideg miatt majd dideregni fogunk, de meglepetésünkre mindenhol családias meleg, hangulatos félhomály fogadott bennünket. Aki már volt ilyen imaórán, az tudja, milyen bensőséges, meditatív jellege van ezeknek az imáknak, énekeknek és elmél-kedéseknek. Együtt lenni, közösen magunkba fordulni, tudni, hogy nem csupán egy kis pont vagyok a tömegben, hanem hogy Isten mindannyiunkat külön-külön és együtt is végtelenül szeret, és ott van közöttünk. A déli imaóra után fakultatív programokra is nyílt lehetőség a fennmaradó időben (előadások, beszélgetések, koncertek, városnézés). Ezeket ki is használtuk.

A közlekedési eszközök használata a találkozó ideje alatt a résztvevők számára ingyenes volt. Ez lehetővé tette, hogy a várost kicsit megismerjük, bár a 70.000 fiatal résztvevő jelenléte igencsak nehézkessé tette a tömegközlekedési eszközök igénybevételét. A fakultatív programokról visszatérve várt bennünket a vacsora. Mindannyiunk számára nagy élményt jelentettek ezek a közös étkezések. Az ebédért és a vacsoráért sorba kellett állni, sokszor igen hosszú ideig. Az étel természetesen egyszerű volt; de jó szívvel és meleg szeretettel adták a munkacsoportba jelentkezett fiatalok; a menü általánosságban: egy-két zsemle, egy szem alma, egy darab csoki stb., csak vacsorára kaptunk melegített konzerveket. Az esti imaóra után mindenki szétszéledt a város különböző zugaiba, szálláshelyére. A vendéglátó családok mindig nagy türelemmel fogadták a késő este hazaérkező védenceiket és biztosították számukra a családias vendégszeretetet és a nyugodt, kulturált pihenést.

Különleges színfoltot jelentett a szilveszter este. A szokásos napi program után hazamentünk, majd 23 órától közösen virrasztottunk éjfélig, ill. majdnem éjfélig, mert legnagyobb meglepetésünkre a nagy pillanat előtt 10 perccel az ima és az ének befejeződött, és a fiatalok átmentek a közeli iskolába a mulatságra. Mi magyarok a templomban maradtunk és ott vártuk be a pillanatot, amikor beköszönt 2000, és szokás szerint nemzeti himnuszunkkal köszöntöttük az újévet. Ezt követte a közös, "internacionális" ünneplés sok tánccal, mókával, és természetesen agapéval. Minden nemzetnek be kellett mutatkoznia egy kis műsorral, tánccal, énekléssel stb. Mi, magyarok egy moldvai táncot tanítottunk, mely nagy tetszést aratott.

Újév napját közös szentmisével kezdtük (nem túl korán), ezt követően pedig elbúcsúztunk újdonsült ismerőseinktől. Az utolsó nagy élményünk a vendéglátó családdal elköltött közös ünnepi ebéd volt, melyet nagy szeretettel készítettek számunkra. Jó szívvel és hálával gondolunk vissza rájuk, és az ő áldozatkészségükre.

Gazdag és szép élményeket, képeket, arcokat, moso-lyokat, dalokat pakolt Varsó a hátizsákunkba, mely könnyebbé tette a hazaút fáradalmait. Lehet, hogy lesz, aki már nem tud részt venni több ilyen találkozón, de 2000 szilvesztere mindig kedves emlék lesz számunkra.

Czár Csaba János

Szent Anna-hírek

Plébániánk közössége számára május 24-25-én zarándoklatot szervezünk Máriaradnára és Nagyváradra. Autóbusszal utazunk, és nagyváradi családoknál szállunk meg. Jelentkezni lehet a plébánián.

Templomunk külső renoválása a múlt évben meg-kezdődött, a hátsó rész már megújult. A költségekhez a város önkormányzata is hozzájárult. Köszönjük! Az idén folytatni szeretnénk a munkát. Plébániánk önerőből ezt nem tudja megvalósítani, ezért országos, egyházmegyei és városi forrásokat is remélünk.

Mint azt a helyi média hírül adta, egy februári délután templomunkat a bűnözők használták menedékül. Sajnos nem bűnbánatot tartani jöttek, a jogtalanul szerzett ötmilliócskát sem a karitász-perselybe szánták. A kommandósok hathatós közreműködésével meglett a tettes is, a pénz is. Anyagi kár nem történt.

Az élet minden formában érték

Hitünk szerint a szenvedésnek értéke van, és a halál nem a végső rossz. A gyengeség, a rászorultság is lehet értékes, annak is, aki elviseli, annak is, aki segíti az ilyen embert. Az öregség, betegség, szegénység, szenvedés hozzátartozik az emberi élethez. Nincs olyan gyenge, tehetetlen, szegény ember, aki ne jelenthetne értéket. A magatehetetlen beteg ápolási igényével sokak számára nyithatja meg az üdvösség útját. Türelmével értékeket szerezhet, példát mutathat, sőt imádságával másoknak is segíthet. Minden élet ajándék, minden életállapot értékszerző lehet, nemcsak magának, hanem környezetének, a világnak is.

Még a züllött, a bűn útját járó, a szenvedélyek rabjává vált, vagy a rokkant, a magatehetetlen, élet is értékteremtő, értékközvetítő lehet. Az embernek nem szabad tehát kétségbe esnie, ha ilyen helyzetbe kerül. Lázongásával csak nehezebbé teszi saját és mások életét, míg megfelelő hozzáállással még ebben az állapotban is teljesebbé teheti saját és mások életét. Tapasztalhattuk, hogy egy hosszú ideig fekvő, gyógyít-hatatlan beteg más embereket megfordított a gondol-kodásukban azáltal, hogy elfogadták, és megpróbáltak segíteni rajta. Az ember akkor tarja magát értékesnek, ha tud adni valamit másoknak, segítséget, egy pohár vizet, egy megértő látogatást, szívbéli szeretet. A szenvedő, a magatehetetlen ember is sokat tud adni, helyzete elfogadásával, Istenhez fordulásával, tanácsaival, példájával, önuralmával, lelki erejével.

A keresztény intézményeink történetében mindig fontos szerep jutott a betegápoló és öregeket, szegényeket, árvákat gondozó társulatoknak, szerzetesrendeknek. A rászorulók segítése önkéntes és személyes volt. Odamentek az elhagyatottakhoz, a nyomorultakhoz, az elesettekhez, és Jézus példájára segítették őket. Azt tartották szem előtt, hogy amit a legkisebbekkel vagy leggyengébbekkel tesznek, azt Jézussal teszik.

Korunkban is születnek szociális intézmények. Az emberek egy része ilyenkor megkönnyebbül. Ezek az intézmények valóban sok terhet vesznek le a családokról, és hatékonyabb segítséget tudnak adni a rászorulóknak is. Gyakran azonban a családok csak lerázzák az öregek, rokkantak terhét, és a társadalomra hárítják a felelősséget, ha az intézeti elhelyezés nem válik be. Több esetben tapasztaltam, hogy olyan emberek, akik családjukkal jól együtt élve valamilyen betegség révén kórházba kerültek, mert jóindulatból bevitték őket, ott egyszerre mintha darabokra törtek volna. Az új környezethez nem tudtak igazodni, az új emberekkel nem tudták felvenni a kapcsolatot. Elvesztették az emberi önérzetüket, hova-tartozásukat, "élni jó" élményüket.

Ahogy a fejlődő csecsemő semmit nem ért a körülötte levő világból, de az anyjára már mosolyog, az idős, leépült ember, aki már szinte alig ért valamit a világból, de a számára biztonságot jelentő dolgokra és emberekre még tud mosolyogni, azokkal még van kapcsolata.

Kalkuttai Teréz anya írta egy öregotthonban tett látogatása után: Sohasem felejtem el azt, amikor egy otthonba látogattam. Öreg szülők laktak ott, akiket fiaik és leányaik egyszerűen bedugtak egy intézetbe, és talán meg is feledkeztek róluk. Elmentem és láttam, hogy mindenük megvan, de folytonosan az ajtót lesik. Egyetlenegynek sem láttam mosolyt az arcán. Meg-kérdeztem ennek okát a nővértől. A nővér így felelt: Így van ez majdnem mindennap. Várják, remélik, hogy fiuk, vagy a lányuk eljön látogatóba. Fáj nekik, hogy elfelejtették őket.

Néha nehéz szeretni az embert. Sok komiszság, rosszindulat, agresszió halmozódik fel egy-egy emberben. Ez általában a szeretetlenség következménye. S mivel a szeretet kétpólusú, a szeretetlenség is az. Aki önző, csak magával van elfoglalva, mindenkinél különbnek érzi magát, az bezárja a felé irányuló szeretet útját, s ebben az önmagába zártságban burjánzik el minden rossz tulajdonsága. Nem egyszer tapasztalja az ember az öregek, betegek között, hogy szinte egymást lepipálva vetélkednek, kinek nagyobb a baja. Aki képes átérezni mások gondját, fájdalmát, az maga is több szeretetre, együttérzésre számíthat. Aki ezt csak kapni, kicsikarni akarja, az előbb-utóbb elmagányosodik, és már elfogadni sem tudja mások gondoskodó szeretetét.

Lehet-e ilyenkor is még érték az élet? Igen. Ki kell szabadítani az embert önmagából, meg kell mutatni számára a mások felé, az Isten felé vezető utat. Ehhez néha tapintatos segítségre van szükség. A testi és lelki szenvedés egyik legfőbb értéke éppen az, hogy ebben az állapotában az ember mélyebbre képes hatolni Jézus Krisztus megismerésében. Sokan bizony a halálos ágyukon élik át életük legfontosabb eseményét, a megtérést. Az élettől elszakadó ember rájön, hogy Isten a szenvedéssel, a magánnyal egy új, teljesebb életre szüli újjá őt.

Az egyházi intézményekben könnyebben meg lehet adni ehhez a segítséget, de manapság a világi intézmények is, ahol még sokkal nagyobb szükség van erre a lelki gyógyításra, szívesen veszik igénybe az egyház szolgálatát. S aki erre a szolgálatra vállalkozik, csakhamar felismeri, hogy miközben hitet ébreszt, saját hite is mélyül, s ebben a kölcsönhatásban mindenki gazdagodik.

Berki János

Karitász

Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől. (Jak 1,27)

A Szent Anna Plébánia Caritas Szervezete 1991-ben azzal a céllal jött létre, hogy segítse a rászoruló nagy-családosokat és kisnyugdíjasokat. Különösen ez utóbbi-aknak van szükségük segítségünkre, hisz többüknek már a bevásárlás vagy a takarítás is nehézséget jelent. Sokan fordulnak hozzánk olyan kéréssel, hogy ha lenne valaki, aki apróbb munkák elvégzésében vagy pusztán egy látogatással, beszélgetéssel segítene nekik, nagyon szívesen látnák. Várjuk ezért olyanok jelentkezését, akik fel tudják vállalni ezt a szép, de nem könnyű feladatot. Kérjük a híveket, hogy ha tudnak a környezetükben, esetleg a templomból ismernek olyan magányos, rászoruló idős embert, akinek szüksége lenne támogatásra, jelezzék a Caritas irodában.

(Cím: Szent Anna u. 21., tel.: 349-605)

Tizedik évfolyamába lépett a Figyelő

Lassan 10 éves lesz újságunk, amely a debreceni katolikus plébániák életét igyekszik bemutatni. A rendszerváltás után indult lapok nagyobbik része azóta megszűnt, elszürkült, alapítóik kifulladtak, átálltak, megfáradtak. Mondják, egyre kevesebben olvasnak, elfásultak az emberek. Mi nem így tapasztaljuk. A Debreceni Katolikus Figyelő az első, négyoldalas szám után fokozatosan növelni tudta terjedelmét, és a példányszám sem csökkent. Minden száma rendszeresen és késedelem nélkül megjelent.

Mindezért hálát adunk Istennek, és köszönetet mondunk a Szent Anna plébániának és Orosz Lőrinc plébános úrnak, aki kezdettől fogva erkölcsileg és anyagilag támogatja a lapot. De ugyanezért kell köszönetet mondani mindenkinek, aki írásaival vagy újságunk olvasásával, észrevételeivel járult hozzá a Figyelő fennmaradásához. Köszönet illeti a nyomdát is pontosságáért, kedvezményeiért.

Nem gondoljuk, hogy minden jól van úgy, ahogy van. A város plébániái nem egészen arányosan vannak jelen újságunkban. Még mindig előfordulnak sajtóhibák, amelyekért a szerkesztő a felelős, hiszen a nyomda a készre tördelt oldalakat csak sokszorosítja. Nagyobb hiba, hogy nem minden cikk érdekli az olvasókat, s még nagyobb, hogy ami érdekelné, arról nem mindig szólunk. Lehetne változatosabb az illusztráció, jó volna fényképeket is közölni. Igény fogalmazódott meg szépirodalom közlése iránt is, és többen jelezték, hogy havi rendszerességgel kellene megjelennünk.

Hibáinkért, mulasztásainkért bocsánatot kérünk, s ami rajtunk áll, azon igyekszünk is javítani. Az észrevételekkel egyetértünk, sőt további vágyakat is meg tudnánk fogalmazni, de ezek megvalósításához nincsenek meg a feltételek. Gyakoribb megjelenéshez már igazi szerkesz-tőség és technikai háttér kellene. Több cikkre, több cikkíróra volna szükség. Aktívabb, kritikusabb olvasóinkat most is bátorítjuk: ragadjanak tollat gyakrabban! Főleg a kisebb plébániák életéről, gondjairól kellene többször szólni. Szívesen adnánk helyet katolikus szempontú véleményeknek városunk közéletéről, bátrabban kellene kilépnünk a nyilvánosság elé, eljuttatva oda is a Figyelőt, ahol most nem figyelnek rá. Mindezt csak együtt tudjuk megtenni. Tíz év után lassan a tisztújítás is aktuális lenne! Új, lendületes, kitartó szerkesztő tudná igazán megújítani a lapot. No, meg a Szentlélek! De ő is csak általunk!

Keresztesné Várhelyi Ilona

Katolikus élet a számok tükrében

1999. december 1-től 2000. február 29-ig

PLÉBÁNIA KERESZTELÉS  HÁZASSÁGKÖTÉS TEMETÉS
Szent Anna 18 4 41
Szent László 9 1 35
Szent Család 5 - 5
Szent István 4 - 5
Jézus Szíve 6 - 7
Józsa 2 - 3

Ismét eljött az 1 %-ok ideje

Reméljük, olvasóink már ismerik a Magyar Katolikus Egyház 0011-es kódszámát, amelynek feltüntetésével adójuk egyik egy százalékát egyházunknak ajánlhatják. A másik felajánlható százalékkal bizonyos követelményeknek megfelelő alapítványokat, civil szervezeteket lehet támogatni. Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy az alábbi, debreceni katolikus szellemű alapítványok jogosultak az 1 % fogadására:

Az alapítvány neve      Adószáma:

Szent Anna Plébánia Alapítvány:       19127866-1-09

Szent Erzsébet Alapítvány:       18545348-1-09

Sziklára Épített Ház Alapítvány:      19128850-1-09

Keresztény Ifjúságért Alapítvány:       19127866-1-09

Szeretetszolgálat a Hajdúságért:       19128702-1-09

Megköszönve a korábbi támogatást, kérjük, ne felejtsék el az idén sem kitölteni adóbevallásukhoz a rendelkező nyilatkozatokat, s kérjék ennek lehetőségét munkaadójuktól is. Ügyeljenek a cédulán lévő utasítások pontos betartására, mert az elmúlt évben is igen sok 1 %-ot formai hiányosságok miatt visszatartott az adóhatóság!

Lapozás az archívumba


DEBRECENI KATOLIKUS FIGYELŐ A debreceni római katolikus egyházközségek értesítője. Megjelenik évente négyszer. Szerkesztőség: Szent Anna Plébánia, 4024 Debrecen, Szent Anna u. 21. Telefon: (52) 349-557, WWW: http://www.extra.hu/figyelo E-mail: figyelo@extra.hu
Felelős kiadó: Orosz Lőrinc. Szerkesztő: Keresztesné Várhelyi Ilona. Tördelés: Cserny István. Az illusztrációhoz felhasználtuk Szilágyi Imre, Simon Andrásés Kiss Anna Rita (8 éves) grafikáit. Nyomdai munka: Debreceni Nyomdaipari Szövetkezet. Igazgató: Muszka Mihályné.