WWW szerver működtetése Linux alatt

A Linux-jelenség egyik velejárója, hogy segítségével bárki könnyedén megjátszhatja a UNIX-os szuperjúzer nagymenőt. Zsonglőrködhet a hozzáférési jogokkal, felhasználókat kreálhat, s Karinthyvel együtt elmondhatja: "Álmomban két felhasználó voltam, és talk-al üzengettem egymásnak - a virtuális konzolokon." (meglehet persze, hogy Karinthy nem pontosan így írta, de csak azért nem, mert akkor a Linux még nem volt kitalálva!). Ha hálózati hozzáféréssel is rendelkezünk (s főleg ha ez nem kerül külön pénzbe!), akkor Linux-szal nyergelt gépünk táltos paripává válik. Hálózaton mutatkoznak meg a Linux igazi erényei: több felhasználó és több program tevékenykedhet egyidejűleg a 386/4MB/Hercules mono csotrogányon is, levelezés, FTP, telnet, gopher, WWW szerver és még napestig sorolhatnám a Linux rendszer adta lehetőségeket. Anyanyelvi szinten társalog a UNIX gépekkel - sőt, lyukat beszél a hasukba!

Készítsünk Web lapot!

Egy szép napon azután (ha nem menekülünk előle idejében...) belénknyilall az ihlet: "Alkossunk magunknak Web lapot, a saját képünkre!" Miért is ne? Gépünk is van hozzá (méghozzá egy stabil op.rendszerrel...), httpd szofvert is találunk bármelyik komolyabb FTP szerveren, az üzembehelyezése pedig szinte gyerekjáték! E sorok írója elsőként a CERN httpd programmal próbálkozott, melynek legfőbb erénye az egyszerűség: mindössze egyetlen programra és egyetlen konfigurációs fájlra van szükség a beindításhoz. Ez utóbbit az /etc könyvtárban kell elhelyezni, s ebben mondjuk meg, hogy hol van a html dokumentumok kezdő könyvtára, melyik porton kommunikál a szerverünk (itt jegyzem meg, hogy WWW-hez a 80-as port a szabványos, ezt a legcélszerűbb választani!).

Készítsünk valami egyszerű html lapot is, hogy legyen mit mutogatni! Írjuk be kedvenc szövegszerkesztőnkkel az alábbiakat a dokumentumok kezdő könyvtárába, az index.html nevű fájlba:


1. lista Első html irományunk
<HTML>
<HEAD>
<TITLE>Homo Commodus</TITLE>
</HEAD>
<BODY>
<H1>Homo Commodus</H1>
<p>Üdvözlet az olvasónak!
</BODY>
</HTML>

A csúcsos zárójelek között elhelyezett ún. TAG-ok vezérlik a szövegmegjelenítés formátumát. Ezek a TAG-ok többnyire párban vannak, s zárójelek módjára veszik körül azt a szövegrészt, amelyre vonatkoznak. A HTML tag a dokumentun elejét és végét jelzi. A dokumentumon belül többnyire egy fejléc is áll (HEAD), amelyet a dokumentum törzse (BODY) követ. A fejrészben megadhatjuk a dokumentum címét, ez jelenik majd meg a böngészők címsorában, illetve a böngésző programok könyvjelzőinek lapján. A P-tag új bekezdést (paragrafus), BR sortörést (break), HR pedig elválasztó vonalat (horizontal rule) jelent.

Cifrázzuk egy kicsit!

1. Ne átallja fényképét is odabiggyeszteni a web lapra! Csak ennyit kell írnia:
<IMG SRC="fenykep.gif" >   (ahol fenykep.gif természetesen annak a fájlnak a neve, amelyik digitalizált fényképünket tartalmazza).

2. Talán nem árt, ha E-mail címünket is megadjuk a lapon. Ezt írjuk:
<ADDRESS>E-mail: Homo.Commodus@esca.atomki.hu</ADDRESS>

3. Rendeljünk hozzá automatikus levélküldést a nyitólapunkon elhelyezett levélcímhez, így a Web lapunkat olvasó könnyebben kapcsolatba tud lépni velünk. Ehhez az ANCHOR tag-ot használhatjuk. A fönti sor helyett pl. ezt írhatjuk :
<ADDRESS>
E-mail: <A href="mailto:Homo.Commodus@esca.atomki.hu">Homo.Commodus@esca.atomki.hu</A> </ADDRESS>


2. lista A kibővített html iromány
<HTML>
<HEAD>
<TITLE>Homo Commodus</TITLE>
</HEAD>
<BODY>
<H1>Homo Commodus</H1>
<p>Üdvözlet az olvasónak!
<IMG SRC="fenykep.gif" >   
<ADDRESS>
E-mail: <A href="mailto:Homo.Commodus@esca.atomki.hu">Homo.Commodus@esca.atomki.hu</A>
</ADDRESS>
</BODY>
</HTML>

Jól végzett munkánk eredményeképp ez fog megjelenni a képernyőn:

Homo Commodus

Üdvözlet az olvasónak!

E-mail: Homo.Commodus@esca.atomki.hu


Tegyünk egy szívességet...

Tegyünk meg egy apró szívességet a Web lapjaink leendő olvasóinak: írjuk rá minden lapra azt az URL címet, amelyen az illető lap elérhető! Hogy ez mire jó? Számtalan érdekes Web lapot letöltöttem már, amelyről később nem sikerült kideríteni, hogy honnan is származott. Így frissítésük, vagy eredeti lelőhelyük hivatkozása lehetetlenné vált (vagy csak sok többletmunka árán sikerült). WWW szerverük leendő olvasói bizonyára nagy hálával gondolnak majd Önökre, ha mostani tanácsom alapján megkímélik őket ezektől a gondoktól, ha minden Web lap "magán viseli" a saját referenciáját.

A legegyszerűbb megoldás nyilván az, hogy valahová egyszerűen beírjuk a szerkesztés alatt álló lap URL címét. Valamivel kényelmesebb, ha ez automatikusan történik (külön előny, hogy így meg sem feledkezhetünk róla!). Az általam használt Webber nevű html editor program lehetővé teszi, hogy egy ún. stamp file segítségével megadjuk azt a jelsorozatot, ami automatikusan minden új html lap végére odakerül. Ha a stamp file elején ez áll:
<HR><ADDRESS>URL of this page: <B>http://esca.atomki.hu
<!--#echo var="DOCUMENT_URI"--></B><BR>

akkor ahhoz hasonló láblécet kapunk, mint amilyen ennek a lapnak az alján látható. A fenti sorokban a megjegyzésnek látszó <!--#echo var="DOCUMENT_URI"-->; egy a WWW szervernek szóló INCLUDE parancs, mely a html lap aktuális címével helyettesítve jut ki a WWW klienshez.

Megjegyzés: A Server Include használatához a CERN httpd-nél egy picivel "okosabb" szerver programot kell telepíteni (pl. NCSA vagy Apache httpd), és úgy kell konfigurálni, hogy a Server Include opció engedélyezve legyen!

Még egy apróság

Talán megéri a fáradtságot, hogy az utolsó módosítás időpontját is tudassuk az olvasókkal. Hogy ne feledkezzünk meg ennek frissítéséről sem, természetesen ezt is automatizáljuk a már megismert "Server include" segítségével. Ezt írjuk:

last modification: <!--#echo var="LAST_MODIFIED"-->

Az majd a WWW szerver dolga lesz, hogy a fönti sor hatására a legutolsó módosítás dátumát előszedje, és az echo parancs helyére beillessze. Mi bátran szerkesztgethetjük a Web lapokat, az olvasók pedig garantáltan a valódi módosítási dátumot látják.

A föntiekben ismertetett módon bizonyára Ön is tud már olyan láblécet készíteni, mint amilyen ennek a lapnak az alján látható. Ennyi az egész:

<HR><ADDRESS>URL of this page: <B>http://esca.atomki.hu
<!--#echo var="DOCUMENT_URI"--></B><BR>
last modification: <!--#echo var="LAST_MODIFIED"-->

Page maintained by <A HREF="http://esca.atomki.hu/~cserny">Istvan Cserny</A>  
<A HREF="mailto:cserny@atomki.hu">cserny@atomki.hu</A></ADDRESS>

Az utolsó előtti sorban egy olyan anchor tag szerepel, amelyikben hivatkozasként egy http: kezdetű URL cím szerepel. Így lehet WWW lapokra hivatkozni (jelen esetben a szerző személyi nyitólapjára). Természetesen, a hivatkozott Web lap egy másik szerveren is lehet, s ez az alapja a világot behálózó virtuális múzeumoknak, könyvtáraknak, információs adatbázisoknak, amikor számtalan WWW szerver erőforrásait egyesítik egy nagyobb rendszerbe a kereszthivatkozasok segitségével. E rövid kitérő után nézzük meg a fenti sorok eredményét:


URL of this page: http://esca.atomki.hu
last modification:
Page maintained by Istvan Cserny  <cserny@atomki.hu>