IX. évfolyam 3. szám Veni Sancte az Atya évében 1999. szeptember 1.

Lapozás az archívumba

Egyházmegyei Zsinatra készülve

1999 október végén Debrecenben tartjuk az egy-házmegye első zsinatát. Az előkészületek már 1997 szeptemberében elkezdődtek, és az azóta eltelt időszakban nagyon sok minden történt annak érdekében, hogy a zsinat megfelelően előkészítve kezdhesse munkáját.

Mi is tulajdonképpen az egyházmegyei zsinat?

Jellegét tekintve alapjában különbözik az egyetemes zsinatoktól, bár a magyar nyelv mindkettőt ugyanazzal a szóval jelöli. A synodus diocesana eredeti jelentése egyházmegyei gyűlés. Az Egyházi Törvénykönyv így határozza meg: "... a részegyház olyan kiválasztott papjainak és más krisztushívőinek gyűlése, akik az egész egyházmegyei közösség javára a megyéspüspöknek segítséget nyújtanak..." (460. kánon). A zsinatnak tehát nem törvényhozó, hanem tanácsadó szerepe van. Munkáját az egyetemes Egyház hitével és szabályaival összhangban kell végeznie. Feladatai közé tartozik, hogy az egyetemes egyház tanításának fényében értékelje az egyházmegye hitéletét, javaslatokat tegyen annak elmélyítésére a helyi adottságok figyelembevételével. Az egyház egyetemessége a sokféleségben megnyilvánuló egység: úgy kell a közös kincset őriznünk, hogy közben saját értékeinkkel gazdagítjuk azt. Nem pusztán `végrehajtani' akarjuk az Egyház tanítását, hanem életre váltani, saját életünk részévé tenni.

Közösségi számadás és tervezés Isten előtt

A zsinat másik célja az, hogy mérlegre tegye az egyházmegyében végzett lelkipásztori munkát, és meghatározza a jövő feladatait. Egyházmegyénk nagyon fiatal, mindössze hat éves múltra tekint vissza. A kezdet magában hordozza az első lépések bizonytalanságát, ugyanakkor a jövő reménységét is. Az első zsinat nagyon nagy esélyeket kínál, és nagyon nagy felelősséget ró ránk. A zsenge hajtást még könnyű alakítani, jó irányba terelni, most kell a fejlődés irányát jól meghatározni. Az elmúlt hat év elegendő volt arra, hogy kialakuljanak az egyház legfontosabb intézményei, és az egyházmegye önálló élete meginduljon. A mostani mérleg már meg tudja mutatni, hogy mik azok a pontok, ahol változtatásra, megújulásra van szükség, mi az, amiben hiányt szenvedünk - és mi az, amiben szép eredményeket tudunk felmutatni. Nem csak egymás előtt, hanem elsősorban Isten előtt tartunk számadást, Neki adunk hálát, és az Ő segítségével merünk terveket kovácsolni a jövőre.

Az egyházmegye mint közösség

A zsinat arra is alkalmat nyújt, hogy megtanuljunk közösen gondolkodni, együtt dolgozni egyházmegyei szinten is. Az egyházmegye nemcsak intézmény, hanem élő közösség is: nem pusztán napi feladatokat oldunk meg, hanem a hit kincsét őrizzük, és ezt akarjuk továbbadni. Ez azonban csak úgy sikerülhet, ha egymásért felelősséget vállalunk; ha nem zárkózunk be szűk környezetünkbe, hanem merjük meghallgatni mások örömét-bánatát, és osztozunk benne; ha az erősebb közösségek támaszt nyújtanak a gyen-gébbeknek. Az előkészület során nagyon sok szép példáját tapasztaltuk meg a tenni akarásnak - papok és hívek részéről egyaránt. Sokan adták tanújelét annak, hogy magukénak érzik az egyházat, és tenni akarnak érte. A zsinat munkája az egyházmegyei közösség javára történik, és fontos, hogy ez a közösség érezze is ezt.

Mit old meg egy zsinat?

Vannak olyanok is, akik kicsit kételkedve teszik fel a kérdést: "Ugyan, mit old meg egy ilyen zsinat?" A zsinat nem csodaszer, amelyet csak be kell vetni, és egy csapásra minden megoldódik. Az lesz az eredménye, amit mi magunk hozunk ki belőle. Az lesz az eredménye, amit a közösségek életre váltanak belőle. A kérdést igazából nem is úgy kellene feltennünk, hogy `mit old meg a zsinat?', hanem hogy mit akarok én megoldani a zsinat által nyújtott útmutatás segítségével. Az igazi feladat ott kezdődik majd, ahol az ülések véget érnek. A zsinat munkájának foglalata, a zsinati könyv még nem a gyümölcs lesz - az csak a mag, amelyet utána gondosan ápolnunk kell, hogy Isten akarata szerint termést hozhasson.

"Uram, mit akarsz, hogy tegyek?"

A zsinati résztvevők bennünket képviselve végzik munkájukat. Fontos, hogy közös imádságunk kísérje és támogassa őket. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első zsinatának mottója így hangzik: "Uram, mit akarsz, hogy tegyek?" (ApCsel 9,5). Ezt a kérdést tesszük fel most lélekben Isten színe előtt, és kérjük az Ő Szentlelkének irányítását, hogy megtaláljuk rá a választ.

Tari Zsolt

A hitoktatás mint nevelés

A nevelésről mindig időszerű beszélni, eltűnődni fontosságán gyermekeink és magunk okulása miatt. A nyár szolgáltatja a váratlan helyzeteket és nehézségeket is. Új helyzetek - nyaralás, táborozás - újfajta lehetőségeket hoznak, de meglepetéseket is tartogatnak. Olvashattunk az amerikai iskolákban történt vérengzésekről és ezek hátteréről. Most, hogy vége a nyárnak, és új iskolai évnek nézünk elébe, kiértékeljük a nyár tapasztalatait.

Állami iskolákban a középszerű színvonal a kikövetelt, mert a demokrácia ezt kívánja meg. Ha nincs szigor és tekintély, vagy mindig a gyermeknek van igaza a nevelővel szemben, akkor hamar bekövetkeznek a megdöbbentő események. Ezek már csak következmények, a gyerekek látott dolgokat utánoznak. A törékeny lelkű, kialakulatlan személyiségű gyerekeket valami sötét, démoni erő beleviszi a jóvátehetetlen vakmerőségbe. Egyházi intézményekben, vagy ahol európai módon próbálnak nevelni, és ez párosul az önneveléssel, a lélek üdve iránti felelőséggel, egymás keresztényi tiszteletével, ott bizonyára nem következik be ilyen szélsőséges torzulás. A mi hittanos gyerekeink nem követik a negatív amerikai mintát!

A neveléssel kapcsolatban csak az az ismételt megállapításunk, hogy a nevelés első színtere a család. Ott kezdődik a gyermek személyiségének kialakulása, és csak erre építhet egyéb közösség is. Azt is világosan ki kell mondani, hogy igenis, minden közösség nevel. Mindenkinek, aki a gyermekekkel, fiatalokkal kapcsolatba kerülhet, tudatosítania kell magában, hogy minden szavával, mozdulatával hat rájuk, nevel, s nem mindegy, hogyan. Nemcsak oktatni kell, nemcsak ismeretet kell átadni, hanem minden szülő, nevelő, pap és hitoktató példájával is formálja a gyermekeket.

Nincs ideológiailag semleges oktatás, nevelés. Az oktatás, az ismeret maga is nevel, de csak akkor, ha befogadását elveink, céljaink szerint irányítjuk, s magunk hitelesítjük azt. Egyházi közösségünkben tulajdonképpen mindenki nevel mindenkit, szavaival, viselkedésével, jó és kevésbé jó példájával. Mi azonban nemcsak a munkára nevelést emlegetjük, bár tudjuk, a megélhetésért küzdeni kell. Nemcsak közösségi nevelést hangsúlyozzuk, bár egyházi életünk lényege a közösség. De a munka és a közösség csak Istenre irányultan válik gyümölcsözővé a lélek számára. Ezért hangsúlyozzuk az imára nevelés fontosságát. Az ima a közösségi élet lényeges eleme. E nélkül nem lehet a házasságra, családi életre, hitre, önzetlenségre nevelni. Mi mindig az örök élet elnyerését tartjuk a legfontosabbnak. Ezért nem a jutalmazás vagy a büntetés az elsődleges eszköz a kezünkben, hanem a jó, szép, igaz dolgok vonzó bemutatása. A keresztény nevelés elvezeti a gyermeket arra, hogy a lelkiismerete szavát meghallja és kövesse.

A II. Vatikáni Zsinat így figyelmeztet a szülők felelősségére: "A szülők adták az életet gyermekeiknek, ezért az ő súlyos kötelezettségük azok felnevelése; őket kell tehát tekinteni az első és legfontosabb nevelőknek. Annyira jelentős a szülői nevelés, hogy hiányát alig lehet pótolni. A szülők feladata, hogy Isten és az emberek tiszteletével olyan családi légkört teremtsenek, amely elősegíti a gyermekek minden irányú nevelését az egyéni és közösségi élet számára. A család az első iskolája azoknak a szociális erényeknek, amelyekre minden közösségnek szüksége van"

Kezdődik az új iskolai év. Várjuk a régi hittanosainkat is, de hívunk minden érdeklődőt, aki meg akarja ismerni minden nevelő példaképét, Jézus Krisztust. Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mondja Jézus. Ezt elsősorban a szülőknek kellene meghallaniuk. Legalább engedjék, de inkább hozzák őket! Velük együtt élni a hitet, ez igazán szülői boldogság! De nemzeti megmaradásunk, meg-újulásunk útja is ez. A plébániák minden korcsoportra kiterjedő hitoktatása mellett minden általános iskolában biztosítva van a hitoktatás. Reméljük, sok szülő hallja meg saját lelkiismerete szavát!

Orosz Lőrinc

Egy tizenéves fiú az igazságról

Napjainkban nagyon fontossá vált ez a szó. Egyre inkább azt látjuk, hogy mennyire jelen van életünkben a kétszínűség. A kétszínű ember nagy problémát jelent a hívő ember számára is. Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés benne, hogy érdemes-e tisztességesnek lenni, ha az, aki kétszínű, sokkal jobb eredményeket ér el, jobban tud előrehaladni, több a fizetése és még egy csomó dolgot lehetne sorolni. Ilyenkor persze sokan a rossz mellett döntenek, de mi hívők tudjuk, hogy a mi példaképünk csakis Krisztus lehet, és nekünk Őt kell utánoznunk.

Ha az ember nem is válik kétszínűvé, hajlamos arra, hogy a másikat irigyelje, szidja, megszólja, holott neki is megvannak ezek a hibái. Ekkor - szerintem - arra kell gondolni, hogy lehet az ilyen ember pillanatnyilag jobb helyzetben van, de sokkal rosszabb lesz neki a halál után, és az hosszabb ideig fog tartani. Viszont az sincs megtiltva, hogy szóljunk neki, csak tudjuk ezt nagyképűség nélkül tenni! Az igazságot csak Jézus tanításán keresztül lehet vizsgálni, mert egyébként az nem is igazság.

Berki Belián

A hitoktatóképző tanévkezdése

Minden évfolyam számára szeptember 4-én, szombaton reggel a 8 órakor kezdődő szentmisével indul a hitok-tatóképző új tanéve.

Szeretettel köszöntjük az új elsőéveseket! Kérjük együtt Isten áldását közös munkánkra! A szentmise után eligazítás, majd 9 órától megkezdődik az oktatás, amely kéthetente szombatonként lesz.

Veni Sancte a Szent Annában

A Szent Anna plébánia iskolai és templomi hit-oktatásában résztvevő gyermekek és szüleik tanévkezdő szentmiséje, a Veni Sancte, szeptember 5-én 9 órakor kezdődik. A hittanórák beosztása a hirdetőtáblán tekinthető meg. Kérjük a szülőket, segítsék elő, hogy gyermekeik rendszeresen részt vegyenek a hittanórákon. Éljenek bátran az iskolai hitoktatás lehetőségével is! A középiskolások, egyetemisták és felnőttek számára plébániai keretek között szervezzük meg a hitoktatást.

Kezdődnek a hittanórák…

A hittanra járás nemcsak egy-két különórát jelent, ami a sportkör, a külön nyelvóra, a számítástechnika vagy bármi más kedvéért könnyen elhagyható. Jézus parancsa: "Tegyetek tanítványommá minden népet…" a különböző korosztályokra is vonatkozik.

1972-ben jelent meg egy vatikáni dokumentum "Felnőttek beavatása a keresztény életbe" címmel. E dokumentum legfontosabb két kulcsszava a közösség és a katekumenátus. A kereszténnyé válás a keresztény közösséggel való találkozást és a közösségbe való bekapcsolódást jelenti. Ennek jogilag is meghatározható pillanata a keresztelés, de a közösség megismerése, a közösségbe való belépés fokozatai (bekapcsolódás a közösségi istentiszteletbe, a közös imákba, a krisztusi parancsok szerinti élet begyakorlása) sem maradhatnak el. Ez a fokozatosság valósul meg a felnőtteknél a kate-kumenátus _ a hitre való rávezetés, ráirányítás _ során, még a keresztelés előtt. Aki felnőttkorban kéri a keresztséget, előbb tudatosan vállalja és meg is mutatja (kezese-keresztszülője segítségével), hogy felkészülten, felnőtt határozottsággal dönt: a krisztusi közösség tagja akar lenni a szentség felvételével.

A gyermekkeresztelésnél a szülők és a keresztszülők ígéretet tesznek arra, hogy a gyermeket vallásosan nevelik. Ennek az ígéretnek a betartásában segít a hívő közösség:

1. A gyermekek a hittanórán megtanulják, mit mond magáról Isten, mit kíván tőlünk, követőitől, hogyan segít minket kegyelmével, hogy parancsai szerint éljünk.

2. A gyermekeknek a hitoktatás mellett a gyakorlatban is meg kell ismerniük a felnőttek (papok, hitoktatók, szülők, keresztszülők, általában a hívek) példája nyomán, hogyan éljenek Krisztus követőiként.

Ezért lényeges, hogy az iskolai hittanórák látogatása mellett a gyerekek bekapcsolódjanak a hívő közösség életébe is: járjanak szentmisére, imádkozzanak egyénileg és közösségben, tudják a közös énekeket _ éljenek valóban Krisztus követőiként, keresztényként! Arra is érdemes felfigyelni, hogy a krisztusi életúton kell járnunk egészen a halálig. Nemcsak az elsőáldozás vagy a bérmálkozás a cél, hanem maga Jézus Krisztus! Ezért várjuk a Szent László plébánián is a bérmálkozásra készülő középiskolásokat a bérmálás utáni hittanra, de még az egyetemistákat is. A beosztás szeptember elején alakul ki.

Dióssi Kornél

A szeretet lendületével

"Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."(Jn 13,35)

Ettől a krisztusi szeretettől vezérelve szerveződött újjá a rendszerváltás után, 1990-ben a Magyar Karitász. A következő években sorra alakultak az országban helyi karitász csoportok, így többek között a debreceni is, 1991 februárjában, Mile Jánosné vezetésével. Ez a csoport később a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász felügyelete alá került.

Kezdetben hat önkéntes munkatárs vállalta fel a Karitász munkát: segíteni egyházközségünk szociális tevékenységét. Kezdetben ez "csak" a kisnyugdíjasok, betegek, nagy-családosok segítését jelentette. Az elmúlt nyolc év alatt azonban bővült a csoport feladatköre. Kisnyugdíjasokkal, nagycsaládosokkal továbbra is foglalkozunk. Előzetes felmérés és környezettanulmány alapján vesszük nyilván-tartásba a rászorulókat. Ma kb. 300 a nyilvántartottak száma. Évente kétszer - karácsonykor és húsvétkor - ajándékcsomagot készítünk számukra, amit kis ünnepség keretében adunk át. Hetente egyszer használt ruhát és gyógyszert osztunk. Évente visszatérő alkalom a Szent Erzsébet (a Karitász védőszentje) szeretetvendégség az idős nyugdíjasoknak.

1996 óta a karitász csoport részt vállalt a hajléktalanok gondozásából is. Hétköznaponként a számukra kialakított nappali melegedőben egy tál meleg ételt osztunk (9-11 óráig). Naponta átlag 80-100 ember fordul meg nálunk. Hetente egyszer nekik is ruhát és gyógyszert osztunk. Igényeiknek megfelelően lelki gondozást és szociális ügyintézést is végzünk. Igazi megoldást számukra az jelentene, ha önmaguk tudnának gondoskodni ellátásukról, ehhez azonban munkalehetőség kell. Próbált közvetítő szerepet is vállalni a Karitász a munkaadók és a hajléktalanok között, de sajnos a bizalmatlanság és az előítéletek miatt ez a próbálkozás eddig nem sok sikerrel járt.

A feladatkör bővülése a csoport létszámának bővülését vonta maga után. Jelenleg 13 fővel dolgozik a Karitász. Az önkormányzattal való együttműködésnek köszönhetően három fizetett alkalmazottat is foglalkoztatunk, de a csoport elsősorban önkéntesekre támaszkodik. Főleg szolgálatra kész nyugdíjasok vállalták, hogy napi négy órában tevékeny szeretettel munkálkodnak a rászorulók megsegítésében. A létszám azonban bővíthető lenne még, hisz a feladatok sora kimeríthetetlen. Elsősorban betegek, idős, magányos emberek látogatásában, gondozásában lenne szükségünk segítségre. Szeretettel várjuk azok jelentkezését, akik indíttatást éreznek erre a feladatra!

Nap mint nap súlyos gondokkal, nyomorral találkozunk. Ennek elviseléséhez elengedhetetlen a lelki feltöltődés, hisz igazán ebből merítünk erőt munkánkhoz. A napi ima mellett havonta egyszer karitász-gyűlést tartunk, ahol plébános úrtól kapunk bátorítást munkánkhoz és vele megbeszéljük a szervezet ügyeit. Emellett külön lelkivezetőnk is van. Ő lelkigyakorlatok szervezésével és vezetésével segít és erősít bennünket.

Munkánk anyagi forrásai meglehetősen szerteágazóak. A hajléktalanok étkeztetését az állam is támogatja, de ruházkodásukat, ill. a nagycsaládosok, kisnyugdíjasok segítését elsősorban adományokból fedezzük. Pályázatok írásával, támogatók felkutatásával próbáljuk ezt kie-gészíteni. Külföldről is jönnek időről időre segély-szállítmányok, de sajnos elég ritkán.

Isten rendelt minket erre a feladatra, belőle merítve az erőt szeretnénk végezni munkánkat és szeretettel hívunk s várunk mindenkit erre: Krisztus és embertársaink szolgálatára!

Címünk: Szent Anna Plébánia Karitász Szervezete

4024 Debrecen, Szent Anna utca 21. Tel: (52) 349-605

A cserkészet egykor és ma

A 40 éves diktatúra - az egyesületek betiltásával - eltörölte ezt a nagymultú, önkéntes ifjúsági szervezetet is. A rendszerváltást követően újjáalakult a cserkészet. A hozzáfűzött remények azonban nem váltak be: a csapatok jó része megszűnt, lemorzsolódott a tagság és a vezetői réteg nem tudta az összetartást és az újjászervezést megoldani.

Miért van ez a megtorpanás országszerte? Hová tűnt az a vonzerő, ami a cserkészetet jellemezte? Hiszen nemcsak virágkorában, hanem már a kezdeti nehézségek közepette is társadalmilag elismert volt, és nagy mozgósító erővel rendelkezett.

Ez a cikk felvázolni sem tudja a magyar cserkészet történetét, hiszen az egy kötetre való lenne. Inkább arra keres magyarázatot, hogy hol, mikor és miért vesztette el vonzerejét az ifjúság és a nevelők körében. Talán nem lenne szükség manapság valláserkölcsi alapokon álló, termé-szetszerető, edzett, kitartó, sokoldalú ifjúságra? Nincsenek alkalmas vezetők, akik hivatásuknak tekintenék az ifjúság nevelését, személyiségük formálását? Vagy talán lemondott a társadalom a nemzetformáló ifjúságáról?

Magyarországon az első csapat 1910-ben alakult meg. A második 1911-ben Regnum Marianum néven szintén piarista alapítású volt.

Debrecenben annak idején hat nagylétszámú cserkészcsapat működött. Különösen a debreceni piarista gimnázium 171. számú, a branyiszkói hős piarista szerzetes-tanárról elnevezett "Erdősi Imre" csapata volt országosan is elismert, amelynek magam is tagja lehettem. (Most, hogy 150 éves évfordulója van az 1848-49-es dicső szabad-ságharcunknak, nem lehet megfeledkezni azokról a piaristákról, akik tábori lelkészként aktívan harcoltak a honvéd seregben. A debreceni piarista rendház szerzetes papjai közül Knézich tábornok seregében Kovács Kálmán, a Don Miguel ezredben pedig Rejtényi Antal szolgált. Csapatunk névadója, Erdősi Imre más rendházból ment Guyon Richárd tábornok seregébe tábori lelkésznek. Érdemes a leglényegesebb tettét visszaidézni. A sorsdöntő branyiszkói ütközet 1849. február 5-én kezdődött. Mikor a honvédek támadása elakadt az erős ellenséges tűzben, a válságos pillanatban ugrott a honvédek élére Erdősi Imre. Magasra emelt keresztjével a csatárlánc előtt rohant a meredek, hófödte hegynek. "Utánam, fiuk, velünk az Isten!" Példája nyomán a honvédek térdig érő hóban követték papjukat, aki túlharsogva a csatazajt az ellenség sűrűjébe vágva bíztatta a csüggedőket. Megnyerték a csatát, mely a tavaszi hadjárat döntő ütközete lett. Görgey fővezér és Guyon tábornok szerint a branyiszkói győzelmet Erdősinek köszönhették). A cserkészet mindenütt példaképeket állított az ifjúság elé a magyar történelem sorsdöntő korszakaiból. Volt leánycserkészet is, külön egyenruhával és vezetőséggel.

Nemcsak az egyenruha és a példakép volt vonzó az ifjúság számára, hanem a cserkészmozgalom tíz törvénye alapozta és határozta meg a lelkesedést. Íme:

  1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond.
  2. A cserkész híven teljesíti kötelességét, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.
  3. A cserkész ahol tud, segít.
  4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.
  5. A cserkész másokkal szemben gyengéd, magával szemben szigorú.
  6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli
  7. a növényeket.
  8. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.
  9. A cserkész vidám és meggondolt.
  10. A cserkész takarékos.
  11. A cserkész testben és lélekben tiszta.

Ezek után kérdezhetné bárki: mi kivetnivaló van a törvé-nyekben, mely a cserkészmozgalom tagjainak irányító csillaga és szigorú kötelessége? Melyik iskola, intézmény zárkózhat el ilyen ökumenikusan valláserkölcsi, termé-szetbarát nevelési célkitűzésektől?

A mai kor társadalma azonban teljesítmény-orientált, eltávolodott a hagyományoktól, melyek egy nemzet történetében mindig meghatározóak és előrevivők. Nélkülük ma sem ünnepelhetnénk ezeréves államiságunkat és a kétezeréves kereszténységgel való szoros kapcsolatunkat.

Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszuson 12 ezer cserkész látta el az idegenforgalmi és egyéb feladatokat. A "kettős szent év" keretében részt vettek és fegyelmezetten segítettek a cserkészek István királyunk 900 éves országlásának nagyszabású ünnepélyein. Részt vettünk külföldi táborozásokon is, de főleg a hazai táborokban volt pezsgő élet. Nagy sikere, világhíre volt az 1933-as gödöllői jamboree táborunknak.

A cserkészet áthatotta a középiskolák és tanonciskolák ifjúságát, igaz, önkéntes, és nem felülről jövő kezde-ményezésre. Összesen 892 cserkészcsapatunk volt. A falusi iskolák tanulóiból viszonylag kevesen lettek cserkészek, őket más ifjúsági szervezet tömörítette.

A cserkészmozgalom elhatárolta magát a politikától, a szélsőséges nézetektől. Nem kereste a kapcsolatot a külföldi nacionalista ifjúsági szervezetekkel, bár eleinte az árvalányhajas búr cserkészkalap miatt sokan angol-barátoknak tartottak minket, hiszen a mozgalom alapítója Lord Baden Powell, angol volt. Még az is rossz pont volt számunkra, hogy az 1937-es hollandiai nemzetközi jamboree magyar táborában fogadtuk Habsburg Ottót. (Mos-tanában, hogy ugyanő jár mindenfelé, főpapjaink itt esketik össze gyermekeit, semmi kivetnivaló politikai tendenciát nem talál benne senki.) A búr kalapot már 1938-ban felváltotta egyenruházatunkban a bocskai sapka. Általában mind egyenrházatunk, mind cserkész voltunk nagy tekintellyel bírt országszerte és külföldön is. Cserkészigazolványunk angol-francia-magyar nyelvű volt.

Budapesten volt a hárshegyi cserkészpark és veze-tőképző. A legnagyobb hiányosságokkal ma talán éppen a vezetőképzés terén találkozunk. Jó vezetők hiányában kicsi a taglétszám is. A mai magyar cserkészet lapja kis példányszámú, csak kevés helyre juthat el. A televízió, rádió sem foglalkozik a cserkészettel. A régi vezetők kiöregedtek. Ők még így is sok helyen vállalták az újrakezdés küzdelmes munkáját. Utánpótlás alig van. A mostani cserkészet középiskolai orientáltságú. Az ipari és falusi ifjúság mostoha gyermekként teng-leng.

Persze, vannak rajtunk kívülálló körülmények is, melyek okolhatók a hiányosságokért. A cserkészetet leváltó, a szocialista átnevelést célzó úttörőmozgalom, amely sok formai elemet vett át a cserkészettől, hatalmas állami támogatásban részesült, voltak úttörőházak, úttörőtáborok, úttörővasút, állami forrásokból származó juttatások és kedvezmények. A tanítók, tanárok érdekeltté voltak téve abban, hogy vállalják az úttörővezetői feladatot. Ma nincs meg az a társadalmi megbecsülés, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a rátermett vezetők ne maradjanak magukra.

Régen a cserkészetnek támogatást adtak az egyházi szervezetek, a Magyar Királyi Honvédség, az Államvasutak, a Kultusz Minisztérium. Csakis így fejlődhetett ki pl. a költséges cserkészrepülés, vízicserkészet stb.

Amit a magyar ifjúság kapott annak idején a cserkészettől, az egy életre meghatározó élmény maradt. A mostani, de a későbbi nemzedékek is csak nyerhetnének, ha ma is létezne és széles körben hatna.

Vasváry József

Ismerjük meg templomunkat!

Benkovich Ágoston (1632-1702)

A Szent Anna templom mellékoltárai felett látható festmények emlékeztetnek a történelmi időkre. Mint az egykori váradi egyházmegye rangos temploma, a legnevezetesebb váradi püspököket mutatják be a képek. Ezek sorában található Benkovich Ágoston is.

Váradot a töröktől 1692-ben foglalták vissza a felmentő magyar seregek. Benkovich Ágoston lett az újjászerveződő egyházmegye első püspöke. Mint pálos szerzetes, követte nagy elődjét, Fráter Györgyöt. Egyik ősét, Benkovich Jánost Thököly kurucai kivégezték 1681-ben, miután megásatták vele a sírját. Őt a hit vértanújaként tisztelik.

Apja Benkovich Albert, anyja Palásthy Anna. 1632-ben Nyitraapátiban született és ifjúként a pálos rendbe lépett. Szavaiban óvatos, tetteiben körültekintő volt. A hit-tudományokat Rómában tanulta. Pappá szentelése után előbb a Felvidéken, majd a Zemplén megyei terebesi, majd a sátoraljaújhelyi klastrom főnöke lett. Ebben a zavaros időben történt rendtársának, Csepelény Györgynek a vértanúsága, akit kegyetlen kínzások közepette öltek meg. Őt Sátoraljaújhelyen, az általa épített kápolnában temette el. 1675-ben a pálos rend tartományfőnökévé választották. 1681-ben kap kinevezést a váradi püspökségre és elnyeri a leleszi prépostságot, ami akkor nevezetes hiteles hely volt. Féltett kincse a levéltár. A környékbeli előkelő családok között mint békéltető eredményesen működik.

Ő esketi 1682-ben Munkácson Zrínyi Ilonát és Thököly Imrét. Buda visszavétele után Bihar vármegyét is újjá- szervezték, így 1688. február 24-én főispáni kinevezést is kapott. Már augusztusra összehívja a megyegyűlést Szentjobbra. A porig rombolt Váradot a törökök 1692-ben feladják. Benkovich püspök a szabad ég alatt ad hálát Istennek. Szent László egykori székesegyházának még a helyét sem tudták megmutatni. Az egész egyházmegyében három plébános volt, Várad polgári lakossága nem érte el a száz főt, s ezek is jobbára betelepült külföldiek voltak. Sikerült elintéznie a bécsi udvarban, hogy a visszatérő lakosok kapjanak felmentést a közterhek viselése alól. Az újjáépítéshez a budai kamarától jelentős összeget kapott. A romokból felhasználható építőanyagot a katonaság összehordta és kicsi templomot építettek Szent Brigitta tiszteletére. A püspök 1694-ben visszakapta a hajdani püspökség javait. Sokat fáradozott azon, hogy jogos birtokait visszaszerezze. Megalakul az új váradi káptalan négy taggal és hiteles helyként is működni kezd. 1699-ben már váradi udvarházából keltezi levelét, amely gazdatiszti lakásnak felelt meg.

A szerzetesrendek közül a ferencesek maradtak Váradon az 1692-es ostrom idején. Egyházukat Olasziban építették fel. A püspök figyelmét a jezsuita atyákra fordítja és alapítványt tesz, hogy két rendtagot tartsanak Váradon. Ezzel Várad iskoláinak alapját vetette meg. A XVII. század végén a váradi püspökség három plébánosból, négy kanonokból, két rendházból, 5-6 szerzetesből és pár száz katolikus lélekből állt. Már e mögött is óriási szervező munka volt. Ennek elismeréséül kapta meg 1698-ban a királytól Bihar vármegye örökös főispáni címét. Nagy-lelkűségére jellemző, hogy 1701 tavaszán Rákóczi Ferencet is kisegíti pénzzavarában.

Még megkezdhette a székesegyház építését (nem a mostanit), de 1702 október 28-án meghalt. Végakarata szerint Sátoraljaújhelyen, vértanú rendtársa mellé temették. A róla készült festmény a Szent Anna templom baloldali középső mellékoltára fölött is sugározza az akaratot, szívósságot, a figyelem és értelem képességét.

Orosz Lőrinc, prépost - plébános

Magyarország, Szűz Mária öröksége

Az "új ültetvény" befogadása

Pannónia apostoli királya, népünk első nagy nevelője Szent István, aki egy emberöltő alatt egy formálódó nemzet lelkében olyan változást idézett elő, melyre a történelem sorsformáló ereje csak évszázadok alatt képes.

Megkoronázása 1000 körül történt, felkenéssel és megszenteléssel. A 12. századig a királyi szentelést és felkenést az egyház a szentségek közé sorolta. Az egykorú forrás szerint "III. Ottó császár kegyelméből és az ő sürgetésére, Vajk (István pogány neve) a bajor herceg veje, koronát és áldást nyert". A korona II. Szilveszter pápától eredt, ki az "új ültetvényt" befogadta a római Anyaszentegyház közösségébe. Az király nem emberi tanácsra, hanem fölkent létére "Isten útmutatása" szerint rendezte be országát.

István - mint Adalbert tanítványa - kezdettől fogva a nyugati egyház lelkes híve. Nem politikai számításból, hanem szíve minden dobbanásával, elméje minden gondolatával. Az ezredik év, melyben a világ végének gondolatát költötték már akkor is, mindenfelé új, addig szokatlan erőre ébreszti a vallásos érzelmeket. István rokonai, III. Ottó császár és ennek utóda II. Henrik kiváló képviselői annak a felfogásnak, melyet a nagy király is vall, hogy Krisztus egyházán kívül nincs boldogulás a földön és a kereszt nélkül nincs üdvösség.

A sok aratni valóhoz sok munkás kell

A felkent király első dolga érsekségek és püspökségek alapítása, kőtemplomok építése, jámbor és tanult papságnak az országba hívása. Első főpapjainkat, térítőinket, főképp Bajorország és Csehország nevelte, de jöttek papok Itáliából is. Sokan közülük a vértanúságot tartották legfőbb kitüntetésnek, azonban István király uralkodása alatt hiába keresték azt.

Az országban, kezdetben két érsekség áll fenn Esztergomban és Kalocsán. Rangban azonban mindig az esztergomi az első. Az esztergomi főpap szerepel Bambergben, mint a magyarok érseke. A legtöbb püspökség a Dunántúlon van, mivel itt legrégibb a kultúra, legtöbb a város és persze legközelebb a fejedelem. A veszprémi püspökség különösen kedves volt a királynénak, Gizella asszonynak. Nemcsak az aratás volt nagy, munkásokban sem volt már hiány. Sok pap és deák zarándokolt ide. "Apátok és szerzetesek semmi tulajdont sem akartak a maguk részére, csak azt óhajtották, hogy a hitbuzgó uralkodónak pártfogása alatt szabályaik szerint élhes-senek." De az igazi apostol a király maga volt, aki nemcsak anyagiakkal gondoskodik az egyházról, hanem személyesen, példájával is legeredményesebb hirdetője az evangéliumnak. Egykorú források szerint nemcsak a püspöki székes-egyházakat állította ő fel, hanem "Pannónia apostoli királyuk által kebeleztetett be a római szentegyházba".

Szent István király "Intelmei"

Fiának, Imre hercegnek írt intelmeiben a "szent hitet" teszi első helyre. Az igaz hitet a jó cselekedetekhez kapcsolja: "minthogy a hit tettek híján meghal (Jak 2,26), ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is." Hitvallását így fogalmazza meg: "A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremt-mény teremtőjében, és az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisz-tusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üd-vösségéért a keresztfán szenvedett és a Szentlélekben, ki szólt a próféták és az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes oszt-hatatlan szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen."

A hit után István udvarában az egyház foglalja el második helyet, "melynek Krisztus vetette el a magját, az apostolok és szentatyák ültették át, s elterjesztették az egész földkerekségen." Krisztus önmagát nevezte kősziklának, "s nem ám fából, avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült Szentegyháznak."

A főpapok rendjét a királyi trón ékességének nevezi és figyelmezteti Imre herceget, hogy úgy vigyázzon a főpapokra, mint a szeme világára. "Őket állította ugyanis Isten a népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség részeseivé és osztóivá.(…) Az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit.(…) Ha irántuk az igaz szeretetet tanúsítod, magadat kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztséggel igazítod." Dávid király szavaival óvja papságát a gáncsoskodókkal szemben "Fölkentjeimet ne érintsétek!"

István pártfogásába vette az idegeneket is, mikor azt vallotta, hogy "gyönge és törékeny az egynyelvű és egyszokású birodalom."

Az imádságot a királyi üdvösség legnagyobb járulékának nevezi, a folytonos imádkozás gyümölcse a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Imádkozni kell a tétlenség, tunyaság ellen, és kérni kell Istent, hogy az erények összességével ajándékozzon meg. Imádkozni kell, hogy "valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját."

Szent István hivatalát évente templomában "letette" annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istentől és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza. Ilyenkor buzgó imával és böjttel engesztelte az Urat.

Magyarország: Szűz Mária öröksége

Magyarországot Szent István Szűz Mária kezébe tette. A felajánlás tényét a nagyobbik Szent István Legenda örökítette meg. István magát a Szűzanya kegyelméből lett királynak mondja és a II. Konráddal vívandó csata előtt Mária "örökségének" (hereditás) ajánlja. A legenda szerint Szűz Mária II. Konráddal szemben meg is védte hereditását és annak általa állított királyát. Tény, hogy a túlerőben lévő ellenség eljutott egészen a Rábáig, azonban Konrád seregében betegség tört ki, így kénytelen volt visszavonulva elhagyni az országot.

A Szent Jobb

Szomorú belső harcok és a velük járó udvari cselszövések töltötték be a nagy király életének utolsó éveit. 1038. augusztus 20-án hunyt el Magyarország első és legnagyobb királya. Nagy alkotásában, a székesfehérvári bazilikában temették el. Tetemét nem találták meg. A 18. sz-ban élt tudós jezsuita atya, Pray György volt, aki hírt kapott Raguzából, hogy ott őrzik a Szent Jobbot a domonkosrendi atyák. Pray György kérésére mind Raguza püspöke, mind a raguzai köztársaság feje hiteles iratokkal igazolta a Szent Jobb valódiságát. A nagy király épségben maradt jobb kezét 1771-ben vitték ünnepélyesen Bécsbe, majd a bécsi ünnepség után - Mária Terézia parancsára és a magyar püspökök karának kérésére - az ereklyét Budára szállították. A magyar püspöki kar a Szent Jobbnak remekművű ereklyetartót készíttetett. Ebben pihen ma is nemzetünk drága ereklyéje.

1083 augusztus 20-án László király a pápa engedélyével, püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emelte Istvánt, tragikus sorsú fiával, Imrével, és nevelője, Gellért, csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkoriban egyet jelentett a szentté avatással. Nagy királyunk tisztelete rövid időn belül nemcsak itthon, hanem az ország határain túl is elterjedt. IX. Ince pápa 1686 novemberében - Buda visszafoglalása alkalmából - az egész egyházra kiterjesztette ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án mint Magyarország fővédőszentjét ünnepli.

Berki János

Egyházmegyei zarándoklat

Július 24-25-én ötödik alkalommal került megrendezésre Máriapócson az ifjúsági találkozóval egybekötött egyházmegyei zarándoklat. Rövid eligazítás után két Angolkisasszony rendbeli nővér (Bernadett nővér és Anka nővér) előadásait hallgathattuk meg: az Atya, az atyai/apai szeretetről, ill. A nő szerepe a világban és Szűz Mária címmel.

Az előadások után kiscsoportokat alakítottunk (közel 20 kiscsoport volt!), amelyeket papok, kispapok, hitoktatók vezettek, és ahol - többek között - ezekre a kérdésekre kerestünk választ:

• Életed nagy helyzetére hogyan mondod ki az igent?

• Kire és mire irányulnak vágyaid?

• Milyen volt az eddigi atya-képed, és milyen lenne az igazi?

A beszélgetés után rövidesen a vacsora következett, majd Babály András atya előadását kísérhettük figyelemmel, amely a barátságról szólt. Ezt követte a debreceni Mécses ifjúsági kórus előadásában Király Péter: Kezetekbe tüzet kaptatok című oratóriuma, amit fergeteges vastapssal hálált meg a közönség.

Fél óra szünet után Taizei-i imaóra következett sok énekkel, zenével (ismét a debreceni kórus közreműködésével) és bibliai részlettel. Diameditációval, és zsolozsmával ért véget a program, hajnali két óra körül. (Emlékezetes marad a napot lezáró áldás: "A mai nap véget ért, menjünk aludni! - Istennek legyen hála!") Az egész napos rendezvény alatt végig volt gyónási lehetőség is.

Másnap fél tízkor Bosák Nándor püspök atya tartott ünnepi misét, melyben dr. Váradi József, nyíregyházi püspöki helynök prédikációján elmélkedhettünk. A szentmisét körmenet követte.

Az egyházmegyéből nagyon sok pap hozott zarándok-csoportokat. A körmenet után nem sokkal a kisvárdai fiatalok adták elő Sillye Jenő: Mária oratóriumát. Lelkiekben felfrissülve, gazdagodva, testileg kicsit bágyadtan indultunk haza. Jövőre is jövünk!

Kovács Panni

Kell-e Debrecennek Szent István?

Úgy látszik, nem. A millennium közeledtével ugyanis lett volna lehetősége a városnak, hogy pályázaton elnyerjen egy többmilliós összeget köztéri szobor felállítására. Igaz, a városnak is hozzá kellett volna tennie az önrészt.

A Debreceni Lokálpatrióta Egyesület önkormányzati képviselőjeként már az elmúlt év végén írásban javaslatot tettem arra, hogy Debrecen állítson méltó emléket államlapító szent királyunknak. A helyi sajtóban több más javaslat is napvilágra került. Vita kerekedett, hogy ne Szent Istvánnak, hanem inkább más jeles személyiségeknek állítsunk szobrot. Amikor megjelent a millenniumi szoborpályázat, szóban és interpellációban kértem a város vezetőit, hozzák meg az elvi állásfoglalást, hogy az időigényes előmunkálatokat kívánó pályázatot el lehessen készíteni. Mindannyiszor megnyugtattak, hogy foglalkozik ezzel a város. Éppen ezért megdöbbentő az a döntés, amit a nyár folyamán, a nyilvánosság kizárásával hoztak meg a város vezetői: Debrecennek nem kell se Szent István, se más új szobor.

Nem vitatom, a meglévő szobrokra is ráfér a rendbetétel. Helyre kellene hozni az idő és a vandalizmus kártevéseit. (Kossuth, Petőfi) Pótolni kellene az ellopott szobor-részeket. (Szabó Lőrinc, Professzor) Fel kell végre állítani az ideológiai okok miatt "elfektetett" régi szobrokat is. (Tisza István, Magyar Fájdalom) De erre bármelyik év és hónap alkalmas. Millennium és Szent István pedig csak egyszer van egy évezredben!

Nem tudjuk elfogadni, hogy a város nem tudta volna a pályázati önrészt vállalni. S ha csak a pénz hiánya lenne az ok, valószínű, hogy az egyházak, civil szervezetek és vállalkozók is megmozdultak volna. Azzal pedig, hogy a város vezetői csak az időt húzták, elvették még a lehetőségét is annak, hogy mások, pl. az egyházak pályázzanak. Sajnáljuk, hogy az a városvezetés, amelyre a debreceni keresztények is szavaztak, éppen a keresztény millennium méltó megörökítését nem tartja fontosnak.

Keresztesné Várhelyi Ilona

 

Az én Atyám és a ti Atyátok: a mi Atyánk

Ebben az évben az Atya misztériumában való elmé-lyedést kaptuk feladatul és - ajándékul.

Mi, keresztények, Jézus Krisztus által ismerjük az Atyát. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek (Jn 8,19). Aki engem lát, látja az Atyát - mondja Fülöpnek (Jn 14,9), és hirdeti: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem (Jn 12,44) Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30). Figyeljük meg hát Jézust, hogyan mutatja be nekünk imáival Atyját, aki általa a mi Atyánk is!

(Akinek ideje engedi, szeretettel kérem, vegye kezébe a Szentírást, keresse ki a számokkal jelölt szöveghelyeket, amelyek idézése terjedelmi okok miatt itt nem lehetséges, de fontos ahhoz, hogy valóban Jézus vezesse elmél-kedésünket!)

Az imádkozó Jézus

Jézus Krisztus valóságos istensége az Atyával és a Lélekistennel való egylényegűségét jelenti. Ha Isten nem három személy közössége, vagyis nem Szentháromság lenne, nem tanulhatnánk Jézustól imádkozni, vagyis emberi imáinknak nem lenne isteni mintája és dimenziója. Jézusnak - mint isteni személynek - valóságos embersége - születésén, szenvedésén, halálán túl - éppen abban mutatkozik meg leginkább, hogy imádkozott Atyjához. Tanította is imádkozni övéit, tanácsaival éppen úgy, mint a farizeus és a vámos imájának példabeszédével (Lk 18,9-14), vagy kérésre bátorítással (Lk 11,9-13), Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek (Jn 16,23). Meggyőzte hallgatóit az Istenre hagyatkozó bizalomról (Lk 12,22-34), a hűséges készenlétről (Lk 12,35-48; 21,34-36), vagy az imádság tanúságtevő hatásáról (Jn 11,41-42), s ma is minden nap milliók mondják el a tőle tanult imát (Mt 6,9-13; Lk 11,1-4). (Ilyen eredményes, két évezred viharait, "rendszerváltásait" kiálló "oktatás" és "ismeret" még nem volt a világon!) A Miatyánk szerkezetét követheti minden imádságunk, sőt, a legszentebb istentiszteletben, a szent-miseáldozatban is ráismerhetünk. De nemcsak a szöveget, nemcsak a szerkezeti modellt, hanem magát az imádkozást is - a Szentlélek segítségével - Jézustól kell megtanulnunk. Az igazi, Jézus példáján csiszolódott imában - akaratunktól függetlenül - a Szentháromság titka ragyog fel.

Imaéletünk nehézségei közepette, amikor legfeljebb kéréseinkkel ostromoljuk az Istent, érdemes tudatosan is figyelnünk az imádkozó Jézusra. Mikor, miért, mit, hol és hogyan imádkozott a Mester? Mit kell még megtanulnunk tőle?

Mikor imádkozott Jézus?

Jézus imái nehezen köthetők napszakokhoz. Az evangéliumok többször említik az imádságok idejét, pl. hajnal felé, amikor még sötét volt (Mk 1,35) Felté-telezhetjük, hogy a zsidóknál szokásos imaidőket megtartotta, szavaival, tetteivel, szenvedésével, de nem ragaszkodott az üres formaságokhoz, még a rosszul értelmezett, álszent szombati tilalmakhoz sem. A hetedik nap megszentelésének igazi értelmét tárta fel a szombati kalász-szedés vagy gyógyításai kapcsán (pl. Mt 12,1-14)

Fontos életeseményei nem egyszer a hagyományos imaidőkre estek. Az evangélisták talán azért jegyezték fel ezeket az időpontokat, hogy észrevegyük; Jézus egész földi élete és halála Isten megdicsőítésére szolgált, tehát szüntelenül, teljes anyagi és szellemi létével imádkozott, s ezt kéri tőlünk is. Néhány konkrét imahelyzetet is megörökítenek az evangéliumok, többször szó szerint is idézve Jézus imáját.

Jézus imáinak lényege az Atyával való szoros belső kapcsolat. A kenyérszaporítások alkalmával, majd az utolsó vacsorán föltekintett az égre, hálát adott és megáldotta az ételt és italt. (Mt 14,19; 15,36; 26,26-27) Amikor valami jót tapasztalt, valaminek örült, valakit megdicsért, az Atyára irányította a figyelmet: Boldog vagy Simon, ...mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. (Mt 16,18) Emberileg nehéz helyzetekben sem rendült meg bizalma: Abba, Atyám, neked minden lehetséges... (Mk 14,35-36)

Mit imádkozott Jézus?

Áldást mondott. Ez tulajdonképpen Isten dicsőítése vagy hálaadás, pl. "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked." (Mt 11,25-26) Főpapi imájában mintegy beszámol Atyjának küldetése teljesítéséről, neki ajánlja tanítványait és minden eredményét. (Jn 17)

Jézus imádkozott kötött szövegű imákat, zsoltárokat is, de többnyire saját szavaival fejezte ki hódolatát. Az étkezések kapcsán mondott áldásának szövegét nem ismerjük ugyan, de akár a zsidó szöveghagyományt követte, - mint az utolsó vacsora után, amikor közösen elmondták a hálaadó zsoltárt (Mt 26,30), - akár saját szavaival fogalmazott, bizonyára az Atya iránti szeretet és hála nyilvánult meg imájában.

Akárcsak mi, néha Jézus is kereste a szavakat, amelyek megfelelően kifejezik imahelyzetét és érzéseit: Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? (Jn 12,27) Még amikor magáért, a szenvedések elviseléséhez elegendő erőért imádkozott, akkor is Isten dicsőségét tartotta szem előtt: Atyám, dicsőítsd meg nevedet! (Jn 12,28)

Imáinak központi gondolata az Atya akaratának teljesítése. Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te. (Mt 26,39) ... Legyen meg a te akaratod! (Mt 26,42)

Kéréssel is tudott Atyjához fordulni, pl. imádkozott Péter hitének megszilárdulásáért (Lk 22,32). Könyörgött apostolaiért, s értünk is, akik szavukra hinni fognak, vagyis az egyházért és annak szeretet-egységéért. (Jn 17,20-26) Főpapi imájában saját isteni-emberi akaratát is kifejezi; a szeretetnek azt a természetes vágyát, hogy együtt legyen Isten országában mindazokkal, akikkel földi élete által kapcsolatba kerül az idők végezetéig. Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. (Jn 17,24) Arra kérte Atyját, hogy az a szeretet-láncolat, amely az Atyától indul ki, meg ne szakadjon (Jn 17,22-23), hanem mindenkit isteni életre vezessen: a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én őbennük. (Jn 17,26)

Hol imádkozott?

Kiment egy magányos helyre (Mk 1,35; Lk 4,42) Fölment egy hegyre (Mk 6,47; Lk 6,12) Imádkozott szabadban vagy teremben. Zsinagógákban és családi otthonokban. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. (Lk 4,16) Félrevonult, hogy egyedül legyen, de tanítványai körében, vagy akár nagy tömeg szeme láttára is imába tudott mélyedni. Lázár sírjánál világosan kifejezi, hogy imájával nevelni is akarja az őt követőket. Minket is arra tanít, hogy vonuljunk félre, rejtekben imádkozzunk (Mt, 6,6), ugyanakkor a közös imádság erejét is hangsúlyozza: Ha ketten ... egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. (Mt 18,19)

Hogyan imádkozott ?

Arcra borulva imádkozott a Getszemáni kertben (Mt 26,39-45) Szemét az égre emelve adott hálát. A kereszten hangosan felkiáltott (Mt 27,46), máskor szavak nélkül, gondolatban beszélgetett az Atyával. Elsősorban nem a külső gesztusokra, hanem imáinak elmélyültségére utalnak az evangélisták.

Jézus imája valóságos párbeszéd volt Atyjával. Nem egyszer kiválasztott tanítványai is hallották az atyai választ: Megdicsőítettem ás továbbra is megdicsőítem! (Jn 12,28) A Jordán partján, a Tábor hegyen, Lázár sírjánál és sok más esetben az Atya több ember fülehallatára, szemeláttára "igazolta" szeretett Fiát.

Jézus imájában a tökéletes isteni kommunió és emberileg is tapasztalható kommunikáció valósult meg. Keresz-telkedésekor, miközben imádkozott, megnyílt az ég. (Lk 3,21) A Szentlélekkel eltelve vonult vissza negyven napra a pusztába. (Lk 4,1), és a Lélek erejével eltelve tért vissza Galileába. (Lk 4,14) Tettei hatására az emberek dicsőíteni kezdték Istent (pl. Lk 5,26)

Jézus nem az ima szövegére helyezte a hangsúlyt, mondta is tanítványainak, hogy ne szaporítsák a szót, nem kell megindokolni Isten előtt, mit miért kérnek, hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek (Mt 6,8). Mégis bátorít a gyermeki kérésre (Mt 7,7-11).

Figyeljünk fel Jézus tanításában az úgy, amint szerkezetre, amellyel feltételszerű hasonlatba kapcsolja az égi és földi dolgokat. A Miatyánkban Isten akaratának teljesülése és a bűnök megbocsátása van ilyen szerkezetbe állítva. Az utóbbi feltételt többször is megismétli Jézus. (Mt 6,14-15; 18,35, Mk 11,25-26) Hasonló módon beszél arról, hogy amint egy szülő a legjobbat adja gyermekei számára, úgy az Isten is jobban tudja, mi szolgál javunkra. Ahogy tanítványai megvallják őt az emberek előtt, úgy vallja meg Jézus őket (minket) Atyja előtt. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. (Mk 4,24) Ugyanezzel a nyelvi szerkezettel fejezi ki az egyház egységének vágyát (Jn 17,21) és evangelizáló küldetésünk komolyságát is: Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket (Jn 20,21) Minden esetben arra figyelmeztet, hogy az imádság és az élet, a szó és a tett nem mondhat ellent egymásnak. A farizeusok képmutatásában éppen ennek az egységnek a megbomlását marasztalja el.

Hogyan imádkozzunk mi?

Jézustól tanulhatjuk meg, hogy a legfontosabb lelki alaphelyzet az imában a bizalom, az Istenhez fordulás és az engedelmes készenlét felismert akaratanák teljesítésére. A bizalom mutatkozik meg a gyermeki hódolatban, a hálaadásban, a bűneinket feltáró bocsánatkérésben, gondjaink, örömeink, képességeink, terveink felajánlásában, vágyaink, kéréseink megfogalmazásában. Minden Istenhez forduló emberi ima megtérés, visszatérés. Ezért a jó ima következménye mindig olyan cselekedet, amely másokat is Istenhez fordít.

Jézus tanítása és példája nyomán kerülnünk kell a farizeusokra jellemző látványos, bőbeszédű, színlelt "nagy" imádkozásokat (Vö. Mt 6,5-8; Mk 12,40). Szüntelen készenlétben, virrasztva imádkozzunk, - mondja - (Mk 13,33), mert nem tudhatjuk, mikor jön el az Úr. Imád-kozzunk a vég elviselhetőségéért (Mk 13,18)!

Kitartó imát kér, eleven hitből fakadót, ezt tartja hatékonynak (Mt 21,21-22). Bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz. Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket. (Mk 11,24-25) Nem a hely, nem az idő, nem a gesztus, nem a szép szavak számítanak. Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. (Jn 4,23)

Keresztesné Várhelyi Ilona

Beöltözés

Bíró Zoltán augusztus 22-én magára öltötte a Domonkos Rend ruháját. Ezzel ünnepélyesen megkezdte noviciátusát. Sopronban Jacek atya irányításával készül a szerzetesi hivatásásra. Támogassuk őt kitartó imáinkkal, hogy a meghívást hivatássá érlelje Isten kegyelme!

Primícia

Augusztus 22-én a Szent Anna székesegyházban mutatta be újmiséjét Gencsi Zsolt, aki a Kapucinus Rendben a Szeráf nevet kapta. Szeráf atya a Szent Anna hittanosa volt. Papi jelmondata: "Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az Istenben marad, s az Isten is benne marad." (1Jn 4,16)

"Aranyos" emlékek

1999. július 4-én László atya vezetésével huszonhét gyerekből és négy felnőttből álló vidám társaság indult el busszal Aranyosra, a Szent Anna plébánia hittanos táborába.A tábor élete színes, programjai érdekesek voltak. Minden nap szentmisével kezdődött, amiben mindig volt valami jó feltétel, valami feladat: mire kell figyelni aznap. A szentmise után elkezdődött a változatos napi program: gyalogtúráztunk Boldogkőváraljára, volt akadályverseny, elmés ügyességi feladatok, amelyek jókedvre derítették a gyerekeket, délután pedig közös játékkal múlattuk az időt; volt pancsoló nap az abaújszántói strandon, majd lelki nap hittanos vetélkedővel, közös imádsággal, evangéliumi játékok előadásával. Busszal kirándultunk egyszer Sárospatakra, majd egy másik alkalommal Regécre. Patakon megnéztük a várat és a templomot. A regéci vártól 30 km-es gyalogtúrával értünk haza. Volt, hogy az elpilledt kicsiket a nagyok a nyakukban vitték. A fárasztó napok ellenére elég nehéz volt elaltatni a gyerekeket, különösen az utolsó estén. Kis kirándulásunkon olyan nevezetes események is történtek, mint Kati néni ötvenedik születésnapja. A reggeli szentmisében megemlékeztünk róla, ő pedig hatalmas adag pudinggal (nagyon finom volt!) hálálta meg köszöntésünket.

Jövőre újra találkozunk!

Vendégek a domonkosoknál

A debreceni domonkos plébánia a testvéri közösség terén is gyarapodott:

Vendégünk volt egy francia fiatalember, aki a Nyolc Boldogság közösség tagjaként, teológiai tanulmányait megszakítva egy évet Magyarországon tölt. Debrecenbe a magyar nyelvet jött tanulni, s a domonkos rendházban lakott. A kissé zárkózott fiatalember, ha nem szólt is, Krisztusról beszélt: összeszedettsége, mély áhítata a szentmiséken Isten előtti őszinte és alázatos leborulásra késztette környezetét.

Ugyancsak a rendház vendége volt egy hónapig Paolo Maria Erthel atya, aki a Szerviták rendjéhez tartozik. Olaszországból jött hazánkba, s a Szerviták Egri rendházában él. Ő is a magyar nyelvet tanulta Debrecenben, s a reggeli szentmiséken imádkozott érettünk is. Ha este találkoztunk vele, bár fáradtan tért haza, mindig volt ideje megállni és egy-két nehezen kimondott magyar mondattal megörvendeztetni.

Anne Townsend Angliából érkezett, s városunkban fél éven át az angol és a francia nyelvet tanította az Európa Tanács megbízásából. Templomunkban találkozhattunk vele nap mint nap, s ahogy telt az idő, egyre több embert ismert meg, s nyújtott segítséget is lelki beszélgetésekkel, apróbb anyagi segítségadással, felkínálva a nyelvgyakorlás lehetőségét, s főleg imáival volt jelen, mert _ ahogy fogalmazta _ a világ hitetlenségét látva súlyos felelősséget érez.

Érdekes színfolt volt életünkben Kornél atya egykori szeminarista társainak találkozója templomunkban júniusban. Bíztatást kaptunk mi is, ahogy hallgattuk bemutatkozásukat, a szentbeszédet, s akinek maradt ideje az esti beszélgetésre vagy a másnap reggeli gondolatváltásra, nyíltszívű, munkára kész, örökké fiatal atyákat ismerhetett meg.

Egy lengyel Bárka-közösségből sérült fiatalok és segítőik nyaraltak Hajdúszoboszlón, akik többször jöttek be Debrecenbe szentmisére. Őértük inkább csak imádkozni tudtunk, s hálát adni Istennek a fiatal segítőikért. S ki tudja, hányan vannak még, akikkel együtt veszünk részt a legszentebb áldozat bemutatásán, s akikkel íly módon egy közösséget alkotunk. Mennyei Atyánk kísérje lépteiket! Köszönjük jelenlétüket és imáikat!

Havas Lászlóné

Ajánló

A Szent Anna Könyv- és Kegytárgyüzlet megújult kínálattal várja vásárlóit a plébánia Sumen utcai pincehelyiségében. Még kapható, és a napfogyatkozás miatt különösen ajánlható Teres Ágoston jezsuita csillagász könyve: Biblia és asztronómia címmel. A tudományosan megalapozott, közérthető munka igényes és javított kiadásban jelent meg a Springer Kiadónál. Ára: 590,- Ft. Megvásárolható még Várhelyi Heléna: A lélek autós-iskolája c. könyve is. Lapunk szerkesztőjének "közlekedési" elmélkedéseit éppen a Debreceni Katolikus Figyelőből ismerte meg a Szent Gellért Kiadó. Az ötletesen illusztrált, vidám kis könyv ára 420 Ft. Nagy választékban kínál az üzlet képeslapokat, igekártyákat, kisebb-nagyobb ajándéktárgyakat, feszületeket és más kegytárgyakat is.

Egyetemisták figyelmébe

Egyetemi lelkészi szolgálat a KLTE B/103-as termében 18_20 óráig: hétfőn: református, kedden: görög katolikus, szerdán: római katolikus.

Értelmiségi modulként felvehető keresztény témájú előadások címe és időpontjai az 1999/2000-es tanév I. félévében (tervezet)

A Kossuth Egyetemen meghirdetve:

Oláh Miklós _ Marincsák László: Keresztény etika. Alapelvek. Kedd, 16_18 óra.Kódszáma: EM 5505-1

Krakomperger Zoltán: Krisztológia.Eszkatalógia. Szerda 16_18 óra.Kódszám: EM 5002-1

Öt felekezet lelkészeinek előadása: Válaszol a Biblia. Prófétai irodalom. Csütörtök, 16_18 óra. Kódszám: EM 5504-1

Végh László: Fenntartható fejlődés. Hétfő 16-18; Végh László: Egy új természetképről. Csütörtök 16-18

Cselényi István Gábor: Bizánc kultúrája. Bizánci esztétika. Szerda: 17.00, Kódszáma: 5506-l

Az Orvostudományi Egyetemen meghirdetve:

Élet az életben és azon túl. kedd, 18-20. Kódszáma a Kossuth Egyetem hallgatói számára: EM 5003-1 (DOTE Elméleti tömb, Nagyelőadó)

Jelentkezés az első tanítási héten a helyszínen, az órák időpontjában.

Levél Szeráf paptestvérnek!

Az idei Nagyboldogasszony ünnepe a Máriabesnyőre zarándokoló búcsúsoknak azért is volt különösen szép ünnep, mert egy ifjú levitát pappá szentelt dr. Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök.

Nekünk, debrecenieknek, azért volt nagy öröm, mert ez az ifjú a mi egyházközségünkből nőtt ki. A jó Isten a megmondhatója, mivel és mennyiben járultunk hozzá hivatása erősödéséhez, de már az is megnyugtató, hogy nem vettük el a kedvét. Gencsi Zsolt a kapucínus rendben a Szeráf nevet kapta. Papszentelésére egy busszal érkeztünk a Szent Anna plé-bániáról, de más debrecenieket is találkoztunk ott.

Kedves Szeráf testvérem! Engedd meg, hogy primiciádon köszöntve elmondjam egyik személyes emlékemet. Gimnazista koromban valamelyik óra alatt kinéztem az ablakon és a templomunk tornyát és tetejét láttam. Akkor ott előjött bennem, mi lenne, ha elmennék papnak. Bizonyára benned is ugyanez előjött, hiszen a Csokonai Gimnázium, ahová jártál, szomszédos a Szent Anna templommal.

Amikor hittanos diákként bent ültél köztünk, Te is nagyokat és súlyosakat hallgattál, de ez nem valami vészterhes, vulkánkitörés előtti hallgatás volt, hanem éreztem, akarsz valamit tenni, ami teljes odaadást kíván. Örültem indulásodnak, bíztam teherbírásodban. Örültem, hogy jó szüleid odaadtak az Úrnak, és milyen szép, hogy éppen Szűzanya hazatérése ünnepén fogadott be Téged papként a kapucinus rend. Itthon voltál köztünk, légy otthon a rendben is! Örültem, hogy a papszentelésnél én is a fejedre tehettem kezemet. Örültem, hogy a Mindenszentek litániájában két Szent Lőrincet is említettek. Brindisi Szent Lőrinc példája és közbenjárása segítsen! Szavai most is időszerűek: Nem fegyverrel kell megvédeni hitünket, hanem tanítók és prédikálók szent életével és az üldözések türelmes elviselésével. Nem a kard, hanem a meggyőzés nyeri meg a szíveket.

Sokan adtak és még adnak is jó tanácsot paptársaid, én csak annyit mondok, úgyis tudod, most, mikor az olaj még csillog a tenyereden, hogy legyen elég neked az Úr Jézus. Nem tudsz betelni szeretetével, szerelmével. Nagy ajándékot kaptál a papi hívatás kegyelmével, ezt az ajándékot minden nap meg kell köszönni. Meg kell élni: az Úrért mit nem adnék oda!? Ő féltékeny szeretettel szeret. Míg az Úr szőlőjében munkálkodsz, ne feledd, neked is újra és újra áldozattá kell válnod. Ránk, papokra is értette az Úr: Nálam nélkül semmit sem tehettek.

Bár a szentelés után a köszöntőknél nemigen emlegették Debrecent, de imádkozz értünk, ne feledd a régi otthont, mi magunkénak vallunk Téged. Úgy működj a papi életben, hogy elmondhassák az emberek: jó helyről jöttél. Kedves Szeráf paptestvérem ! Örülünk, hogy beérkeztél, örülünk, hogy megáldhattál bennünket. Mi most azt kérjük Istentől, hogy életed sokak számára legyen ÁLDÁS.

Orosz Lőrinc, prépost

Az egyházi nevelésről

Isten kegyelme sokat adott, s nem kívánt adományáért mást, mint hogy a legsúlyosabb időkben is kiálljak amellett, amire szigorú felekezeti nevelésem és otthoni hitvilágunk oktatott. Amit elértem, az Úr áldása és a Református Leánygimnázium elképesztően szigorú, elképesztően hasznos és egész jövendőmet befolyásoló nevelése nélkül nem sikerülhetett volna. Ha írok, tudom, Isten és egy felekezet, talán több felekezet is megítél vagy elítél miatta. Ismerem az írástudó felelősségét.

Ha Isten megengedte volna, hogy saját gyermekeim lehessenek, ha tizennégyen születtek volna, mint kálvinista papgyermek apámék, bizony, mind a tizennégyet az egyházi iskola gondjaira bíztam volna.

Katolikus testvéreim oktatónevelését saját kettős-felekezetű famíliám tagjaitól ismerem. Magam is jártam a bencések, ferencesek, piaristák, jezsuiták között, de életem formálója, édesanyám, a debreceni Svetits Intézet hajdani főnöknője, Stillmungus Mária Margit elvei szerint alakította lelkemet, jellememet. Hogyne kérném hát az Úrtól, adjon erőt és segítséget az egyházi nevelés biztosításához és kiterjesztéséhez! Rosszat nálunk, keresztényeknél meg nem tanult gyermek, s a tízparancsolat palástja alól futnak az ördögök...

Szabó Magda

Egyházmegyénk új papja

Szenes Istvánt is június 19-én szentelték pappá. 1971-ben született Nyíregyházán, és Ramocsaházán nőtt fel vallásos szülők gyermekeként. Már kisiskolás korában feléledt lelkében a papi hivatás vágya, később azonban ez elhalványult benne. A középiskolai évek alatt és után célt és értelmet keresett és akart találni életének. Sok mindent kipróbált, kutatván azt a hivatást - legyen az akár egyházi, akár világi -, amely egész életén végigkíséri, ill. boldoggá teszi, de semmi sem szüntette meg benne a céltalanság és az üresség érzését.

A fordulatot az jelentette számára, amikor a hitre vonatkozó kérdései tisztázása érdekében jelentkezett a Nyíregyházán működő hitoktatói tanfolyamra. Ezzel párhuzamosan plébánosa, Takács János atya segítségét kérte a hitoktatásban. Egyre jobban és mélyebben megismerve az egyházi szolgálatot úgy érezte, közel van ahhoz, hogy megtalálja azt a hivatást, amit Isten neki szánt. 1993 Nagyböjtjének lelkigyakorlatán kikristályosodott minden: Isten azt akarja, hogy pap legyen. Végre célja értelme volt az életének.

Augusztustól Nyíregyházán fog szolgálatot teljesíteni káplánként, illetve a Szent Imre Gimnázium lelki vezetőjeként.

Kovács Panni

"Valahol ki van jelölve a helyed…"

Szatmárcseke, 1999. augusztus 2-12.

Ismét egy nagy ajándékról számolhatok be, amelyben több mint százunknak volt része. András atya Szatmár-csekére vitt el minket, arra a helyre, ahol a „kis Túr siet beléje...", vagyis a Túr és Tisza torkolatához. Zászló és tábla jelzi, hogy ez a Máltai Szeretetszolgálat táborhelye. A táborban hitüket gyakorló gyerekek, pihenni vágyó vallásos ifjúság, és szegényebb sorsú gyerekek kapnak helyet, de olyan fiatalok is, akik még „bukdácsolnak" az evangéliumi úton, keresik helyüket.

Közvetlenül a tábor mellett található az ún. Túrbukó, azaz a Túr bukógátja. A Túr folyása legalább 6-7 méterrel magasabban van, mint a Tiszáé. Ezt az esést kiépítették betonlépcsővel, s ezáltal a Túr vízesésként ömlik „siet" a Tiszába. A kiépítés adja a kirándulóhely jellegzetességét, hisz a medencékben lehet fürdeni, a vízesésben lehet zuhanyozni, az erősebb vízsugárban masszíroztathatja az ember az izmait, a vízfüggöny mögé el lehet bújni. Közkedvelt kirándulóhely ez, dióligettel, kempinggel és pihenést-kikapcsolódást szolgáló létesítményekkel. Minden korosztály megtalálhatja a vízben a szórakozását.

A táborvezető Marosi Balázs atya volt, aki hat éve vezet Máltai tábort, második éve Szatmárcsekén. Balázs atya Szatmárcseke-Márokpapi-Bereksurány plébánosa. Három plébánia és ez a tábor sok szervezést, munkát jelent. Vannak segítői is, név szerint említve két Erzsike néni: az egyik óvónő, a másik tanítónő, Ági néni, aki szintén óvónő. Az ő kedvességük és gyermekszeretetük nélkül a tábori élet szegényebb lett volna. Második éve a tábor teljesen ingyenes, csak az útiköltségről kell gondoskodnia mindenkinek.

A táborban szigorú „katonás" rend uralkodott, amely azonban nem korlátozta a gyermekek nyitottságát, jókedvét. Összesen 110-en táboroztunk, Debrecenből 13 gyermek, 17 ifjúkorú és 10 felnőtt volt a tábor vendége. Jöttek még fiatalok a Nyírségből, Kárpátaljáról, Erdélyből is. A"katonás" rendhez hozzátartozott a napirend betartása. Balázs atya egy síndarabot felfüggesztett egy fára és kalapáccsal kongatva jelezte a napirendet. Hétkor ébresztő, majd reggeli torna és „eligazítás" volt, sok humorral. Ezután a reggeli tisztálkodás következett. 8-órakor kezdődött a reggeli ima, utána a reggeli.

9-13-ig három csoportban volt foglalkozás, az egyik csoport gyalogtúrázott, a második csoport kerékpártúrára indult, a harmadik csoport pedig beszélgetett az előre kiválasztott vezetővel. Akik délelőtt túráztak, délután vettek részt az elmélkedésen. Tehát nem maradt ki senki semmiből.

A túrák változatosak voltak, a gyalogosok is és a kerékpárosok is bejárták ugyanazt az útvonalat. Az első nagy élmény Tiszacsécse volt, melyet a Tisza gátján értük el, 14 km-es túra után. A Tisza gátjáról csodálatos folyómenti látványban volt részünk, láttunk erdőket, lápos helyeket, kiszáradt részeket és elevenen zöldellő vetéseket. Tiszacsécsén megnéztük Móricz Zsigmond szülőházát és a református templomot, ahol megkeresztelték. Itt láttuk azt az emléktáblát is, amit ősszel állítottak, az árvíz idején. A lelkész elmondta hogy az imádság mentette meg a falut a pusztulástól. A katasztrófa pillanatok kérdése volt, amit már emberi erővel nem lehetett kivédeni. Csak Isten segíthetett. Ebben a faluban megismerhettük a szatmári népművészet alkotásait, használati tárgyait és a paraszti építészet értékeit.

Másnap Túristvándiba látogattunk. Itt a vízimalmot kellett volna megnéznünk, de éppen rekonstrukció alatt áll az áradás után. Láttuk azonban azt a házat, ahol Móricz Zsigmond eltöltött két évet, a falán emléktábla hirdeti: „Istvándi volt nekem jellemformáló kohóm."

A harmadik nagy túra egy autós körút volt. Először Tarpára mentünk, ahol a szárazmalmot néztük meg majd a freskóiról híres református templomot. Kisar, Nagyar és Tivadar érintésével érkeztünk Csarodára, ahol láthattuk a híres református templomot. Ez még 1200-as években épült katolikus templomként. Korabeli freskóit szépen resta-urálták. Híres a kazettás mennyezete is. Megcsodáltuk a virágzó tündérrózsákat a tájvédelmi körzet területén. Márokpapin a plébániára mentünk, ahol a beregi keresztszemes kézimunkák kiállítását tekintettük meg. Tákos volt a következő állomásunk, ahol a „paraszt Notre-Dame" vagy helyi szóval a „mezítlábas katedrális" nyújtott felejthetetlen látványt. Kazettás mennyezete egyedülálló műemlék, akárcsak maga a templom a haranglábbal. A templom tele volt olyan terítőkkel, melyeken bibliai idézetek voltak, kézzel hímezve. A szószéken a következő felirat volt: „Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának bűneit." (Iz 58,1) Bereksurányban a plébániánál még megálltunk pár percre, majd a „Tarpai hegynél" is. Csodáltuk zöld szőlőtábláit, gazdagon termő gyümölcsöseit és a kőbányát.

Mint említettem, a táborban a túrák mellett elmélkedések is voltak. A gyerekek és a fiatalok felkészültségüknek megfelelően boncolgatták a témát. A kijelölt témavezető feladata volt a lényeg felismertetése. Balázs atya a „Valahol ki van jelölve a helyed" című verset jelölte meg témának, s felosztotta gondolatokra:

Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segítsd hordani.

Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak,
Valahol rég…siess…keresd.
Ki van jelölve a helyed.

Minden este 7 órakor tábori mise volt, s a napi evangélium nagyszerűen kapcsolódott az egyes témákhoz, pl. Péter elbizonytalanodása, amikor Jézus a vízen járt, a kánaáni asszony esete, az igazi tisztaság, Péter hitvallása, s mindennek csúcsa: a táborhegyi megdicsőülés, hisz Urunk Színeváltozását is itt ünnepeltük. Ezen a napon mindenki számára csak beszélgetés, elmélkedés volt. Nagy jelentőséget tulajdonítok ezeknek a beszélgetéseknek, hisz a fiatalok egymás között hamarabb feloldódnak, s könnyebben elárulják érzelmeiket. Így derülhetett fény a családi hátterükre, s arra is, milyen elképzeléseik vannak a jövőt illetően, mi zavarja őket a vallásban vagy vallástalanságban, ki milyen kivezető utat tud tanácsolni a másiknak. Itt eshetett szó őszintén arról is, hogy jól érzik-e magukat a táborban, mi a jó és mi a rossz a szervezésben. Kiemelném az őszinteséget és azt, hogy még a nagyobb hangúak is jól alkalmazkodtak ehhez a légkörhöz.

Az esti mise után vacsora következett, utána pedig dalolás, gitározás, jókedv. A gyerekek ezt nagyon élvezték, alig lehetett őket 10 órakor, a közös esti ima után, ágyba, illetve hálózsákba parancsolni.

A tábortüzet és a pénteki éjszakai túrát a felhőszakadás elmosta. Pedig a gyerekek lázasan készülődtek az esti programra, s bevallom, mi felnőttek is másfél nap alatt megtanultuk Lázár Ervin: Dömdödöm című művét, meglepetésként a gyerekeknek. Mennyei Atyánk megengedte még, hogy a pénteki tábori mise és vacsora rendben megtörténjen, a további programot azonban el kellett hagynunk. Mégis gazdagabbak lettünk a lázas készülődés és próbák felejthetetlen élményével. A debreceniek nagy része szombaton elbúcsúzott Balázs atyától és az ottmaradóktól, de a többiek is hazajöttek vasárnap, hisz szombat éjszaka ismét felhőszakadás volt, s elmosta a hátralévő napok programjait.

Mindnyájunk nevében hálát adok Istennek ezért a táborért. Imádkozunk András atya és Balázs atya egészségéért, hogy jövőre is szervezhessenek számunkra hasonló kikapcsolódást és lelki felüdülést, feltöltődést. Köszönjük Némethné Jutkának és férjének, Istvánnak, Báránkó Andrásnak és feleségének, Ildikónak, Nyakacska Vilmosnak, valamint feleségemnek, Anikónak, hogy segítettek a tábor gördülékeny ellátásában.

Petrik János, hitoktató

A "Szent Család" eseménykrónikája

Egy éves egyházközségünkben készülődésünk és az ünnepeink átélése hasonlítanak a kisgyermek felszabadult öröméhez, melyet az első boldogító élmények jelentenek számára.

A májusi litániás hangulat, a Szentlélek pünkösdi kiáradásának ünneplése teremtette meg annak a lelkesedésnek az alapjait, mellyel az imádkozó édesanyák Szent Mónika közössége készült a gyermeknap megünneplésére, a gyermekeinkért való közös hálaadásra. Az ünnepség, amely a szentmise végén kezdődött, sokrétűségével jelezte az édesanyák sokoldalú tehetségét: voltak verses köszöntők, ajándékba osztottunk igekártyákat, s végül egy agapét szerveztünk sokféle süteménnyel, üdítővel. András atya - a gyermekek meglepetésére - játékokat és édességeket osztott szét közöttük.

Az úrnapi körmenetünk és az oltárkészítés is az "első élményes" izgalmak közé tartozott. Már kora reggel nyüzsgött a hívek sokasága a templomudvaron, lázas készülődésben. Hála Istennek már sok kis közösségünk van, így az oltárkészítésen is "családiasan" osztoztunk. Azt hiszem minden közösség méltóságteljes, kedves hajlékot biztosított az Úr Szent Testének és Vérének.

Minden hónap második vasárnapja a tócóskerti plébánia képviselőtestületi napja. Júniusban, mivel ez egy ún. évadzáró ülés volt, rendhagyó módon a kerekestelepi kápolna kertjében gyűltünk össze. Az ülés - vagy inkább kirándulás - teljes létszámú családok részvételével zajlott le, bográcsos ebéd, kötetlen beszélgetés és játék kíséretében. Itt pontosítottuk a kéthetes napközis tábor részleteit, amelyről Petrik János számol be külön cikkben, és megbeszéltük a hittanos táborral kapcsolatos teendőket is.

A két tábor között egyházközségünk - immár hagyományosan - elzarándokolt a Máriapócsra, az egyházmegyénk ünnepére. Bizony, a megrendelt busz - hála Istennek - már kicsinek bizonyult, olyan sokan akartunk eljutni a pócsi Szűzanyához, hálát adni, búcsút nyerni, és kegyelmet kiesdeni.

Ugyanilyen örömteli számunkra az a tény is, hogy a nyári hittanos táborba sok gyermek és szülő jelentkezett, nem riadva vissza attól sem, hogy nem a megszokott, összkomfortos életmódot fogjuk élni. Mostanában divat lett az ún. túlélő-tábor, nomád körülményekkel. András atya nem az új divatnak hódolt, hanem életszemléletéből következik a természetközeli élet. A táborhely a Tisza és a Túr folyó találkozásánál, a Máltai Szeretetszolgálat sátortáborában volt, augusztus 2-12-ig.

Ezután hamar elérkezett a templomszentelésünk első évfordulója, mely Nagyboldogasszony napja. A kettős ünnepet gazdagította a szentmise keretében megtartott keresztelő is, amely kifejezte, hogy az egyházközségünk él, növekszik, erősödik. Nemcsak számszerű ez a növekedés, hanem kegyelmekben, ismeretekben, hitben, összetartozásunk tudatában is gyarapodtunk, gazdagodtunk. Van tehát okunk a hálaadásra!

Kérjük a jó Istent, hogy tartson meg bennünket ebben az imádságos együttlétben, testvéri szeretetben, hogy sok-sok testvérünk találjon rá közösségünk által Isten szeretetére!

Berkiné Oláh Ilona

Egyperces elmélkedések

Kincses sziget

Minden gyerek fantáziáját megmozgatja az elrejtett kincs. Érdekli-e a felnőtteket is az a drágakő, amelyért érdemes eladni mindenüket, hogy azt megszerezzék? Mese az egész? Kockázatos romantika? Túlságosan nehéz, fárasztó az út a "kincses szigetre"? Nekünk kétezer éve pontos térképünk van arról a helyről. Jézus maga vállalkozott rá, hogy elvezessen oda minket.

Búza és konkoly

A jó földbe hullott mag, amit nem csipegettek fel a madarak, s ha nem nyomta el a dudva, sokszoros termést hoz. A búzáé is, de a konkolyé is. A konkoly tetszetős virágú, szívós növény. Még a száraz, köves talajon is megél. A szívünkben is. Lesz bőven dolga az aratás Urának!

Amint, úgy...

Jézus gyakori szófordulata ez. Úgy legyen meg Isten akarata a földön, amint az a mennyben érvényesül. Úgy bocsátja meg Isten a mi bűneinket, mint ahogy mi megbocsátjuk egymásét. Úgy legyünk egyek az Atyában, amint ő egy vele. Úgy szeressük egymást, amint ő szeret minket.

Ő ezt kéri. Mi pedig csak úgy-ahogy teljesítjük. Mi lenne velünk, ha Isten is csak úgy-ahogy szeretne minket?

Úgy, hogy...

Annak ellenére, hogy mi csak úgy-ahogy valósítjuk meg Isten akaratát, úgy-ahogy bocsátunk meg egymásnak, úgy-ahogy törekszünk az egységre, úgy-ahogy szeretjük egymást, ellenségeinket meg még úgyahogy sem, Isten mégis úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte.

Átváltozás

Ez a szeretet mindenkit megváltoztat. Átváltoztat. Újjá teremt. Csak az isteni szónak, a tökéletes szeretetnek van ilyen teremtő ereje. Amit kimond Isten, az valóság lesz. Kimondta a világosságot, s a világosság a világba jött. Jézus, a világ világossága, belemondta magát - testét és vérét - az asszony sütötte kenyérbe és férfi készítette borba. S mert mondta, benne van. Aki Jézust Istennek ismeri, nem kételkedhet teremtő szavában.

Istenem, kezdd előről az én teremtésemet: mondd ki rám teremtő szavadat: legyen bennem világosság, hogy rátaláljak a kincshez vezető útra! Hogy távol tartsam a sötétben konkolyt hintő gonoszt! Hogy igazán azt akarjam, amit te, hogy meg tudjak bocsátani, mint te, meg tudjam törni és szét tudjam osztani magamat, mint te, tudjak úgy szeretni, mint te, hiszen akkor már nem én élek, hanem te élsz bennem, akkor már nem én akarok többé, hanem te, nem én bocsátok meg, hanem te, nem én leszek táplálék, hanem te, nem én szeretek, hanem te.

KVI

Hétköznapi csodák

"Az Úristen szeret engem, hiszen az Ő himnuszát zengem!"

Az esemény 1997. december 6-án Szent Miklós napján történt. Mint nyugdíjas tanár, kántori szolgálatot vállaltam a soproni domonkos templomban.Szolgálati lakást a Harkán, a szomszéd község üresen lévő római katolikus plébániáján kaptam. Három év elteltével sikerült házat vennem a községben, és így a fiam családjával együtt odaköltöztünk. Már mindent átszál-lítottunk az új lakásba, de az apróbb tárgyakat személy-kocsival én vittem, hogy biztonságosabb legyen. Hazajövet történt az eset, melyet sokan láttak, és nagyon csodálkoztak.

A soproni kemping előtt elaludtam a kocsiban. Csak arra emlékszem, hogy szorítottam a kormányt és erősen fékeztem, hiszen arra ébredtem, hogy a kocsi ajtaját valami nagyon súrolja. Mikor a szemem is kinyitottam a kocsi a menetirány szerinti másik oldalon az árok partjának külső részén állt. Az árok 1 méter mély, a part kb. fél méter, tehát az út szintjétől kb. 1,5 méter magasan szabályosan állt a kocsi. A meglepetésből magamhoz térve kinyitottam az ajtót, kiszálltam, majd becsuktam, és nem hittem a szememnek. Az egy éves fehér Suzuki egy karcolás nélkül állt azon a magas parton, úgy, mintha daruval óvatosan emelték volna oda, arra is vigyázva, hogy a hátsó tengely egy fix ponton legyen, hiszen a jobb hátsó kerék a levegőben volt.

Az úton, mintha kora hajnal lett volna, se oda, se vissza egyetlen lélek sem közlekedett, pedig úgy 15 óra körül lehetett. Az útról felnéztem a kocsira. Összetett kézzel egy fohász hagyta el ajkamat: köszönöm, Istenem, hogy megmentettél. Előbb egy harkai család érkezett. Kiszálltak és csodálkozva azt kérdezték: Pista bácsi kocsija hogyan került oda? Elaludtam és ott ébredtem fel. Aztán jött a két asztalos mester, akik nálunk dolgoztak, az egyik felesége az énekkaromban is énekel, és mint akit megrendeltek, a Harkáról jól ismert Molnár zetoros már intézkedett is. Pista bácsi üljön be a kocsiba, a férfiak fogják a kocsit, hogy fel ne boruljon, ő pedig drótkötéllel hátrafelé kihúzatta az útra. Körülnézték, csodálták, hogy egy karcolás sincs rajta. Indítottam, egyből indult, én köszöntem a segítséget, hajtanom kellett, mert már megállt a forgalom. Még két forduló volt még a költözésből, siettem, mert estére mennem kellett orgonálni.

Csak amikor átöltöztem, lepődtem meg, hogy a köpenyem bal oldali zsebében volt azt a kis kereszt, ami több, mint 40 évig volt a hálószobánk falán a fejünk fölött. Eszembe jutott, hogy azt vettem le először a falról és egész nap a bal zsebemben hordtam. Mikor a feleségemnek átadtam, egy különös érzés járta át az egész testemet. Nem volt az öröm, nem volt az félelem, csak egy borzasztó nagy izgalom, ami nem engedett beszélni sem. A fiam javaslatára a kocsiban van azóta is a kereszt, hogy jó Isten legyen velünk minden veszélyben.

Talán csak magamnak beszélem be, hogy nem mehettem még el, mert szükség van még rám. Már abba akartam hagyni a kántori szolgálatot, de jöttek az egyház vezetői, a hívek, a barátok, az ismerősök, hogy folytassam. Igen, ha meghagyott jó Atyám, akkor folytatom.

Haller István, ny. tanár-kántor

Debrecen vallási képe: 1880-1949

Baráti, ismerősi beszélgetések kapcsán fel-felvetődik a kérdés: mennyire is református még a kálvinista Rómaként emlegetett Debrecen? Sajnos, a teljes népesség szám-bavételén alapuló új és hivatalos statisztikai adatok erre nincsenek, mert 1949 után a népszámlálások alkalmával nem írták össze a lakosság felekezeti hovatartozását. Bizonyos támpontot jelenthet számunkra a "Magyarország településeinek vallási adatai 1880-1949" c., a KSH által 1997-ben kiadott statisztikai gyűjtemény. Ennek segítségével nyomon követhetjük, hogyan alakult a város vallási képe a fenti hét évtizedben.

Az adatok szerint Debrecen a vizsgált időszakban folyamatosan református többségű város volt. (1. táblázat) A megtisztelő címet azonban elsősorban nem ezzel, hanem a történelmi léptekkel mérve is elismerésre méltó, országosan kiemelkedő kulturális szerepével érdemelte ki.

Az első táblázat adataiból az is kiolvasható, hogy a református népesség aránya az évtizedek során mérséklődött. Az 1880. évi 77,3 %-os részesedés 1949-re 68,35-ra csökkent. Ha az abszolút értékek alakulását egybevetjük a többi felekezetével, akkor az is kiderül, hogy különösen a görög katolikus, de mellettük a római katolikus népesség is gyorsabban gyarapodott, mint a református. Amíg ugyanis a református népesség 1880-1949 között valamivel több, mint kétszeresére, addig a görög katolikus 8,4, a római katolikus pedig 3,7-szeresére növelte létszámát.

Joggal merül fel a kérdés, mi lehet a fenti, aránytalan növekedési ütemek magyarázata. A több lehetséges ok közül kettő érdemel különös figyelmet:

1. A református népesség - országosan és minden valószínűség szerint Debrecenben is - az alacsonyabb születésszám következtében lassabban gyarapodott, mint a római katolikus, főképpen pedig a görög katolikus. Ez statisztikailag is jól igazolható, pl. a családonkénti gyermeklétszám alapján: az 1930-as évtizedben a görög katolikus családokban átlagosan 4,53, a reformátusokban 3,50 gyermek volt.

2. Az előbbinél lényegesen nagyobb szerepe volt a bevándorlásnak. A város századvégi iparosodásával, gazdasági, kulturális, egészségügyi funkcióinak erő-södésével tetemesen megnövekedett a beköltözők száma (állami alkalmazottak, tisztviselők, értelmiségiek stb.)

Mi lehet a város mai hiteles vallási képe? Az egyes egyházaknak becslések és felmérések alapján vannak adataik. Ezek kisebb-nagyobb hibaszázalékkal megközelítik a valóságot. de nem jutunk valósabb eredményre akkor sem, ha az 1949-es adatokat - az előző évtizedek tendenciáit valóságosnak fogadva el - kivetítjük 1999-re.

Ennek a módszernek a hibalehetőségeit több tényező is növeli:

- A város népessége az 1949-1999 közötti fél évszázad alatt kétszeresére növekedett, elsősorban a betelepülők által. A Debrecenbe települt lakosság vallási összetételére vonatkozóan viszont semmi hiteles adat nincs.

- A régi évtizedekétől lényegesen eltérő folyamat 1949 után a vallásgyakorlat drasztikus visszaesése. Tomka Miklós vallásszociológus szerint országosan kb. 1 millióra tehető " a meg nem keresztelt és semmilyen felekezetbe be nem jegyzett személyek" száma. Ezen belül a 10 éven aluli kereszteletlenek száma eléri a 30-33 %-ot.

- A vallásgyakorlat még nagyobb arányú visszaesésére utal egy 1998-as debreceni felmérés. Eszerint az októberben és novemberben eltemetettek 39,5%-át ún. polgári szertartás szerint hantolták el és csak 60,5 %-uk részesült valamilyen egyházi temetésben. Ezen belül a részesedési arány a következő: református 65,2%, római katolikus 20,85, görög katolikus 10,4 %, egyéb egyházi szertartás szerinti temetés 3,6%.

A különböző becslések és felmérések hitelességét, módszereit lehet vitatni. De az biztosra vehető, hogy a reformátusok létszáma és aránya semmiképpen sem csökkent olyan mértékben, hogy elveszítették volna abszolút többségüket.

Dr. Balogh Béla

1. táblázat Debrecen népességének felekezetek szerinti megoszlása: 1880-1949 (Az egyéb népesség - unitárius, baptista, görög keleti és felekezeteken kívüli - száma az 1000 főt, aránya az 1%-ot egyik népszámlálás időpontjában sem érte el.)

 Év

össz.

 református

római kat.

 görög kat.

 evangélikus

 izraelita
 

 fő

%

%

%

%

%

 1880

50320

41320

77,3

7401

13,8

771

1,4

567

1,1

3134

5,9

1890

 56246

 44411

74,4

9134

15,3

1082

1,8

905

1,5

4109

6,9

 1900

73878

 54669

69,9

13928

17,8

2072

2,6

1009

1,3

 6290

8,0

 1910

 90764

 65722

68,5

17216

17,9

 2733

2,8

1274

1,3

8492

8,8

 1920

101543

70202

65,9

20607

19,3

3661

3,4

1418

1,3

10209

9,6

 1930

 116013

80.069 

66,9 

 24.287

20,0  

4.798 

 4,0

1.558 

1,3 

10075 

8,3 

1941 

 124148

85488 

65,8 

26409 

20,3 

6540 

5,0 

1801 

1,4 

9188 

7,1 

1949 

 115399

 54342

68,3 

27229 

 22,0

6451  

5,2 

1467  

1,2  

 3252

2,6 

Napközis tábor a Tócóskertben

Egy éve annak, hogy plébániánk létrejött. Örömmel tapasztaljuk, milyen nagy erőt jelent a közösség, mennyi mindent lehet együtt megoldani.

A nyári gyermekprogram is ilyen tapasztalatokkal gazdagította közösségünket. Június közepén hirdetésében hallhattuk, hogy július első két hetében nyári napközis tábor lesz plébániánkon. Azt láttuk ugyanis, hogy sok lakótelepi gyerek marad nyáron egyedül, mivel szüleik napközben dolgoznak. Hogy a "kulcsos" időszak lerövidüljön, egész napos elfoglaltságot szerveztünk számukra. Sajnos plébániánk még nincs olyan helyzetben, hogy az étkeztetést is megoldhattuk volna, az önkormányzathoz beadott pályázatunk elbírálása pedig elhúzódott, így az ebédet mindenkinek saját magának kellett hoznia. Üdítőitalt és "rágcsálnivalót" bőven kaptunk a Máltai Szeretet-szolgálattól. Hozzáértő és gyermekszerető segítők biztosították a gazdag programot.

A napközis tábor kétszer egyhetes turnusban valósult meg. Az első turnus július elején volt, Némethné Székely Julianna vezetésével, aki hétfőtől péntekig gazdag programmal ajándékozta meg a húsz gyermekeket. A lakótelepi játszóterek felkutatása volt az első napi program, a másnap a kerekestelepi fürdőben telt el, a harmadik napon az állatkertben voltak, a negyedik napon a Hármashatár-hegyre kirándultak, az ötödik napon pedig számháború és más közösségi játékok szerepeltek a programban, amelyekhez a Forrás Segítőszolgálat játékszereit is használhatták a gyerekek.

A második turnus július közepén volt, a táborvezető én voltam, Báránkó Ildikó hűséges és nélkülözhetetlen segítségével, tizenhat táborozóval". Az első nap a lakótelepen és a játszóház játékai között telt el. Ahogy focizni kezdtünk, mindjárt szállingóztak az unatkozó gyerekek, s ők is részt kívántak venni játékunkban.

Másnap a botanikus-kertbe látogattunk el, a gyerekek még nem jártak ott, én pedig - szégyen, nem szégyen - kb. 20 éve. Így nemcsak a gyerekeknek, hanem nekem is élmény volt a pálmaház, a kaktuszház és a tó. Ezen a kiruccanáson Anni néni is segítségünkre volt, aki a Svetitsben óvónő, hisz a gyerekcsapat busszal való utaztatásában nélkülözhetetlen a fokozott felügyelet.

Szerdán mi is a kerekestelepi fürdőben voltunk. A "csapatot" Berki János hitoktató kollégám saját kocsijával szállította ki, majd vissza. A gyerekek alig várták, hogy fejest ugorhassanak a vízbe, a jókedv tetőpontjára hágott, amikor a nyári felhőszakadás megzavarta a fürdőzést. Rohamléptekben kellett törülközni, felöltözni, szaladni egy esővédett helyre. Báránkó Ildikó néni szakadó esőben biciklizett munkahelyére, mi meg - várva, hogy elálljon az eső - izgultunk érte. Mennyei Atyánk gondoskodását ezen a napon is megtapasztalhattuk, hisz két óra körül már ismét a strand játszóterén vigadoztunk, s nem sokkal utána "vissza a vízbe!" csatakiáltással még egy jó nagyot fürödtünk. A gyerekek nagy élményként könyvelték el ezt a napot.

A meglepetéseknek nincs vége, hisz csütörtökön a Déri Múzeumba látogattunk. Nagyon rendesek voltak a pénztárnál, hihetetlen kedvezménnyel jutottunk be. Köszönet érte! Közel három óra nézelődés egy pillanatnak tűnt. A gyerekek nagyon fegyelmezettek voltak, jó volt hallani a múzeumi dolgozók dicséretét. Átélhettük az ókori népek foglalkozásaitól kezdve a középkor harcait, és a közelebbi múlt eseményeit. Lenyűgözve szemléltük a Munkácsy-trilógia gigantikus eseményeit, Jézus megváltó szenvedését. A látvány a kicsi gyermekszívekben még a hittanóráknál is elevenebbé tette Jézus misztériumát.

A napközis tábor csúcsa a pénteki nap volt, sok meglepetéssel. A gyerekeknek nem kellett ebédet hozniuk, hisz a püspökség kertjébe kirándultunk. Ildikó néni kerékpárral kísérte a biciklis gyerekeket, a gyalogosokat pedig Anni néni, Anikó néni és én kísértük a "tett" színhelyére. A meglepetés az volt, hogy bográcsban ebédet főztem nekik, az anyukák előkészítő munkája segítségével. Hihetetlen öröm szállta meg a gyerekeket, élvezték a tábori körülményeket. A bográcsos jól sikerült, igazi paprikás krumpli virslivel és nokedlivel. Mind elfogyott. A szomszéd bácsitól pedig almát kaptunk. Azon vettük észre magunkat, hogy máris indulni kell visszafelé.

Mikor ismét együtt voltunk, megköszöntem plébá-nosunknak a lehetőséget, a támogatást, a segítők segítségét és a gyerekek jó magatartását. Kívántam nekik, hogy a szünidő továbbra is ugyanilyen jókedvűen teljen el, s ezután egy búcsúfagyizás következett a plébánián. (Torok-gyulladásról nem kaptam visszajelzést.) Az együtt eltöltött napok emlékére a Déri Múzeum belépőjére, Munkácsy Mihály: Ecce Homo c. festményének levelezőlapjára írtuk nevünket.

Amikor ezt a napközis tábort András atya meghirdette, semmilyen gondolatom nem volt, hogyan lehetne az izgő-mozgó gyerekeknek megfelelő programot szervezni, úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Amikor pedig sor került a megrendezésre, szervezésre semmi nehézségbe sem ütköztem. Ebben is megtapasztaltam Mennyei Atyám, Jézus, és a Boldogságos Szűz segítségét, hisz őket kértem, hogy segítsenek. Ahogy teltek a napok, minden napra meglett az ötlet, jöttek a segítők.

Köszönet illeti Némethné Jutka néni férjét, Istvánt is, meg Anni nénit, Báránkó Ildikó nénit, Berki János bácsit és Báránkó András bácsit. Külön meg szeretném említeni Palkó Ágoston, gyulafehérvári papnövendék segítségét, aki moldvai csángó fiatalember, és a magyar nyelv gyakorlására jött hozzánk. Örömmel jött velünk mindenhová, segített mindenben, és talán számára is hasznos volt ez a két önfeledt hét, mert nemcsak a nyelvet, hanem a gyerekekkel való bánásmódot is gyakorolhatta.

Mi, hitoktatók, szeretjük a gyerekeket, mint ahogy Jézus is szívesen engedte magához őket. Az iskolai időben nehéz őket összetartani, számtalan különóra, irányított foglalkozás, kulturális elfoglaltság esik a hittanóra idejére. De a gyerekek, bármikor "hadra foghatók", szolgálatkészek, segítenek, és jönnek, ha tudnak, és ha elég jók vagyunk. Ezt a mentalitást kell kialakítanunk a jövőben, hogy bármikor, és ha csak egyszer-kétszer is, de jöjjenek, hisz az Isten országa mindenki számára nyitott. A mi feladatunk, hogy ezen az úton elindítsuk őket, és segítsünk haladásukat.

Petrik János, hitoktató

A Szent László Kórus tavaszi emléke

Azt írja Márai Sándor, századunk egyik legkiemelkedőbb írója: "Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez ... egy figyelmes, türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot." A Szent László Kórus április-május fordulóján megtapasztalhatta, hogy a sokat utazó Márai Sándor gondolatai bölcsek és igazak.

A kórus egy benyújtott pályázatát a Kulturális Alap jelentős pénzösszeggel jutalmazta. Célunkat azonban nem tudtuk volna megvalósítani a Szent Anna plébánia, a püspökség, továbbá a Jubilate Alapítvány anyagi támo-gatása nélkül. Fogadják érte szívből jövő köszönetünket! Természetes számunkra, hogy elsődleges feladatunk székesegyházunk liturgiájának ünnepélyesebbé tétele, de a máshol való megmérettetés is kívánatos a művészettel foglalkozók számára.

Városunk határait eddig csak néhány alkalommal lépte át énekkarunk, így most nagy izgalom és komoly szervezési munkálatok előzték meg sümegi-budapesti fellépéseinket. Énekeseink különböző munkahelyekről, iskolákból jöttek. Egy-egy idegenben való szereplés sokszor munkaidő-átcsoportosítást, vizsgaidőpont módosítást is megkíván. Mégis mindannyian örömmel vállaljuk ezeket a terheket is, mert tudjuk, hogy maradandó élményekben lesz részünk. Milyen jólesik "nem ráérős" világunkban egy távolba vivő autóbusz úton a barátainkkal való beszélgetés. Jó leülni a másik mellé és beszélgetni azokról a dolgokról, amiket máskor csak egy kézlegyintéssel és azzal intézünk el, hogy "ez hosszú". Milyen jól esik a szívesen kínált finom sütemény! Milyen jó, hogy fiatal társaink olyan segítőkészek, kiveszik a nagy csomagokat a kezünkből. Milyen jó, hogy olyan jó kedvük van, és nekünk is az lesz ezáltal.

Milyen különlegessé válik a Szent László Kórus utazása attól, hogy egyik társunk, dr. Korompai Gábor, a KLTE földrajz tanszékének tanára, minden arra érdemes látnivalóról olyan színesen mesél. Ezek az élmények sokszorozzák meg egy-egy vendégszereplés nagyszerűségét.

Április 30-án, pénteken este 10 órakor érkeztünk Sümegre, ebbe a kedves dunántúli kisvárosba, amely történelmi szempontból a XIV. századi váráról, irodal-munkat tekintve Kisfaludy Sándor szülővárosaként, a képzőművészek számára a híres barokk festő Anton Maulbertsch freskóiról, nekünk búcsújáró kegyhelyként ismert. A Szent László Kórus tagjainak számára a hely külön nevezetességgel bír: karnagy-kántorunknak, Dobos Mihálynak Magyarországra való áttelepülése után a plébániatemplomban volt első munkahelye. Így aztán a szombat reggeli Laudes után, amit Barsi Balázs atya vezetésével, több, lelkigyakorlatra érkezett csoporttal együtt közösen énekeltünk a ferences templom-ban, kellő áhítattal néztük meg a gyönyörű plébánia-templomot, melyet Padányi Bíró Márton építtetett 1756-1759 között és Maulbertsch freskói tettek Európa szerte híressé.

A város nevezetességeinek megtekintése a várban folytatódott. Az idő kegyes volt hozzánk. Ragyogó tavaszi napsütésben jártuk végig a vár minden zugát. A városba visszatérve bementünk a Kisfaludy Múzeumba is. Ebéd után a kegytemplomban Barsi atya számunkra külön lelkigyakorlatot tartott. Jól ismert, csodálatos szuggesztivitással beszélt hitről és hitetlenségről; a hétköznapi reklámcsodákban hívőkről, akik az igazán hinni valót nem ismerik fel; a bűnökről, megbocsáthatóságukról, az igazi Isteni megbocsátásról. Mindannyiunkban mély nyomot hagyott ez a gyorsan elröpülő egy óra.

A ferences templom és kolostor parkjában lépcsőkön ülve rögtönöztünk egy kis próbát az esti mise előtt. Barsi atya kijött hozzánk, és azt mondta, hogy már előre hallja, milyen gyönyörű lesz az esti éneklésünk, nem tudja megállni, hogy előre szét ne ossza köszönetképpen a kórustagok számára azt a kis keresztet, amit a Szent Atya Rómában megáldott, s a pápai pásztorboton látható kereszten függő Krisztust ábrázolja. A misén igyekeztünk méltóképpen meghálálni éneklésünkkel Barsi atya és a sümegi hívek figyelmességét, akik nagy számban jöttek el, hogy volt kántorukkal újra találkozhassanak, kórusával megismerkedhessenek. Pedig a templom előtti téren folyt a majális - konkurálnunk kellett a helyi rock zenekarral, tűzoltó csapattal, budapesti művészekkel. A hívek mégis bennünket választottak. A misén Palestrina: Missa Regina Coeli c. műve hangzott el, utána közös vesperás volt a hívekkel. Meglepő volt, hogy az egész hívő sereg együtt énekelte a fél órás vesperást, majd nagy figyelemmel hallgatták végig az ezt követő zenés áhítatot. Nem találták hosszúnak a templomban eltöltött két órát. A hívek által adott agapéval zártuk az estét.

Vasárnapi hajnalban indultunk Budapestre, mert az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a Mátyás templomban mi szolgálhattuk a 10 órás misén. Nem illendő rangsort állítani a templomok közt, de bizonyára minden kórus számára a legnagyobb vágyak egyike ebben a templomban énekelni. Számunkra is felejthetetlen élmény marad.

Nem hoztunk szégyent Debrecenre, a Szent Anna székesegyházra, amit az ott készült magnófelvétel is igazol. Tardy László, a Mátyás templom karnagya, akinek vezetése alatt Dobos Mihály karnagyi vizsgájára készült, tudtunkon kívül megszervezte, hogy ezt a fellépésünket, kántor úr vezénylését karnagyi vizsgájának fogadják el. Volt nagy öröm, mikor ezt a mise után elmondta.

A nagy megmérettetés után Debrecen felé indultunk, de útközben letértünk Ócsára, ahol megnéztük és természetesen muzsikával köszöntöttük az egyszerűségében is monu-mentális szépségű XIII. századi templomot. Cegléden egyik kórustársunk édesanyja várt bennünket nagyszerű uzsonnával. A katolikus templomot itt is felkerestük. Mihály atya mesélt a templom történetéről, a múlt századokban körülötte folyó katolikus-református birtoklási perről. Énekléssel köszöntük meg az ismertetést. Rövid sétát tettünk még az egyre szépülő belvárosban, felkerestük a Kossuth emlékeket és hazafelé indultunk. Még egy éneklés itthon is várt ránk, este 9 órakor a székesegyház ablakai alatt ugyanis egy népénekkel kívántuk meggyőzni Ferikét, hogy a Szent László Kórus érkezett meg hosszú útjáról.

Zsengellérné Vali

Az első búcsú Ebesen

Nagy volt a sürgés-forgás Ebesen a Szt. Lőrinc római katolikus templomban augusztus első hetében. Orgonaavató koncertre és az első búcsúra készültünk.

Külföldi vendégeket is vártunk, a Svájcból érkező Dr. Walter Landis Meilen polgármestere és felesége Eve Landis asszony, orgonaművésznő a kezdetek óta támogatói templomunknak. Landisékkal együtt érkeztek Hauserék is. Elisabeth Hauser a Szt. Erzsébet ablak adományozója, férje pedig régi vendég Ebesen, hiszen évek óta képviselője testvérvárosunknak.

Az első ünnepi alkalomra az orgonahangversenyre szombaton délután került sor. A nagy meleg ellenére kis templomunk zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Több, mint százan várakoztak a nagy eseményre. Lőrinc atya üdvözlő szavai után a Szt. László kórus énekében gyönyör-ködhettünk. Majd Bosák püspök felszentelte az új elektromos orgonát, amely a meileni Brigitte Schwezer ajándéka.

A kórus zengő hangja után a főszerep az orgonáé lett. Eve Landis koncertjét Händel "Rinaldo" nyitányával kezdte, Mozart "Exultate, jubilate" darabjának Alle-lujájával fejezte be. A műsorban szerepeltek még Bach, Gounod, Brahms és Liszt Ferenc művei is. Fagotton Walter Landis játszott. A lelkes közönség vastapssal jutalmazta a művészeket. A jeles esemény tiszteletére Ebes polgármestere Galgóczi Mihály fogadást adott a koncert után.

Másnap, aug. 8-án fél 12-kor tartottuk templomunk első ünnepélyes búcsúját. A szentmisét Bosák Nándor püspök úr celebrálta. Prédikációjában meleg szavakkal köszöntötte az ünneplő híveket, akik ismét megtöltötték a templomot. Külön üdvözölte a Landis házaspárt és Isten áldását kérte rájuk mindazért, amit eddig Ebesért tettek. Püspök úr beszélt az elmúlt esztendőről, arról, hogy sokat gyara-podtunk, nemcsak anyagiakban, hanem a templomba járó hívők számát illetően is. Szólt arról is, mit jelent a templombúcsú, s beszélt templomunk védőszentjéről: Szt. Lőrincről, életéről és mártírhaláláról.

Mi ebesiek könnyes szemmel gondoltunk arra az időre, amikor a házasságkötő terem kis szobájában a maroknyi hívek még álmodni sem mertünk mindarról, ami ma boldog valóság. A szentmisén Landisék ismét muzsikáltak. Mindannyiunk számára emlékezetes marad ez az első búcsú.

Lőrinc atyával együtt számos tervünk van templomunk szépítésére, lassan adományozók is akadnak. Ha Isten is megsegít bennünket, a következő évben sok mindennel gazdagíthatjuk templomunkat.

Köszönetünket fejezzük ki mindenkinek _ ebesieknek és debrecenieknek egyaránt _ akik munkájukkal segítették a rendezvények megvalósítását, illetve akik részvételükkel megtiszteltek bennünket. Találkozunk jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

Befejezésül szeretném önökkel megosztani Keresztesné Várhelyi Ilona jókívánságát, melyet emlékkönyvünkbe írt: "…Ne csak a Nap melege, hanem az ebesiek szeretete is melegítse otthonossá ezt a templomot és Meilen-Ebes közösségeit."

Okváthné Kertész Anna

Élt köztünk egy költő...

tragikusan szétesett személyiséggel, számára elvisel-hetetlen és feldolgozhatatlan gyermek- és felnőttkori gyászokkal. Túlélő áldozata a háborúnak. A világot kikapcsolva írt, olvasott és imád-kozott, s a világ is kikapcsolta őt.

Kivételes tehetségű egyetemi oktatóként indult, s a legműveltebb könyvtárosok egyike lett. Hagyta magát már életében elfelejteni, hiszen ő is elfelejtette magát.

Stetka Évát kevesen ismerték. Láttak benne egy elhanyagolt külsejű idős nőt, rejtélyes alakot, aki tétova lépésekkel imbolygott tragikus évtizedeinek roncsolt kulisszái között, az István malom tájékán, a Szent László és a Szent Anna templom környékén. Hajléktalannak, koldusnak, részegnek nézték. Megmosolyogták, megvetették. Még a templomban is elhúzódtak mellőle. Méltatlanul élt, méltatlanul halt. A valaha Debrecenben élt költők egyik legjobbika még tavasszal hazatalált.

KVI

Szent Domonkos-ünnepségek

Május 24-én ünnepli Szent Domonkos rendje az alapító szent ereklyéinek átvitelét új és végleges nyugvóhelyére, a bolognai Szent Miklós templomba, augusztus 8-án pedig Szent Domonkos emléknapját ünnepli az Egyház. Mindkét alkalommal imaóra és megemlékezés volt templomunkban.

Mivel ebben az évben vasárnapra esett Szent Domonkos ünnepe, május 24-én, pünkösd másnapján volt nagyobb-szabású eseménysorozat templomunkban, melyen részt vett Pucilowski József vikárius atya is. Vendégeink voltak még a kamilliánusok nyíregyházi közösségének tagjai. Az ünnepség szentségimádással kezdődött, majd Zágorhidy-Czigány Balázs történész tartott előadást a Domonkos-rend magyarországi múltjáról.

A Domonkos-zsolozsma után a szentmisét József vikárius atya celebrálta, aki a szent-beszédben az örömre és a keresztény egyszerűségre buzdított. Ezt követően a domonkos rendiek és közösségünk jelenlegi feladatairól.

Piarista Diákszövetség

1989. április 8-án újjáalakult a nagy múltra visszatekintő Magyar Piarista Diákszövetség, mely 1999. április 10-én, 10 éves évfordulóján tartotta Budapesten, a Duna-parti Piarista Kápolnában hálaadó szentmisével egybekötött ünnepi közgyűlését. A szentmisét Dékány Vilmos (piarista) segédpüspök celebrálta számos piarista atyával együtt.

Dr. Kállay Emil, tartományfőnök atya számos emlék-érmet nyújtott át azoknak, akik tevékenyen részt vettek a szövetség munkájában. A szövetség debreceni csoportjából Várkövi Károly elnök és Vasváry József, volt titkár részesültek elismerésben.

A debreceni szövetség 1926-ban alakult meg és a gimnázium államosításáig működött, amikor is feloszlatták az egyesületeket. A szövetség már 1988-ban alakult újjá, amikor leleplezték Szlopnyay Elek, a város első piarista plébánosának restaurált emléktábláját a Szent Anna Főplébánián.

Vasváry József

Szent Anna - hírek

Augusztus 1-jén, a Szent Anna templombúcsúján Kovács Péter, békéscsabai plébános mutatta be az ünnepi szentmisét. Péter atya ebben a templomban kezdte papi szolgálatát. A szentmise után egykori hittanosaival találkozott.

Rövidesen megkezdődnek a mikepércsi kápolna bővítésének tervezési munkálatai.

Dobos Mihály, a székesegyház kántora felsőfokú karnagyi képesítést szerzett. Szakdolgozatában feldolgozta a debreceni Szent László Kórus történetét. Eredményeihez gratulálunk!

A Szent Anna képviselőtestülete szeptember 8-án tartja ülését, amelyen a következő év terveit beszéljük meg. Kérjük a javaslatokat!

A Szent László plébánia eseményei

Június 6-án, Úrnapján járult először szentáldozáshoz templomukban 14 fiú és 17 leány.

A Hit és Fény közösség négy tagja a sérült gyermekek váci országos találkozóján a közös nemzeti bérmáláson részesült e szentségben.

Június 16-án, Árpádházi Kinga szenttéavatásán, Ószandecban négyen képviselték egyházközségünket. Ők a nap fáradalmainak és szépségének kegyelmeiben gazdagon tértek haza: Isten szeretetét és egyszerűségét ismételten megtapasztalták e szép nap egyszerű természetességében.

A Szent László-ünnepség június 26-án és 27-én volt templomunkban. 26-án délután szentségimádással majd a Szent László vesperás éneklésével kezdődött az ünnepség. A vasárnap délelőtti ünnepi szentmise után a Szent László szobrot koszorúztuk meg.

Az idei templombúcsú fényét növelte, hogy egyház-községünk újonnan megválasztott képviselőtestületének tagjai 25-én, az esti szentmisén vették át püspök atya megbízólevelét és tettek igéretet az egyházközség hűséges szolgálatára. Képviselőtestületünk tagjai: Balassa György, Balogh László, Dr. Berki György, Dr. Cserny István, Dr. Demény Borbála, Dr. Fülesdi Béla, Gergelyi Éva, Dr. Havas Lászlóné, Hegedűs Györgyi, Dr. Karvaly Elemér, Kéry Mihály, Kovács László, Kovácsné Kakas Edit, Dr. Kövics György, Kremper Béla, Magyar Jánosné, Nagy Enikő, Dr. Nagy Péter, Nagyné dr. Bezzeg Csilla, Dr. Raics Péter, Siroki József, Spakovszky Ivánné, Szikszay László, Dr. Turjányi Sándor. Póttagok: Komolai István, Vadon Józsefné. Az új képviselőtestület szeptember 13-án tartja első ülését. Ekkor választják meg a világi elnököt, majd megalakulnak a munkacsoportok.

Egyházmegyénk ötödik máriapócsi zarándoklatán 93-an vettünk részt plébániánkról Irek atya vezetésével.

Mészáros Domonkos atya ezüst miséjére gyűltünk össze július 5-én. A szentmisét közösen mutatta be a domonkos atyákkal és Kuklay Antal körömi plébánossal. Kedves vendégeink voltak Domonkos atya jelenlegi szolgálati helyének, a kárpátaljai Aknaszlatina egyház-községének énekesei, akik a szentmisén a gregorián Missa de Angelis-t énekelték.

Hálát adtunk, hogy négy évet a huszonötből köztünk tölthetett Domonkos atya, s imádkozunk azért, hogy földi életében mennyei Atyánk kegyelme őrizze meg, és a mennyei hazában, ahol már nem mérik az időt, örökké együtt örvendezhessünk.

"Emeljük fel szívünket!" címmel június és július folyamán négy alkalommal vehettünk részt templomunkban a vasárnap esti szentmisék után egy zenés áhitat-sorozaton melyet Nagy Ildikó zongorista vezetett.

Augusztus 14-én este imaóránkon hazánkért és a magyarokért fordultunk imáinkkal mennyei Atyánkhoz a Boldogságos Szűz Anya közbenjárását kérve, így kapcsolódva be az országos esti imavirrasztásba.

Szabó Sándor Bertalan domonkos testvér, aki novicius évét a debreceni kolostorban töltötte, örökfogadalmát augusztus 15-én tette le Budapesten, diakónussá szentelését pedig Várszegi Asztrik püspök atya végzi majd Sopronban szeptember 5-én.

A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Imaközössége öt éve alakult meg plébániánkon. Augusztus 27-én, a szokásos havi imaórájuk alkalmából ünnepi szentmisére gyűltek össze a hajdúsámsoni és a tócóskerti közösségekkel együtt.

Szeretettel várunk mindenkit, aki úgy érzi: valamit tehet imáival az ifjúságért.

Egyházmegyei zsinat

A zsinat munkarendje

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első zsinata október 25-én, hétfőn délelőtt ünnepélyes szentmisével veszi kezdetét. A zsinat püspök úr által megbízott küldöttei az alábbi témákat vitatják meg:

1. Evangelizáció

2. Liturgia

3. Diakónia

4. A papság

5. A világiak

6. Az egyházmegye szervezete és a plébániai élet

7. Anyagi javaink és kezelésük

8. Kapcsolatunk más egyházakkal

9. Jelenlétünk a társadalomban.

Az előzetes munkadokumentumok megvitatása és véglegesítése után előreláthatólag csütörtökön zárul a zsinati tanácskozás, hogy aztán megkezdődjék a rendelkezések és ajánlások megvalósítása. A zsinai dokumentumot az egyházmegye könyv formájában is megjelenteti. Lapunk következő számában tájékozttjuk olasóinkat a zsinat munkájáról. Addig is imádkozzunk, hogy zsinatunkat a Szentlélek hassa át, és általa felpezsdüljön a katolikus élet egyházmegyénkben!

Mennyei Atyánk! Te nyilvános működése előtt Fiadat is elhívtad a pusztába, hogy felkészüljön az egyház megszervezésére. Készíts fel minket is egyházunk, egyházmegyénk megújító zsinatára!

Istenünk, Te az első pünkösdkor átadtad az apostolokra alapozott egyházadat a világnak. Teremts újjá minket a zsinatunkban is működő Lelked által, hogy alkalmas eszközeid legyünk népünk megszentelésében, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Vallási műsor indul a Városi Televízióban

A debreceni önkormányzat Etikai Bizottságának kezdeményezésére a Városi Televízió a történelmi egyházak szakembereinek bevonásával vallási műsort indít. Az előkészületek során az egyházak képviselői megállapodtak az arányokban, amelyek meghatározzák mind a műsoridő elosztását, mind az anyagi hozzájárulás mértékét. Az Etikai Bizottság pályázat alapján 1 millió Ft-tal támogatja a műsort, amely kb. a költségek felét fedezi.

A műsor főszerkesztője Nagy Imre lesz, aki hívő ember és gyakorlott szerkesztő, műsorvezető. A tervek szerint a műsorok hetenként azonos időben lesznek, de - lapzártakor - még nincs meghatározva, hogy mely napokon. Az egyes adások tartalmát az egyházi szakértők tervezik, és a televíziós szakemberek valósítják meg. Egy-egy adás egy-egy felekezet életébe enged bepillantást, de - terveink szerint - minden adásban lesz ökumenikus híradó is. Az első adásokkal remélhetőleg már az ősz folyamán találkozhatnak a Debreceni Televízió nézői. Izgalommal várjuk olvasóink ötleteit, véleményét!

KVI

Katolikus élet a számok tükrében

1999. május 15-től augusztus 31-ig

 PLÉBÁNIA

 KERESZTELÉS

 HÁZASSÁGKÖTÉS

 TEMETÉS
 Szent Anna

 48

  26

 24
 Szent László

 30

 15

 26
 Szent Család

 6

-

6
 Szent István

 12

6

3
 Jézus Szíve

 14

2

3
 Józsa

 7

1

4


Lapozás az archívumba


DEBRECENI KATOLIKUS FIGYELŐ A debreceni római katolikus egyházközségek értesítője. Megjeleni évente négyszer. Szerkesztőség: Szent Anna Plébánia, 4024 Debrecen, Szent Anna u. 21. Telefon: (52) 349-557, WWW: http://www.extra.hu/figyelo E-mail: figyelo@extra.hu Felelős kiadó: Orosz Lőrinc. Szerkesztő: Keresztesné Várhelyi Ilona. Tördelés: Cserny István. Az illusztrációhoz felhasználtuk Szilágyi Imre, Tavaszy Noémi, Dózsa Anikó, Prokop Péter és Simon András grafikáit. Nyomdai munka: Debreceni Nyomdaipari Szövetkezet. Igazgató: Muszka Mihályné.