Perényi Ferenc (1500-1526)

Ismerjük meg templomunkat!

A mohácsi csata egyik főpap-áldozata báró Perényi Ferenc, váradi püspök volt. Festménye a Szent Anna székesegyház szentélyében baloldalt látható.

Apja, Imre aki az 1504-i országgyűlésen nádor lett, az Ulászló és Miksa között létrejött szerződés elismeréséért a "római szent birodalom hercege" címet nyerte el, majd feleségül vette nádor-elődjének, Geréb Péternek gazdag özvegyét, Kanizsai Dorottyát. Ferenc tehát gyermekként - apja révén - elnyerhette az erdélyi és váradi püspökséget. (Pappá 1522-ben szentelték. Első miséjére kapta a reneszánsz miniatúráiról híres, ún. Perényi-missalét. Pásztorbotját Mária életének jelenetei díszítik. Ezt 1526-ban, halála évében készítették, mivel szentelésére csak a kánoni kor elérése után kerülhetett sor. Ezeket a kincseket az ugyancsak nagyváradi Oláh Miklós, későbbi esztergomi érsek és királyi kancellár mentette meg.)

Perényi püspök tanulmányai, levelezései és könyvtára - benne Erasmus művei is - arra vallanak, hogy humanista nevelésben részesült. Latin leveleinek hibátlan stílusát dicsérik a kor irodalmának és történelmének szakértői. Püspök-elődje, Thurzó Zsigmond 1513-ban halt meg, és addig míg Perényi el nem foglalta a püspöki széket, adminisztrátor kormányozta az egyházmegyét. Erre az időre esik a szomorú emlékű Dózsa-féle felkelés 1514-ben, amit Várad is megszenvedett. A város és környéke lángokban állt, amikor megérkezett felmentő seregével Tomori Pál.

A művészetekért, Itáliáért rajongó, fiatal Perényi püspök Váradra érkezve székhelyét feldúlva találta, s a vár kapuján a felnégyelt népvezér, Dózsa György tagjait láthatta, elrettentésül kifüggesztve.

Belső romlás és külső ellenség szorongatta hazánkat. Megindult roppant seregével II. Szolimán, hogy elfoglalja Bécs városát Hitegette a magyarokat, szövetséggel, békével, ha átengedik seregeit az országon. Nemzetünk azonban felismerte történelmi hivatását, nem árulhatja el sem a keresztény Európát, de nem lehet saját hazájának sírásója sem.

Már az 1523-as országgyűlés után szükségessé vált a zászlóaljak szervezése és a pénz gyűjtése a török elleni védekezéshez. VI. Hadrián pápa engedélyével hozzányúltak az egyház kincseihez is. A pápa ebben az évben írja az ifjú váradi püspöknek: "Ölts fegyvert, és életedet és mindazt, amit neked Isten adott, tedd kockára!"

Közben a hitújítási mozgalmak miatt - több évszázad után először - 1524. június 24-én Váradon egyházmegyei zsinatot tartott.

1526 májusában megjelentek a király, II. Lajos követei Váradon, hogy átvegyék az egyházi kincsek felét, és hadba hívják Perényi Ferenc püspököt, aki egyben bihari főispán is volt. Sarlós-Boldogasszony ünnepén Perényi háromezer bihari fegyveressel jelent meg Tolnán. (Seregében volt későbbi váradi püspök-utódja, Czibak Imre is, akit 1534-ben öletett meg a hírhedt Gritti kormányzó, őt viszont alig egy hónap múlva fejeztek le.)

Perényi azok közé tartozott a mohácsi hadi tanácsban, akik az ütközet elhalasztását javasolták. Azt mondta a királynak, hogy küldje azonnal Rómába Brodarics István, szerémi püspököt, aki az ütközet napján azonnal kérelmezheti húszezer magyar vértanú szentté avatását, mert annyian fognak meghalni Krisztus hitéért. Tudjuk, jóslata beteljesedett. 1526. augusztus 29-én az ötszörös túlerővel nem bírt a maroknyi sereg, így lett "nemzeti nagy létünk temetője Mohács". Az ellenség elvonulása után Kanizsai Dorottya megjelent a csatamezőn négyszáz jobbágyával, hogy az elesetteket eltemessék. Kereste a holtak között fiát, Várad ifjú püspökét, aki egy volt a hét főpap közül, akiknek a mohácsi csatatéren "feje vétetett s Budára a pasához küldetett".

Miközben rácsodálkozunk hajdani főpapjaink történelmi tetteire, állapítsuk meg, hogy Perényi Ferenc püspök lelkes munkása volt hazánk közügyeinek, mind vallási, mind politikai téren. Nem élt és nem halt meg hiába.

Orosz Lőrinc prépost-plébános